Vadim Artamonov: Diverzáns alegység naplója
(Oleg Okunyev rajzaival)
Eredeti cím: Вадим Артамонов: Хроники диверсионного подразделения

Első rész - Diverzáns iskola


1. Kezdődik a kiképzés

1. nap - Az alegységnél megjelent az ezredes és bejelentette, hogy új kiképzési program alapján kell megtanulnunk a diverzáns mesterséget. A kikézés végéig élve senki sem kaphat eltávozást. Ha pedig nem ért egyet ezzel, úgy írjon jelentést. Akkor soron kívül agyonlövik.

2. nap - Megjelent az őrmester. Bejelentette, hogy ő fog foglalkozni a kiképzésünkkel. Spéci titkos (ninja) oktatásban lesz részünk, megtanuljuk azokat a különleges spéci titkos technikákat, amiket még maguk a ninják sem ismerhetik. Bemutatás képpen az őrmester szétvert egy vasúti sínt a fején, aztán megette a sisakját. Mindannyian sokkot kaptunk.

3. nap - Kiderült, hogy az ezredes az agyonlövéssel csak viccölt. Nem baj, majd ha legközelebb találkozunk, mi is megtréfáljuk. Majd békauszonnyal fog felmászni a távírópóznára.

5. nap - Tanultunk gödröt ásni gyors mosómedvés módszerrel, majd átugrálni fölötte. A nap végére már nyolcméteres gödrökön keresztül ugráltunk át.

7. nap - Az ugróképesség ösztönzésére az őrmester szögesdrótokat húzott a gödrök aljára, így aztán mindenki megtanulta a 15-méteres gödrök átugrását is.

9. nap - Tanultuk a kerítésugrást. A kétméteresekkel semmi gond nem akadt. A bölcs őrmester, valamint a szögesdrót és egy hegyes szögekkel televert léc segítségével mindenki megtanulta leküzdeni a háromméteres kerítéseket is. Este a fele század dobbantott, átugráltak a laktanya kerítésén. Egyébként, ha valaki nem tudja átugrani a kerítést, akkor át is repülhet felette. Lőporos gyorsítóval.

11. nap - Tanuljuk a falmászást. Nem megy rendesen. Az őrmester azt mondta, hogy falon mászni még a majom is megtanulhat, de minket majd ösztönözni fog.

12. nap - Már egészen jól mászunk falon, de gyakran lepotyogunk. Az őrmester szöges lécet rakott le alulra. Elsőnek az Ivanov esett le. A szögek kissé meghajoltak, de Ivanovnak szinte nem lett semmi baja.

13. nap - Határozottan jól mászunk falon. Ivanovnak tériszonya van, ezért úgy a hatodik emelet magasságában hányingere lesz. De nem akaródzik leesnie, mert az őrmester azt mondta, hogy szétrugja a seggét.

14. nap - Bejött az alegységparancsnok. Kérte, hogy állítsuk össze a dobbantási tervet. Ugyanis a tömeg-, hő- és egyéb nyavalyákat jelző detektorok nem ninjákra vannak méretezve. Később az őrmester mindenkit gyorsan lehűtött azzal, hogy ezek a detektorok inkább galambvadászatra valók, nem pedig arra, hogy egy jól képzett diverzánst befogjanak. Igaz, hogy aztán megenyhült és azt mormogta, hogy "csak játszadozzanak a kisfiúk", de megigérte, hogy majd saját maga rak ki csapdákat, de jól fel is pofozza azt, aki annyira hülye lesz, hogy beleesik.

15. nap - Az őrmester kék-zöld pofával jelent meg. Saját maga esett bele a saját csapdájába, amit Petrov az esti sétája alkalmával felfedezett és máshová rakott át. Egész nap törtük a fejünket - hogyan fogja az őrmester saját magát felpofozni? Sajnos nem tudtuk kivárni a nagy produkciót. Éjjel az egész társaság kereste a csapdákat, azonban nemcsak azokat találtuk meg. A trófeák között akadt: 6 harckocsiakna, 4 gépkarabély és 3 pisztoly víz alatti tüzeléshez, 7 kézi légvédelmi rakéta és két faltörő kos titán maggal (nem is említve az olyan apróságokat, mint egy láda fehér színű F-1-es kéziggránát és egy lőszerláda a SKASZ repülő-gépágyúhoz. A talált cuccot eldugtuk a hátsó sufniban, de aztán mégsem bírtuk ki és a csapdákat kiraktuk a legérdekesebb helyekre. Az éjszaka hátralevő részében találgattuk, hogy mi a franc lehetett itt azelőtt?

16. nap - Az őrmesternek sikerült egyszerre két csapdába is beleesnie, ezért volt olyan a képe, mint egy frissen festett kaméleonnak. Tanultunk villákat és kanalakat dobni. Az őrmester ugyanis azt mondta, hogy kést dobni "minden hülye tud". Holnap esernyőket fogunk hajítani.

17. Esernyőket hajítottunk. A jól eldobott esernyő 20 méterről 5 centis farostlemezt szúr át. Az őrmester ezt a mókát 100 méterről mutatta be, de őneki már gyakorlata van benne.
Az őrmester azt mondta, hogy ha az esernyőnek titán-wolframból vannak a részei, akkor nemcsak a farostlemezt, hanem akár a téglafalat is átviszi.
Este a sufniból előbányásztunk egy ismeretlen eredetű ólomtömböt, aztán legyalogoltunk a faluba és meggondlatlanul kipróbáltuk egy csirkeólon.

18. nap - Jött a parancsnok és elmondta, hogy éjszaka a faluban az egyik öregnél a csirkeólba bezuhant egy meteorit. Átütötte a falat és három tyúkot. A tyúkokat azóta sem találják. A tollakat az öreg összeszedte és a Béke Alapítványnak akarja odaajándékozni. Biztosítottuk a parancsnokot, hogy a gondjaira bízott alegységnél minden a legnagyobb rendben volt.

19. nap - Tanultuk hogyan kell láthatatlanul ténykedni a potenciális ellenség mögöttes területén. Párosával bújócskát játszottunk. Az őrmester volt a döntőbíró, és időnként névreszóló seggberugásokat osztogatott díjazás képpen. Az őrmesternek nagy és súlyos a lába, ezért a díjazottak néha tízméterekre is elszálltak.

20. nap - Tanultuk, hogy necsak láthatatlanok, de hallhatatlanok is legyünk - mindenkire csöngettyűket kötöttek. A bölcs őrmester és seggberúgásai segítségével a kiképzés annyira jól sikerült, hogy a végén valaki megfújta az őrmester cigijét. Kiderült, hogy az ügyetlennek tartott Vászkin volt az, de addigra a fél dobozt már elszívta. Az őrmester annyira csodálkozott ezen, hogy ninjául kezdett káromkodni. Két órán keresztül lelkiismeretesen jegyzeteltük a szöveget, hiszen tudnunk kell, miként kell helyesen társalogni a lakossággal a potenciális ellenség mögöttes területén. A duma végén az őrmester megigérte, hogy holnapra meglepetésben lesz részünk.

21. nap - Az őrmester hozott autóriasztókat, amik vibrációra reagálnak, és teleaggatott benünket ezekkel, hogy a hallhatatlansági képességeket erősítse. Folytattuk a láthatatlansági és hallhatatlansági kiképzést, de hamar abba is hagytuk. Kiderült, hogy a cuccok nagyon hangosan szirénáznak és minden arra szálló légyre beindulnak. Ezen kívül a közeli falu lakói még azt is gondolhatják, hogy elhajtja valaki a csordát, hiszen azt mondták nekik, hogy ez egy szupermodern baromfitelep elit kutyakölykök számára.

22. nap - Tanultunk célzott suriken-dobást mozgó célra - repülő fazekakra, mert a csészék gyorsan elfogytak. Épp arra repült egy vadliba csapat. Úgy döntöttük, hogy kipróbáljuk rajtuk a surikeneket. Aztán törhettük a fejünket, hogy mi a fenét kezdjünk annyi libahússal. Eladtuk a faluban és vettünk pezsgőt, aztán jó ninja szokás szerint ittunk a lelki üdvösségükre. Legyen puha nekik a pástétom!

23. nap - Kiderült, hogy nincs is annyira sok lőporos gyorsító, takarékoskodni kell. Szidorov azt javasolta, hogy a tűzoltó póznát használjuk a kerítés leküzdésére. Hogy erre miért nem jöttünk rá korábban?!!

24. nap - Jött az őrmester és közölte, hogy este ellenőrző-portyán veszünk részt. Először is, a készletek feltöltése, másodszor pedig az elsajátított ismeretek és készségek ellenőrzése céljából. A harcfeladat - észrevétlenül behatolni a veteményesbe, begyűjteni a káposztát és az uborkát, aztán szintén észrevétlenül felszívódni. A harcfeledatot mindenki sikeresen teljesítette, sőt, túl is teljesítette.

25.nap - Reggel a parancsnoknál reszkető kézzel és érthetetlen motyogással megjelent a helybéli "Kolhoz" Rt. elnöke.Miután egy liter szesszel rendbehozták, sikerült kideríteni, hogy sátáni erők szállták meg éjszaka az elnök veteményes kertjét. Nyom nem maradt, a zöldség eltűnt, a tíz farkasölő őrkutya pedig, amelyik egész éjjel őrjáratozott a kertben semmit sem látott, semmit sem hallott. Érdekes, hogy mi a francnak pont azt az egy veteményest választotta az egész társaság?!!! Azért, hogy az elnök ne legyen teljesen elkeseredve és ne haljon éhen, úgy döntöttünk, hogy a fele cuccot visszaadjuk neki.

26. nap - Reggel a parancsnoknál megint megjelent az elnök. Remegett. Két liter szesz beleplantálása után elmondta, hogy a sátáni erők mesterkedése folytán a kiürült kertben ismét kikeltek a zöldségek, a veteményes közepén pedig kinőtt egy 12-méteres fenyőpózna. Az 5 automata vadászpuskával felszerelt, kutyás őr semmit sem vett észre. A parancsnok megigérte, hogy segít, és szükség esetén, szerény díjazásért, kiutal néhány "piranja"  típusú csirkét. A belső vizsgálat kiderítette, hogy a póznát Szuszanyin cipelte oda a feltételezett ellenség megtévesztése céljából.

27. nap - Ma az őrmester mindenkit megdicsért. Azt mondta, hogy még az olyan tökkelütöttek is, mint mi vagyunk, mégiscsak megtanultak egy-két hasznos apróságot.  Még akkor is, ha még nem tud mindenki úgy mászni falon, mint a legyek, akik mégcsak nem is részesültek ninja-kiképzésben. Ezért a legyeket fölragasztotta a plafonra, nekünk pedig egyenként kellett azokat onnan levakarnunk.

2. Egy kis szórakozás

28. nap - Valaki megkattant és megkérdezte az őrmestertől, hogy milyen pisztolyokat és géppisztolyokat részesítenek előnyben a ninják. Válaszul az őrmester beindult, mint egy "Belarusz" traktor és egy előadást tartott nekünk arról, hogy az igazi ninja egyetlen szöggel képes egy egész századot kinyírni.  Az őrmesternek kemény az ökle és nagy a lába (tudjuk, kóstoltuk), ezért nem is túloz. A különféle ilyen-olyan pisztolyok amúgy is csak lehúzzák a hatyát, és úgy kellenek a ninjának, mint kutyának az ötödik farok. Az őrmester még bizalmasan elmondta, hogy ha jól és hozzáértően meghajítasz egy széket, akkor azzal egy helikoptert is leszedhetsz, de a garanbcia kedvéért jobb két széket használni, egyiket a pofájába, másikat a farába. Ha pedig titán-wolfram ötvözetből vannak a szék lábai, akkor még a BTR páncélos járműnek is annyi.

29. nap - Tanultuk a Makarov pisztolygolyók hajítását. A nap végére Szidorov 100 pontból 100-at szedett össze, habár régen, amikor még pisztolyból lőtt, ezt sosem tudta megcsinálni. Az őrmester azt mondja, hogy ha hoznak nagyobb céltáblákat, akkor súlyzókkal fogunk dobni.

30. nap - Sikerült! Ma elkaptuk az ezredest és, minden hülye tiltakozása ellenére, békauszonyt húztunk a lábára és felkertük a távirópóznára. Lejönni nem tud, mi pedig nem szedjük le. Hiszen a kiképzés egy hónapja alatt ez a legsikeresebb tréfánk.

31. nap - Tanultuk a golyókat elkapdosni foggal. Önvédelemként, azok elen a hülyék ellen, akik lődözni szeretnek. Golyó  helyett makkot használtunk, mert az igazi golyót csak lágyan és nem rámenősen szabad csak elkapni, de mi ezt még nem tudjuk. A pelyhes békatalpas csodalény az oszlopon félóránként üvölt. Most hozzá igazítjuk az óránkat.

32. nap - Tanultunk helyesen vívni szálfegyverrel. Igaz, hogy nem karddal, hanem partfisnyéllel. Mivel az igazi kardot csak megfogni és megszagolnui engedték, nehogy véletlenségből megrongáljuk a bútort és a többi kincstári vagyont (tablókat, sufbikat, fákat, füvet).  A póznán ücsörgő ezredesnek felnyomtunk egy cekkert banánokkal. A vicceske nem csak a banánokat, hanem a cekkert is megette.

33. nap - Tanultunk vívni kötéllel. Olyannal, aminek a végén kis súlyzók vannak. Ivanov az első nagy nekiindulástól annyira bepörgött, hogy felszállt, mint egy helikopter. Ezután mi is röpködni tanultunk a bölcs őrmester és seggberugásai segítségével. Este azzal szórakoztunk, hogy kúsztunk a plafonon és csapkodtuk a legyeket. A legyeknek ettől akkorára nőtt a szemük, mint egy ötkopekás.

34. nap - Az ezredes leesett a póznáról. Este elfelejtettük megetetni, ezért felfalta a békatalpakat, aztán pedig leesett, mert már nem tudot megmaradni a póznán. Az őrmester filozofikusan megjegyezte, hogy így tesznek az igazi ninják is, ha sokáig kell lesen lenniük. Veszítse el a gatyáját is, maradjon tök meztelenül, de a feladatot akkor is oldja meg. Az őrmester utalt arra, hogy nem ártana gyakorolnunk megenni a saját ruházatunkat. Csak viccmeséléssel tudtuk elfeledtetni vele ezt a tervét. Este azzal szórakoztunk, hogy lekopdöséssel csaptuk le a repülő legyeket.

35. nap - Tanultuk hogyan kell tükörfelületű falon mászni légy-technológiával. A legyeknek persze jó, de nekünk nincs elég végtagunk. A látvány ugyanakkor nagyon baró, de a legnehezebb röhögés nélkül kiállni. Igaz, hogy a szöges lécre leesni most már nem is fáj, de az őrmester azt követeli, hogy az elhajlott szögeket kiegyenesítsük. Este unatkoztunk. A tegnapi show után a legyek valahová elbújtak. Szórakozásul éjszakai csótányvadászatot rendeztünk.

36. nap - Az elkapott csótányokat gondosan átfestettük kékre, szép piros szegéllyel és háromszoros áron elsóztuk a legközelebbi kisállat kereskedésben, mint Madagaszkárról száramzó exotikus csótánykat. Este a kapott pénzen megünnepeltük a kiképzés 36. napját. Harapnivalóról  persze megfeledkeztünk, ezért a "Kolhoz" Rt. elnökének veteményeskertjében kellett baráti látogatást tennünk. Az őrkutyákat megkínáltuk egy kis konyakkal.

37. nap - Füvet kaszáltunk. Puszta kézzel. Az őrmester ugyanis azt mondta, hogy kaszával minden hülye tud. Most úgy tűnik, hogy megennünk is nekünk kell majd.  Jött az elnök és panaszkodott, hogy a kutyái valószínűleg bekendereztek. Legalábbis úgy néznek ki. Megmagyaráztuk neki, hogy biztosan kevés vitaminot kapnak. Meg Sört. Útravalóul becsomagoltunk az elnöknek egy üveg konyakot és három zsák lekaszált füvet.

38. nap - Tanultunk repülni lufikon. Valóban lassú, azonban halk egy jármű, és sokkot kap tőle az ellenség. Amig helyrerakja a leesett állát és háromszor megdörzsöli a szemét, addig sok mindent véghez lehet vinni. Az oktatás ideje alatt szemeztünk az arra repülő galambokkal. A galambok a nagy csodálkozásból dugóhúzóba mentek át.

39. nap - Jött az elnök és elmondta, hogy a házinyulai megvadultak és garázdálkodni kezdtek. Kérdezte, hogy most mit tegyen velük? Egyből a lapáttal, vagy várjon még egy kicsit? Elmagyaráztuk az elnöknek, hogy a házi nyulaknál most van a nyáti skizofrénia időszaka. Néha előfordul ilyesmi. Mi pedig tegnap találgattuk, hogy ki a fene fújta meg az LSD csomagot... Így aztán nem jött össze az őrmester megtréfálása. Most pedig kiderült, hogy a "vitaminokat" a nyulak zabálták fel...


41. nap - Tanultunk állatoknak álcázni magunkat. Petrovot a nagy érzelmi nekiindulástól majdnem megdugta egy medve, de miután kapott egyet a nyaka közé, most a legjobb barátok. Szidorov, aki mindig arról álmodott, hogy megismeri a farncia konyhát, gólyának álcázta magát és most rosszul van a sok fölzabált békától.

42. nap - Ma van az utolsó kiképzési nap a mi kis baromfitelepünkön, amit mi magunk között csak tyúkfarmnak becézünk. Az őrmester egy lélekbe mászó díszbeszédet tartott. Hangsúlyozta, hogy életének legszebb éveiből több mint egy hónapot pazarolt ránk, de valamire azért sikerült megtaniítania "ezeket az idótákat", majd azon meggyőződését fejezte ki, hogy életünk végéig még sokat megtanulunk. Ha ugyan megérjük. Ezután nekünk ajándékozott emlékül egy ninjakardot. Ezt még maga Mac Leod tartotta a kezében. Mindannyian elérzékenyültünk, és banketot rendeztünk.
Az igazán érdekes dolgok csak ezek után kezdődtek.

3. Az acélparipák országa

1. nap - Ebédig aludtunk. Aztán megjelent valami hadnagyocska és elkezdett költögetni. Mi nem díjaztuk a pimaszságát és rögtön bemutattunk neki és rajta egy ősi ninja fogást - az "Anyáddal szórakozz!"-t. A hadnagy valamiért megsértődött. Azért, hogy ne bömböljön, mint egy bölömbika, belediktáltunk vagy félliter vodkát.  A hadnagy megitta és abbahagyta a bölömbölést, dudorászni kezdett. Erre mindenki felébredt és a hadnaggyal együtt dudorászott. Egyúttal beszélgettünk erről-arról. A hadnagy elmondta, hogy a főnökség úgy döntött a diverzánskiképzésünk változatosabbá tétele érdekében meg kell tanulnunk ügyesen használni a különféle közlekedési eszközöket. Egy új kiképzési időszak kezdődik.

2. nap - Konspiráció céljából megérkezett egy hűtőkocsi oldalán "Csirkék" felirattal. Beszálltunk és elindultunk. Valahogy unalmasnak találtuk... Így aztán nótázni kezdtünk. Két óra múlva a gépkocsivezetők finoman megkértek, hogy fogjuk be a pofánkat, mivel már tele lett a tökük a sok kéréstől, hogy adjanak el egy-két mutáns csirkét, amelyik azzal védekezik a hideg ellen, hogy mindenféle vicceket mesél és különböző alvilági nótákat kornyikál az új-zélandi bennszülöttek nyelvjárásán. Miután megérkeztünk, mindenki kifeküdt a fűre és szinkronban horkolni kezdett.

3. nap - Jött az őrnagy és azt mondta, hogy ő itt a legnagyobb ász. Ellenvetésként azt mondtuk, hogy az ászok mind félszeműek. Az őrnagy kissé zavarba jött, de aztán egy lélekbe markoló sztorit mesélt arról, hogyan küzdötte lépte át a hangsebességet. Egy repülőgép szárnyait épp javították a műhelyben, a törzset és a hajtóművet viszont ki kellett próbálni. Az őrnagynak így aztán egy országúton kellett átlépnie a hangsebességet. Majdnem elsírtuk magunkat. Sajnáltuk a madarat..., vagyis a repülőgépet.

4. nap - Jöttek az oktatók és mindenkinek kiosztottak egy-egy motort. Valamiért előadást tartottak arról, hogy három fajta motor létezi. Háromkerekes - gyerekek és nyugdíjasok számára, kétkerekesek - az egyszerű embereknek, és egykerekesek a profiknak. Vili, nem? A féllábú gyalogosok is sokkal gyorsabban futnak. Motoroztunk egy jót, igaz, hogy az oktatók állandóan üvöltöztek, hogy a póznákat ki kell kerülni, nem pedig fel-le gurigázni rajtuk.

5. nap - Az oktatók drótköteleket húztak ki előttünk. Nem estünk kétségbe, hanem menetközben átharaptuk azokat. Az oktatók üvöltözni kezdtek, hogy azért húzzák ki a kötelet, hogy egynek érezzük magunkat a motorral és átugorjunk fölötte. Azt feleltük, hogy nem tudunk eggyé válni a motorral, mivel a seggünkba nem rendszeresítettek hajtóművet. Az oktatók valamiért úgy néztek ránk, mintha hülyék lennénk.

6. nap - Tanultuk "az akadályok leküzdését". Az Ivanov nagyon felizgult és áthajtott az akadályon (keresztül ment a téglafalon). A többiek pedig csak úgy lazán átugrották, honuk alá kapva a motort. Az oktatók elsírták magukat.
Este Ivanov, Petrov és Szidorov elindult egy kis egészségügyi sétára. Valahogy nem tetszettek meg a rockereknek. Egyébként ők sem voltak odáig a rockerektől. Egy kicsit megrugdosták a rockerek technikáját, szép nyolcassá a kerekeket. Aztán gondolkoztak egy kicsit és javítottak - kilencesre. Érdekes, hogyan fognak most a rockerek hajtani ezzel a "kilences típussal"?

7. nap - Az oktatóknak elegük lett belőlünk, vagyis ha nem értek el sikert a könnyű szárazföldi közlekedési eszközökkel (legszívesebben egy metrószerelvényt hoztak volnak), akkor próbálkoznak majd a légiekkel. Elvittek kirándulásra a helikopter-hangárba. Az Ivanov megkóstolta, hogy milyen az antennájuk. Leharapott egy darabot, de az oktatók ezt nem vették észre.
Szidorovnak támadt egy kis vitája az oktatókkal, ami azzal ért véget, hogy Szidorovot "földi gilisztának" titulálták. Válaszképpen Szidorov csomót kötött a helikopter lapátokból. Az oktatók sokáig káromkodtak.

8. nap - Szuszanyin két helikoptert is tünkrevágott. Magának Szuszanyinnak kutyabaja sem esett, csak kis karcolásokat szerzett miközben kimászott a roncsok alól, a helikopterben mellette ülő oktatók viszont súlyos sokkot kaptak. Kár volt azt mondaniuk, hogy ha netán ezek a helikopterek szarrá mennek, akkor újakat kapunk.

9. nap - Mivel friss helikopter még holnapra sem lesz, most elindulunk a lőtérre.

4. A lőtéren

1. nap - Ma egy turista Uralon valahogy eljutottunk a lőtérre, ahol majd meg kell tanulnunk lőni mindenféle mozgatható fegyverrel. Lőkiképzési oktatóként egy optimista kinézetű őrmestert jelöltek ki számunkra. Azt mondják róla, hogy ügyes mesterlövész és tízméterről beletalál egy futó csótány szemébe.

2. nap - Tanultunk lőni pisztollyal. Kiderült, hogy lábbal lőni sokkal eredetibb, mint kézzel. Egyébként mindegy, nem egy izgalmas dolog. Viszont kiderítettük, hogy ezek a pisztolyok bumerángként, ha nem is túl frankón, de repülnek. Az őrmester azt mondta, hogy ha ennyire perverzek vagyunk, akkor legközelebb szerszámíjjal fogunk lődözni. Akár máris! Csak találjon legalább egyet, ami használható állapotban van.

3. nap - Ma mutattak nekünk egy gépkarabélyt. Egy hozzáértő ninja szemszögéből nézve az egy jól használható bunkó. Ha pedig jól megélezzük a kést, amit valamiért szronynak hívnak, akkor azzal egészen jól kaszálható a fű. A nyulak számára.
Az Ivanov fogadott az őrmesterrel, hogy az háromszori kisérletből egyszer sem talál bele a céltáblába. Az őrmester  megpróbálta, de tényleg nem tudott beletalálni. Még jó! Petrov észrevétlenül meghajlította a csövét.

4. nap - Tanultunk lőni gépkarabéllyal. A nagy nekihevülésben elhasználtunk 15 ládányi lőszert és a lőtéren az összes fűszálat lekaszáltuk. Igaz, hogy után a hüvelyeket gereblyével és lapáttal össze kellett szedegetni.

5. nap - Tanultuk szétszedni és összerakni a különféle típusú gépkarabélyokat. Szidorovna sikerült (vakon) összerakni egy érdekes cuccot különböző modelekből, amire az őrmester csak csuklott egyet és összecsuklott.

6. nap - Tanultuk a távcsöves puska használatát kisméretű céltáblákon. Váratlanul befutott ellenőrző szemlére a tábornok. Ezalatt Ivanov épp úgy döntött, hogy kipróbálja a puska hatótávolságát, és kisérletként lelőtt egy gúnárt a helyi zászlós telkén (ami valamiért épp a lőtér szomszédságában volt, egyenesen a tyúkólnál, hogy úgy mondjam). A tábornok töprengve megvakarta a távcsövével a tarkóját, majd azt mondta: "na, maguk aztán rendesen lőnek, vazze..."

7. nap - A zászlós reklamálta Ivanovnál a gúnárt. Az üzleti vita Ivanov és a zászlós között azzal ért véget, hogy a zászlósnak még három liba és egy üveg majonéz tartozása maradt Ivanovval szemben.

8. nap - Bankettet rendeztünk a tábornok búcsuztatása alkalmából. Estefelé már tök érzéstelenítve fölmálháztuk a repülőre. Miután a repülőgép felszállt kiderült, hogy nem is arra a gépre raktuk fel, vagyis nem véltelenül tiltakoztak annyira a pilóták.... Ezenkívül, véletlenül a táskájába törzsokmányok helyett a "Hogyan tenyésszünk csirkéket egy szaharai oázisban" című oktatási segédletet gyömöszöltünk be.

9. nap - Tanultunk lőni éjszaka géppuskával, amire egy éjjellátó célzókészüléket szereltek. Amig kitapasztaltuk, hogy mi hogyan van, addig sikeresen lekaszáltuk a kiserdőt. Aztán Vorobjov rájött, hogy le kell szerelni ezt az éjjellátót, mert akkor sokkal jobb eredményeket kapunk. A szétfürészelt farönköket nem bántottuk, mert majd rendezünk itt egy pikniket.

10. nap - Tanultunk lőni Stingerrel. Érdekes egy cucc, de sarok mögé nem tud lőni, leellenőriztük. Szidorov, kisérletképpen, megcélozta egy mókus szemét. És beletrafált! Tutti! Vitatni nem is lehetett, mert a mókus eltűnt, de a farkát megtaláltuk...

11. nap - Szuszanyin kérte az őrmestert, hogy mutasson jó gombászós helyeket a közelben, mivel már az utolsó libát is megettük. Három óra múlva a Szuszanyin odacipelt egy zsák gombát, amiből rögtön saslikot készítettünk. Az őrmester pedig három nap múlva került elő, pápuának öltözve. Véletlenül eltévedt.

15. nap - Tanultunk lőni aknavetővel. Észrevétlenül egy macskakövet is rányomtunk az aknára. Ennek eredményeként az akna kirepült egyfelé, a macskakő pedig másfelé, de úgy nagyjából egy irányba. Az őrmester majdnem összecsuklott, de aztán megköszörülte a torkát és azt mondta, hogy ez egy új típusú akna - osztott fejjel. Ezután kilőttünk még néhány aknát, azonos módszerrel. A mulatság azzal ért véget, hogy jött az erdész és kijelentette, hogy ideje abbahagyni a mindenféle szemét hajigálását, mert a rénszarvasok megijednek és felmásznak a fenyőfákra. Ő pedig már unja, hogy onnan kell ezeket leszedegetni.

16. nap - Tanultuk szétszedni és összerakni az aknavetőt. Szidorov, ahogy szokta, egy érdekes cuccot rakott össze. Az őrmester azt mondta, hogy nincs teljesen képben, ezért nem tudja hogyan müx majd ez az izé, így aztán mindenki arrébb húzódott. A cucc működik, de az akna szinuszosan repül. Megfordítottuk a cuccot, onnantól kezdve az aknák koszinuszosan röpködtek.

17. Ismerkedtünk az ágyúval. Elméletileg. Mert az őrmester azt mondta, hogy még elgondolni sem meri, hogy mit művelünk mi vele és melyik oldalával hová lő majd. Ha tud egyáltalán. Épp elég, ha az ágyúból való lődözést tankönybből tanuljuk meg.

18. Ma mutattak nekünk egy igazi harckocsit. Amig tapogattuk, addig valaki meghajlította a csövét. Az őrmester sokáig köpködött és csúnyán káromkodott.

5. Harckocsi  - mellre helyzetben

19. nap - Harckocsiztunk, csak úgy viharzottunk. Igaz, a vihart legyezőkkel kellett támasztani. Az őrmester be akart tuszkolni bennünket a tank belsejébe, de minden végtagunkkal kitámasztottuk magunkat és senki sem volt beszállni ebbe a mozgó lélekvesztőbe. Végül abban maradtunk, hogy a harckocsi tetején maradunk, de az ormányát senki sem hajlítgatja.

20. nap - Szétszedtük a harckocsit. Sokáig tartott, mert túl sok alkatrésze volt. Az őrmester hozott egy nagy kanna szeszt és azt mondta, hogy most, miután szétszedtük, minden alkatrészt le kell mosni szesszel. Nekünk ez túl bonyolult volt, ezért egyszerűsítettünk - az egészet megittuk. Aztán jól megtekergettük egy huhogó bagoly farkát és még valakiét, akinek szarva volt.

21. nap - Össze kellett raknunk a szétszedett tankot. Valami egészen furcsa szerkezet jött ki. A tapasztaltabb harckocsizók, amikor meglátták, rögtön keresztet vetettek és azt mondták, hogy először látnak függőleges felszállásra képes tengeralattjárót.

22. nap - Tanultunk lőni harckocsiból. Amikor az erdő mellett tepertünk, észrevettük, hogy mozognak a bokrok. Odapörköltünk egyet. Erre kirohant az erdész, magából kikelve és letolt gatyával. Este összeverekedtünk egy medvével a málna miatt. Később kibékültünk és pertut ittunk vele.

23. nap - Gyakoroltuk a gránátvetést harckocsira. Ivanovnak sikerült behajítani a csövébe, miután kimászott egy kormos harckocsizó és katonazsargonban sokáig szónokolt mindenféléket.

24. nap - Az őrmester levonta a következtetést, ezért gyakorló gránátokkal hajigáltuk a harckocsit. Kiderült, hogy nem elég finoman, mert a fogallkozás végén a tank úgy nézett ki, mintha legalább 250-szer esett volna árokba egy 11-méteres fenyő tetejéről.

25. nap - Ma az őrmester elmagyarázta nekünk a harckocsiból való tüzelés alapjait megfelelő láthatósági körülmények között, amik nem egészen azonosak a lövedék célbajuttatásának vizuális ellenőrzésére alkalmas viszonyokkal. Egyszerűbben szólva - sötétben kellett lőni. Ezután éjszakai lövészet volt. Petrov véletlenül lelőtt egy repülő csészealjat.

26. nap - Ma az őrmester azt próbálta nekünk elnagyarázni, hogy "miként kell egy harckocsit fedezékből támadni", továbbá azt, "hogyan kell Tarzan-módszerrel felugrani a tankra", de a harckocsizók sehogyan sem tudták beindítani a motort. Azért mert észrevétlenül egy téglát nyomtunk be a kipufogócsőbe. Amig a szerelők cserélték a motort, mi sétáltunk egyet az erdőben, szívtunk egy kis friss levegőt, valamint begyűjtöttünk néhány zsákra való békát. Este békasaslikot sütöttünk. Először azt találtuk ki, hogy berakjuka békákat az őrmester ágyába, de később úgy döntöttünk, hogy megesszük őket. Exotikumként.

27. nap - Este hirtelen beállítottak a meteorológusok azzal, hogy lelőttük a titkos szondájukat. Foglyul ejtettük őket és addig itattuk, ami tök sikeresek nem lettek. Éjjel a tankot felcipeltük  az őrtoronyba. Csak úgy, heccből.

28. nap - A meteorológusok másnaposan ébredtek és egész reggel csak azt kérdezgették, hogy milyen évet írunk éppen. Az őrmester sokáig szaladgált a gyakorlótéren és mindenkitől azt kérdezte, miként került a harckocsi az őrtoronyba. Rákentük az egészet a meteorológusokra, úgysem emlékeznek semmire.

29. nap - Éjjel vizsgafeladatot hajtottunk végre - hogyan kell hangtalanul üzemképtelenné tenni a harckocsikat. Amikor az őrmester meglátta a csomóra kötött harckocsiágyú-csöveket, annyira keservesen kezdett el sírni, hogy az összes erdei állat bebújt az odujába. Még azok is, amelyeknek nem is volt soha saját odujuk.

30. nap - Váratlanul visszatért a tábornok a szavannáról. Élénk, jókedvű és szépen barnára sült kinézete volt. Hozott csirkéket sasliknak. EGész nagy csirkék voltak és valahogy olyan strucc-szerűek.

31. nap - Ma volt az utolsó nap a gyakorlótéren. Az őrmester egyértelműen azt  mondta, hogy "Elég volt!"  Holnap visszatérünk az új helikoptereinkhez. Kedvező feltételek mellett értékesítettünk egy Kamaznyi töltényhüvelyt, jó sok konyakot és vodkát kaptunk érte. Rúgással ledöntöttünk néhány fát és egy búcsúbulit rendeztünk, tábornoki csirkesaslikkal. A tábornok élénk és jókedvű volt.

6. Forgószárnyas osztag

1. nap - Visszatértünk a helikopteres gyakorlótérre az új helikoptereinkhez. Abszolút új modelleket kaptunk, ezeken még senki sem repült. A forgószárnyak most már titánból vannak. Mellesleg az antennák is.

2. nap - Jött egy hadnagy és unott hangon elkezdte a helikopteres konstrukciók repülési fizikájának az elméleti alapjait ismertetni. Három óra múlva Petrov (aki már megunta a sok alvást) egy hosszú (úgy 200 szavas) és nagyon okos mondat közepén közbevágott és megjegyezte, hogy minket sokkal inkább az érdekel, hogy "melyik kart kell rángatni", azt pedig, hogy ez az izé hogyan repül, azt majd egy üveg vodka segítségével magunk is kiderítjük. A hadnagy megsértődött, köpött egyet a csillárra és elment. A csillár egyenesen Petrovra szakadt.

3. nap - Az oktatók a helikopterben lakberendezési bemutató sétát rendeztek számunkra. Ivanovot a piros kar rendeltetése érdekelte. Amint kiderült, ez a kar a rotor forgatására szolgál, vészhelyzetben, a hajtómű váratlan leállása esetén. A direkt erre a célra odahívott Dimm őrmester (ránézésre úgy nézett ki, mint egy két lábon járó bivaly, akit nem terheltek meg gondolkodásra alkalmas fődarabbal) volt oly szíves bemutatni nekünk ennek alkalmazását. Kár, hogy ez a Dimm nem szerepel a fedélzeti berendezések listáján.

4. nap - Tanultunk felszállni. Szuszanyinnak sikerült rögtön a felszállás után a talpára állítani a gépet. Az oktató, a szokatlan látkép miatt körbehányta az egész körzetet, de aztán nehézkesen magához tért és letette a helikoptert. Ezért a hőstettért lelkesen megéljeneztük és jónéhányszor a levegőbe dobáltuk. Amig el nem szenderült.

5. nap - A Vorobjovnak ma Feket Pénteke volt. A gyakorló repülés során sikerült néhány kart és a kormányt eltörnie, ezért a leszállásnál kisebb akadályok jelentkeztek. Miután már egy órán keresztül körözött a leszálló pálya fölött, úgy döntüttünk, hogy majd dorongok segítségével lejjebb ütögetjük. Azonban ekkor, hosszan tartó hősies erőlködések után (hiszen nem szabad a drága kincstári tárgyat csak úgy otthagyni a levegőben), a helikopter valahogy leszállt. Vorobjov annyira elkeseredett, hpgy elfelejtette kinyitni az ajtót, és vele együtt szállt ki. Az őrmester sokáig káromkodott, aztán megigérte, hogy legközelebb az ajtó is titánból lesz. Az oktatót, aki Vorobjovval együtt körözött, a székével együtt kellett kihozni, mert annyira rácsavaródott.

6. nap - Tanultunk kötelékben repülni. Hogy minek, azt senki sem tudta elmagyarázni, de valamiért mindenki azt bizonygatta, hogy nem csak egyszerű pápuák vagyunk, akik a botkormány mellett üldögélnek, hanem egyúttal egy helikopter raj is. Igazán felemelő az a tudat, hogy nem csak értékes gyapjúnak nézik az embert.

7. nap - Tanultunk repülni akadályok és korlátok között. Az erdei repülés a fák közt igazán mulatságos volt. Egyúttal a fákat is szépen megnyírtuk, a Szabályzatnak megfelelő külalakra. Ezen kívül tanultunk helyesen előbukkanni sarok mögül, hogy a feltételezett ellenséget a legnaygobb ámulatba ejtsük.

8. nap - A Kakuk Fészke (így hívják a gyakorlóteret) átrepülve, úgy döntöttünk, hogy lerövidítjük az utat, ezért a helikopterrajunk, minden feltünés nélkül a díszkapun át vette az irányt. Az egyik gép, azonban, beszorult. Rá kellett kötni egy vontatókötelet és a többi gép azzal húzta ki.

9. nap - Gyakoroltuk a földi célok elleni támadást. Ivanov egy szirénát imitált, hogy megfélemlítse az ellenséget. Csak egy kicsit tévedtünk, és a célfészer helyett a csirkeólat támadtuk le. Sajnos a hibát már csak azután vettük észre, hogy  csirkák pánikszerűen kiugráltak a "célobjektum" ablakán.

10. nap - Jött a csirkefarm főnöke és kijelentette, hogy miattunk impotens lett a kakasuk. Együttérzésünkről biztosítottuk, és azt tanácsoltuk, hogy a kakast irassa be Freud-féle pszichotréning tanfolyamra. Este Szidorov irányítása mellett szétszedtük a helikoptert, majd újra összeszereltük, de az előadóteremben.

11. nap - Reggel az ezredes mérgesen rohangált fel-alá a gyakorlótéren és mindenkitől azt tudakolta, hogy ki volt az a részeg disznó, amelyik a nyitott ablakon át berepült az előadóterembe. Este szétszedtük a helikoptert, majd ismét összaraktuk, ezúttal a hangárban.

12. nap - Reggel az ezredes mérgesen futkosott a gyakorlótéren és minenkitől azt tudakolta, hogy ki lopta ki a helikoptert az előadóteremből. Megkínáltuk sörrel, és hashajtóval. Most az ezredes nem akar kijönni a klotyóról. Tiltakozásul a többieket is megkínáltuk hashajtóval.

13. nap - Ma pihenő van. Mivel mindenki bebújt a klotyóba és nem akar onnan kijönni. Ha estig nem oszolnak, akkor berakunk egy aknát és kihívjuk a Mentőszolgálatot.

14. nap - Szerencséjük volt. Az "objektum" területére, azonban, nem lehet bejutni.

15. nap - Jött egy őrnagy az elhárítóktól. Vele együtt kezdtük kutatni a diverzánst, aki megmérgezte a személyi állományt. A diverzánst nem találtuk meg, de a zászlósnál előkerült 10 harckocsiakna és két repülőbomba - uborkasavanyításnál ezeket használta nehezéknek. A rendkívüli helyzetet néhány láda vodka segítségével sikerült felszámolni. Este a vodkát "mentesítettük". Miután az őrnagy kellőképp siker lett, begyömöszöltük a helikopterbe. Hogy a szunyogok ne egyék meg.

16. nap - Az őrnagy vad üvöltésére ébredtünk. Félóráig magyaráztuk neki, hogy ő tulajdonképpen kicsoda és mit keres itt. Addig itattuk másnaposság ellen, hogy ismét tajt siker lett. Este Szidorov utmutatása mellett szétszedtünk két helikoptert és egyet raktunk össze belőlük, de négy forgószárnnyal és különböző irányba álló fülkékkel.

17. nap - Az oktatókat annyira sokkolta a hibrid látványa, hogy elvesztették beszédkészségüket és csak mutogattak, mint a siketnémák. Sajnos mi még nem tanultunk siketnémául, ezért nem tudjuk, hogy dicsértek-e, vagy szídtak bennünket.

18. nap - Jött egy egész csoport oktató és őrmester. Azt mondták, hogy szerintük, már eleget helikoptereztünk, most már repülőgépeken gyakoroljunk. Más oktatók közreműködésével.

7. Fűnyíró a felszállópályán

19. nap - A repülőgépes kóceráj nem volt túl messze, ezért úgy döntöttünk, hogy gyalogolunk egy kicsit. Amig az erdőn keresztül slatyogtunk, megijesztettünk három medvét és egy erdészt. Az erdésznek sekierült rekordidő alatt (45 másodperc) felmászni a legmagasabb fenyőre, aztán onnan sokáig üvöltözött lefelé, hogy "Ne mássz utánam! Megharaplak!"

20. nap - Jött az őrnagy, aki egy ász, de nem félszemű, és elkezdte nekünk mesélni, hogy a zsenialítás remekművén fogunk majd röpködni, ami mint mindenki tudja, a Repülőgép. Mi ezt nem tudtuk, ezért Petrov megkérdezte, hogy tulajdonlképpen miben különbözik a repülőgép egy szárnyas hegesztőlámpától? Az őrnagy sziszegni kezdett, mint egy mérges oroszlán, amelyik farával beleült a tábortűzbe, majd megfenyegetett bennünket, hogy majd ő megmutatja, a fene egye meg, hogyan is röpülnek az igazi ászok.

21. nap - Az őrnagy úgy döntött, hogy bemutatja nekünk az "egyszemélyes őrnagy show"-t és tart egy műrepülő parádét. Azonban azt nem vette figyelembe, hogy a Szidorov tegnap este kissé "föltuningolta" a gépet. Ezért a show nagyon izgalmasra és rendkívül tanulságosra sikeredett, még a tapasztalt pilóták számára is. Maga az őrnagy is annyira meghatódott, hogy úgy nézett ki, mint egy mosódmedve, akire ráesett az állatorvosi beteg ló, miután elszunnyadt egy kicsit a harmadik emeleti erkélyen.

22. nap - Jött egy kemény őrmester és kijelentette, hogy a repülőgépezésben mostantól ő lesz a főoktató, mivelhogy az őrnagy átadta az összes mozijegyét a 'Titanicra".

23. nap - Tanultuk a repülőgépvezetést gyakorló berendezésen. A gépzúzás abszolút bajnoka a Vorobjov lett, akinek 112-szer sikerült a gondjaira bízott repülőt a túlvilágra küldenie. Az őrmesternek nem akadt dicsérő szava, egyszerűen csak krákogott egyet.

24. nap - Kiderült, hogy mindent rosszul csináltunk. A diverzáns rutin miatt (hiszen a szakmai besorolás szerint mi diverzánsok vagyunk). Így aztán az egyik gép roncsait a másikra halmoztuk egymás után. Persze, miután ez kiderült, az áldozatok száma határozattan csökkent. Az őrmester úgy örült ennek, mint egy majom, amelyik váratlanul megtalálta a stratégiai banántartalékot.

25. nap - Az őrmester ma elmagyarázta nekünk, hogy miért röpködnek a repülők alakzatban, és mi a különbség a lépcső és az ék között. Szerinte a madarak is a pilótáktól vették át az ék alakzatot.

26. nap - Tanultunk egy új nyelvet - a pilótabeszédet. Ezt a léghajósok azért használják, hogy határozottabb legyen a kifejezésmódjuk, továbbá, hogy az ellenségnek jól megfájduljon a feje. Például, az a kifejezés, hogy "Pahomics, csapd le a szafaládéval azt a bandzsa varangyosbékát" annyit tesz, hogy "Petrov, lődd ki az UPSZR-20-as rakétával azt a tőled balra levő repülőgépet, amelyik annyira kitartóan követ",  a "gerendaszállító" pedig egy "négy turbólégcsavaros bombázót" jelent.

27. nap - Tanultunk felszállni egy hosszú betonútról. A Vorobjov valahogy helytelenül irányítgatta a gép farát, ezért az őrmesteren totál leégett az egyenruha, ő maga pedig olyan lett, mint egy néger. Azonban folytatta a repirányítást, csak éppen fenyőgallyakból összetákolt ágyékkötőben. Sajnos, még nem tanultuk meg a helyes leszállást, ezért mindenki úgy szállt le, ahogy tudott.

28. nap - Ma tanultuk a helyes földetérés mószereit. Az őrmester megmagyarázta, hogy a leszállás taktikájára és stratégiájára egyaránt érvényes a "vajaskenyér törvény". Ha valami nem úgy jön össze, akkor úgy köll fölvakarni a padlóról. Emiatt a "becsszóra és egy szárnnyal" módszert nem sikerült kipróbálni.

29. nap - Ma tanultuk az iskolakört, ami egy négyzet. A legfontosabb az, hogy jól megjegyezzük a földön azt a fészert, ami fölött majd fordulni kell.

30. nap - Gyakoroltuk az erdő feletti mélyrepülést, miközben vidáman énekeltük azt, hogy "Susog a nád, hajladoznak a fák". Miután meggyőzödtünk arról, hogy a fák csúcsai a repülőgép mindenféle kiálló alkatrészeivel nem akadunk bele, áttértünk a tiszta mező feletti gyakorláshoz, a "zsiletpenge hülye oroszok kezében" technológiával. Úgy repültünk a legelő felett, hogy a tehenek csak laposkúszásban közlekedtek.

31. nap - Tanultuk a katapultálást gyakorlópadon. A Szidorov valamit babrált a sajátján, ezért aztán elrepült valahová messzes az erdőbe, úgy két óra múlva tért vissza. Ölében egy jávorszarvassal és egy zsák gombával. Egy kicsit lovagoltunk a jávorszarvason. Teljesen kikészült.

8. A sasfiókák repülni tanulnak

32. nap - Tanultuk az éjszakai repülést. Az oktatók előrelátóan kiköltöztették a lakosságot a feltételezett repülési zónából. Az mind semmi, hogy éjszaka kellett röpködni, ezek a dögök még valami fekete lepedővel le is takarták az egész fülkét! Biztos, hogy ne látsszon kifelé a műszervilágítás. Azt tervezték, hogy majd csak a műszerek állása alapján kormányzunk, de mi okosabbak voltunk, kifúrtunk egy kis lyukat, az összes tájolót pedig zsebrevágtuk.

34. nap - A békés lakosság visszatért az édes otthonukba. Mivel a repülések ideje alatt egyetlen fészerben sem esett kár (kivéve talán azt, amelyikben benn felejtették a bikát, aki a nagy magányban kitörte a tetőt, kimászott a csirkeólba, és miután céltalanul kószált egy darabig, bemászott a kutyaházba és ott elaludt), így aztán a békés lakosság megajándékozott minket két láda vodkával és egy juhhal, hogy készítsünk belőle saslikot. A vodkát beraktuk a pincébe, a juhnak pedig kicsipegettük a tollait..., vagyis a szőrét. A juhnak ettől valahogy rossz előérzete támadt.

35. nap - Rendeztünk egy kis pikniket, befaltuk a saslikot, meg a két ládányi vodkát. Néhány pohár után az őrmester egész vidám lett és elkezdett történeteket mesélni. Töltötünk még belé pár pohárral, hogy megnyugodjon. Egyúttal leitattuk a medvét is, amelyik kijött az erdőből, hogy megnézze mi a fene folyik itt.

36. nap - Gyógyítgattuk a medvét a másnaposságtól és próbáltuk valamilyen elfogadható formába hozni, hogy ne szégyelje magát, amikor visszamegy a barlangjába. Baráti segítségként csináltunk neki egy punkos frizurát, méghozzá nemcsak a fejére.

37. nap - Ma karbantartó nap van. Mostuk a repülőgépeket. Fura, de a hajtóműben az égési nyomokat valamiért nem smirglivel, hanem hidegvágóval lehet csak eltüntetni. Közös erőfeszítéssel egy leselejtített gépet átalakítottuk porszívóvá. Ezzel aztán nemcsak a port és a szemetet szedtük össze a reptéren, hanem egyúttal egy vadlúd csapatot is, amelyik épp arra röpködött.

38. nap - Tanultuk hogyan kell egy laposra hajtott ejtőernyőt begyömöszölni egy hátizsákba, amire egy spárgát és egy gyürüt erősítettek (pont úgy, mint a vécéöblítőnél). Az őrmester elmagyarázta, hogy egy vészhelyzet esetén a repülőgép elhagyása ugyanolyan elven működik, mint az autóbuszban - "Húzd meg a madzagot és nyomd ki az ablakot".

39. nap - Tanultuk az ejtőernyős ugrálást. Az Ivanov teljesen odalett a csodálatos tájképtől, ezért elfelejtett kinyitni az ernyőt, rázuhant egyenesen a csirkeól tetejére, minek következtében 12 tyúk hősi halált halt (a beszakadt  tető romjai alatt). Ivanov megúszta néhány folttal és szálkával a fülében. Petrov pedig egyenesen a törzsépület harmadik emeleti ablakában ért földet. Azért, hogy valahogy oldja a feszültséget, levette a térképet a falról, mélyen meghajolt és kisietett a teremből.

40. nap - Eltemettük a hősi halált halt tyúkokat - az étkezde konyhájában beraktuk őket az üstbe. Egész jó ízük volt a hősöknek. Egy perces néma rágcsálással tisztelegtünk emlékük előtt.

41. nap - Tanultunk lőni azokkal a cuccokkal, amiket a repülőgépekre felcsavarnak. Olyan sok volt a cél, hogy a nagy nekihevülésben előttünk egy arra kószáló meteorológiai szondát is. A szonda tetemét foglyul ejtettük. Este az őrmester arról mesélt, hogy miben különbdözi a repülőgép egy tengeralattjárótól.

42. nap - Jöttek vendégségbe meteorológusok. Húztuk egy kicsit őket, hogy milyen lesz a tegnapi időjárás, utána pedig szigorú képpel megkérdeztük, hogy mit szondázott a kémszondájuk a titkos erdő területe felett. Két óra múlva beleuntunk a cikizésbe és visszaadtuk nekik a szonda tetemét.

43. nap - A hírszerzés jelentette, hogy cikiznek minket a szomszédos "Delta" repülőalakulat ászai. Azt mondják, hogy mindannyian rövidlától vagyunk és békés gömböcskékre lődözünk. Újhold leple alatt meglátogattuk őket és válaszképpen csomóba kötöttük a gépeik szárnyait. Némelyikre pedig felírtuk "Aeronápolyi".

44. nap - Jött egy feldühödött horda a "károsult" szomszéd alakulattól. Kellő álnoksággal becsalogattuk őket a saját területünkre és mintabemutatót tartottunk különböző gerillafogásokból, tüzijátékkal és meglepetéses csapdákkal. Az ellenfél pánikba esett és megfutott, saját biomasszájával hatalmas lyukat vágva a kerítésen.

45. nap - Tanultuk a valószinű ellenség elleni lélektani hadviselést. Az oktatók ezt a fontos küldetést deflorációnak nevezik. Rövid előadás után hozzáláttunk a gyakorlati készségek kifejlesztéséhez. Úgy tettünk, mintha eltévesztettük volna a fészert és a pszichikai rohamot Shubert-keringők hangja mellett a "Deltások" ellen intéztük. A teljes programot bevetettük. Az ottani ászok úgy rohangáltak fel-alá a reptéren, mint a házinyulak, akiket megharapott egy kenguru.

46. nap - Tanultunk "gerendaszállítón" röpködni, A "Delta" felett átrepülve az élet nyomainak eltűnését észleltük.

47. nap - Tanultuk a bombavetést. Bombák helyett (hogy ne okozzunk sérüléseket a helyi lakosság lelkivilágának) téglakötegeket raktak be. Két fészer totál kimúlt. Éjjel Szidorov vezetése alatt két repülőgépből összeraktunk egyet. Valami eszméletlen csoda jött ki, három szárnnyal és függöleges felszálló rendszerrel.

48. nap - Az őrmester és az oktatók sírtak örömükben, hogy még életükben láthatták ezt a csodát. Ezen nincs is mit csodálkozni - a csodánk két másodperc alatt éri el a csúcsmagasságot és minden irányban tud lőni, még oldalt is.

9. Csapatgyakorlaton

1. nap - A DAK-ot (diverzáns alapkiképzést)  befejeztük. Vidáman kezet szorítottunk az oktatókkal, és elküldtük őket jó messzire. Az alegységünknek most csapatgyakorlaton kell résztvennie, ahol a diverzáns készségünket tökéletesíthetjük. Az új helyre érkezve grill-partyt rendeztünk.

2. nap - Kis csoportokra oszolva felderítettük a környező terepet, hogy megtaláljuk a potenciális ellenséget. A helyi lakosok a konspiráció miatt azt hiszik, hogy itt egy katonai ruházati raktár van, amit még 1917 óta őrizgetnek, hadászati tartalékként. Ezen kívül az a hír járja, hogy ide dugták el a híres tunguzi meteoritot, ezért nem tudja senki sem megtalálni.

3. nap - Amig távol voltunk az ügyeletes leshelyre beesett egy százados, aki be akart hatolni az alegységünk területére. Először ötödfokú vallatásnak akartuk alávetni, de közbe kiderült, hogy ő a parancsnokunk és most tért vissza szabadságról. Megittuk vele a pertit, benyaltunk egy láda vodkát.

4. nap - Rendet raktunk, a füvet és a kerítést befestettük terepszínűre. Annyira valóhűre sikeredett, hogy két gombászó tök szétverte a fejét, amikor át akart menni a kerítésen. Fotóalbumból megismertük a parancsnokság személyi állományát, hogy tudjuk kit nem kell foglyul ejteni.

5. nap - Jött egy helyi lakos. Panaszolta, hogy valaki csórja a tyúkjait. Két láda vodkáért megigértük, hogy majd kiderítjük. Este a nindzsák lesben álltak és a csirkeól tetején elfogta a rosszhiszemű betolakodót, egy rókát. Két órán keresztül, sűrű rugdosások mellett, megmagyaráztuk neki, hogy ki az úr a csirkeólban. Egész hátralévő életére megjegyzi.

6. nap - Megünnepeltük az első harci akció sikerét - bumerángokat hajigáltunk a levegőbe, többször is. Véletlenül lecsaptunk valamilyen szárnyasokat, amelyek épp arra repültek, ezért kénytelenek voltak kényszerleszállást végrehajtani. Este szemlét tartottunk a fegyverraktárban és egy rakás kacatot találtunk, többek között géppuskákat és kétkezes lovagkardokat. A fegyvernek egyszeráűnek és kellőképp elegánsnak kell lennie. Olyannak mint, mondjuk, egy harci hokedli. Nem egy géppuska, amivel alligátorra lehet vadászni, ezek ugyanis errefelé nem is kószálnak az utcán.

7. nap - Miközben Ivanov a környéken egészségügyi sétát tartott, letámadták valamiféle erős fiúk. Válaszképpen Ivanov bemutatta nekik az "ugráló tengeri rák" és a "részeg elefánt" fogásokat. Később kiderült, hogy ez egy újgazdag tábornok személyi testőrsége volt, akinek a hétvégi pihenője itt van a közelben, csak éppen valamilyen sajátos dialektusban társalognak egymással, gyakran használják, például, a rejtélyes "qrvnyd" kifejezést. Este, nehogy úgy gondolják, hogy az élet fenékig tejföl, vállalkozásra mentünk és csendesen lefegyvereztük az újorosz tábornok őrségét, a szibériai nemezcsizmával történő altatást alkalmazva.

8. nap - Távcsövön figyeltük a keményfiúk dühös arcát, amint a tábornok pihenője körül mászkálnak. A helyi lakosok azt mondták, hogy három embert keresnek. A leírás alapján Batmant, Schwarzeneggert és Bondot, James Bondot. Ivanov, a pánik elkerülése végett, ki sem megy a körlet kapuján.

9. nap - Nemsokára szülinapja lesz a századosnak. Felmértük az élelmiszer készleteket. Egy rendes Szülinapra ezek nem elegendőek. Viszont kigondoltuk, hogy honnan lehetne beszerezni. Dumáltunk a századossal, neki nincs ellene kifogása.

10. nap - Végiggondoltuk az ellenséges citadellába történő behatolás tervét. Semmi okosat nem tudtunk kitalálni, ezért úgy döntöttünk, hogy a körülmények alakulásának függvényében ténykedünk. Éjszaka észrevétlenül beosontunk a tábornoki villába. Nemcsak a kaját, hanem egy szálfegyever gyűjteményt is kimenekítettünk. Az őrség és a kutyák semmit sem vettek észre.

11. nap - A tábornoki villában pánik tört ki. Az őrség repülő csészealjakat és démonokat emleget. Ugyanis egyikük sem tudja megmagyarázni, hogyan került egy ló a garázs tetejére. Akárcsak azt, hogy miért van ott a felirat - "Itt járt Batman".

12. nap - A tábornoki villába kiegészítő őrség érkezett, két teherautóval. Nem baj, majd még meglátjuk, hogy ki fog sírni elsőként.
Este a tábornok megfélemlítésére  irányuló terv második ütemét hajtottuk végre.

13. nap - Hajnalban a tábornok ordítása vert fel álmunkból. Nem is csoda, fejest ugrani a fürdőmedencébe és ott egy éhes piranja csapatot, plusz három aligátort találni, majd ezek után nyugodtnak, higgadtnak maradni, nem tud ám mindenki.

14. nap - Megünnepeltük a százados Szülinapját. Kapott tőlünk ajándékba egy nagy plüss Nindzsát. A százados egészen elérzékenyült és azt mondta, hogy gyerekkora óta ilyenről álmodott. Francia pezsgőt ittunk, majd végigkóstolgattuk a nindzsa-konyha remekeit (vili, hogy honnan szereztük hozzá az alapanyagokat).

10. Rádióelektronikai játékok

15. nap - Hoztak híradó-, lehallgató- és elektronikai harci berendezéseket. Egész nap nézegettük ezeket a játékokat. Nagyon megtetszett egy öngyújtóba rejtett tévékamera és egy "Allways Classic" intimbetétnek álcázott mobiltelefon.

16. nap - Behangoltuk a pager-lehallgató rendszert. Olvastuk a közleményeket, sokat röhögtünk. Miután meguntuk, azzal szórakoztunk, hogy szétküldözgöttük mindenkinek a "Nagyfasz, gyere a találkahelyre!" üzenetet. 15 perc múlva az újorosz tábornok villaőrségének fele beszállt páncélautókba és ismeretlen irányban távozott.  Mindjárt utánuk, de más irányban, elkotort az egyik helyi lakos, miután hátizsákjába begyömöszölt két harci kakast, élesre kifent csőrrel.
Este az őrség jól megtépett, pontosabban szólva, semmire sem képes állapotban tért vissza.

17. nap - Ellenőríztük az ellenséges hírközlés lefogására szolgáló komplexumot. A környéken nemcsak az összes tévékészüléket és mobilokat, de a hagyományos drótos telefonokat, valamint a postát és a távirdát is totál lefogtuk. Viccként észrevétlenül mindenhová kiragasztottuk az Oroszországi Tájékoztató Iroda felhívását.

18. nap - A helyi lakosság apránként magához tér a csendes pánikból és a "megisszuk az összes vodkát és beállunk partizánnak" hangulatból. Egyesek próbálják visszavinni a boltba a só-, gyufa- és cukorkészleteket.

19. nap - Az erdőben terepen ellenőriztük a hordozható híradókészülékek működését. Az erdész, aki egy jávorszarvason járta körül birodalmát (úgy tartják, hogy a jávorszarvsnak jó a kormányszerkezete), a következő képpel találta szembe magát: Petrov valami szárazkóróval társalog "Fenyőgally, Tölgy vagyok. Hogy hallod? Vétel."  Azért, hogy a titkossági rezsimet fenntartsa, a Petrov sokáig mosta, majd ködösítette az erdész agyát (ködgyertya segítségével). A ködösítés sikeres volt. Az erdész most azt hiszi, hogy a Petrov valójában Robin Hood. Este meglátogattuk a tábornokot. Szétszórtuk mindenhová a poloskákat, kamuból pedig egy kókuszpálmát ültettünk az udvar közepére. A meglepetéses csapdákat máshová helyeztük, az ajtófélfára felszegezett patkót pedig kicseréltük egy zebra mintájú féltéglára.

20. nap - A tábornok üvöltésére ébredtünk, aki reggel kijött egy cigit elszívni és meglátta a kókuszpálmát, aztán dühösen belerúgott. A pálmáról egy kókusz zuhant le (rosszul ragasztottuk fel) és egyenesen a lábára. Mérgében belerúgott a kókuszba, az pedig egyenesen a villa második emeleti ablakát törte szét. Éjszaka az egyik őr beleakadt az egyik csapdába, s ezzel egy nagy tüzijátékot rendezett. A pánikba esett tábornok kiugrott az erkélyről bele a medencébe, de amott jól megharapta az álmából ébredt korokodil. Ezalatt a biztonsági őrség nagy lendülettel beugrott a dzsipbe és gyors kiürítést hajtott végre. A kapuval együtt. A pánikot két óra múltán sikerült leküzdeni. Ezalatt viszont Szidorovnak sikerült belopóznia a villlába és átfestenie a lovat - balról zöldra, jobbról pedig kékre. Ja, és fölragasztott még szarvakat is.

21. nap - A tábornok hordágyon közlekedik. Mindez amiatt van, mert idegei megnyugtatásaként reggel ki akart lovagolni. Azonban, miután meglátta a sosem látott állatot, nem találta el pontosan az ajtót. Ma a hangátalakítót hangoltuk. Anonim felhívtuk a tábornokot és női hangon telefonszekszet ajánlottunk, a legizgalamasabb pillanatban pedig Putyin hangján azt követeltük, hogy azonnal árulja el a hadititkot.

 22. nap - A tábornoknál a kémcuccainkkal általános kémhisztériát fejlesztettünk ki. A környéken nagyon kapósak a frissen gyártott, a tábornokot ábrázoló pornórajzsorozatok, ezért az összes környező kereskedelmi egységben elfogytak az óvszerek. A tábornok meztelen nőkről álmodik, akik futás közben megállítják a tigrist, valamint egy hattyúcsapatról, amelyik csa-csa-csát balettol.

11.  Vad szenvedélyek tobzódása

23. nap - Megünnepeltük a Szovjet Diverzáns Napját. Valamikor x-évvel ezelőtt az Ismeretlen Dirverzáns, miután észervételenül agyonvert egy sokezres őrséget, földobbantott egy hídon áthaladó vasúti szerelvényt. A híddal együtt. Vodkát ittunk, utána sokszínű tüzijátékot rendeztünk, daloltunk és eljártuk a nindzsa táncokat. A tábortűznél egy lélekbe vágó történetet olvastunk, és azt kiabáltuk, hogy "Banzáj Forever!"

24. nap - Ma megérdemelt pihenőnapunk van. A halaszthatatlan feladatok közül már csak az maradt, hogy kiszedegessük a grillsütő pálcákat a céltáblákból. Ebéd után Petrov nindzsa-udvariassági látogatást tett a tábornoki villában és észrevétlenül szétszórt a kertben mindenféle női cuccokat. Az őrség, miután felfdezte ezeket, kát óráig kutakodott a bokrok között, de csupán egy oldalkocsis motorkerékpárt talált, amit még 1940-ben rejtett el valaki.

25. nap - A helyi lakosság már hajnalban sorba állt a tábornoki villa előtt. Úgy gondolják, hogy ott egy egész jó bordély működik. Lehet, hogy valamelyik őr fecsegett a tegnap talált tárgyakról..., de az is lehet, hogy az a bugyi játszott szerepet, amit Szuszanyin a tábornoki villa kapujára szegezett. Anonim telefonbetyárként felhívtuk a tábornokot és sok sikert kívántunk neki a Nagy Sexben.

26. nap - Azért, hogy a tábornok és az emberei ne találják túl rózsásnak az életet, behajítottunk a kerítésen túlra néhány ködgyertyát. A tábornok pánikszerűen bemenekült a vécébe. A többiek pedig úgy rohangáltak fel-alá, mint a házinyulak, amelyeket egy hatalmas pitonkígyó kerít be. Miután a zöld füst szerteoszlott, és az őröknek eszébe jutott, hogy még mindig ezen a világon tengetik életüket, bedobtunk nekik egy klórpikrines kannát. Utána nagy megelégedéssel gyönyörködtünk a szaladgáló kis elefántokban.

27. nap - Azzal szórakoztunk, hogy a nindzsa tomahawkokat magasba dobáljuk. Az egyik nem tért vissza, viszont hallottuk rádión, amint egy pilóta nagyon káromkodik - "Rámtámadt valamilyen őrült madár, vascsőrrel, majdnem totál kikészített". Este a Vasziljev a medence köré húsdarabokat szórt. Az éhes krokodilusok (a medencébe ejtett Whiskas nem számít) gyorsan kimásztak. A hús nem volt elég a gyomruknak, ezért az elégedetlen aligátorok elindultak egy kis beszerző körútra. Azért, nehogy ezek az éhes nagyfarkúak a lovat vacsorálják be, a Vasziljev az egyik őr ágyába dugta a pacit. Éjjel időnként hatalmas visítások hallatszottak a hétvégi pihenő parkjából: a kutyák voltak, amelyek véletlenül az alligátor szájába kerültek.

28. nap - Reggel a  tábornok üvöltésére ébredtünk. Ugyanis felébredve maga mellett az ágyban egy békésen szunyáló krokodilust talált. Kiderült, hogy miután jól bevacsorázott a konyhában, nem volt már kedve visszatrappogni a medencébe, ezért úgy döntött, hogy itt éjszakázik, anélkül hogy "a pénztártól távozna". Azonban, miután a tábornok, egyik kezében a falilámpával, másikban pedig a hálógatyájával (valahogy a nagy ijedelembben kiugrott belőle), kirohant a hallba, ott szembe találta magát a lóval, amelyik épp békésen rágcsálta a fikuszt. A rádiófelderítési és telefonlehallgatási adatok szerint az őrség egész nap pszichoanalitikusoknak telefonált és az iránt érdeklődöt, hogy mit jelent egy ágyban alvó ló? Továbbá kinek kell jönnie pszichoanalizisre, az őrnek, vagy a lónak?

29. nap - Az őrség nem merészkedik a medence közelébw 100 méteres körön belül, mert az éhségtől megvadult piranják kiugrálva a vízből minden elérhetőre rávetik magukat. Az egyik óvatlan őrt alig tudták visszarángatni, viszont a piranják, kihasználva a nagy kapkodást, megettek két farkaskutyát. Az őröket még mindig kiveri a verejték, amikor emlékezetükben felmerül a megszámlálhatatlan foggal elégedetten mosolygó sok halpofa képe.

30. nap - A tábornok most már teljesen felfogta, hogy a pihenése valahogy nagyon extrém jellegűvé vált. Ezért úgy döntött, hogy inlább áttelepül a Kanári-szigetekre. Elsőre azért nem tudott elindulni, mert a Szidorov előrelátóan a garázs padlójához ragasztotta a dzsipp kerekeit. Kénytelen volt páncélautón menekülni. Érzékenyen integettünk utána zsebkendővel, még a könnyünk is kicsordult, aztán egy kis ünnepi piálást rendeztünk.

12. Miket játszanak a nindzsák

31. nap - Az újorosz vezér elutazása után valahogy olyan unalmas lett minden. Mellesleg a vezér majd még mulat egy jót, amikor a csomagjában felfedezi a pirotechnikai meglepetést.  Azzal szórakoztattuk magunkat, hogy vívtunk egyet. Vasdorongokkal.

32. nap - Szidorov összeszerelt egy nyílpuskát, a Belarusz-traktor laposrugójából. Nyílként egy tök egyszerű fakarót kell használni. Kipróbáltuk, hogy működik-e, a tábornoki üdülő kerítésén. A cucc nagy süvítéssel elhúzott valahová a francba, és magával vitte a kerítés egy jókora darabját is. Az őrség pánikban géppuska-tüzelőállást foglalt a kókuszpálma tövében.

33. nap - Szétszedtünk vagy kétszáz alsógatyát, majd Szidorov irányításával egy kis katapultot raktunk össze. Úgy estefelé nagy húsdarabokkal megszórtuk a villát. Az éhes aligátorok úgy rohangáltak a lehullott húsdarabok után, mint egy megvadult musztángszázad. Az őrség is rohangált, de ők az aligátorok elől.

34. nap - A százados kérésére egy tigrist próbálunk elfogni, amelyik az állatkertből szökött meg. Ivanov azt javasolta, hogy kezdjük az erdőszélen és az összes élőlényt tereljük be az erdő közepére, aztán majd ott kiszűrjük a tigrist. Petrov pedig azt javasolja, hogy rakjunk ki csapdákat és fogjuk be az összes állatot, a tigrist majd leadjuk, a többieket meg eleresztjük. Vaszecskin a maga részéről azzal az ötlettel állt elő, hogy szóljunk az állatoknak, hogy jobban járnak, ha maguktól kiadják azt a tigrist.

35. nap - Tök véletlenül rábukkantunk a tigrisre az erdőben, kénytelenek voltunk üres kézzel megfogni. Először úgy gondoltuk, hogy kitépkedjük a bajszát, megelőzésként hasonló esetekre, de aztán tartottunk neki egy lelkifröccsöt és elmagyaráztuk hogyan talál vissza. Este szóltak, hogy a tigris önként feladta magát.

36. nap - A nappali erdei séta közben Szuszanyin három embert talált, akiket úgy látszik a tigris kissé megtépett. Egy kém adó-vevő rádió és egy rejtjelkulcs táblázat alapján rájöttünk arra, hogy ezek a potenciális ellenség felderítőcsoportja lehettek. Este bekapcsoltuk a rádiót és felvettük a kapcsolatot a "Központtal". Ott nagyot csodálkoztak, de rögtön lediktáltak nekünk egy feladatot, úgy tíz oldalra valót.

37. nap - Vodkázunk és saslikot zabálunk. Közben összeállítunk egy választ a kémközpontnak. A százados azt mondja, hogy a legfontosabb az, hogy teljesen hitelesnek kell látszania. Estére összeírtunk 20 oldalt. A "Központ" nagyot nézett az operativításunk miatt, aztán küldött még egy újabb feladatot.

38. nap - Ma Ivanov és Petrov észrevétlenül a fák tetején sétafikált (az erdőben), közben észrevettek és elkaptak (rádöntve egy jónagy fát) egy igazi alattomos diverzánst. Füles sapka volt rajta és egy zsák teli dinamittal. A szakszerű kihallgatás után (spanyol-nyakövvel és egy csizmával végeztük) bevallotta, hogy a helyi disznófarmot - a finom és egészséges étel forrását - akarta elintézni. Ami azon törtük a fejünket, hogy mit tegyünk vele, rendezzünk-e neki harakirit, vagy adjuk le a Green Peacenek, telefonáltak a törztsől, hogy az alattomos dirverzánst juttassuk el hozzájuk lélekelemzésre, amit a helybéli Freudok végeznek majd el.

39. nap - Azért, hogy ne veszítsük el nindzsa-készségeinket, egy kis gyakorlatot tartottunk az erdőben. A hadgyakorlat után kénytelenek voltunk valeriannával, idegnyugtatóval és mexikói peiot-kaktuszból készült kivonattal (zöld peiot Lofofora Williamsee) magukhoz téríteni a vadakat. Ettől aztán teljesen elszálltak.

40. nap - Ma volt negyven napja annak, hogy befejeztük a diverzáns alapkiképzést. Megünnepeltük, snapszot ittunk, amit nyírfaléből és artemisia levelekből főztünk, és nindzsa-mód - eukaliptusz-levélből és pávasültből készült harapnivalót ettünk hozzá.

41. nap - Jött a százados, csóválta a fejét és sokatmondóan azt mondta: "ejnye, no..." Utána elmesélte, hogy mi történt az újorosz vezérrel. Miközben a páncélozott autóban utazott kedve támadt szivarozni. Előkotorta a hamutartót és egyszercsak rábukkant a meglepetésünkre. Megnyomta a gombot. Erre fel mindenfelé szikrák kezdtek röpködni, a tüzijáték rakétái pedig szanaszét száguldoztak a feje körül, nagy sistergés és nyávogás hallatszott mindenhonnan. A sofőr, amikor észrevette ezt a nagy parádét, bekapcsolta a tűzoltó rendszert. A vezér erre csúnya hangon üvölteni kezdett. Amikor a páncélautó leállt és a vezér orrán-száján kiköpködve a sok habot kimászott a kocsiból a friss levegőre, kiderült, hogy még a Pampers sem segített rajta.

42. nap - Béreltünk két lovat és nindzsa-derbit rendeztünk. Ezen kívül, Ivanov egy új felszállási módszert próbált ki, amikor a nyerget a ló farára rakják fel. Estére a lovak, a százados pedagógiai zsenialításának köszönhetően, megtanultak hátrafelé száguldozni.











44. nap - Hurráááá!  A "Központtal" folytatott egyhetes "rádiójáték" kitüntettek bennünket. Egy-egy  kitüntetést kaptunk mindkét oldalról. Ennek megünneplésére beállítottuk a katapultot, hogy tűzijátékozznk egyet, továbbá tendert írtunk ki a saslikhoz való csirkék kiválasztása érdekében.













V
ége az első résznek.


Második rész - Különleges küldetés

1. Kezdődik a küldetés

1. nap - Eljött hozzánk a tábornokunk. Azért, hogy ne keltsen feltünést, nem a terepszínre festett Mercijén, hanem egy konspiratív páncélautón érkezett. Elmondta (bizalmasan), hogy van egy fontos kormányzati feladat. Elég volt már abból,  hogy csak úgy ingyen zabáljuk a kincstári bablevest, ideje már komoly dolgokkal is foglalkoznunk. Ezért egy különleges küldetésben lesz részünk: be kell hatolnunk az ellenséges terroristák táborába és megmutatni nekik, hol lakik az Atyaúristen, jól megrugdosni a hátsójukat, egészen a fülük hegyéig.A harcfeladat vétele kapcsán rendeztünk egy kis bankettet, mérsékelt tűzijátékkal. Igaz, hogy tévedésből fölőttünk pár világító-sokkoló rakétát is. Szép világos lett, de a hülye vonyításuk valahogy nem igazán tetszett nekünk.

2. nap - Kialudtuk magunkat és erőt, egészséget gyűjtöttünk. Kiderült, hogy a bankett és a tűzijáték alatt a helyiek közül senki sem sérült meg, kivéve azokat, akik túlérzékenységük révén nem jutottak el időben a klotyóig. A helybéli bölcs öregek azt mondják, hogy ilyen tűzijátékra száz év óta nem emlékeznek.

3. nap - Nincs túl sok időnk a felkészülésre, ezért elutaztunk a törzshöz a foglyul ejtett terroristáért. Aztán kihallgattunk, amúgy nindzsásan. Mindent elmondott, egészen kilencediziglen. Most a legnagyobb probléma az, hogy a felesleges információt kiszűrjük. Igazán érthetetlen, hogy a törzsnél panaszkodtak, hogy nem beszél, hanem csak hallgat.

4. nap - Egyszerűen sokkot kaptunk. A századosunk szintén nindzsa, egy titkos iskolában tanult, aminek az a neve, hogy Tökönszúr-lak, most pedig játssza az ártatlan kisbárányt. Meglestük, hogy lazításként úgy elhajított egy bazi nagy dorongot, hogy az egy szép tangensoid-pályán olyan messzire szállt, hogy a véletlenül arra kószáló valakinek az üvöltése csak egy perc múlva ért el hozzánk. A kéz ujjain kiszámítottuk, hogy ez kábé 20 kilométer lehet. És csak azt láttátok volna, hogy hadonászik a kozákkardjával - egy kisebb nyírfácska egycsapásra szétcsap.

5. nap - Azért, hogy ne essünk pofára, tartottunk egy gyakorlatot az erdőben - egy elhagyott  tanyát foglaltunk el. A művelet idejére az összes élőlényt 10 km-es sugarú körben kitelepítettük, figyelembe véve a forgácsok várható széthullásának körzetét.

6. nap - Az akció tervezésével foglalkoztunk. A gondolkodás elősegítése érdekében ittunk egy kis kávét. Csak víz helyett vodkával főztük. Az Ivanov viccesen ezt "brilliáns feketének" hívja. Átnéztünk 15 és egynegyed változatot, de akkor jött a százados és azt mondta, hogy az akció taktikája roppant egyszerű lesz: észrevétlenül betörünk, olyan pánikot keltünk, hogy mindenki frászt kapjon, aztán észrevétlenül eltűnünk.

7. nap - Telefonáltunk a tábornoknak. Megbeszéltük az előttünk álló akciót, továbbá az időjárást és az ausztrál házinyulak szexuális szokásait. A következő terv jött össze: felszállunk egy kisebb cirkálóra és elhajózunk egy baráti öbölbe. Azért, hogy az ellenség ne gondoljon semmi rosszra, úgy teszünk mintha kéjutazáson lennénk. Aztán majd egy arrajáró szállítóeszközön továbbmegyünk és szétcsapjuk az aljas terroristákat. Este nindzsa-pókereztünk. Ez annyiban különbözik a rendestől, hogy a nindzsák nem használnak kártyalapokat hozzá.

8. nap - Ma gyakorlónapot tartottunk. Féltéglákat hajigáltunk sarok mögül és léggéppuskából lőttünk. Aztán tanultunk laposkúszásban fáramászni. Utána egy új nindzsafegyver - a szárnyas vasrúd - használatát sajátítottuk el. A vasdorongra - álcázásként - egy olyan tokot kell húzni, ami karácsonyfának néz ki. Éjjel buliztunk - lézer irányzékkal ellátott surikeneket dobáltunk. Valamit, vagy valakit eltaláltunk.




9. nap - Jött a kolhozelnök, Azt mondta, hogy a háztetőn valami disznó fekszik. Odamentünk, megnéztük. Tényleg egy disznó. Tegnap még nem tudtuk, hogy az elnök disznai alvajárók.

10. nap - Elutaztunk egy gyakorlótérre, ami dzsungelre van kialakítva. Igaza volt a sázadosnak - sokkal könnyebb átmászni a fák között, vagy átgázolni rajtuk keresztül, mint azzal vacakolni, hogy valamilyen késekkel, vagy kardokkal utat vágjunk közöttük.
Este telefonáltak a törzstől, hogy a hadihajónkról valamilyen rohadt dög levágta a hajócsavart. Ezért kér variáció vabn: vagy evezünk legalább 20 csomó sebességgel, vagy pedig tengeralattjárón jutunk el a helyszínre. A második változatot érdekesebbnek találtuk.

11. nap - Tanultuk a víz alatti úszást az újorosz vezér medencéjében. A krokodilusok alatt. Az őrség, természetesen, nagyot csodálkozott azon, hogy mi ez a nagy létszámszaporodás, de a részleteket nem merte közelebbről tanulmányozni. Ha két krokodilus virgonckodik, akkor a harmadik nem felesleges, hanem kaja lesz.

12. nap - Az elnök kérésére lebontottuk a régi hidat. Egyúttal gyakoroltuk az elektronikus gyújtóval felszerelt új robbanóeszköz használatát. A híd szétment a francba, de valahonnan előkerült egy elsüllyedt traktor. Az elnök most töri a fejét azon, hogyan lehetne ismét elsüllyeszteni valahová.





2. Tengeri gyakorlótér

13. nap - Miután közelebbről megvizsgáltuk a harckocsit kiderült, hogy ez egy első világháború idejéből való tank. Az elnök annyira büszkén kidüllesztette mellét, hogy egyenesen Maora kezdett hasonlítani. Pláne, hogy filozófiai gondolatokba mélyedt, miként is tudná a tankot a folyópartról a garázsába átcügölni.

14. nap - Az újorosz vezér vill'jában a krokodilusok fölzabálták a banánokat. Méghozzá fönn a pálma tetején. A piranhak pedig megtanulta kiugrálni a vízből és röptében elkapni az arra szálló madarakat. Érdekes, hogy mikor jut az őrség eszébe az, hogy az állatokat időnként etetni is kéne.Mi a mugunk részéről mindenesetre most a "tengeri gyakorlótérre" indulunk, ahol tanulmányozni fogjuk a tengeri ragadozókra gyakorot ráhatás mikéntjeit.

15. nap - Megérkeztünk a gyakorlótérre. Egy nagyobb medencére hasonlít, csak belebökdöstek mindenféle nádat és különböző spongyák úszkálnak benne. Hogy valósághűnek látsszon. A megérkezés örömére ittunk Sört és befaltunk egy láda chipszet. A cápákat megetettük 25 kilós kenyérrel. A lelkesedésüket tekintve ezek önkiszolgálóak és önállóan végzik a gazdasági elszámolásokat is.

16. nap - A cápák alattomosságáról és a fogaiktól való védelem módszereiről szóló rövid (négyórás) előadás után eljött a gyakorlás ideje. Mivel a cápák mifelénk hiányárunak számítanak, azta javasolták, hogy gyakoroljunk "többszöri használatú" cápákon. Azért, hogy a cápákból ne csináljunk rögtön hotdogot, a "vértanukra" páncélmellényt húztak, ezért a cápák úgy uszkáltak, mint a jégre vetett tehenek. Kiderült, hogy a leghatásosabb módszer az, ha a cápát váratlanul orrba vágjuk. Amig ezen elcsodálkozik, addig elkaphatjuk a farkát és addig pörgetjük, amig el nem szédül.
Este játszottunk velük indiánost és bújócskát.

17. nap - Tanultunk úszni bekötött szemmel. Az oktató azt mondta, hogy korábban "ködgyertyát" használtak - fekete színű és ismeretlen eredetű port szórtak a vízbe, amitől olyan lett mint a tus, Most viszont ez a por elfogyott, a maradékot megzabálták a cápát, újat pedig még nem hoztak. A szokatlanságtól mindenki púpot szerzetta homlokára, az oktatót pedig majdnem belefullasztottuk a vízbe.

18. nap - Hallhattunk egy előadást arról "Hogyan kell úszni disszípatív víztömegben", utána pedig arról "Hogyan kell helyesen használni a barométert". Nézegettünk szép képeket fura állatokról. A fekete vállapos előadó azt állítja, hogy ezek nem az ő fantáziájának a szüleményei, hanem vallomások alapján készült körözési képek. Azt ajánlja, hogy találkozás esetén azonnal csapjuk orrba, aztán "semlegesítés" után már kiigazódunk, hogy mi is volt ez. Éjszaka tanultunk úszni éjjellátó készülékkel. Hasonlít ahhoz, amikor az ember úgy úszik, hogy vödörben van a feje, mert ezzel az éjjellátóval semmit sem lehet látni. Majdnem belefullasztottuk a vízbe a másik oktatót is (az előzőnek tegnap óta valmiért gyomorrontása van és nem tudott eljönni).

19. Tanultunk víz alatt vívni karddal és késsel. Lehet dobálni a surikaneket is, de elég nehéz. Nuncsakuval, sajnos, nem lehet hadonászni. Viszont a békauszonyos sparring nagyon érdekes volt. Az Ivanovot és a Petrovot, akik a legjobban nekihevültek, hálóval kellett kifogni. Este egy exotikus tálat ettünk - szeszben marinirozott sprotikat. Kalmárból készült saslik volt a hozzávaló.

20. nap - Tanultunk víz alatt lőni harci villával töltött rugós pisztolyból. Állandóan zavartak a hülye halak, akik azzal szórakoztak, hogy fölszúrták magukat a villára. A szabályozót úgy kellett feltekerni, hogy a villa úgy szálljon át a halon, mint egy forró piszkavas a vajon. Ebéd után (bálna bajuszból készült leves és teknős omlett) mozgó célokra lőttünk. Az a rossz benne, hogy a motorcsónak után kötött manökeneket elég nehéz utolárni. Este egy kissé bevagdostuk az oktató uszonyait.

21. nap - Amikor az oktató ment befelé a vízbe, a Szidorov észrevétlenül egy kicsi, de elég neház vasmacskát kötött a gatyájára. Ezért az oktató elég hamar észrevette, hogy valami lehúzza a fenekét és elkezdte intenzívebben mozgatni az uszonyait, hogy a differenciát kiegyenlítse. Ettől az uszonyok szépen le is szakadtak. Az oktató a váratlanságtól forogni kezdett és a kezvével cspakodott, emiatt a légzőkészülék tartói is leszakadtak (azokat is kissé bevagdostuk). Mi, mint nézők, már alig tudtunk megállni a lábunkon. Kár, hogy a fürdőgatyát nem tudtuk bevagdosni. Az oktató ezalatt a polipok  násztáncát járta. A cápák úgy röhögtek, hogy majd' leszakadt a farkuk.














3. Tengeri furfangok

22. nap - Reggel jött a "nedves ügyek" ("véres gyilkosságok") oktatója. Kinézetre igazi "tengeri medve". Azt mondta, hogy ő fogja vezetni a tengeri diverzánsok rövidített tanfolyamát. A többi oktató valmiért beteget jelentett. Az új oktató elmesélt (előadás formájában) néhány történetet saját tapasztalatból, "kisebb leszámolások vízen és vízben" tárgykörben. Este saslikot sütöttünk halakból és midiákból.

23. nap - Tanultuk a tengeri csapdák helyes telepítését. Ebédtájban az egyik csapdába belegabalyodott egy orvhalász. Azzal szórakoztunk, hogy párszor visszadobáltuk a cápák közé. Még sosem láttunk embert ennyire gyorsan úszni. Az orvhalász zsákmányából főztünk halászlét. Estefelé halkocsonyát főztünk, Mivel nem találtunk nagyobb méretű edényt, berheltünk egyet titánból.

24. nap - Tanultuk a meglepő csapdák és a diverzáns-ajándékok helyes telepítését. Miután ezeket szépen szétrakosgattuk, jöttek az oktatók, hogy megmártozzanak. Az egyikük egy békésen nyugvó idomított mérges rájába botlott, erre úgy öt méterre kiugrott a vízből, hármat szaltózott, és egy seggessel visszahullott a vízbe. Horgos mentőrúddal kellett kifogni. Utána pedig a többieket is.

25. nap - Hallgattunk egy előadást az ellenséges diverzánsok elleni küzdelem módszertanáról. Igen hatékonynak bizonyul az evező alkalmazása. Először is, a víz alatt evezővel úszkáló ember látványa erősen elgondolkoztatja az ellenséget, másodszor, az evezővel nagyon jól meg lehet bökdösni az orrát és a lábaközét. Érdekes az a módszer is, amig egy tengeri sünt dugunk az ellenség gatyájába. Ha pedig sikerül észrevétlenül megközelíteni az ellenséget, akkor egy gereblyével lehet lehúzni a nadrágját. Este tanultuk, hogyan kell egy kardhallal beletalálni a céltáblába. Nagyon eredeti módszer, csak rosszul van a hal kiegyenlítve.

26. nap - Tanultuk hogyan kell az ellenséges búvárok ellen harcolni festék és festőecset segítségével. A festéket a tubusból az ellenség búvárszemüvegére kell nyomni, aztán az ecsettel szépen szétkenni. Amig zavarban van, addig nem csak az uszonyát, de a légzőkészülék csövét is meg lehet vagdosni. Ha nincs késünk, akkor a csőbe egy görényszag-koncentrátumot lehet befecskendezni egy injekciós tűvel. Ebéd után tanultuk a hálók átharapását. Ehhez titánból készült műfogsort kell használni. Ha pedig különösen erős a háló, akkor hidroerősítőket lehet alkalmazni. Este kambalát lapítottunk, hogy halpalacsintát süssünk belőle.

27. nap - Tanultuk a mágneses aknákból készülő ikebana-művészetet. Ha az "objektum" teste fából van, akkor ragasztót kell használni. Direkt így hívják - "mágnesesakna-ragasztó".

28. nap - Hallgattunk egy előadást a delfinekről. A delfin a diverzáns barátja, egész jó a sebessége és a manöverező képessége, ezért vízben vele lehet helyettesíteni a lovat vagy a kutyát. Ugyanezen okból a saját delfineket kényeztetni és dédelgetni kell, az idegeneknek viszont egyből szétverni a pofáját.

29. Tanulunk lovagolni delfinen. Hasonlít a vizi motorozáshoz, de a delfin irányítása bonyolultabb. Viszont nagyon ügyesen ugranak át különböző akadályokon. Este hallgattuk a delfinek kórusának füttyköncertjét.

30. nap - Vad delfinek betörését tanultuk. Az okató musztángoknak hívja őket. A legfontosabb az, hogy erősen fogja az ember az uszonyukat és minél távolabb legyen a farkuktól. Este körtáncot jártunk a betört delfinekkel és halakkal töltöttük meg a gyomrukat.

31. nap - Az oktató megtanított bennünket a "torpedó" - egy hosszú cső, motorbicikli motorral és kormánnyal - használatára. Ezt a cuccot vontatókémt lehet használni, de jó faltörő kosnak is. Szárazföldön pedig alkalmas bunkónak is. Este versenyt rendeztünk a "torpedókkal". A Szidorov elsőnek futott be a céllba, mert észrevétlenül föltuningolta a hajtóművet. Jutalomként mehetett 20 tiszteletkört.

32. nap - Jött az oktató és azt mondta, hogy ideje útra készülnünk. A tengeralattjárónk végre a kijelölt helyen merült fel.

4. Tengeri kapcsolatok

33. nap - Összeszedtük a nem túlzottan furfangos cuccainkat és berakodtunk egy turista Uralba. Mindenkinek a mellén ott figyeg az amulettünk - szárított piranha, ami azt jelzi, hogy "A katona nem bántja a kiscicákat". A kereszteződésen elcsaptunk egy rossz helyen parkoló Mercit. Kiszállt belőle két Terminátor, de az Ivanov egy kanális fedéllel elhárította a molesztálást. A fedelet magunkkal vittük, majd készítünk belőle amulettet vagy egy nagy surikent.

34. nap - Megérkeztünk a csónakkölcsönzőhöz. Más néven "327/549. sz. Tengeri Gladiólusz" haditegerészeti támaszpont. A felszerelésünket már benyomták a tengeralattjáró "hasába", ezért holnap táncolva és dalolva indulhatunk akciózni. Aztán hallgattunk sok izgalmas történetet arról, ahogy a derék tengeralattjárósok az ellenséges könnyűbúvárokat hokedlikkel fölsorakoztatták a fedélzeten, meg arról, hogyan neveltek meg egy gonosz polipot, amelyik a seggével pont a periszkópra ült, valamint arról hogyan fürészelték le egy amerikai cirkáló tőkesúlyát, mert nem a helyes koordinátanégyszögbe tévedt be...

35. nap - Húszcsillagos (az elsüllyesztett ellenséges úszóalkalmatosságok száma szerint) "Könyörtelen szunyog" nevű tengeralattjárónk a kikötőből kivezető hajócsatornán való háromórás imbolygás után kifutott a nyílt tengerre. Irányt vettünk a baráti hadikikötő felé, ahol majd kiraknak bennünket. Turista módon végiglátogattuk szállítóeszközünk minden zugát. Megnéztük a hajózószemélyzet büszkeségét - a "Picur" ballisztikus rakétát. A nap hátralevő részét a nintendos Dandy-vel töltöttük el, amit véletlenül a "Könyörtelen szúnyog" kapitányának kabinjában találtunk.

35. nap éjjel - Felmerültünk a felszínre, hogy egy kis friss levegőt szívjunk. Ezen kívül a kapitányunk telefonálni akart műholdon keresztül. Ha már fenn voltunk a felszínen úgy döntöttünk, hogy megmártozunk, de kissé zavar három pimasz cápa. Azért, hogy ne kelljen felébreszteni Sámson zászlóst, aki megtanulta széttépni a cápák száját (valahol van is egy fénykép "Sámson zászlós széttépi a cápa száját, hogy kivegye a horgot"), alkalmaztuk az első kategóriájú cápaelhárító készüléket - a spárgára kötött féltéglát. Tízperces "intenzív terápia" után a cápák ismeretlen irányban meglógtak.

36. nap - Ebédig szunyáltunk. Úgy sem volt semmi tennivalónk. Ki akartunk ütni néhány közfalat, hogy egy nagyobb tornatermet csináljunk, de a kapitány nem engedte. Azt mondta, hogy széteshet a tengeralattjáró. Ezért azzal szórakoztunk, hogy néhány térképet fölvagdostunk apró darabokra, aztán jól összekevertük és megpróbáltuk kirakosgatni puzzle-ként.
Este darts-oztunk a strucchús feldarabolására használt kisbaltával.

36. nap éjjel - Ismét szívtunk friss levegőt. Megpróbáltunk néhány arra szálló madarat becsalogatni egyenesen a fazékba, de ekkor ránktámadt néhány gonosz könnyűbúvár. Harci kötőtűkkel visszavertük őket, aki megmaradt az pánikban visszaugrott a tengerbe. A cápák pedig addigra már szépen sorbaálltak.

37. nap - Az akusztikusok valamilyen fura zajt észleltek. Felmerültünk periszkóp-mélységre és megnéztük, hogy mi a fene az. Valamilyen gyanús szállítóhajó. Mindenesetre kilőttünk két torpedót. A hajó helyén 20-méteres lyuk támadt. Fura..., mi a fenét szálítottak ezek, fát?

37. nap éjjel - Lepkehálóval repülő halakat fogdostunk. Majd kiszárítjuk, szépen kifestjük és szuvenirként eladjuk. Összefogdostunk pár zacskóra valót, de akkor jött a kapitány és azt mondta, hogy a halakat ki kell dobni, mert "a nem kielégítő tároló kapacítás és a gyors nyomásváltozások következtében a halaknál öngyulladásra lehet számítani". Étkezési szempontból pedig mindenkinek tele van a.... bendője ezektől a halaktól. Ha mondjuk, egy repülő birkát fogtunk volna el...

38. nap - Rábukkantunk valamilyen cirkálóra. A zászló és a sziluett alapján nem a miénk. Azért, hogy ne fedjük fel magunkat, lemerültünk a fenékre. Hogy ne teljen hiába a nap, rendesen szeszelünk. A kapitány időnként belenéz a periszkópba, aztán néhány percig a cirkáló lakóinak intim szokásairól regél.

38. nap éjjel - A cirkáló úgy áll, mint amit odabetonoztak, és nem akar tovább úszni. Mi pedig már unjuk a várakozást. Hozzá akartunk ragasztani pár aknát, de a kapitány azt mondta, hogy ez nem lenne ildomos a részünkről. Ezért annyiban maradtunk, hogy egy vasrúddal kiékeltük a kormányt, a hajócsavarra pedig feltekertünk mindenféle ócskaságot, többek között az olajos rongykat és a kapitány régi ágynemüjét. Ezt követően halkan arrébb hajóztunk.








5. Átrakópont

39. nap - Valamilyen hadihajó üldöz bennünket. Ránézésre egy hosszútávú halászhajó, de a tengeralattjáró kapitánya nem hiszi el, hogy a két nagyürméretű gépágyúval halakat lehetne fogni. Azért, hogy tisztázzuk a helyzetet egy kis portyára készülünk, amelynek során majd "nyelvet foghatunk" - megpucoltunk két vasalót és egy hegesztő pákát.

39. éjszaka - Kiraktuk a deszantot a halászhajóra. Az ellenállási kisérletet gyorsan elfojtottuk vizes békatalpakkal és egy anakonda utánzattal. Sok "nyelvet" fogtunk, nem is tudjuk, hogy melyiket hallgassuk ki hirtelen. Dobtunk egyet Rubik-kockával, írás jött ki. Ezért a teknő kapitányát vettük elő. Mivel az ürge vaknak és süketnémának tettette magát, bemutattuk a vallatási módszereinket egy találomra kiválasztott matrózon. Ezt követően gyorsan kiderült, hogy a hajó személyzete azt kapta feladatul, hogy "kutassák fel es büntessék meg azokat a dögöket, akik megrongálták a cirkálónkat".Azért, hogy ne kelljen mindig magunk után vontatni a hajót a foglyokkal, szétszedtük apró darabokra a hajtóművet és a rádiót, aztán az egész hóbelevancot a tengerbe hajítottuk, a vasmacskával együtt, majd udvariasan meghajoltunk és angolosan távoztunk.

40. nap - Esemény nem történt, azon kívül hogy lőttünk valami madarat, de az lezuhant és fölrobbant. Csalódottak lettünk, ezért ittunk fejenként egy-egy liter vodkát.

41. nap - Ma kimentettünk egy embert. Felfújható csónakban volt és eléggé szakadtan nézett ki. ("Mintha egy krokodil kóstolgatta volna meg a hapit", - mondta a kapitányunk.) A kimentett hapsi annyira megörült, hogy mindenkit végigcsókolgatott, háromszor is. Azt mondja, hogy repülőgépen repült, majd egyszercsak a gép megrázkódott, szétesett darabjaira és lezuhant. A pilóta pedig egy teljes napon keresztül a cápákat hessegette baseball ütővel és kotonokkal (a pofájukra húzva).

41. éjszaka - Amig magunkba szívtuk a friss éjszakai tengeri szellőt, romantikus hangulatba estünk. Két órán át vonyítottunk a Holdra, mély átéléssel.

42. nap - Közeledünk a rendeltetési helyhez. A hajószakács makrahalból fugahallevest készít, ősi pápua recept szerint. Mi pedig, hogy ne vesztegessük az időnket, fogtunk egy tengeri kakast és kukorékolni tanítjuk. Két órán keresztül kínlódtunk vele, de nem bírtuk leküzdeni totális bunkóságát, ezért ment a fazékba, levesnek valónak.

42. éjszaka - Úgy gondoltuk, hogy mártózunk egyet, de mérges rájaraj támadt ránk. A lapos pofájuk nem tetszett nekünk, ezért párosával összeragasztottuk őket (farokkal kifelé), de előtte feltöltöttük velük az aksikat.

43. nap - Befutottunk a támaszpontra. A parancsnok fogadott bennünket, egy felsorakozott rozmár-díszőrség élén. Érkezésünk megünneplésére egy kis bankettet rendeztek. Ivanov úgy gondolta, hogy megrázza egy kicsit a pálmát, hogy friss banánt szerezzen. Azonban nem banán, hanem két majom esett a fejére. Rövid eligazítás után visszaküldte őket a pálmára banánért.

44. nap - Kiraktuk a tengeralattjáróból a kis cuccainkat, volt úgy összesen 20  vagy 30  tonna. A kisérőnket sajnos megették a krokodilok. Teljesen véletlenül. Azonban majd kapunk egy papagályt navigátornak. A különleges kiképzésen már átesett.

44. éjszaka - Rendeztünk tüzijátékot, benzinbe áztatott banánhéjjal. Leégett valami épületféleség, amikor az egyik égő banánhéj ráesett.

45. nap - Mivel alacsonyan szálló repülőgépről kel majd deszantolnunk, tartottunk egy kis előgyakorlatot - a pálma tetejéről ugráltunk le ejtőernyővel



















Este rendeztünk búcsúbankettet. Petrov a nagy nekiindulásban egy táncmutatvánnyal állt elő, bambusz-gólyalábon. Kissé bezavartak a csíkos szunyogok, de miután csomót kötöttünk a szívószálukra, lenyugodtak. Most fegyverszünet van. Nótáztunk, a majmokkal együtt.



















6. Tevekaraván


46. nap, 8:00 - Áttelepülünk a haditengerészeti bázisról a repülőtérre. Szállítóeszközként egy tevecsordát használunk mahd. A tevesebességmérő szerint egynapos az  út. A felszerelés egy részét földrótoztuk a tevékre, másik részét fölmálháztzuk az utánfutóra. A tevék először nem akarták húzni az utánfutót, de mi, hozzáértő nindzsa-módszerekkel elmagyaráztuk nekik, hogy mit jelent egy harcfeladat. Tápként vittünk magunkkal egy nagy zsákot, tele tevebogánccsal, ösztökének pedig egy kanna terpentint.

9:00 - Elindultunk.

12:00 - Megálltunk cigarettaszünetre. A tevék, ahogy álltak, úgy dűltek el oldalt. Mi ez a hülye módi? Megetettük őket. Volt, amelyik nem akart enni, kénytelenek voltunk átmenni gyerekenevleőbe - "na, egyet az anyuciért, egyet az apuciért...", de amint csak lazult a dög, egyből elővettük a puskavesszőket és hátulról benyomtuk a bogáncsokat rögtön be a gyomrukba. Étkezési ceremónia befejezése után a lábraállítással semmi gond nem volt. Terpentines ösztönzésre minden teve jókedvű és derűs lett.

14:00 - Hogy ne kelljen csak unottan gyalogolni, menet közben harci nótákat tanítottunk be a tevéknek - "Nem adja meg magát a hős Varjág-cirkálónk..." Nagyon lelkesen bőgtek hozzá...

15:00 - Megálltunk ebédre valamilyen oázisban. A tevék nagyon nekilelkesedtek és az egész füvet fölzabálták, a banánokért pedig olyan verekedést csaptak, hogy rendet kellett tenni közöttük. Ebéd után Ivanov vicceket mesélt a tevék harcos lelkületének fokozása céljából.

16:00 - Tanítottuk a tevéket egyszerre lépni, hogy meglepjük a valószínű ellenséget. Etalonként és irányzóként az egyik tevét kineveztük őrmesternek, korábban ő ment leghátul.

17:00 - Rábukkantunk egy varánusra, és rögtön rendeztünk egy kis szafarit. Addig virgonckodtunk, amig be nem ásta magát homokba. Kutakodni utána aknakeresővel, pláne kiásni semmi kedvünk nem volt - fő a lustaság.

17:30 - Egy csoport badita támadt ránk, védő-álcázó festékkel lekenve (egyeseknek csak kisgatyájuk volt), bambuszkarókkal felfegyverezve. A bambuszkarókat csomóra kötöttük, a vadembereket nyakoncsaptuk. A "semmirekellő alakokat" kikérdezni nem tudtuk, mert a papagály minden második mondatra azt mondta, hogy lefordíthatatlan szójáték. Ezért a tevékből kivégző osztagot jelöltünk ki és kivégeztük mind (a tevék leköpték őket).

18:00 - Elkaptunk valami élőlényt, ami teknőcre vagy valami armadilla-szerűségre hasonlított. Becsomagoltuk, jó lesz a levesbe.

19:00 - Rövid pihenőt tartottunk egy nagy, ismeretlen fajta bokor mellett. A papagály helyi bennszülöttekről szóló sztorikkal szórakoztatott bennünket. A pihenőhelyen felállítottunk egy szimbolikus emlékoszlopot - "Itt járt Ivanov, Petrov, Szidorov és a haverok" felirattal ellátott üres vodkásüveget.

20:00 - Elfogott az unalom. Azzal szórakoztunk, hogy elkaptunk egy oroszlánt és leborotváltuk. Kopaszra.  Nagyon ijesztőre sikeredett, magunk is megijedtünk.

21:00 - Már látni a repülőteret. Távcsővel. A Petrov egy üdvlövést akart leadni Stingerrel, de meggondolta magát - félt, hogy a teve összeesik a hátrasiklástól. Egy kicsit megösztökéltük a tevéket terpentinnel.

22:00 - Elértük a repteret. A tevéket betereltük egy fészerbe, hogy ne legyenek láb alatt. Ledőltünk a repülőgép körül és kibondottuk a kannát a szesszel.

7. Felkészülés a repülésre


46. nap, 23:00  - Kinyílt az ajtó és a repülőgép potrohából kiestek a pilóták. Amint kiderült, ezek a dögök végigaludták ünnepélyes érkezésünket. Természetesen jól összeszídtuk kellőképp megrobált imidzsüket, majd intézkedtünk - egy-egy litert nyomtunk beléjük büntetésként.

23:57 - A gépen felkapcsoltuk a helyzetjelzőket és körtáncot jártunk. Szokatlan és nagyon szép látványt nyújtottunk. Főleg nótázva.

47. nap, 00:30 - A repülőgépből kiesett egy álmos pingvin, és kissé meglepett bennünket. Azonban jól nevelt nindzsaként udvarias huhogással fejeztük ki emócióinkat. Ahogy később kiderült, a pingvin még fiatalkorában meglógott egy "Állatkert" nevű objektumból és valahogy a repülőgéphez keveredett (pontosabban  csak egy hét múlva találták meg, akkor is csak véletlenül). Most pedig már két éve röpköd a géppel.

02:07 - Kissé fáradtan, de elégedetten nyugovóra tértünk. A kapitány párnának használja a pingvint.





09:00 - Hangos trombitálásra ébredtünk. Egy elefánt trombitált. Zöld és fehér a hasa. A pilóták elmondták, hogy valami berugtak és akkor festették át, azóta az a hír járja, hogy a ruszkik genetikai kisérleteket folytatnak, a légyből elefántot, az elefántból pedig sárkányt csinálnak.

09:30 - Frankó cucc egy ilyen elefánt. Gyorsan fújja fel a lufikat... Egyébként a pilóták sokkal prózaibb célra használják - a gumikerekek felfúvására, mert a rendszeresített pumpa már az első két hónap után elfújta hattyúdalát.

10:30 - Elefántoztunk egyet. Nem rossz. Helyesen mondják, hogy minél nagyobb a ló, annál kényelmesebb.

11:00 - Behangoljuk a rádiót a törzzsel való kapcsolatra. Mindent szabályszerűen (a szabványank megfelelően) csinálunk. Telepítettük a rádióállomást és a rejtjelző készüléket, mind a párbeszédhez, mind az anyázáshoz. Az antennát a diszpécsertoronyhoz szögeztük (egyébként ezen a reptéren a diszpécsertorony két pálmafa közé feszített nyugágy, de a lényegen ez nem változtat semmit).

14:00 - A kapitány, miután megunta a kihallatszó hörgéseket és nyögéseket, köpött az egész erotikára és azt mondta, hogy az egész rádiós cuccot süllyesszük el a legközelebbi mocsárban. Maga pedig előkotorta a diplomatatáskájából a műholdas mobilját.

14:30 - Ahogy a kiegészítő eligazításból kiderült, tankot mégsem kapunk, mivel nem szabad. Beszorulhat a fák közé. A speciálisan jungel-hadviselésre kifejlesztett "Belarusz" traktor sokat nem segít rajtunk, sőt, inkább akadályozni fog.

15:00 - Vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy tank helyett két elefántot használjunk.

16:00 - Sajnos az elefántok is kiesnek. Először is, nincs nekik megfelelő ejtőernyő, másodszor pedig, csak összehajtott alakban málházhatók fel a repülőgépre.

17:00 - Hajtogatjuk az ejtőernyőket. Kissé bezavartak a helyi majmok, de miután összecsomóztuk a farkukat megnyugodtak. Egyébként különleges ejtőenyőink vannak, kisérleti modell, kamikáze-teheneken próbálták ki. Ezek nem akadnak fenn a fákon, földet éréskor le sem kell csatolni őket.

18:00 - Bedobáltuk a cuccokat a gépbe. Ennivalónak beraktunk egy kanna szeszt, egy kis konzervet, valamint párolt struccot. A pilóták elmeséltek egy sztorit a strucctojásokkal és vizilóürülékkel végrehajtott szőnyegbombázásról.

19:00 - Feltöltöttük a gépet. A legnyagyobb neházség az volt, hogy az üzemanyagtároló kissé távol van a repülőgéptől és nem lehet átdobni odáig a slangot. Volt egy javaslat, hogy itassuk meg a tevéket benzinnel, hajtsuk a géphez és fejtsük át a tartályba, de mivel ezt kissé hosszadalmas lett volna kivitelezni, kénytelenek voltunk saját magunk ide-oda rohangálni vödrökkel.

21:00 - Út előtt leültünk. Szó szerint, az út elé, mivel sem padot, sem diványt nem találtunk.

22:00 - Becsuktuk a gép ajataját. Egy vasrúddal megerősítettük, nehogy idő előtt kinyíljon. Felszálláskor kissé bezavartak a mindenféle kátyúk és apró állatok, amelyek a kerekek előtt ugárnoztak, de különösebb gondot ez nem okozott.

8. Landolás

47. nap, 23:00 - Lenyeltünk egy-egy pofa Sört, hogy a fáradtságot elverjük, majd szunyokáltunk egyet.

23:50 - A fedélzeten kissé fura az akusztika, emiatt a pilóták egységes horkolásunkról azt hitték, hogy szét akarjuk fürészelni a gépet repülés közben, ezért mindenkit fölébresztettek. Hogy mitől ennyire idegesek?! Saját maguk is szundíthattak volna és igazán nem kellett volna sörétes puskával benézegetniük minden sötét sarokba.

48. nap, 00:05 - Kiöntöttünk három vödör feldolgozott Sört. Szépen kifestettük magunkat, hogy olyanok lettünk mint a zombik, akik sétálni indultak. Sztyepanov elment bagózni a hátsó nyíláshoz, emiatt az első madár, amelyik meglátta őt, öt másodperc alatt még egy kilométernyi magasságba száguldott fel.







01:23 -  Ledobtunk pár láda sprotit a baráti falura - hadd örüljenek a pápuák az égi mannának.

04:45 - Kihírdették a 30-perces készültséget. Megkötöttük a cipőnket és begomboltuk a nadrágot. Az üres sörösüvegeket kihajigáltuk.Megpróbáltunk mantrázni, de a kép erősen vibrálni kezdett. Félő, hogy szétesik.

05:00 - Beigazítottunk az órákat, egyeztettük a térképeket és a hívójeleket. A Z-alakú fánál lévő régi romoknál találkozunk.

05:16 - Kigyulladt a zöld lámpa. Gyorsan kiugrottunk, egyszerre az egész társulat. Utánunk kiömlött a többi cucc.  Ettől a hirtelen súlyváltozástól a repülő párszor megbicsaklott, de aztán tovább repült.

05:17 - A papagáj a százados vállára telepedett és onnan kommentálja az eseményeket. Szidorovnak nem nyilt ki az ernyője, de nem esett kétségbe és kinyitotta a tartalékot, amit a légyszarosi ifjú technikusok bázisán gyártottak. Petrovnak a fejére szállt valami meghülyült madár és elkezdte ész nélkül kopácsolni. Kénytelen voltunk az újkeletű harkályt csúzlival jól elzavarni valamerre.

05:28 - Földet értünk. A Z-pontnál gyűlünk össze. A százados épp a fára ereszkedett (fáraszállt), ezért neki nem kell gyülekeznie. A papagáj a fa körül járkál és állandóan ismételgeti a titkos jelszót - "úgy tűnik esni fog", japánul.

05:35 - Szidorov pont egy krokodilusokkal teli tóba ereszkedett. A krokodilusok először megörültek a váratlan ennivalónak, ami egyenesen az égről pottyant, de a Szidorovval folytatott rövid - "hát, te meg ki vagy? szidtad az anyámat?" stílusú - párbeszédet követően, kénytelenek voltak kán-kánt járni, hogy Szidorovtól valahogy megszabaduljanak.

05:37 - Ivanov egy csíkos bús tehénen landolt, és azon ügetett a gyülekező helyre. A százados kritikusan megnézte a tehenet és azt mondta, kár, hogy nem fehér ló.

05:45 - Mindannyian összegyűltünk. Petrov a farkánál fogva odacibált egy varanus-szerű gyíkot. Azt állítja, hogy nem is rossz szállítóeszköz lesz belőle.








05:50 - Bedobtunk egy pohárka szesztm hogy emeljük a harci szellemet és javítsuk hallásunkat. Egyúttal végignéztük valamilyen színes madár násztáncát. Csak az érthetetlen, hogy miért Szidorovra és nem a papagájra ragad ennyire.

05:52 - Kidobtuk a varanust a francba. Állandóan mindenbe belesziszeg. Aztán a teljesítménye is kicsi.

06:01 - Lusták voltunk az ernyőket elásni, ezért csak bedobáltuk egy elhagyott kútba. Egyeztettük az órát, pontosítottuk  helyünket a térképen, aztán elindultunk a hadiösvényen a megadott irányban.







9. Séta a dzsungelben

48. nap, 07:00 - Pihenőt tartottunk, aztán bevételeztük a reggelit. Nagyokat csámcsogtunk, hogy ezzel tigrist imitáljunk és elijesszük a hívatlan vendégeket. Ha pedig netán egy igazi tigris jönne vendégségbe, akkor majd úgy jár, mint a Sir Kán a Dzsungel könyvében, mégpedig a nindzsák teljes kiképzési programjának javított és bővített kiadása szerint. Ittunk egy kis szeszt az emésztés jobbításához és haraptunk hozzá skorpiókból készült saslikot, amiket húskonzerves csalival töltött egérfogókkal fogtunk.

07:15 - Meghallgattunk a papagáj előadását a helyi flóra és fauna képviselőivel való találkozás esetén alkalmazandó biztonsági rendszabályokról, valamint a semlegesítésük módszereiről. A százados pedig a maga részéről ismertette a diverzánsok munkavédelmi szabályait.

07:30 - A pihenőhelyen "véletlenül" ott felejtettünk egy amerikai zászlót, majd útba indultunk.

08:04 - Petrovra valahogyan ráesett egy anakonda és megpróbálta megharapni, azonban mi gyorsan bevertük ennek a hülye locsolóslagnak a pofáját és visszahajítottuk a fára. A százados elmesélt egy megható történetet arról, hogyan vert el egy indával egy orrszarvút, amelyik szexuálisan zaklatni akarta.

09:11 - Akadályba ütköztünk. Ez egy folyócska és 100 méteren belül nem látni semmilyen átvezető hidat. Kénytelenek leszünk erőszakosan átkelni rajta.

09:15 - Lerugdostunk egy fát és átmentünk rajta úgy, hogy még a cipőnk sem lett vizes. A piranják dühükben elkezdték rágni a fát, mert nem jutottak hozzá ínyencségeikhez. Azért, hogy ne nagyon búsuljanak, lehajítottunk nekik egy húskonzervet.

09:58 - Megláttunk egy pálmát csábító kinézetű ananászokkal. Ivanov azt javasolta, hogy együk meg ezeket, nehogy az ellenségnek és a krokodilusoknak jussanak.

10:00 - Megráztuk a pálmát. Az ananászokkal együtt leesett egy valami miatt elégedetlen madár. A madarat eldobtuk, mert nyersen nem szeretjjük, a mikrósütőt pedig nincs hová bedugni.

10:15 - Azzal szórakoztunk, hogy megdobáltuk egymást ananászmaradékkal. Nagyon vidámak voltunk, erősödött a harci szellemünk. A pálmán emlékül otthagytunk néhány harapást, valamint az 1905-ös forradalom idejéből származó röpiratot.

11:11 - Az Ivanov föld alá süllyedt. Beleesett egy gödörbe. A gödörből lihegés és morgás hallatszott. Leengedtünk egy kötelet. Amikor Ivanov elkapta a végét, akkor kihúztuk. Vagyis nem is Ivanovot húztuk ki, hanem egy döglött tigrist. Amig törtük a fejünket azon, hogy ez miképp lehet, addig Ivanov magától kimászott a gödörből. Amint kiderült, a tigris nemrég esett bele a gödörbe, ezért némi vitája támast Ivanovval (aki előbb ráesett a tigris nyakára, majd amikor lemászott róla, rálépett a farkára). A döglött tigrisre rátűztünk egy táblát azzal a szöveggel, hogy "Partizán vagyok és semmirekelő", amit helyi nyelvjárásban írtunk rá, majd ünnepélyesen visszaeresztettül a gödörbe.

11:42 - Találtunk egy forrást. Ittunk, miután a felesleges tanukat elkergettük. A vizet előzőleg szesszel hígítottuk, hogy fertőtlenítsük a káros mikrószervezetektől.

11:58 - Áthatolhatatlan dzsungelbe ütköztünk. Kerülni lusták voltunk, átgázolni rajta pedig pláne. Ücsörögtünk a páfrányok között és gondolkoztunk. Szidorov tépkedni kezdte az indékat, hogy lasszót készítsen.

12:17 - Petrov mászkált egyet a környéken és rábukkant egy elefántcsordára. Közös erőfeszítéssel sikerült annyira megijeszteni az elefántokat, hogy ezek nekiindultak és egy ösvényt tapostak számunkra.

12:35 - Tovább sétáltunk, mintha Disneylandban lennénk. A papagáj szétterült a százados vállán és izgalmas történetekkel szórakoztatott bennünket Donald-kacsa életéből.

13:30 - Egy nagy lapulevél alatt megálltunk ebédelni. A lapulevelet megtámasztottuk vastag botokkal, nehogy egy fáról leeső elefánt megzavarja emésztésünket.