Na, drága jó sztrovacsekok, akkor mostan Egy Pofa Söré' (a züzlet az üzlet) elmesélek még egy Tolmatsch Sztorit, mégpedig Az emberrablásos díszhelikopterezésről... Az úgy volt, hogy szokás szerint csináltak egy amolyan parancsnoklási és törzsvezetési gyakorlatot, ami annyit tesz, hogy vannak mindenféle górék, akik össze-vissza dirigálnak, meg van a szerencsétlen kotonák törzse, amit ezáltal megvezetnek jól. Mellesleg ez valamikor egy népes törzs volt, de azóta apránként kipusztult, mer' a militarizmus elleni küzdés legbiztosabb módja - beépülni és belülről rohasztani... és ezt a Nagy Titkot azóta nagyon sokan megismerték, igaz, hogy szivárogtattam is rendesen, ahogy tőlem telt... Ja, ez nem is ide tartoz, nem baj, attól még igaz... Szóval, egy ilyen gyakorlás kitelepülésből, bontásból, áttelepülésből, újratelepülésből, bontásból, széttelepüléses áttelepülésből, majd az egésznek többszöri ismételgetéséből áll, egészen a teljes lebomlásig... Nos, engemet szintén kivezényeltek egy ilyenre, és telepedtem is ezerrel, amig ki nem telepítettek át valamerre, pedig ez egy nagy disznóság volt, mer' mindig keresgélni kellett az újabb és újabb kocsmákat, amiket még a 10000-es térképen sem jelölnek valamié', de úgyis mindig ott van a templom, a tanácsháza, izé, önelkormányzási asztalház, nem is, hokedliház, izé, sámliház..., ez sem, mindegy, szóval ottan van a közelbe', és kialakult tolmatschérzékkel mindig megtalálja a zember... Tehát, miután épp megtaláltam mindenféle térképtájolás nélkül az épp aktuális települési helyen a saját külön főharcálláspontomat, és elkezdtem lenyelni a Sörömet, hirtelen berontott a terembe egy R-1 típusú adóvevő (ha valami süket civilek nem tudnák, akkor ez a kotonai titkos kód azt jelenti, hogy "Eredj, fiam, oszt' mondd meg annak a hülye részegesnek, hogy..." Na, szóval, bejön a küldönc és azt mondja, hogy nyomás vissza, mert áttelepülés lesz, de azonnal! Nem volt mit tennem, gyorsan lenyeltem a maradékot, és slattyogtam vissza, de nem is kellett sokat slattyognom, mert már jött is szembe az oszlop (nem köll röhögni, kivételesen nem a lámpa-, hanem a kocsioszlop, ez sok autót jelent, amelyik egymás után gurul). Rögtön be is ültem az első ilyen személyóóóótóba, ami akkoriban, nem valami csicsás akármi, hanem egy becsületes GAZ-69-es volt, mégpedig 5 személyre kiszabva, de ez nem igaz, mer' egyszer szerveztem kulturális programot fijjugnak mozizás címszóval és "jöhettek, amennyien befértek" jelszóval (naná, hogy tudta mindenki, hogy kocsma lesz belőle), és akkor ebbe a csodajárgányba 13-an fértek be, mégpedig úgy, hogy a sofőr meg én (hülye lettem volna a kényelmemről lemondani) elől, komótosan, 11 kulturszomjazó harcos pedig hátul...., mindegy, elfértek, csak amikor szálltak kifelé, akkor az egész falu bezárkozott, a plébános pedig keresztet vetett és félreverte a harangokat. M indegy, ez egy másik sztori, majd azt is elmesélem egyszer - Egy Pofa Söré' (a züzlet az üzlet)... El is indult a konvoj áttelepülésileg, én ücsörögtem ebben a csodaautóba', hátul, mer' elöl egy nagyobb góré ücsörgött és morgott is rendesen, hogyaszongya "Téged mindig a kocsmából kell összeszedni?!!! A cuccodat meg minekünk kell pakolászni???!!!"..., na, ahogy ill... - szegény kotonatolmatsch ilyenkor csak kussol, és megpróbál gyorsan elaludni... Én is épp készültem a pihenésre, mer' háborúban az úgy van, hogy a tapasztalt kotonatolmatsch mindig alszik, ha módja van rá, mert előre sosem lehet tudni, hogy mikor kell pofázni és inni... Az oszlop szépen haladt a valamilyen magadott irányban, a valamilyen új körlet elérése céljából - ezt, mellesleg, menetnek nevezik szagszerűen, de azt nem lehet tudni, hogy merre csavarodik, ugyanis állandóan kanyarog a zút, és ha nem alsz a zember, akkor elszédül... Mindegy, nem érdekes, csak néha magyaráznom is kell a szagterminológiát, hogy kellőképp tyugyományosch legyen, ugyanis minél érthetetetlenebb, annál tyugyományoschabb... Egyszersak valami nagy ninó-ninózással és kéken villogva elhúz mellettünk egy kotonai rendészjárgány, majd leáll keresztbe az úton, aztán kiugrik egy marcona őrmester, odarohan a GAZ-hoz, tiszteleg, és aszongya, hogy a tolmácsot sürgősen fölrendelték a gyakvezhez (ez gyakorlatvezető főgórét takar emberi nyelven, de kotonáéknál nem muszáj emberi nyelven beszélni, sőt, ki is nézik az illetőt, mert az olyan nem közibük való, hanem hülye civil. Egyszóval engemet ott az oszlopmenet közben elemberraboltak rendesen, kotonásan, bedobtak a ninóninós járgányba és máris száguldoztunk valami helikopterhez, aminek már forgott az az izéje ott fölül és fogni köllött a sapkát, hogy el ne vigye a szél. Utána meg már röpültünk is valamerre, de nem zavart sem a templomkerülgetés, sem a nyájterelés, sem a tyúkok szétkergetése, mer' nem szok tengeri betegségem lenni léghajózás közbe' sem, én levegőnek nézem a levegőt, és ha nem iszom el a bemálházott repiSöröt, akkor alszom... Meg is érkeztünk Fészkesfehérvárra a hadseregparancsnokság udvarán berendezett helikopteres leszállóhelyre - ezt fehér lepedőkkel jelölték, amiket nagy T-alakban a földre fektettek, meg le is rögzítették valamivel, talán téglákat nyomtak a sarkukra, hogy ugyebár az a nagy huzat, amit az ilyen röpülő masinák csapnak hatalmas zaj mellett, na, az el ne vigye, mer' akkor a raktáros ráhátékázza ("honvédségi tartozások könyve" - ebbe beírják, aztán a zsoldból levonják, amolyan korabeli adóharács-fajta) a szerencsétlen "röptérbiztosítóra" az elszelelt lepedőjét... mindegy, ez is mind szagterminológia, csak azé' mesélem, hogy tyugyományos műnek nézzen ki hadd, hátha egyszer eszembe jut hadd legyen tyugyományoschan doktorálni, és akkor majd aszondom, hogy van publikácijóm is... Ottan pedig állt már egy másik heli, csak nagyobb, mint amivel hoztak, és nemsokára jöttek is mindenféle nagygórék, de addigra már tudtam állni is rendesen, kotonásan, és a sapkám is megvolt, mert vigyáztam rá, hogy el ne vigye a huzat, habár engemet nem hátékáztak, hanem lopnom kellett volna másikat, de az időbe kerül, idő pedig nem volt soha, ahogy ill... Utána ezzel a nagy géppel röpködtünk mindenfelé, sokszor ki köllött szállni (nem menetközbe', hanem miután leszállt - ezt meg kell jegyezni, mer' a menetközbeni kiszállást deszantolásnak hívják, de az egy másik szagterminológia és tolmatschoknak nem mindig muszáj). Szóval, röpködtem, kiszálltam, pofáztam, beszálltam, röpködtem, leszálltam, beszálltam, pofáztam, és nem hagytak inni sem, mer' komoly hadd gyakorlásnak akartak láccani, rohamot viszont nem gyakoroltak, ha gyakoroltak volna élesbe', akkor előtte adtak volna piát, lelkesítésileg, de mint mondtam az elején, egy ilyen törzsmegvezetési gyakorlaton csak idegroham szok lenni, piás roham nem tárgya az oktatásnak... Na, tartott ez a röpködés egészen délutánig, nenéz volt kibírni, mert a nagy górék mellett nekem viselkednem is kellett, ami erős lelki traumákat csinál nekem állandóan, és akkor nem vagyok rendesen Wágner-magamnál, és már nagyon tatárdúlni támad kedvem, de nem lehet... Aztán visszaröpültünk Fészkesfehéruarra neki mene, ott engemet kidobtak a gépből, azzal, hogy mostan má' "nem hivatalos" program lesz, és ottan tolmatsch nélkül is meglesznek - inni mentek a rohadt dögök! Vodkával viszont minden nyelvpótlékos magyar kotonagóré rögtön tudott ruszkiul! Kihagytak! Disznóság! Habár, nem is bántam nagyon, mer' az még nagyobb lelki trauma - úgy viselkedni és inni, úgy inni és viselkedni, hogy tulajdonképpen nagyon nem is lehet, mer' akkor a kettő együtt egy idő után összezavarodik lingvisztikailag is... Na, ott tartottunk, hogy engemet ottan kideszantoltak (szerencsére má' lenn a földön), ők tovább röpültek, én meg ottan álltam Fészkesfehérvár közepén a nagy semmiben, és törtem a fejemet, hogy akkor mostan hogyan és merre? Nem volt mit tennem, irány az ÜTI (ügyeletes tisztet jelent, na, csak a szagterminológia kedvéért). Betámolyogtam, és mondom, hogy hogy jártam. Őszíntén szólva úgy tűnt, hogy nem nagyon örülnek nekem. Azé' megkérdezték udvariasan, hogy mostan akkor miafaszt csináljanak velem? Mondtam, hogy a frontra akarok menni, mer' nem dezertálhatok, mer' azokat ilyen háborús helyzetben agyonlövik, de akkor ugyebár nem ihatok több Söröt!!! Na, akkor valahogy összetelefonálták nekem a Front harcálláspontot (ez is szagterminológia, ami az egyik kotonai főkocsmát jelenti, ahol csak nagyon komolyan és álcázva lehet inni). Ottan pedig aszonták, hogy mostan má' áttelepültek - ezzel kezdődött a kálváriám!!! - és elég messzi vannak már, így aztán várjak és majd küldenek egy helikopteret (pedig má' zúgott a fejem a motorzajtól), várjak. Na én akkor vártam. Sokat vártam. A haddműveleti ÜTI-nél nem ülhettem, mert nekik saját hadititkaik voltak - nem akartak inni előttem a dögök, a "magas vezérkariakat" pedig az igazi csapattisztek nem túlzottan komálják, mert mit lehet tudni, hogy mi sül ki belőlük, akármi is lehet, csak rántotthús nem... Mindegy, szerencsére ott voltak a szomszédba' a híradósok (jajj, nem is ez, hanem híradók! ezt mindig összetévesztettem, de ha sokáig ütöttek, akkor mindig eszembe jutott, hogy ők senkinek sem adósok!!!), velük má' sokat ittam mindenfelé, ők tudták, hogy miféle akármi egy tolmatsch, még akkor is, ha vezérkari, szóval, nem néztek le, adtak kávét és konyakot is mellé (Sörük nem volt, legalábbis azt mondták, ja, titkosított híradás, rejtjeles, értettem én jól, hogy a nyári dögmelegben nincs Sör, de nem feszegettem a kérdést, mert akkor mehettem volna az ÜTI-khez, ahol még annyi sem...) Aztán ahogy ottan ücsörgök, nézegetek kifelé az ablakom, egyszer látom, hogy az udvaron má' göngyölik fel a lepedőket! Mondom, hoppá, ez így nem lesz jó! Ha nem lesz leszállóhely, akkor hogyan száll le az értem küldött helcsi?!! Gyorsan elköszöntem és rohantam le a "röptérbiztosító" kotonákhoz, mondom ááááállj! Aszongyák, hogy nekik aszonták, hogy már nem lesz röpködés többé. Mondom, az nem úgy van, majd ha engemet elröptettek, akkor utánam az özönvíz, de addig az egész vissza! Na, amig ottan megbeszéltük a dolgokat, ők pedig közbe' már összegöngyölték a T-ét, jött is a kis heli, körözött, nézte a helyet. Rákiabáltam a kotonára, hogy marja el a lepedő végét, én pedig fogtam a másikat és akkor lengettük... A parancsnoksági épületből pedig döbbentem bámult kifelé a parancsnoksági állomány - az udvar közepén egy mesziről kotonatisztnek kinéző valaki egy lepedőt ráz, közbe' pedig má' célra is repül egy helikopter.... Szerintem, érdekes látvány lehetett, kár, hogy nem fotózhattam saját magamat, most jót röhögnének az unokáim... Mindegy, lepedőrázás után (egy tolmatsch adjon mágára, ha kell, akkor rázza a rongyot, ahogy ill...), gép le, én be, búcsúcsók, integetés kifelé, gép fel, én el... Isten veled, Fészkesfehérvár! Majd jövök máskor is, de akkor nem ide, hanem valami normális kocsmába, ahol Sör van, nyári dögmelegben is, és nem titkosítják, nem rejtjelzik, és főleg békésen lehet meginni, aztán hadd gyakoroljon az a törzs, amelyik jól meg van vezetve, én arra má' oda sem bagózok... Na, egy ideig röpültünk, aztán meg is találtuk a Frontot. Ottan volt alattunk, sok törzs- és rendszerkocsi (szagterminológia, ez olyan autóbusz-szerü izé, de az egyikben kevesebb, a másikban több mindenféle híradástechnikai műszercucc van, azt kell megjegyezni, hogy rendszeresített műszertisztító folyadék (emberi nyelven tiszta szesz) csak a rendszerkocsiséknál fordul elő, a törzskocsiséknál ilyen nincs, legalábbis amig a Sör, a Bor és a Pálinka el nem fogy), aztán sok sátor, és mindez rendesen álcázva van, hogy ne lehessen föntről észrevenni, mert akkor az irigy ellenség az összes piakészletet lebombázhatja, ami egy casus belli!!! Viszont volt egy furcsa dolog is, ami nem volt álcázva. Ahogy fordulunk a települési körlet fölött (ez az az egész turistatábor, ami lenn van, csak kotonásan), látjuk ám, hogy egyik-másik tisztás közepén ruszki, jajj, miket mondok, szovjet! akkoriban mindenki szovjet volt, a grúz és a kirgiz is, habár ezek csak újabban grúzok, ukránok, örmények és független tatárok, mert akkoriban mind oroszkatonák voltak, na még azóta is, mer' nagy ám a kavarodás, ha keverik a szagterminológiát...., mindegy, szóval, odalenn ilyen kotonáék bámuilnak fölfelé és tisztelegnek, de nagyon, ahogy fordul a gép, úgy fordulnak utána és végig tisztelegnek. Mondja is nekem a pilóta, hogy hallod-e, téged itt már nagyon várnak a továriscsok! Mondom, hogy ez csak természetes, mindjárt leszállunk és akkor majd aszondom, hogy Front, vigyázz! Sört ide! Díszlépés nem kell, de futólépésben nagyon is! Hát, leszállunk, és máris porzik az út, egy egész autóoszlop jön, de piszkosul, teli tisztekkel és tábornokokkal. Megállnak, az első kocsiból kiugrik egy generális és néz..., csak áll és néz... Én pedig ottan ácsorgok a helikopter mellett és szintén csak állok és nézek... Aztán a tábornok odahívja magához a leszállóhely-ügyeletest, valamit dumál vele, utána nagyot köp, beszáll a kocsiba és az egész konvoj megfordul, majd vissza a bázisra... Hm, úgy látszik ennek a fogadó bizottságnak valamiért nem kellettem... Aztán kis idő múlva odagurult az értem küldött jó kis kopott GAZ, beültem és be a táborba. Mondom, hogy csókolom, megjöttem, kidobtak ugyan ismeretlen terepen, de nem tévedtem el, nem katonaszöktem, előkerültem, most már megint hadrafoghatóan, már csak igazítsanak el, hogy hol a Sör? Na, épp letelepültem a Söröm mellé, amikor egyszercsak helikopterzúgás hallatszott - fönn köröz egy ugyanolyan gép, mint az enyém, csak szovjet csillagok vannak rajta. Az egész autókonvoj megint nagy sebesen elviharzott a leszállóhelyre, csak úgy porzott az út... Megérkezett a főparancsnok. Tolmatsch Sztorik