Hamarosan erről a harmadikról nagyon sok minden érdekeset tudhatunk meg.

Vladimir Vladimirovich™ kikapcsolta az aranysasos mobilját és elmerengett. "Miért van az, hogy a legjobb ötleteket mindig külföldön valósítják meg? Mi mindig jobbat akarunk, aztán úgy sikerül, ahogy mindig szokott..."
A Kreml toronyórája megcsendült - már rég nem az Internacionálét, hanem az orosz himnusz dallamát játszotta, akárcsak a mobiltelefonok..., persze többnyire azok is csak külföldön...

Vladimir Vladimirovich™ egyre nagyobb aggodalommal nézte a most már folyamatosan égő jelzőlámpát, amely pirosra váltott. Ekkor hirtelen az előszobából nagy csattogás hallatszott, a dolgozószoba ajtaja kicsapódott és döngő léptekkel bedübörgött a BelügyMiniszter. Szemei forogtak, vészesen villogtak, teste járás közben erősen nyikorgott, a füle valamiért füstölgött.
- Hol a macska? - recsegte a BelügyMiniszter.
- Milyen macska, testvéró? - kérdezte meglepődve Vladimir Vladimirovich™.
- A terrormacska, - felelte a BelügyMiniszter, majd lassan hozzátette - a Fekete Fatima. Bombával.
- Terrormacska?! Bombával? - döbbent meg Vladimir Vladimirovich™. - Itt nálam?!
Az android végiggurult a hatalmas dolgozószobán, benézett a nagy tárgyalóasztal alá, átkutatta az összes sarkot, a függönyök mögé is belesett. Egyik karja közben átalakult egy olyan vízvetőcsővé, amit a tűzszerész robotoknál alkalmaznak bombának kinéző gyanús tárgyak szétlövésére.
- Mit művelsz itt, testvéró, - kérdezte Vladimir Vladimirovich™, miközben idegesen nyomkodta kormányzati mobilján az Adminisztráció Vezetőjét hívó gombot.
- Hol az a terrormacska? - recsegte újra a BelügyMiniszter.
- Nincs itt semmiféle terrormacska, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Hogyan kerülne ide? Őrség van. Az ajtón nem jön be, az ablak zárva.
- Ez bejön, ez olyan besurranós, - nyekeregte az android. - Kidobják az ajtón, bejön az ablakon. Aztán robban.
- Micsoda?! - kérdezte meglepetten Vladimir Vladimirovich™ - Robbanós terrormacska? Hát ez meg honnan kerül elő.
- Speciális gyártmány, - felelte az android. - Külföldi licenz. Nagyon veszélyes. Elpusztíthatatlan. Én tudom.
- Külföldi robbanós terrormacska?! Az én dolgozószobámban?! - kiáltott fel mérgesen Vladimir Vladimirovich™. - Honnan veszed ezt a marhaságot ? Megint kiégett valamelyik biztosítékod?
- Én tudom, - hajtogatta az android, - megállítani is csak én tudom, de engem senki sem állíthat meg.
"Ezen már megint kitört a Terminátor-mánia", - gondolta Vladimir Vladimirovich™. - "Talán inkább valami gyermekfilmeket, olyan szép meséket kéne neki vetíteni".
Ekkor az ajtón berohant az Adminisztráció Vezetője és a titkár, majd elkapták és együttes erővel lefogták a szobában össze-vissza járkáló BelügyMinisztert. Az Adminisztráció Vezetője valamit matatott a hátán, ahol kattant valamilyen kapcsoló, utána pedig a titkár kigurította az androidot a szobából és becsukta a magas szárnyasajtót.
- Mi volt ez már megint? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ az Adminisztrció Vezetőjétől.
- Semmi különös, valószínüleg csak egy kis dezinformáció, - válaszolt szégyenlősen az Adminisztráció Vezetője, - de lehet, hogy vírus.
- Mégis, honnan vette ez azt a külföldi robbanós terrormacskát, amit agyonütni sem lehet? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Honnan, honnan, hát megint abból az internetből, honnan máshonnan, beetették, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, majd hozzátette - azok az indexes PoliDilisek szórakoznak, akikről a múltkor beszéltem...
- Ja igen, dereng már, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - megint azok a magyarok, mi?
- Azok, - tárta szét kezét az Adminisztráció Vezetője. - Azoknál van ilyen kiírthatatlan macskafalka.
- És robban is? - kérdezte az Adminisztráció Vezetőjétől Vladimir Vladimirovich™.
- Robban bizony, - sóhajtott az Adminisztráció Vezetője. - Főleg, ha egy bizonyos szót hall. Akkor aztán robban és jön terrorkodni az egész falka.
- Milyen szót? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
Az Adminisztráció Vezetője gyanakodva szétnézett, majd egészen közelhajolt és Vladimir Vladimirovich™ fülébe súgta a terrormacskát aktiváló titokzatos szót.
Vladimir Vladimirovich™ ablakának a függönytartója mögül gyanús sziszegés hallatszott. Az orosz államférfiak ijedten kirohantak a szobából. Vladimir Vladimirovich™ futtában ösztönösen megragadta és kimenekítette a fekete táskát, mert mit lehet azt tudni... Ha egy terromacska beindul és csak egy rozsdás android állíthatná meg...

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ asztalán megcsörrent a szigorúan titkosított különleges Elnöki Telefon, amit csak a "korlátolt személyek szűk köre" ismert, de azok sem használták soha. Vladimir Vladimirovich™ csodálkozva nézett a készülékre, majd lassan felemelte és füléhez szorította.
- PIVet..,...ikk, pardon..., Vladimir Vladimirovich™, - hallatszott a kagylóból egy teljesen ismeretlen dadogós rekedt hang. - PIVO pity..., ikk, pardon..., dolgo zsity!
Vladimir Vladimirovich™ teljesen ledöbbenve meredt a telefonra.
- Halló? Ki az? - kérdezte, de hosszú ideig semmi választ nem kapott.
- Ki az? Ki van ott? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
A telefonból ekkor már csak egyenletes horkolás hallatszott, majd valami kattant és a vonal lebontott.
Vladimir Vladimirovich™ sokáig bámulta a néma készüléket. "Talán mégsem kellett volna azokat a kormányhíradókat szétzavarni?" - gondolta.

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és elmélyülten tanulmányozta a nagyon fontos állami nagydolgait. Egyszercsak hirtelen kivágódott a magas szárnyasajtó és a szobába berontott úgy két-háromszáz teljesen ismeretlen ember, hangos vivátozásba kezdtek, tapsoltak, fütyültek, vigyorogtak, éljeneztek, hurráztak, majd hirtelen abbahagyták és csendesen eltávoztak.
Vladimir Vladimirovich™ döbbenten meredt maga elé, mert semmit sem értett. Elővette a kormányzati aranysasos mobilját és felhívta az Adminisztráció Vezetőjét.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Itt az előbb berohant egy csomó ember, egy egész tömeg, hurráztak és éljeneztek, aztán hirtelen csak úgy se szó, se beszéd, eltűntek. Mi volt ez a marhaság?
- Ja, tudunk róla, ez egy olyan spontán újkeletű dolog, flash-mobnak hívják, - mondta az Adminisztráció Vezetője. - Ártalmatlan, de kivédeni sem lehet.
- Mi az, hogy nem lehet kivédeni? - kérdezte szigorúan Vladimir Vladimirovich™. - És az őrség, a biztonságiak, a titkárok, végeredményben az egész Adminisztráció mire való?
- Mit tudna tenni ebben az őrség? - kérdezett vissza az Adminisztráció Vezetője. - Nem lövethetünk csak úgy. Elvégre ezek tapsolnak és vivátoznak. Aztán meg majd telesírják az egész médiát, és akkor zuhan a népszerűségi index.
- Micsoda?! Már megint az index? - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Csak nem ezek a disziden magyarok csinálták az egészet?
- De, azok, - sóhajtott nagyot az Adminisztráció Vezetője. - Nincs olyan marhaság, amelyet ez az internetes banda ki ne hagyna, ha nagyokat lehet röhögni...
- Most akkor ezt úgy értsem, hogy ezek szeretnek és kedvelnek engem? - kérdezte reménykedve Vladimir Vladimirovich™.
- Ne értsd úgy, testvéró, - sóhajtott még nagyobbat az Adminisztráció Vezetője. - Azt mondják, hogy mivel hál'istennek semmi közük hozzád, se nem ártasz, se nem használsz, ezért még vigyorogni, vivátozni és tapsolni is hajlandóak bármikor, márcsak a balhé kedvéért is...

"Hm, ideje lenne már behatóbban foglalkozni ezzel az internetes kórsággal, mielőtt még nagyobb baj lenne..." - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és letette a kagylót.

"Idióták!" - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és lecsapta a kagylót. - "Hányszor mondtam már, hogy át kéne már programozni azokat a célpontokat! Valakit megint ki fogok rúgni...."

Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót, de valami azért még mindig aggasztotta...

"Magyarok!", - gondolta Vladimir Vladimirovich™. - "Az rendben van, hogy az orosz lelket a világon senki sem érti, de ezeknél ott meg nemcsak a lelket, de őket magukat sem értheti meg senki, sőt, talán ők maguk sem..."

"Nekem valahonnan nagyon ismerős és gyanús ez a hukkolás...", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, aztán eszébe jutott a rejtélyes telefonáló, aki nemrég a szigorúan titkos telefonszámon böfögöt valamit, utána pedig horkolt.

- Mi történik itt? Azonnal magyarázd meg! - követelte Vladimir Vladimirovich™ az Adminisztrációjának a Vezetőjétől.
- Együttműködünk, antiterrorpartnerileg békésen..., hukk, elnézést..., - válaszolta kelletlen az Adminisztráció Vezetője.
- Kikkel együtműködtök? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Mi ez az egész?
- Hát a koalicióval, meg a besegítőkkel..., - mondta az Adminisztráció Vezetője. - Szóval, az úgy volt, hogy végül megtaláltuk azt a Sörhajóbicskást, már épp jelenteni akartam..., hukk, elnézést...,
- Na, ezt hallom is a hangodon, - mondta Vladimir Vladimirovich™.
- Szóval, megtaláltuk és át is adtuk neki azt a kis ajándékot..., szóval, azt a Sörcsempész tengeralattjárót, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője. - Ez meg rögtön üzembe állította...
- Gondoltam, hogy nem fog egy percet sem késlekedni, ha Sörszagot érez..., - mondta Vladimir Vladimirovich™. - És mit csináltatok?
- Hát, ez rögtön megszervezte, hogy menjen egy sürgős szállítmány a jenkiknek, a lengyeleknek, az ukránoknak... hukk, elnézést... - sorolta az Adminisztráció Vezetője, - meg nekünk is egy kicsit...
- Mondom, hogy hallom a hangodon, rögtön tudtam, hogy nem maradtatok ki, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™.
- Aztán meg lejattolta, hogy ha már olyan szépen ezek elindulnak Irakba, akkor minek röpködjenek meg hányódjanak a tengeren össze-vissza..., - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, majd hozzátette - ez a Sörhajós a vizet ki nem állja, ahogy mondtam már... szóval sok piáért lejattolta, hogy az ukránok húzzák át rajtunk keresztül a jenki teherautókat, meg a magyar buszokat a magyar-lengyel kontingenssel, aztán egyúttal besorolt néhány tartálykocsit is, hűtőagregáttal..., most meg az ukránok húzzák őket, elvégre az itteni utakat még a szovjet időkből jól ismerik, ezek a külföldiek meg utaznak a buszokon és elvannak, Sör van, idő van, nem unatkoznak, különben is minek kell annyira rohanni, ott Irakban még nálunk is nagyobb a kupleráj meg a hőség is...

"Disznók!" - gondolta Vladimir Vladimirovich™. - "Mindenről csak utólag szerzek tudomást. Mindenből kihagynak. Aztán meg beírják a hírekbe, hogy "az eseményről azonnal tájékoztatták az elnököt", én meg az egészből semmit sem kapok. Ezen változtatni kell, mert már nagyon elszemtelenedtek..."

"Vengriii, pooolszki, dvá bratánki, i do sáski, i do szklááánki... Szááz forintnak ötven a fele, egye meg a fészkes..." - hallatszott a tovagördülő menetoszlopból a soknyelvű nótázás....

"Parkinson!" - gondolta teljesen elhűlve Vladimir Vladimirovich™. - "Aztán meg jön a Peter-elv és a Murphy-törvény..."

- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™ az Adminisztráció Vezetőjének. - Nem túlozzátok ti el ennek az egésznek a jelentőségét?
- Elemzőink szerint nem, - sóhajtotta az Adminisztráció Vezetője. - A szellem kiszabadult a palackból, de akár a Pandora szelencéjét is említhetném...
- Ki volt az a marha, aki kibontotta azt a palackot?! - kiáltott fel elkeseredetten Vladimir Vladimirovich™.
- Ki más lett volna, mint az a Sörhajóbicskás..., - sóhajtott fel az Adminisztráció Vezetője, - azt hitte Sör van benne...

Kintről behallatszott a Kreml toronyórájának harangjátéka, Vladimir Vladimirovichnak™ úgy tűnt, mintha valami diszonancia hallatszana, talán az egyik harang repedt meg...

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ bement a kremli dogozószobájába és meglepetten vette észre, hogy íróasztala sarkában a megszokott titkos, még titkosabb, nagyon titkos, még annál is sokkal titkosabb, továbbá szigorúan titkos és titkosan szigortitkosított telefonjai mellett egy teljesen új, különös formájú készüléket lát. Vladimir Vladimirovich™ elővette zsebéből speciális kormányhíradó mobilját az aranysassal és megnyomta az egyik fej alá rejtett egyetlen hívógombot, amirel az Adminisztráció Vezetője jelentkezett azonnal.
- Fígy, testvéró, - szólt bele a mobilba Vladimir Vladimirovich™. - Mi ez az új akármi a kommunikációs rendszeremben?
- Muszáj volt egy speciális új direktvonalat kiépítenünk, Vladimir Vladimirovich™, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - mert holnap akármi megeshet és nekünk minden aljasságra fel kell készülnünk.
- Miért, mi lesz holnap? - kérdezte érdeklődéssek Vladimir Vladimirovich™.
- Gulyás lesz holnap, aztán rengeteg mindenféle pia, és természetesen sok Sör, - felelte készségesen az Adminisztráció Vezetője.
- Gulyáááás?!!! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™, aki csak az ilyen fura ételeken csodálkozott. Szomorú tapasztalat alapján tudta, hogy ital nélkül ezen a világon sehol és semmi érdemleges nem történhet... - Hol és merre?
- Hol, hol? Hát természetesen ezeknél a PoliDiliseknél, tudod..., - mondta az Adminisztráció Vezetője, - Index, magyarok, ingyánok, macskák...
- Maaacskák?! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™, mert eszébe jutott a múltkori riadó a besurranós terrormacskával, aki bármikor robbanhatott volna.
- Pontosan erről van szó, - helyeselt az Adminisztráció Vezetője. - Ezek összegyűlnek, mink meg fölkészülünk minden eshetőségre, mert mit lehet azt előre tudni...
- Rendesen fölkészültök? - kérdezte szigorúan Vladimir Vladimirovich™.
- Rendesen, ahogy kell, előírásosan, - húzta ki magát az Adminisztráció Vezetője és csattintott bokájával, hiszen OroszHonban mindenki volt katona, továbbá mert eszébe jutott, hogy azért mégiscsak a főparancsnoknak jelent.
- Milyen biztonsági intézkedésekről van szó? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Remélem azért nem hajtjátok túl.
- Nem hajtjuk túl, Vladimir Vladimirovich™, a hadászati rakétásokat, a flottát és a légierőt nem helyezzük fokozott harckészültségbe, de a kozmikus felderítési rendszert azért kénytelenek leszünk valamelyest átkoordinátázni, továbbá bevethetjük a nemrég felállított különleges mélységi macskafelderítő kommandónkat, - jelentette katonásan az Adminisztráció Vezetője, majd hozzátette - tolmácsmacska is van, berendeltük...

- Tolmácsmacska?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Igen, Vladimir Vladimirovich™, speciálisan képzett és felkészített mélységi terrormacska-felderítő tolmácsmacska, - jelentette az Adminisztráció Vezetője, majd hozzáfűzte - Külön ki is oktattuk a feladat sajátosságaira és várható nehézségeire...
- Mi az a várható sajátos nehézség? - kérdezte egyre növekvő aggodalommal Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, egyrészt, annak az internetes bandának az összetétele és eddigi akcióik, - magyarázta a részleteket az Adminisztráció Vezetője, - ezek már lambériát is törtek, vagy loptak...
- Most akkor loptak, vagy törtek? - kérdezte szigorúan Vladimir Vladimirovich™. - Én pontos információt kérek, semmi mást!
- Igenis, pontosítani fogjuk, Vladimir Vladimirovich™, - húzta ki még jobban magát az Adminisztráció Vezetője, majd folytatta - Aztán ott van még sajátos nehézségként, hogy ezek úgy temetnek lövészárkot, hogy közben állítólag ásnak, de azt sem gyalogsági ásóval, hanem béjszbólagyonütővel...
- Árkot temetve ásnak ütővel?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Igen, Vladimir Vladimirovich™, - mondta az Adminisztráció Vezetője, majd magyarázatképpen hozzátette - magyarok...
- Na igen, ezt mindig kihagyom, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - folytasd, mi van még?
- Továbbá még sajátos nehézség az, hogy amint a múltkor említetten már, ezek mindig csak elkülönülve tudnak egyesülni, ezért ha netán egyben vannak, akkor azt illegálisan konspirálva teszik és úgy tesznek, mintha nem is lennének együtt, mert ha ez kiderül, akkor a sajátok nagyobbat köpnek az ilyenekre, mint a nem sajátok, ezért titkolózás van mindig... - fejtegette egyre zavarosabban az Adminisztráció Vezetője.
- Állj! Ezt nem egészen értem, - vágta el a fonalat Vladimir Vladimirovich™, de miután eszébe jutott, hogy internetes emigráns diszidensekről, továbbá magyarokról van szó, már nem is akarta megérteni. - Mindegy, folytasd, mi van még?
- A legnagyobb nehézség pedig az, Vladimir Vladimirovich™, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - hogy ott lesz ez a Sörhajóbicskás, aki az összes Sört megissza, de ha valaki nem iszik vele Sört, akkor az neki egyből gyanús lesz, viszont nagyon nehéz úgy Sört inni, ha ez elissza előlük, de ha nem iszik Sört, akkor egyből lebukik...
- Áááállj! - hördült fel Vladimir Vladimirovich™, mert már szédült, pedig nem is ivott Sört. - Állj! Elég volt! Készülljetek fel, legyetek résen, nehogy valami disznóság történjen megint, ahogy az mindig szokott. Engem viszont hagyjatok békén, ne hívjatok, nem vagyok, pihenni akarok, elfáradtam már, teljesen kikészítettek! nem elég a sok állami nagydolog, most még áűllandóan ez az internet, meg még ráadásul ezek a magyar ingyánok a terrormacskáikkal és Sörhajósaikkal...

Vladimir Vladimirovich™ kikapcsolta a mobilját és nagyon sóhajtott. Ekkor pillantása megint az asztal sarkán levő új speciális telefonra tévedt. Szerencsére valaki előrelátóan egy üveg keménypiát is odakészített melléje....

Egyszer reggel Vladimir Vladimirovich™ bement a munkahelyére és valahogy olyan érzése támadt, hogy dolgozószobájában, ahol a fontos állami nagydolgait intézi, tanácskozik, nyilatkozik a médiának, valami megváltozott. Miután figyelmesebben körülnézett meghökkenten vette észre, hogy egy nagy Sörcsapot meg egy "Kremlin" vodkásüveget helyeztek el az íróasztala mögé. Vladimir Vladimirovich™ felemelte a telefont és hívta az Adminisztráció Vezetőjét.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mi ez a disznóság itt nálam?
- Az nem disznóság, Vladimir Vladimirovich™, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, - hanem imázsjavító dekorációs készlet.
- Miféle imázsjavító? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - A vodka meg a Sör?!! Nem is szoktam inni, csak nagyritkán. Nem vagyok én olyan, mint az Öreg!
- Nem is rólad van szó, - nyugtatta Vladimir Vladimirovichot™ az Adminisztráció Vezetője. - Rólad tudják. Nem is tévesztenek össze sem a Borisz Nyikolájeviccsel, sem a Leonyid Iljiccsel. Itt az országimázsról van szó.
- Miféle országimázsról? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, a mi országimázsunkról, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője. - Tudod, ha állandóan ezeket a ragadozó sasokat, ráadásul két fejjel, meg a vöröscsillagokat, meg a sarlókalapácsokat, meg a pajzsos kardokat látják körülötted...
- A pajzsos karddal meg mi bajod van?! - vágott közbe élesen Vladimir Vladimirovich™. - Azt innen már rég eltüntettétek, habár én sosem tagadtam a múltamat, sőt. Különben is nincs olyan állam, amelyiknek ne lenne ilyen Cége. Ez a második legősibb mesterség!
- Jó, jó, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - tudja ezt mindenki, de minek állandóan mutogatni. Magad is tudod, hogy ezeket nem szokás reklámozni. A CCCP-s pólókban is csak a bolondok járkálnak, meg néhány nyugati gyerek a balhé kedvéért, habár mindig akad pár totálhülye, aki még ezt sem érti, a beszűkült agyú konzervatívok... Tiszta anakronizmus...
- Nincs is CCCP-s pólóm, - vetette közbe Vladimir Vladimirovich™. - Föl sem vennék olyat, még Nyugaton sem. Az nem egy protokolos kellék, mint az a hülye frakk, amelyikbe a múltkor beleerőltettetek...
- Hagyd már azt a frakkot, - mondta az Adminisztráció Vezetője. - az a királynő miatt kellett.
- Pedig mennyivel kényelmesebb a kimonó, - szólt ábrándozva Vladimir Vladimirovich™, - vagy a judos cucc...
- Jól van, de itt tényleg nem rólad van szó, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - hanem az országimázsról...
- Az országimázs a vodka meg a Sör?! - kérdezte mérgesen Vladimir Vladimirovich™. - Ezt meg honnan szedtétek?
- Egy imázsfeljavításban jártas, tapasztalt szakember tanácsolta, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, majd hozzáfűzte - nemzetközi tekintély... Azt mondja, hogy a vodka az nálunk ősi nemzeti jelkép, ezt az egész világ ismeri és elismeri, a Sör pedig az egyetlen olyan dolog, amelyikbe az egész világon sehol sem köt bele senki, egyszerű, közérthető, világos...
- Ki volt az?! - kiáltott fel mérgesen Vladimir Vladimirovich™.
- Magad is tudod, - szólt halkan az Adminisztráció Vezetője, majd hozzátette - csak azt mondtad a múltkor, hogy hallani sem akarsz róla, ne is emlegessük...

Vladimir Vladimirovich™ mérgesen lecsapta a kagylót, mert eszébe jutott, hogy kiről van szó, de aztán mélyen elgondolkozott... Mivel egészen jó elemzőképességgel rendelkezett, egy idő után lassan felállt, odament a csaphoz és töltött magának egy kis Sört. Hozzá lehetett kezdeni a fontos állami nagy- és főleg kisdolgok intézéséhez. Úgy tűnt, mintha nem is lenne olyan bonyolult és főleg annyira vészterhes ez a világ...

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Kremlben számára külön berendezett sportteremben edzett, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és bejött az Adminisztráció Vezetője.
- Fígy, testvéró, - mondta az Adminisztráció Vezetője. - Egész Grúziában nincs villanyáram.
- Nocsak, - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Csak nem ti vágtatok alá a Sevarnadzenak?
- Nem mi voltunk, - bizonygatta az Adminisztráció Vezetője, - habár a grúzok azt mondtják, hogy egy pontos lövéssel vágták tönkre az egész országos áramszolgáltató rendszert, és attól állt le minden. Utánanéztünk...
- Akkor mi történt valójában? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Az történt, hogy ez a Sörös azt mondta az egyik ottani kiskocsmában a hegylakóknak, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - hogy a Sör sokkal jobb, mint akármelyik grúz bor. Ők meg természetesen azt állították, hogy a grúz borok a legjobbak a világon. Aztán ezen valahogy nagyon összevesztek, és akkor valamelyik vad hegylakó adott egy pofont ennek a Sörisszának, az meg kirepült a kocsmából és feldöntötte a távvezetéket...
- És a Sevarnadze tudja ezt? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Még nem tudja, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - de úgyis letagadja majd, hogy külföldieket vernek náluk, azokról a pankiszi-szorosi csecsenekről sem szokott tudni soha...

Vladimir Vladimirovich™ folytatta az edzést, mit lehet azt előre tudni, hogy mikor kivel találkozik... Egyszer már azokhoz a magyarokhoz is kapott meghívást, ott meg állítólag nyüzsögnek a verekedős ingyánok...

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ kapott a számítógépéhez egy web-camerát. Vladimir Vladimirovich™ mindig szerette az ilyen kütyüket, mert ezekkel tudta állandóan bizonyítani az új iránti fogékonyságát, természetesen a hagyományok iránti mély tiszteletének megőrzése mellett. A kamerát épp ezért úgy állították be, hogy a háttérben a dolgozószoba ablakán keresztül jól kivehető legyen az aranyozott hagymakupolás székesegyház, a Moszkva-folyó partja és a messzeségben kéklő, de sosem leszakadó magas orosz égbolt. Vladimir Vladimirovich™ időnként odaállt az ablakhoz egyik világhíres elődje pózában és próbált bölcs és megértő tekintettel belebámulni a kamerába - a Putyin On-Line időszakos közvetítésekre gyakorolt, félszemmel mindig ellenőrízhette magát számítógépe hatalmas monitorján. Nem szerette, ha ilyenkor más is van a szobában, s ezt a környezete nagyon jól tudta, ezért nem is merték megzavarni.
Egyszer Vladimir Vladimirovich™ épp odaállt az ablakhoz és gyakorolta a majdan a Dumához, a felső- és alsóházhoz, a néphez és az egész világhoz intézendő aktuális nagyfontosságú Elnöki Üzenetét, amikor hirtelen kinyílt a nagy szárnyasajtó és bejött az Adminisztráció Vezetője.
- Fígy, testvéró, - szólt az Adminisztráció Vezetője, - igazán nem zavarnálak, de sajnos muszáj. A Vörös-téren...
- Mi van a Vörös-téren?! - vágott közbe mérgesen Vladimir Vladimirovich™. - Kínaiak pálcikával rizst esznek a Vörös-téren? Vagy netán feltámadt Vlagymir Iljics, hogy csak úgy berontasz?!
- Nem támadt fel, - mondta az Adminisztráció Vezetője, majd hozzáfűzte - szerencsére..., de attól még akármilyen balhé is lehet a dologból...
- Mi történt már megint? Mondjad, ne sumákolj itt nekem, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - megint egy sportrepülővel érkezett valami bolond külföldi?
- Nem sportrepülővel, hanem gyalog, viszont az biztos, hogy külföldi, - kezdte magyarázni az eseményt az Adminisztráció Vezetője. - Ott áll a rendőrkordonnál és be akar jönni a Vörös-térre, mérges és kiabál, már egy egész tömeg verődött össze körülötte..., lehet, hogy kínaiak is vannak köztük...
- Hát, miért nem jön be az a jóember? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Tudod, a Vörös-teret lezártuk, - mondta az Adminisztráció Vezetője.
- Minek zártátok le a Vörös-teret? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, a terrorveszély miatt, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - de azt mondtuk, hogy renoválás van, kicserélik a kockaköveket...
- Ne marháskodj, azokat már rég kicserélték, - vetette közbe Vladimir Vladimirovich™, - ki hiszi el nektek ezt a marhaságot? A Kremlbe meg szabadon bejönnek a turisták, illetve a látogatók... Most is ott tolonganak a Cár-harang meg a Cár-ágyú körül...
- Az nem baj, hogy nem hiszik el, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - csakhogy nekünk valamit mondani kellett és mi mondtunk is... Minek kell mindig állandóan valami újat kitalálni, amikor ez már a múltkor is megfelelt...
- Az agyatokat kéne már renoválni egyszer, - morgott Vladimir Vladimirovich™, - semmi érzéketek a reformok iránt, hogy a fenébe leszünk így informatív társadalom?!
- Majd igyekszünk, Vladimir Vladimirovich™, - mentegetőzött az Adminisztráció Vezetője, - egyszerre nem megy minden, magad is tudod... Azért hadd folytassam...
- Folytasd, folytasd, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - csak lehetőleg röviden és a lényeget. Nem érek én rá mindig a hosszú meséidet hallgatni.
- Szóval, ott van az a külföldi a Sándor-kert sarkánál..., - kezdte újra az Adminisztráció Vezetője.
- Tudom, hol van az Alekszandrovszkij, - morgott Vladimir Vladimirovich™, - ott szoktam koszorúzni az Ismeretlen Katona öröklángját... Titeket kéne oda elásni egyszer..., mindegy, mondjad, mit csinál az a jóember...
- Mondom, hogy nagyon mérges és kiabál, mert a rendőrök nem engedik be a térre, - folytatta az Adminisztráció Vezetője, - azt mondja, hogy ez egy nemzetközi rendőr-összeesküvés ellene és tele fogja kürtölni az összes médiákokat, de még nemzetközi amnéziánál is följelent bennünket, mert a rendőreink összejátszanak...
- Kivel játszanak össze a rendőreink? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Hát az ő rendőreivel, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - legalábbis ő biztos ebben...
- Kicsoda ez a külföldi jóember, hogy ilyeneket mond? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Egyáltalán milyen nyelven beszél?
- Nem egészen értik, hogy milyen nyelven beszél, mert fura nyelv, az biztos, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - de van vele egy tolmács...
- Tooolmáááács?! - döbbent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Igen, tolmács van a külföldivel, - mondta az Adminisztráció Vezetője, majd hozzáfűzte, - amúgy rendesen tökrészeg..., profinak látszik...
- Milyen profinak látszik az a kiabálós külföldi? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Nem a külföldi a profi, hanem a tolmács, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - mondom, hogy tökrészeg, de azért folyamatosan dumál és hazudik is, ahogy ill...., és mégcsak nem is pirul hozzá..., na ezért mondom, hogy profi...
- Na és ez a jóember meg hogyan néz ki, miféle? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Olyan közép-keleti... izé, kelet-közép-európai atyafinak néz ki, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - csizmában van, kalapban, nagy kokárda van rajta és egy "I Love D-209!" feliratú jelvény...
- Micsodaaa?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - "I Love D-209!" jelvény?!!! Ez olyan ismerősen hangzik, mintha hallottam már valamit erről...
- Igen, persze, hogy hallottál, tudod, ez az a magyar Rambó, aki egyedül bekerítette és átverte az egész KGB-t, csakhogy sok pénzt szerezzen bankalapításhoz, - bólogatott az Adminisztráció Vezetője. - A múltkor még találkoztál is vele, itt járt valami államadósságos jattal...
- Aha, tudom már kiről van szó, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - És ez a jóember szereti?
- Nem hiszem, hogy szereti, habár ugyebár az a jelvény...., - mondta az Adminisztráció Vezetője. - Mindenesetre nagyon mérges a rendőrök összeesküvésére...
- Mit esküsznek össze ezek a rendőrök? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, hogy a mieink nem engedik be a Vörös-térre, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - az övéi meg az ő Parlamentjük előtti térre nem eresztik be. Pedig, azt mondja, oda kombájnnal ment...
- Kombájnnal? - döbbent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Igen, kombájnnal, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - mert, azt mondja, hogy a Lukasenko nem szállít alkatrészt, ezért a belorusz traktorát nem tudja már használni, és a Lukojl miatt meg a benzin is egyre drágább..
- Na, még csak az hiányzik, hogy a Bátyó meg a Hodorkovszkijék miatt is én legyek a hibás, - jegyezte meg epésen Vladimir Vladimirovich™. - És mégis mi a legnagyobb gondja ennek a jóembernek?
- Mondom, hogy az, hogy nem eresztik be a Vörös-térre, - mondta az Adminisztráció Vezetője. - Azt mondja, hogy direkt ezért utazott ide.
- Hogy-hogy direkt ezért utazott ide? Annyira kíváncsi a Mauzóleumra, hogy már meglenni sem tud nélküle, vagy mit akar? Lenint látni és meghalni? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Nem a Mauzóleumra kíváncsi, hanem ezt a címet olvasta valamelyik hírdetésben, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője.
- Miféle hírdetésben? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Egy orosz utazási iroda hírdetésében, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője. - Gyorsan, szinte azonnal és mindenféle sor nélkül szereznek beutazó vízumot az amerikaiakhoz, meg az angolokhoz, meg akárhová... Papírok nem is kellenek, mert olyat csinálnak, amilyet csak akarnak, sok pecséttel, és még olyannak is, akit a világ összes rendőrsége köröz... Két fénykép kell csak és némi pénzmag...
- Van ilyen orosz utazási iroda?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Volt, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - most zártuk be, az irodát is, meg az egész bandát is...
- És ez a jóember amiatt utazott Moszkvába, hogy vízuma legyen Amerikába? - döbbent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Úgy látszik emiatt, - mondta az Adminisztráció Vezetője. - Úgy látszik a friss híreket nem olvasta...
- De hiszen ez fenn volt az interneten is, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - még abban a magyar indexmicsodában is, ahol az a Lajos bácsi mindenki és mindenki Lajos bácsi...
- Úgy látszik, hogy ez nem internetezik, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - vagy nem indexezik...
- Hát tanácsoljátok neki, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - lám, én is internetezek, látod, hogy már web-camerám is van... Egyáltalán, hogy hívják ezt a jóembert?
- Lajos bácsinak, - válaszolta halkan az Adminisztráció Vezetője, majd gyorsan hozzátette - de ez talán egy másik Lajos bácsi...

Vladimir Vladimirovich™ nagyon csúnyán nézett az Adminisztráció Vezetőjére, aki össze is húzta magát egészen kicsire - Vladimir Vladimirovich™ szigorú atyai tekintete semmi jót nem igért...

Egyszer Vladimir Vladimirovichot™ felhívta az Adminisztráció Vezetője.
- Fígy, testvéró, - szólt bele a telefonba az Adminisztráció Vezetője, - lenne itt egy kis olyan izé...
- Mizé izé lenne már megint? - válaszolt ingerülten Vladimir Vladimirovich™, - Már félek előre, ha ilyen körülményesen kezded...
- Szóval, - kezdte kissé feszengve az Adminisztráció Vezetője, - kellene egy kis imázsfeljavítás, na meg a hazai könnyűipart is ki kéne valahogy húzni a mély gödörből...
- Miféle imázsfeljavítás már megint?! - kérdezte egy morcosabban Vladimir Vladimirovich™, - Megint valami piát akartok becsempészni? Attól a Barna Medve koktéltól is a múltkor, két teljes napig fájt a fejem..., nem szabad keverni a Sört a vodkával, mindig mondtam, hogy csak módjával..., országimázs ide, vagy oda, nem lehet ezzel játszadozni....
- Most nem a Barna Medvéről van szó, - nyugtatgatta Vladimir Vladimirovichot™ az Adminisztráció Vezetője, - egyébként is nagyont jót tett a hazai Sör és vodkaiparnak, mondták is azon a gyáriparosi vállalkozós kongresszuson, hogy felkaroltad őket... Nagyon jól jött ez, mert nem mondhatták, hogy mindenkit bezárunk és odalesz az egész magántőkés szféra és frászt kapnak a befektetők...
- Mit találtatok ki már megint? - kérdezte aggodalommal Vladimir Vladimirovich™.
- Igazán semmiség az egész, - szólt nyugtatóan az Adminisztráció Vezetője. - Csak egy kicsit be kell öltöznöd, egy-két fotó, aztán mehet a pólógyártás, sorozatban, tömegben, beindulnak a textilgyárak, meg a butikok is tele lesznek az új holmival, nem lehet ám mindig Putyin-matrjoskákat árulni, azt már unja a piac... Az meg igazán semmi, hogy pár napig nem borotválkozol, tiszta haszon..., majd legfeljebb nem fogadunk semmiféle küldöttséget, a Dumások meg pukkadjanak meg, majd várnak egy kicsit... A Pátriárkának viszont biztosan tetszeni fog a szakállad, majd meg is áld érte...
- Micsoda?!!! Szakállam lesz?!!! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - Tán pópát akartok belőlem csinálni?
- Nem, nem, nyugi, - szólt az Adminisztráció Vezetője, - annyira azért nem kell visszamenni a történelembe, hogy valami pravoszláv szentnek nézzél ki, nem, annál sokkal modernebbre gondoltunk, de azért mégis olyan lelkesítős és forradalmi is..., világforradalmi..., meg aztán úgyis eléggé haragszom rád van mostanában a kubaiakkal, mióta lebontottuk náluk a radarbázist, azok meg ugyebár mégis ott vannak egy köpésre Miamitól...
- Mi a fenét akartok csinálni? - mondta Vladimir Vladimirovich™, - Mondjad, ne gyötörj, ne kímélj!
- Mit, mit? Hát olyan divatos Putyin-pólókat..., - mondta az Adminisztráció Vezetője, - olyan nosztalgiást, amit nyugaton is szeretnek...
- Milyen Putyin-pólókat?! - kérdezte elhűlve Vladimir Vladimirovich™.
- Che Putyin - pólókat, - bökte ki hosszabb vívódás után az Adminisztráció Vezetője. - Nagyon jól fognak kinézni, viszik majd, mint a cukrot..., izé, a cukornádat... Mi a gond? Pár napig nem vakarod simára a képedet, oszt' annyi. Igazán megteheted, márcsak a hazai könnyűipar miatt is... De külkereskedelmileg sem árt, nem lehet ám mindig csak az olaj- és fegyverüzlettel jönni...

Vladimir Vladimirovich™ odament a tükörhöz és belenézett... Na igen, a hazai textilipar... az is a béka feneke alatt, mint minden más... Vladimir Vladimirovich™ elképzelte, amint az "Együtt menetelők" Che Putyin-pólókban masiroznak a moszkvai és szentpétervári utcákon és hangosan éltetik az Elnököt..., netán még valamelyik külföldi rockfesztiválon is ilyenben füveznek a népek.... Berezovszkijt meg fogja ütni a guta....

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a képeslapokat nézegette és az egyikben megakadt a szeme egy olyan képen, amelyen az ő arcképével feldíszített léggömböket árultak. Vladimir Vladimirovich™ máris hívta az Adminisztráció Veztőjét.
- Fígy, testvéró, - szólt mérgesen a telefonba Vladimir Vladimirovich™, - mi ez a disznóság?! Mi az, hogy itt már mindenféle lufikat is csinálnak belőlem?! Hát mi vagyok én, egy meterorológiai szonda?! Feleresztenek magosra, aztán lesik, hogy mikor pukkadok szét?! Közben meg mérik a nyomást?!
- Nyugi, testvéró, - mondta nyugtatóan az Adminisztráció Vezetője, - ez benne van az imázsfeljavító projektünkben, azt jelképezi, hogy nálunk akárki akármilyen magasra felemelkedhet, igazán nem muszáj ehhez űrhajósnak lennie sok pénzért. Mi is a Nagy Lehetőségek Országa akarunk lenni, miért mindig csak a jenkik villogjanak ezzel, nem?!
- Na de azért mégiscsak, egy lufi! - mérgelődött Vladimir Vladimirovich™.
- Minden lehetőséget meg kell ragadni, Vladimir Vladimirovich™, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője.
- De hát mondom, hogy a lufi az a nagy magasban szétdurran, - bizonygatta igazát Vladimir Vladimirovich™.
- Szétdurran, szétdurran, - magyarázta higgadtan az Adminisztráció Vezetője, - lentről azt úgy sem látni... Lentről csak az látszik, hogy a parányi akármi felszáll fenségesen a messzi egekbe és tovatűnik a távoli kékségbe... Utána meg ki a fene törődik azzal, hogy végül mi lesz belőle... Különben is úgy vettük át az ötletet, külföldről..., csak adaptáltuk egy kicsit a nálunk jobban érthető helyi viszonyokra...
- Honnan a fenéből vettétek az ötletet már megint? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Honnan, honnan..., - húzta a választ az Adminisztráció Vezetője, - abból az internetes bandából tanácsolta valaki... Azt mondta, hogy náluk egy egész párt van erre rászervezve..., csak ott valami madarak röpülnek a nagy távoli messzeségbe...

"Magyarok!", - gondolta szomorúan Vladimir Vladimirovich™. - "Hogy miért pont ezeknél gyűl össze a világ összes létező marhasága!"

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ meglátogatta a moszkva-környéki légideszant hadosztályt, és egy váratlan rendkívüli esemény kapcsán kénytelen volt kormányzati mobilján azonnal felhívni az Adminisztráció Vezetőjét.
- Fígy, testvéró, - szólt bele mérgesen Vladimir Vladimirovich™ az aranysasos mobiljába. - Mi a fene folyik itt?! Ki volt az a marha, aki bevezette ezekhez a deszantosokhoz az internetet?! Hol a fenében van a jól bevált katonai cenzúra?! Ezek csak úgy fogják magukat és mindenről rögtön tudnak?!
- Mi történt, Vladimir Vladimirovich™, - szeppent meg az Adminisztzráció Vezetője.
- Mi történt, mi történt?! - kiabált mérgesen Vladimir Vladimirovich™. - Az történt, hogy mindjárt kitör egy zendülés! Ráadásul pont akkor, amikor itt vagyok náluk! És mindez a kiszivárgás miatt..., vagyis pontosabban miattatok, a hülye ötleteitek miatt!
- Milyen kiszivárgás történt, Vladimir Vladimirovich™, - kérdezte halkan az Adminisztráció Vezetője.
- Ezek valahonnan kiszasszerolták, hogy azon a mai budapesti viziparádén, ahol ejtőernyősök ugrálnak a Dunába, résztvesz a Sörtenger-csempészalattjáró! Méghozzá rendesen megpakolva sok Sörökkel! - mondta mérgesen Vladimir Vladimirovich™. - Ti intéztétek ezt el a múltkor, mindenféle előzetes hatástanulmány nélkül, most meg én iszom meg a levét miattatok! Most az egész hadosztály beriadózott és ugrani akar! Bele abba a Dunába, ahol az a Sörszállítmány úszkál... Egy külföldi főváros kellős közepébe! Ebből diplomáciai világbotrány lesz!
- Azonnal intézkedünk, Vladimir Vladimirovich™, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - indítjuk a Sörrakétákat a deszantosoknak..., hacsak a rakétások nem itták meg a vésztartalék-készletet...
- El is várom, hogy azonnal intézkedjetek, - szólt bele a mobilba mérgesen Vladimir Vladimirovich™, - már csak az hiányzik nekem, hogy megint összevesszünk a NATO-val! Később azért még számolunk ezért...

Vladimir Vladimirovich™ kikapcsolta aranysasos mobilját és reménykedve bámulta az eget. A deszantnyugtató Sörrakétákat várta....

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a renoválás miatt lezárt Vörös-téren sétált magányosan, ahol azelőtt mindig nagy tömeg volt, időnként mindenféle ünnepi demonstrációkat, népi seregszemléket, de még katonai parádékat is tartottak néha, újabban viszont csak egy-két álmos és vodkától kellőképp tántorgó építőmunkás szedegette és rakosgatta le újra és újra a kockaköveket. Vladimir Vladimirovich™ az idők változásaira, a helyzet örökös bonyolódására és fokozódására gondolt, amit mindenáron el akart kerülni, bár sok sikerre már nem is számított. Mindenesetre gondosan ügyelt arra, hogy újabb bonyodalmakat, legalábbis nemzetközi szinten ne okozzon. Ekkor hirtelen eszébe jutott valami, elővette kormányzati aranysasos mobilját és felhívta az Adminisztráció Vezetőjét.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - említetted, hogy valami nagy állami ünnep volt ezeknél az ősmagyaroknál, akik sumérkorukban feltalálták a Sört, vagy hogy is volt az... Küldött valaki ezeknek valami részvét..., akarom mondani üdvözlőtávíratot?
- Háááát..., - húzta a választ az Adminisztráció Vezetője, - egy kis gond akadt...
- Miféle gond már megint?! - szólt bele haragosan Vladimir Vladimirovich™ a mobilba, - Már elegem van a gondjaitókból! Még ilyen egyszerű dolgot sem vagytok képesek elintézni! Csináljátok itt nekem a diplomáciai bonyodalmakat!
- Ne haragudj, Vladimir Vladimirovich™, - magyarázkodott az Adminisztráció Vezetője, - de ezekkel a magyarokkal sosem egyszerűek a dolgok.
- Mi nem egyszerű? Megfogalmazni egy távíratot nem egyszerű?! - mérgelődött Vladimir Vladimirovich™. - Azt még én is bármikor megírom, papír sem kell hozzá! Kérem, fogadják őszinte részvétemet..., izé, akarom mondani, jókívánságaimat... nagy állami ünnepük... ide majd be kell írni, hogy éppen mi baj érte őket...
- Nem a szöveggel van a gond, Vladimir Vladimirovich™, - vágott közbe az Adminisztráció Vezetője, - hanem a címmel...
- Mi az, hogy a címmel?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™, - Hát van nekik államuk, vagy nincs? Állam nélkül hogyan lehet állami ünnepet ünnepelni?!
- Államuk éppenséggel van, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - sőt, azt már ezervalahány éve megcsinálták nekik, nem is győznek hencegni ezzel minden alkalommal...
- Akkor mijük nincs? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Nyugalmuk nincs, - mondta az Adminisztráció Vezetője. - Minden másból akár feleslegük, de legalábbis túltermelésük van... Tudod, a múltkor említettem, hogy van háromvárosú fővárosuk, meg két Magyarországuk is hozzá, habár egyes nézetek szerint a főváros ebbe nem tartozik bele, mert csupa betonproli lakik benne, ráadásul valami eléggé zavaros idegenszívű főkormányzója van, amelyik vagy feltúrja az egész fővárost, hogy megbénítsa az egész közlekedést és leálljanak a gépkocsik, amiktől aztán lehet sok parkolási díjat beszedni, vagy rászabadítja erre a városra a mindenféle alternatív kisebbségeket, akik ott parádéznak mint mások, akiket mások emiatt nagyon utálnak...
- Ááááljjj! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™, mert szokás szerint egy mukkot sem értett, ha magyarokról volt szó. - Végülis csak akad egy amolyan főmufti, akit diplomáciailag botránymentesen üdvözölhetek, vagy nem?!
- Hát ez még tovább bonyolítja a dolgokat, Vladimir Vladimirovich™, - próbálta magyarázni a megmagyarázhatatlan magyarokat az Adminisztráció Vezetője. - Van nekik mindig időnként egy-egy államfőjük, de azt az aktuális kormányzat mindig háttérbe szorítja, mintha nem is lenne. Meg aztán náluk ez nem is annyira érdekes, mert nem olyan elnöki rendszer van, mint minálunk, hanem annál sokkal szerényebb, továbbá közméltóságosabb is némelyek szerint... Ezért általában a miniszteri elnöknek szokás távíratozni, de azokból mindig több van a kelleténél, mert raktári felesleg van belőlük, továbbá a címük is mindig változik...
- Mi az, hogy változik a címük? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, mert az egyik állandóan külföldön üdül és csak ritkán tér haza, de úgy látszik ez a haza is rörkké vándorol, mert most is mondta ünnepileg, hogy hál'istennek a magyarország végre visszatért Európába...
- Mi az, hogy visszatért? - kérdezte csodálkozva Vladimir Vladimirovich™, - Hát hol a fenében mászkált ez a Magyarország eddig?
- Kalandozott, - mondta az Adminisztráció Vezetője. - Ezek a magyarok ősidők óta kalandoznak, néhányszor volt emiatt bajuk a múltban is, de nem tudnak erről leszokni. Így aztán a népkivándorlás óta az országuk is állandóan elmászkál valahová, valaki írta is róluk, hogy ez egy kompország...
- Jó, egye fene, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - ha ez az egyik elnöki miniszter az ő saját Magyarországával állandóan elmászkál, akkor küldtetek volna annak a másiknak, amelyik raktáron van...
- Hát ez az, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - arról meg kiderült, hogy illegális magyar...
- Micsodaaaa?! Illegális magyar?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - Miért, tán titkolja?!
- Nem titkolja, de csak ritkán meri elmondani, azt is többnyire csak a híveinek, mert a többiekkel szóba sem áll, - mondta az Adminisztráció Vezetője. - Csak most szólt nekik, hogy merjenek végre magyarok lenni! Ezért gondoltuk, hogy egy kicsit még várunk, hátha addigra kiderül, hogy merre is van ez az ország, meg melyik a magyar, amelyiket majd üdvözölhetünk diplomáciai botrány nélkül... Jobb az ilyenbe nem beleavatkozni, döntsék már el saját maguk...
- Hm, - vakarta meg állát Vladimir Vladimirovich™, - na és szerinted mikorra döntik el?
- Még nem tudom, Vladimir Vladimirovich™, - tért ki a válasz elől az Adminisztráció Vezetője, - de már van egy elemző részlegünk, akik próbálják prognosztizálni...
- És képesek lesznek erre? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Van köztük időjós és postás is... - szólt nyugtatóan az Adminisztráció Vezetője.

Vladimir Vladimirovich™ ránézett a Kreml toronyórájára. Ideje volt visszatérni a munkahelyére és hozzálátni a magyarok gondjainál sokkal egyszerűbb nemzetközi és belföldi problémák intézéséhez...

Egyszer Vladimir Vladimirovichnak™ telefonált az Adminisztráció Vezetője.
- Fígy, testvéró, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - van itt egy lehetőség... Akarsz kettős állampolgár lenni?
- Micsodaaaa?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - Mi a francnak nekem kettős állampolgárság?!
- Hát, mert az olyan izé, euróösszkomfortos, vagy milyen is, - mondta az Adminisztráció Vezetője. - Meg aztán ez a legújabb módi, és nem is árt, ha lépést tartunk...
- Honnan vettétek megint ezt a marhaságot?! - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Hát tudod, felállítottuk azt a spéci magyarfigyelő, indexelő és elemző részleget, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - szereztünk nekik olcsón olyan Sulinet-Express masinákat, amelyekre mindenféle támogatás van...
- Milyen vonat ez a Sulinet-Express? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - És ki a masiniszta? Továbbá hová visz?
- Hová, hová? Hát Kanizsára, hová máshová? Az meg ott van abban az Európában benne! - mondta az Adminisztráció Vezetője. - A masiniszta meg a te régi ismerősöd, csak nem szabad emlegetni előtted, mert akkor riadót rendelsz el mint főparancsnok és attól meg ideges lesz az egész Nátó, de még a jenkik is....
- Jesszusmárja! - kapott a fejéhez Vladimir Vladimirovich™. - Már megint az a Sörhajóbicskás!
- Nyugi, testvéró, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - lehet, hogy nem is annyira rossz ötlet, mindenesetre van benne némi ráció... Elvégre nem leszel te örökös elnök, erre is kell gondolni...
- Miért akarsz te engemet nyugdíjaztatni? - kérdezte gyanakodva Vladimir Vladimirovich™. - Még egy dobásom lehet, mert még egy időszakot kitölthetek, nem?
- Na, épp erre gondoltunk, amikor az ajánlatot kaptuk..., - mondta az Adminisztráció Vezetője.
- Miféle ajánlatot kaptatok már megint? - kérdezte bizonyos aggodalommal hangjában Vladimir Vladimirovich™. - Ezekkel az ajánlatokkal már tele van a...
- Nyugi, - szólt közbe az Adminisztráció Vezetője. - Igazán nem kötelező mindent megfogadni, de azért...
- Mit azért?! - vetette közbe Vladimir Vladimirovich™. - Miféle hülyeséget sütöttetek ki megint?
- Nem hülyeség, - mondta sértődötten az Adminisztráció Vezetője, - sőt, ez amolyan perspektivikus projectnek is elmegy, ennek akár történelmi távlatokat tekintve is jelentősége lehet... Nagy Péter-stílusú méretekben kell gondolkozni, nem elfeledve, hogy annak csak egy baltája volt, amikor azt az ablakot vágta, amin keresztül idelátszik az az Európa...
- Jó, tudom, hogy mit csinált a Nagy Péter, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - első lépésként fölkötötte az egész Adminisztrációját, utána levágatta az akkori bojárgórék szakállát, másoknak meg a fejét...
- Nem egészen erre gondoltunk, - vágta el a gondolat fonalát az Adminisztráció Vezetője, mert időnként képes volt gyorsan kapcsolni, ha a nem egészen kedvező következmények is előkerültek. - Először is, azt ugyebár tudod, hogy Nagy Péter nem vetette meg a jó borokat...
- Igen, ezt tudom, - mondta Vladimir Vladimirovich™, mert azért mindig bizonygatni akarta, hogy ő is tanult történelmet.
- Aztán, mert szerette a jó borokat, meg azzal az osztrák császárral is barátkozott egy időben, ezért szerzett tőle egy nem túl nagy telket Tokaj-hegyalján..., - folytatta az Adminisztráció Vezetője.
- Ezt is tudom, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - aztán volt valami lázadó Rákóczi, aki meg a Pétert utáló franciákkal haverkodott, ők meg ráadásul a Péterrel éppen hadakozó törököket támogatták, ezért aztán alávágtak az egész üzletnek...
- Jól van, jól van, - vetette közbe az Adminisztráció Vezetője. - nem sikerül mindig a bolt, főleg ha mások is állandóan belepofáznak... Mindenesetre néhány cári szőlőőrző kozákot azért oda tudtak csempészni...
- Ez meg most hogy jön ide? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Hát úgy jön ide, hogy mondhatjuk azt, hogy te, mint a hajdani orosz imperátor jogutódja, valamiféle régi magyar földbirtokos is vagy évszázadok óta, - fejtegette az Adminisztráció Vezetője, - így aztán miért ne lehetnél kettőspolgár, ami ráadásul euróösszkonform is... Gondolj csak bele! Mennyivel könnyebb lesz akkor majd belépni a NATO-ba, az EuróUnijóba, meg egyáltalán... Nem erre hajtunk már jóideje?
- Ezzel a marhasággal meg az a Sörhajós szédített meg titeket, aki nem is iszik Tokajit?! - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Mit kért ezért az egész épületes konstrukcióért?
- Mit kért, mit kért?! - válaszolta az Adminisztráció Vezetője. - Természetesen Egy Pofa Sört..., áfamentesen...

"Idióták", - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és mérgesen lecsapta a kagylót. Egy kis idő múlva viszont lehiggadt és gondolkozni kezdett. Eddig sosem látott távlatok nyiltak meg lelki szemei előtt...

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában a számítógépénél üldögélt és böngészte a különféle internetes oldalakat. A Kedvencei között újabban ott szerepelt azoknak a megmagyarázhatatatlan magyaroknak a PoliDilije, ahol egyre újabb és újabb mesék jelentek meg róla. A szöveget ugyan nem értette, de az Adminisztrációnál - a helyzet bonyolódása és fokozódása miatt - létrehozott Vladimir Vladimirovich™ Tudományos Kutatóintézet Magyarfigyelő, Indexelő és Elemző Részlege sok vodkáért szerződtetett egy nyugdíjas kotonatolmatschot (aki állítólag hosszú éveken át szinkronban itta a Sört azzal a rettenetes Wágnerrel, amig ünnepélyesen haza nem zavarták) és Vladimir Vladimirovich™ esetleges kívánságára egy gomnyomásra azonnal leferdítette Vladimir Vladimirovichnak™ az összes róla írt idegennyelvű marhaságot.
"Hogy mennyi hülyeség szorul bele ezekbe!" - gondolta Vladimir Vladimirovich™. - "Nem elég nekem az eredeti Vladimir Vladimirovichot™ olvasgatnom, most még ez a mutáns is itten... Lassan ez egy világméretű kórság lesz, egyszerűen hihetetlen, hogy milyen sebességgel terjed..."
"Tadam-tadadam, ta da dam, ta da-dam dam..." - szólalt meg a kompjuterhez csatlakoztatott super-hiper-qadro-stereo multimedia audiorendszer - jelezve egy elektronikus levél érkezését. A himnusz dallamát játszotta, mert Vladimir Vladimirovich™ mindennek ellenére azért mégiscsak Elnök volt...
- Na nézzük csak, ki mit küldött megint, - mormogta Vladimir Vladimirovich™ és belenézett a postaládájába.
"Vi lav ju Vladimir Vladimirovich™", - olvasta Vladimir Vladimirovich™ és mindenféle tolmács segítsége nélkül önállóan le is fordította magának, - "Mink szeretünk tégedet, Vladimir Vladimirovich™".
"Hm, ez igazán kedves tőlük", - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és megnézte a feladót, - "Vladimir Vladimirovich™.hu, nahát, ez úgy néz ki, mintha ezek a magyarok küldték volna. Érdekes..., ezt azért nem gondoltam volna róluk... Hosszú éveken át felém sem bagóztak, mostanában meg járt itt párszor az az új főmuftijuk, igért mindenféléket, de főleg pénzt akart tőlünk kicsikarni..., legalábbis, amit értettem a dadogós halandzsájából, mert állítólag oroszul beszélt..., mindegy..., ez legalább vigyorgott egyfolytában és nem kellett állandóan komoly morcos pofákat bámulnom... Ez persze akkor is vigyorgott, amikor az egész KGB-t átverte azzal a világbankkal, vagy mi is volt... Mindegy, nem érdekes... Mostan meg "szeretünk Vladimir Vladimirovich™", jópofák!"
- Van itt még valami mellékelve, na akkor nézzük azt is, - mormogta Vladimir Vladimirovich™ és kinyította a levélhez csatolt mellékletet... A képernyőn megjelent az orosz állami sas, koronával, továbbá valami heringhez hasonló hallal és egy korsó Sörrel... Vladimir Vladimirovich™ döbbenten nézte a monitoron látható képet és próbálta megérteni, hogy ezt most minek szánták, jókívánságnak, vagy csak gúnyolódnak?
"Talán mégiscsak jókívánság lesz, mert mindenki tudja, hogy mi, oroszok, szintén szeretjük a Sört, pláne, ha sózott hering is van hozzá, mert úgy több fogy..." - gondolta Vladimir Vladimirovich™, de ekkor hirtelen a nagy íróasztala sarkában elhelyezett kommunikációs központ összes lámpája elkezdett villogni, megszólalt az összes csengő, egy pillanattal később pedig kipattant a nagy szárnyasajtó és berohant az Adminisztráció Vezetője.
- Fígy, testvéró, - lihegte az Adminisztráció Vezetője, - valami teljesen érthetetlen dolog történt... Az összes országos és szövetségi vezetési és kommunikációs rendszer megbolondult! A katonák is jelentik, hogy adatok helyett csak villognak a monitorok és egyetlen egy szót tudnak csak kiolvasni... A flottánál, a légierőnél, a rakétásoknál ugyanez a helyzet.. A belügynél és a biztonságiaknál szintén... A polgáriakról nem is beszélve...Mindenütt csak egyetlen szó villog!
- Milyen szó? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™
- PIVO! PIVO! PIVO! - hörögte az Adminisztráció Vezetője, - Söröt villog az összes kompjuter!!!

Vladimir Vladimirovich™ gyanakodva ránézett az őt annyira szerető magyarok küldeményére... Monitorján lassan elhalványult a Sört szrongató állami sas képe és csak egyetlen egy szó villogott egyre erősebb fénnyel...

Vladimir Vladimirovichnak™ váratlanul valami gondolata támadt és úgy érezte mégiscsak alaposabban kellene foglalkoznia az Adminisztráció új beszerzéseivel, amit technikai fejlesztés és korszerűsítés címén szinte naponta igényelnek...

Egyszer reggel Vladimir Vladimirovich™ borotválkozott a fürdőszobában, amikor hirtelen éktelenül csörömpölni kezdett a telefonja. Vladimir Vladimirovich™ ijedtében majdnem megvágta magát, de aztán mély lélegzetet vett és felemelte a kagylót.
- Fígy, testvéró, - hallotta Vladimir Vladimirovich™ az Adminisztrácó Vezetőjének izgalomtól remegő hangját, - kijött!
- Ki jött ki és honnan? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ letörölve a borotvahabot a füléről.
- Vlagyimir Iljics jött ki, - lihegte az Adminisztráció Vezetője, - a Mauzóleumából...
- Micsodaaaa?! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™ és gyorsan letette a borotvát, mert megremegett a keze. - Hová jött ki?
- A Vörös-térre jött ki, - hadarta nagy izgalommal az Adminisztráció Vezetője, majd hozzátette, - szerencsére az le van zárva, tudod, a renoválás, a kockaköveket macskakövekre cserélik...
- És mit csinál? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™, - Mármint a Vlagyimir Iljics...
- Hadonászik, kiabál, hívja a proletariátust, meg a forradalmi matrózokat..., - felelt az Adminisztráció Vezetője, - észrevette a Kremlen a cári zászlót...
- Hm, - gondolkodott el Vladimir Vladimirovich™, mert eszébe jutott, hogy épp tegnap ünnepelték a Zászló Napját, még valami éneklés is volt, amitől nem tudott elaludni. - Na igen, az ott van..., de miért kiabál?
- Be akart jönni a Kremlbe, de az őrség nem engedte be, - mesélte tovább a rendkívüli eseményt az Adminisztráció Vezetője, - azt mondták, hogy nem érvényes a Népbiztosok Tanácsa Elnökének igazolványa, lejárt a határideje, meg a pecsét is olyan, ami nem felel meg az érvényes mintának...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - és erre mit lépett?
- Elkezdett kiabálni, hogy hívja a Vas Félixet, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - az meg majd agyonlöveti az egész ellenforradalmi bandát, vagyis a Kreml fellázadt őrségét, ahogy a kronstadtiakkal sem lacafacázott, úgy ezekkel sem fog...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - és erre mit lépett az őrség?
- Bezárta a kaput, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - tudod, hogy újabban nem szokás lövetni csak úgy...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - és erre mit lépett? Mármint Vlagyimir Iljics...
- Visszament a Mauzóleumhoz és most ott kiabál, - mesélte tovább a szituációt az Adminisztráció Vezetője. - Azt mondja, hogy jöjjenek a Putyilov-gyáriak, meg a Népküldöttek Kongresszusáról az egész bolsevik frakció...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na és hallja valaki?
- Szerencsére nem hallja senki, mert a teret lezártuk, - válaszolt Vladimir Vladimirovich™, - aztán meg a tegnapi Zászló Napja után még nem is tértek magukhoz a népek, most keresnek valami másnapos itókát a macskajajra, sorbanállnak a boltokban az italos pultoknál, na tudod, hogy van ez nálunk... Ettől függetlenül valamit tennünk kell...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és megvakarta az állát, mert a borotvahab már teljesen bekeményedett és viszketett, - na és mit tegyünk szerinted?
- Háááát, - húzta a választ az Adminisztráció Vezetője, - a Mauzóleumba nem gyömöszölhetjük vissza...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és közben erősen gondolkodott ő is, - egyáltalán hogy jött ki onnan?
- Hát egyszerűen, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, - megszüntettük a díszőrséget, felszámoltuk az ország Egyes Számú Őrhelyét..., pedig ketten is vigyáztak rá állandóan, feltűzött szuronnyal...
- Na igen, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - a takarékosság, meg a haderőreform... Mégis mit csináljunk, ha már így történt?
- Diliházba szintén nem zárhatjuk, - sorolta a megvalósíthatatlan megoldásokat az Adminisztráció Vezetője, - mert az egész ellenzék, meg az emberjogiak, meg a polgárjogiak, meg a zöldek, meg az az Internacionális Amnéziai társulat is állandóan figyeli, nehogy politikaiakat oda pateroljunk...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és epésen megjegyezte, - mi van még, amit nem csinálhatunk?
- Szibériába szintén nem száműzhetjük, - sorolta tovább a lehetetlenségeket, - egyrészt mert felszámoltuk azokat a lágereket, másrészt mert még képes megint a Szikrából lángot csiholni és amilyen szárazság van mostanában leég az egész tajga, márpedig a faexport...
- Mondjad végre azt, hogy mit léphetünk, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - olyat amit nem csinálhatunk én magamtól is tudok százat-ezeret...
- Talán rásózhatnánk a svájciakra, vagy még jobb, a franciákra, - gondolkodott hangosan az Adminisztráció Vezetője, - azoknál úgyis most vették elő a cári tartozásokat, amit Vlagyimir Iljics annak idején megtagadott... Így legalább elszórakozhatnak vele egy darabig, hosszú ám egy ilyen bírósági hercehurca...
- Ez nem rossz, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - különben is a legfőbb a törvényesség és a jogállamiság... Intézkedjetek.
- Elintézzük, Vladimir Vladimirovich™, - válaszolt készségesen az Adminisztráció Vezetője, - kiröptetjük...
- Csak mindenféle hírverés nélkül és ne az elnöki gépemmel, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - esetleg ültessétek egy Mi-8-asra...

Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót és visszament borotválkozni. A borotvahab csontszárazra keményedett, ezért vésővel lehetett csak leszedni. Vladimir Vladimirovich™ felsóhajtott és indult a szerszámos kamrába... Ez a nap sem igért semmi jót.

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ gondolataiba mélyülten sétálgatott a Kreml magas fala körül. Esett az eső, de a feje fölé tartott esernyő megbízhatóan elrejtette Vladimir Vladimirovich™ arcát a járókelők kíváncsi tekintet elől, ezért senki sem zavarta abban, hogy a fontos állami ügyekről elmélkedjen.
"A Glázjev kiszállt és választási blokkra lép a Rogozinnal, ez, természetesen, nem is rossz, " - gondolta Vladimir Vladimirovich™ , - "De azért mégsem kellene így bánni a Gennagyij Andrejiccsel, mégis már nem fiatal ember, veterán, úgy is mondhatnám..., ejnye..."
Vladimir Vladimirovich™ ezután apránként összerakosgatta magában az Állami Duma lehetséges új összetételét. Az jött ki, hogy egészen jó lesz az a parlament. Vladimir Vladimirovich™ elégedetetten mosolygott.
- Vova, haver! - hallotta hirtelen Vladimir Vladimirovich™ valakinek a nem túlzottan intelligens hangját. - Vovahapi! Putyin!
A rakpart felől, keresztül az úton, át a gyepen egy pirospozsgás emberke szaladt felé, kissé nagyranött hasát lebegtetve. Kezében valamilyen papirokkal teli aktát szorongatott, amivel az eső elől védte kopaszodó fejét. Lazán volt öltözve, semmiféle öltönyt nem hordott.
Vladimir Vladimirovich™ kezének egy alig észrevehető mozdulatával leintette az ugrásra kész testőröket. Hajdani osztálytársát ismerte fel és most minden erejével arra koncentrált, hogy valahogy eszébe jusson a neve.
- Vovahaver! - kiáltott fel örömében az emberke, aki miután odaért máris nyújtotta kissé puhány rózsaszínű kezét.
Vladimir Vladimirovich™ óvatosan megszorította.
- Na mi van, mi újság? Hogy vagy? - kérdezte az emberke Vladimir Vladimirovichtól™ és barátságosan hátbaverte, majd szélesen elmosolyodott. - Még mindig a kémeknél vagy? A szolgálat nehéz és vészterhes, mi? Ahol kezdődik a Haza, meg ilyesmi, ahogy a dal mondja? Én meg, mint látod, már nem vagyok a régi, na igen, megtollasodtam már...
Vladimir Vladimirovich™ érdeklődéssel hallgatta hajdani osztálytársát.
- Cégnél dolgozom, hallod-e! - az emberke olyan gyorsan hadart, mintha az egész életét akarta volna most elmondani, tól-ig..., - Egészen jól keresek, na igen! Hallod-e, gyere hozzánk! Ahogy nézem, ez a felöltőd valahogy nem az igazán menő... Nézz csak ide!
Az emberke széttárta kezét és megvillogtatta Vladimir Vladimirovichnak™ a fényes kék-fehércsíkos sportzakóját. Nike! Eredeti! Vladimir Vladimirovichnak™ tetszett a zakó, tényleg nem volt ilyenje.
- Fígy, te mennyit keresel? - hadart tovább az emberke.
- Nem is tudom, - vallotta be őszíntén Vladimir Vladimirovich™.
- Na látod! - derült fel valamiért az emberke. - Ott a helyed nálunk, a cégünknél! Emlékszem rád, mindig is komoly hapsi voltál! Meg a családot is etetni kell! Nálunk meg kereshetsz ahár ezer dollárt is! Ej, ugyan, mit ezer dollárt, kettőt-hármat is megkerehetsz! Kettőért már igazi autód is lehet! A németeknél bármikor szerzünk egy jól kinéző használt szupert! Van egyáltalán kocsid?
- Nincs, - vallotta be őszíntén Vladimir Vladimirovich™ .
- Hát ez az! Hát, hogyan lehet meglenni manapság kocsi nélkül! - örült tovább az osztálytárs, - Látom, hogy legalább ide Moszkvába valahogy átköltöztél, na és hol élsz itt egyáltalán? Van egyáltalán hol laknod?
- Van, Zavidovóban, Moszkva mellett..., - mondta határozatlanul Vladimir Vladimirovich™ .
- Na látod! - örült még jobban az emberke, - Ennél azért közelebb is találhatnál! Akár az Akadémiai úti lakótelepen is kivehetsz egy jobb lakást! Na, mi lesz? Jösz akkor hozzánk? Nekem csak egy szavamba kerül. Mobilod van egyáltalán és milyen márkjájú?
- Nem tudom, - keseredett el egészen Vladimir Vladimirovich™ és elővette a kormányzati mobilját, ahol nem is voltak gombok, csak a kétfejű sas egyik feje alá rejtett egyetlen hívógomb...
Vladimir Vladimirovich™ osztálytársa csodálkozva forgatta kezében a furcsa telefont.
- Szép, - mondta, - nem is rossz játék. Mi ez, Szo-net talán? Fígy, az MTSZ-nél, a moszkvai telefontársaságnál kell kártyát venni, nekem is az van! Szimensz em négyszázötös! Na az egy darab, egy cucc!
Vladimir Vladimirovich™ egy árva szót sem értett a hallottakból, de azért mosolygott.
- Na akkor gondold meg, gondolkozzá'! - kiabált az emberke, - Itt a névjegyem, majd hívjál fel, ha van valami...
Az emberke egy kis papírt nyomott Vladimir Vladimirovich™ kezébe, még egyszer hátbaverte és elszáguldott, át az úton, a fűpázsíton keresztül.
Vladimir Vladimirovich™ elmélázva bámult utána...

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és fontos okmányokkal munkálkodott. Vladimir Vladimirovich™ előtt az íróasztalon egy vastag könyv feküdt, sok-sok képpel és ábrával, - az "origami" japán művészet kézikönyve. Vladimir Vladimirovich™ a fontos okmányokból különböző figurákat hajtogatott, időnként egy-egy pilantást vetve a szakkönyvbe. Az asztal elülső szélén már néhány madár és meseszerű állatfigura sorakozott. Vladimir Vladimirovich™ most épp egy kaktuszt hajtogatott valamelyik törvénytervezetből. Egyszercsak az asztal baloldalán lévő Elnöki Kommunikációs Pulton elkezdett villogni egy lámpa, ami az Adminisztráció Vezetőjének jelentkezését jelezte. Vladimir Vladimirovich™ sajnálkozva félrerakta a majdnem teljesen kész kaktuszt és felemelte a kagyolót.
- Fígy, testvéró, - kérdezte az Adminisztráció Vezetője, - te milyen virágokat kedvelsz?
- Kaktuszokat! - bökte oda Vladimir Vladimirovich™, mert nem szerette, ha fontros munkáját megzavarják.
- Értettem, - felelt röviden az Adminisztráció Vezetője és letette a telefont.
Vladimir Vladimirovich™ visszatért a munkájához. Amikor a kaktusz már szépen összeállt, Vladimir Vladimirovich™ letett a többi figura mellé és gyönyörködve nézte. Igazán szépre sikerült. Vladimir Vladimirovich™ úgy érezte, hogy valakivel meg kell osztania esztétikai élményét és a jól végzett munka örömét, ezért felhívta az Adminisztráció Vezetőjét.
- Fígy, testvéró, - kezdte a bevezetőt Vladimir Vladimirovich™, - az előbb mintha valami virágokról érdeklődtél, nem?
- Igen, a Berlusconi telefonált az előbb, és ő kérdezte, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - valami meglepetést készít neked és most virágokat ültet a kertben.
- Virágokat? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™, - Na és mit feleltél neki?
- Hogy-hogy mit? - lepődött meg az Adminisztráció Vezetője, - Hát mondtam neki ezeket a kedvenc kaktuszaidat. Igaz, hogy csodálkozott, de azt monta, nem gond, ültet úgy négyszázat, ha már így van...
- Eeeej..., - Vladimir Vladimirovich™ hirtelen nem tudott mit mondani, - és mást nem mondott?
- De, mondott mást is, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - azt mondta, hogy egy dalt írt neked. Valami olyasmit, hogy állandóan rád gondol..
- Dalt nekem? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™, - Fígy, ez nem olyan izé, na, olyan másfajta?
- Á, nem, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, - hisz gyerekei is vannak, vagy legalábbis... Habár persze mit lehet azt tudni manapság... Fígy, testvéró, te majd ottan óvatosan..., elvégre ki tudhatja azt... Én mindenesetre odaküldök egy cirkálót, minden tűzeshetőségre...
Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót és mégegyszer megnézte a kaktuszt.
"A francnak kell nekem ez az Itália?" - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "Inkább mennénk görögbe..., ha már a Vladimir Alekszandrovics is ott van épp..."