2007.  január 17., szerda, 20:08:26 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt, arcán szigorúság és koncentráltság tükröződött. Vladimir Vladimirovich™ előtt a hosszú asztal mellett ült Szergej Boriszovics Ivanov honvédelmi miniszter, Nyikoláj Platonovics Patrusev, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatója, Leonyid Mihájlovics Rosal, a Társadalmi Kamara közegészségügyi bizottságának elnke és Mihail Jurjevics Zurabov, egészségügyi és szociális fejlesztési miniszter.
- Uraim, testvérók, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és Elnöki Szemeit az egybegyűltekre vetette. - Bizottságunk immár több éve létezik. Az eltelt idő alatt számos kutatást végeztünk. Hamarosan itt a választás, és valahogy összegeznünk kell munkánk eredményeit.
- Új embert olyan gyorsan nem lehet összehozni, - kezdte volva Rosal doktor.
- Meg kell csinálni, testvéró, - szakította félbe Vladimir Vladimirovich™, - az dő ellenünk dolgozik. Megelőzhetnek az amerikaiak. Már sok éve kutatnak.
- Nagyon sok éve, - bólintott az egészségügyis és szociális fejlesztési miniszter, - nincs annyi pénz, amennyit a villamosság, a cianidok és a halálos injekciók által az emberre gyakorolt hatás kutatására fordítanak. A mi kisérleti bázisunk még nagyon messze van tőlük.
- Na és a polóniumnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos kisérletünkkel mi van? - kérdezte Nyikoláj Platonovics.
- Az kevés! - kiáltott fel Mihail Jurjevics Zurabov. - Az csupán egyetlen anyag és csupán egyetlen kisérlet!
- Ugyan már miért csak egy lenne... - kezdte volna mondani Nyikoláj Platonovics.
- Visszakozz! - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™. - A te dolgaid minket kevéssé érdekelnek. MInket a beszámolók érdekelnek. Mink van még?
- A hadi tudományokkal foglalkozó tudósaink kutatási eredményei szerint, - vette át a szót a honvédelmi miniszter, - a jövő emberének nem lesz vékonybele és nemiszervei sem lesznek. Ugyancsak meggyőző érvek szólnak amellett, hogy a jövő emberének nem lesz szüksége lábra.
- Nem kell neki láb?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Akkor hogyan fog járni?!
- Nem kell járnia, - felelte Szergej Boriszovics.
- Ugyan már, lábak..., - szólt közbe Rosal doktor, - az amerikaiak együtt az iraki tudósokkal nemrég egy sikeres kisérletet hajtottak végre, hogyan lehet egy élő  ember fejét letépni!
- Na és? - kérdezte érdeklődéssel Vladimir Vladimirovich™.
- Az ember meghalt, - felelte Rosal doktor, - de ez mégis egy érdekes irány.
- És nekünk milyen érdekes irányaink vannak a polóniumon kívül? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Vannak ilyenek, - felelte Nyikoláj Platonovics, - nemrég végeztünk kisérletet, hogy képes-e az ember helikopteren eljutni a Déli sarkra,
- Na és? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Képes, - felelte élénken Nyikoláj Platonovics.
- Na és neked mid van? - fordult Vladimir Vladimirovich™ az egészségügyi miniszter felé.
- Mi a szervezet rejtett regenerálódási képességeinek területével foglalkozunk, - felelte Mihail Jurjevics.
- Az meg micsoda? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™
- Hááát, - jött kissé zavarba Mihail Jurjevics, - röviden, pár szóval, azt kutatjuk, hogy lehetséges-e az emberek túlélése orvosi segítség és gyógyszerek nélkül.
- Na és? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Elég magas volt a túlélési arány, - felelte Mihail Jurjevics. - Akkor a Germán Oszkároviccsal betiltottuk a rendes vodka árusítását a boltokban, és az egész országban mérgezett vodkát terjesztettünk el. Kiderült, hogy egészen kicsi a halálozás.
- Vagyis sikerült? - kérdezte reménykedve Vladimir Vladimirovich™.
- Bizonyos elmozdulás határozottan kimutatható, - válaszolta Rosal doktor, - de még sok munkára és rengeteg kisérletre van szükség. Például, érdekes, hogy képesek-e az ember megmaradni mobil telefonok használata nélkül a metróban?
- Mobil nélkül metróban? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Természetesen képesek rá.
- Igazad van, - bólintott Nyikoláj Platonovics, - de meg kellett győzödnünk erről egy eredményes kisérlet segítségével! Meg is győzödtünk.
- Lényegében, feljegyeztem itt ezt-azt, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - A jövő emberének nem lesz vékony bele és nemiszerve. Aligha lesznek lábai. Lehet, hogy feje sem lesz. Nem kellenek neki orvosságok és egészségügyi segélynyújtás. Viszont ellenálló képességekkel fog rendelkezni a polóniummal, a villamossággal, a ciánnal, a halálos injekciókkal szemben és képes lesz helikopteren eljutni a Déli sarkra. Így van?
- Hát, - vonta meg vállát Rosal doktor, - nagy vonalakban, igen.
- Valahogy egy fura ember jön ki, - mormogta Vladimir Vladimirovich™ és mégegyszer átfutotta a leírtakat.
- De hát, testvéró, - mondta Nyikoláj Platonovics, a neandervölgyiek számára mi is furák lennénk. Se szőrzet, se durungok, nyers húst sem eszünk. Ki tudja azt, hogy milyen is lesz az a jövő.
- Nekünk tudnunk kell, - mondta határozottan Vladimir Vladimirovich™, - előre kell tudnunk! Ez a munkánk.
Az egybegyűltek megértően egymásra néztek.

2007. január 19., péntek, 18:44:01 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ elintézte összes Elnöki Dolgát és úgy döntött, hogy szokás szerint benéz az "Echo Moszkvi" rádió internetes fórumára, megtudja hogyan, s miként él az ő népe. Vladimir Vladimirovich™ közelebb húzta a klaviaturát és beütögette a megfelelő címet.
A képernyőn megjelent egy nagy napraforgó, alatta pedig a felirat: "Kösz mindenkinek, viszlát!" Alatta pedig az aláírás - id. A.A. Venediktov.
Vladimir Vladimirovich™ vette a telefont és betárcsázta az "Echo Moszkvi" rádió főszerkesztőjének Alekszej Alekszejevics Venediktov számát.
- Fígy, tetsvéró, - kérdezte Vladimir Vladimirovich™, - a fórumot meg miért zártad be, hé?
- Nem kell nekünk kuka, - válaszolta Alekszej Alekszejevics, - arra pedig nincs lehetőségünk, hogy a nemkívánatos felhasználóktól megtisztítsuk a fórumunkat.
- Értem, - bólintott megértően Vladimir Vladimirovich™, - mi is igyekszünk megszabadulni a hatalom nemkívánatos használóitól, de nem mindig sikerül. Például, törölni akarunk választásokat.
- Ejnye, no, - mondta Alekszej Alekszejevics, - nektek nincs jogotok arra, hogy ne engedjétek hatalomhoz jutni azt, akinek ehhez van kedve. Mi viszont azt dobunk ki, akit csak akarunk.
- Ugyan már miért? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™.
- Azért, mert a hatalom nem a tiétek, - felelte Alekszej Alekszejevics, - a rádió ellenben a miénk!
- Na és a szólásszabadság? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Nocsak, még egy kukázó, - szólt Alekszej Alekszejevics, - máris tiltom, törlöm.
Alekszej Alekszejevics bontotta a vonalat.
Vladimir Vladimirovich™ elvette Elnöki Fülétől a kagylót és ámultan ránézett.

2007. február 2., péntek, 13:39:47 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és az Elnöki Sílécét kenegette,
Egyszercsak  az Elnöki Iroda magas szárnyasajtaja kipattant és a szobába gyors léptekkel besietett az Elnöki Adminisztráció helyettes vezetője Vlagyiszláv Jurjevics Szurkov.
- Fígy, testvéró, - mondta Vlagyiszláv Jurjevics, - te most mit csinálsz?
- A síléceket kenegetem, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - elmegyek síelni. Jó sok hó van, hál'istennek.
- Várjál már azzal a sízéssel, - mondta Vlagyiszláv Jurjevics, - van itt egy fura dolog.
- Mi történt? - kérdezte nagy aggodalommal Vladimir Vladimirovich™.
- A tomszki, tyumeni és omszki területen narancsszínű hó esett, - mondta halkan Vlagyiszláv Jurjevics.
- Narancsszínű?!!!! - kiáltott fel rémülten Vladimir Vladimirovich™.
- Úgy tűnik, kezdődik..., - bólintott Vlagyiszláv Jurjevics.
- Mit csináljunk? - idegeskedett Vladimir Vladimirovich™. - Hiszen megigérted, hogy nincs semmi ilyen veszély, hogy nem lesz semmiféle narancs nálunk!
- Dolgozunk, - felelte nyugodtan Vlagyiszkáv Jurjevics, - például, a mandarinokat nem eresztettük be. Ki a fene gondolta volna, hogy ez most a hóval hull ki..., majd olvasztjuk.
- Olvasszátok, - szólt felhevülten Vladimir Vladimirovich™, - olvasszátok minél gyorsabban.
- Elolvasztjuk, - mondta határozottan Vlagyiszláv Jurjevics és gyorsan kiment a szobából.

2007. február 2., péntek, 15:31:55 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és az iráni atomdossziét olvasgatta. Unalmas volt az egész.
Egyszercsak  az Elnöki Iroda magas szárnyasajtaja kipattant és a szobába gyors léptekkel besietett az Elnöki Adminisztráció helyettes vezetője Vlagyiszláv Jurjevics Szurkov, aki egy Xeroxos kartondobozt tartott a kezében.
- Ez meg mi? - kérdezte ijedten Vladimir Vladimirovich™, amikor Vlagyiszláv Jurjevics a dobozt az Elnöki Asztalra tette le.
Vlagyiszláv Jurjevics elmosolyodott és belenyúlt a dobozba.
Vladimir Vladimirovich™ elsápadt.
Vlagyiszláv Jurjevics lassan kivette kezét a dobozból és Vladimir Vladimirovich™ egy nagy szőrös rágcsálót látott benne.
- Francba veled..., - sóhajtott fel megnyugodva Vladimir Vladimirovich™, - én meg azt hittem, hogy dollárok... Ez meg miféle állat?
- Ez a Phil nevű mormota, - válaszolta Vlagyiszláv Jurjevics, - az USA nemzeti vagyona! Minden évben február másodikán megjósolja, hogy kitavaszodik-e hamarosan. Ezt a napot úgy is hívják, hogy A Mormota Napja.
- Tavaszt jósol február 2-án? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Na ehhez nem kell sok ész. Ha, mondjuk, az olajárakat jósolná...
- Ugyan, mit gondolsz, - mosolygott Vlagyiszláv Jurjevics, - miért lopták el az ügynökeink ezt a mormotát Amerikában? Márpedig ellopták! Most egy másik van ott helyette. Orosz mormota. Benne pedig egy műholdas adó.
- Sasok vagytok! - kiáltott fel örömteljesen Vladimir Vladimirovich™. - Mindenkit kitüntetni! Titkos rendelet alapján! Na, akkor most mit csináljunk, hogy ez az árakat jósolja meg?
- Egyelőre még ne tudjuk, - felelte Vlagyiszláv Jurjevics, - a mérnökeink dolgoznak a problémán. Amint kitalálnak valamit, szólok.
- Hát, így van ez mindig..., - esett kétségbe Vladimir Vladimirovich™, - én pedig már arra gondoltam, hogy a tőzsdén eljátszadozunk egy kicsit...
Vlagyiszláv Jurjevics visszarakta a mormotát a dobozba és rácsukta a tetőt.
- Fígy..., - mondta kissé zavartan Vladimir Vladimirovich™ és Elnöki Ujjával a dobozra bökött, - és, mondjuk, a harmadik  elnöki időszakkal kapcsolatban tud ez az állat valamit?
- Testvéró! - szólt korholóan Vlagyiszláv Jurjevics, miközben felvette a dobozt Vladimir Vladimirovich™ asztaláról, - a harmadik periódus jóslásához nem kell mormota, ahhoz itt vagyok én!
Vlagyiszláv Jurjevics gyors léptekkel kisietett a szobából.

2007. március 6., kedd, 15:47:11 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és olvasgatta azokat a válaszokat, amiket a kormányfő első helyettese, Dmitrij Anatoljevics Medvegyev adott az internetes on-line konferenciáján kapott kérdésekre.
- Hogy' adja! - mormogta irigykedve Vladimir Vladimirovich™, - Nekem meg miért nem tesznek fel soha ilyeneket....
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ asztalán csörögni kezdett a telefon. Vladimir Vladimirovich™ felemelte a kagylót.
- Szégyelheti magát! - szólalt meg a telefonban egy csöppet sem jóindulatú hang:
- Hogyan? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Az "Echo Moszkvi" rádióból telefonálok, - válaszolta a mérges hang. - Tudja, hogy a maguk Kononenkoja antiszemita?
- Nahát..., - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - és régen van ez nála?
- Mindig is volt! - vágott közbe a hang. - Tagadja a holokausztot!
- Fígy, hugicó, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - és te magad meg ki vagy?
- Albac vagyok, - felelte a nő, - Eugénia Albac.
- És miért nekem telefonál? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Én mindenkinek telefonálok, - válaszolta Eugénia Albac, - a Föld összes zsidóját felhívom! Azt akarom, hogy mindenki tudjon róla!
- Várjunk csak..., - értetlenkedett Vladimir Vladimirovich™, - azt akarod mondani, hogy én is zsidó vagyok?
- Naná! Mi más lennél? - csodálkozott Eugénia Albac. - Ha a Da Vinci kód szerint Salamon utóda vagy, akkor zsidó vagy.
- De hiszen ez egy vicc, - nevetett Vladimir Vladimirovich™, - ezt a Kononenko találta ki. Ez egy ilyen tréfás fickó, örökké viccöl...., majd egyszer őt is megviccölik jól... Egyébként pedig nem vagyok zsidó.
- Hát ez az! - szólt diadalittasan Eugénia Albac, - Mit mondtam! Állandóan csak viccelnek a zsidókkal! Csak röhigcsélnek! A végén pedig hoppá, és nem is igaz, nincsenek is zsidók! Csak egy fikció! Ez a Kononenko tagadja a létezésünket!
- De hiszen ő maga is..., - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - mintha olvastam volna valahol, hogy zsidó.
- Ez az! - kiáltott fel Eugénia Albac. - Ez a legfőbb bizonyíték! A zsidóknál nincs nagyobb antiszemita! Ha pedig zsidó, akkor antiszemita!
Vladimir Vladimirovich™ a csodálkozástól nagyra nyitotta Elnöki Szemét.
- Várjál csak, várjál csak..., - mondta Vladimir Vladimirovich™, - valahogy nem tudlak követni...
- Csak nem kell itt álszenteskedni és hazudni! - mondta Eugénia Albac. - Állni kell a csapásokat! A társadalomban dúl a türelmetlenség és az idegengyűlölet! A piacokról is elzavarták a kaukázusiakat!
- A zsidókat is kizavarták a piacokról? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Hogy jönnek ide a zsidók?!! - kiabált Eugénia Albac. - A zsidók meg hogy jönnek ide?!!! Miért van az, hogy bármiről is van szó, rögtön zsidóznak?!! Na, erre mit lépsz?!!!
Vladimir Vladimirovich™ eltartotta Elnöki Fülétől a telefonkagylót és döbbenten ránézett.

2007. május 21., hétfő, 13:40:03 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki Limuzinján a moszkvai Történelmi Mecset mellett autózott. A mecset mellett emberek ácsorogtak. Egyesek bementek a mecsetbe, mások kijöttek.
- Kik ezek az emberek, őrnagy bajtárs? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki Söfőrtől.
- Ezek muzulmánok, - felelte a gépkocsivezető, - valószínüleg most tértek át az iszlámra.
- Áttértek az iszlámra?! - kérdezte szőrnyülködve Vladimir Vladimirovich™. - Gázt, őrnagy, nyomjad padlóig!
Az Elnöki Limuzin gyorsan tovább száguldott.

2007. május 22., kedd,  13:19:07 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és élvezettel olvasta Valerij Dmitrievics Zorkin, az Alkotmánybíróság elnökének és Mihail Jurjevics Barscsevszkij, a "Polgári Erő" párt főtanács-elnökének levelezését.
Egyszercsak a szoba magas szárnyasajtaja kinyilt és a helyiségbe belépett egy alacsony, tömzsi, szemüveges ember.
- Elnézést, - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™, - Ön kit keres?
- Téged, testvéró, - felelte az ember és elmosolyodott, - dolgom van veled.
- Maga meg kicsoda? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Mavrodi, - mutatkozott be az ember, - Szergej Pantelevics Mavrodi. Pénzügyi zseni.
- Pénzügyi zseni? - kérdezte érdeklődéssel Vladimir Vladimirovich™. - Ez igazán érdekes. És mit tud?
- Építeni tudok, nagy piramisokat, - felelte Szergej Panteleevics, miközben figyelmesen megszemlélte Vladimir Vladimirovich™ szobájának a berendezését, - ememem - halottál olyanról?
- Hallottam, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, azt én csináltam, - mondta büszkén Szergej Panteleevics.
- Remek, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - akkor nekem is lehet dolgom magával. Tudja, a stabilizációs alap...
- A fenébe a stabilizációs alapoddal! - legyintett Szergej Panteleevics. - Inkább azt mondd meg nekem, hogy mikor fejezed be?
- Ezt mire érti? - döbbent meg Vladimir Vladimirovich™. - Mit mikor fejezek be?
- Hát, az itteni dolgodat? - mutatott körbe Szergej Panteleevics. - Én is szeretnék.
- Mit szeretne? - értetlenkedett ismét Vladimir Vladimirovich™.
- Elücsörögni itt, - Szergej Panteleevics enyhén megbökte Vladimir Vladimirovich™ székét, - eldolgozgati.... Nagyon eluntam magam a sitten..., egy igazi nagy dologhoz lenne kedvem...
Vladimir Vladimirovich™ elsápadt.

2007. május 23., szerda, 15:43:45 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában a széles Elnöki Íróasztal mögött üldögélt. Vladimir Vladimirovichcsal™ szemben egy kis asztalka mögött Andrej Jurjevics Beljaninov, a Szövetségi Vámszolgálat vezetője ült.
- Szóval, - mondta Andrej Jurjevics, miközben aktatáskájából valamilyen papirokat húzott elő, - bírósági keresetet adtunk be a Bank of New York ellen. Huszonkét milliárd dollárra.
- Huszonkét milliárd dollár? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Miért ilyen keveset?
- Vagyis... - jött zavarba Andrej Jurjevics, - hogy-hogy kevés? Huszonkettő milliárd amerikai dollár!
- Testvéró, - mosolyodott el Vladimir Vladimirovich™, - az ügyészség huszonhárom milliárdot követel Hodorkovszkijtól! Ez meg mégiscsak a Bank of New York.
- Hát, akkor... - mormogta zavartan az orra alá Andrej Jurjevics, miközben visszagyömöszölte a papirjait a táskába, - többet kérjünk?
- Nem kérni, hanem követelni kell! - bólíntott Vladimir Vladimirovich™. - Ambiciózus célokat kell magunk elé kitűznünk! Fizessenek egy trilliót!
- Trilliót?! - ámult el Andrej Jurjevics.
- Trilliót!  - csattantotta össze vidáman Elnöki Tenyerét Vladimir Vladimirovich™. - Nekünk most minden kopek jól jön...
Andrej Jurjevics elpirult.

2007. május 24., csütörtök, 14:04:33 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és valamit számolgatott az Elnöki Abakuszán.
- Három nap oda, - mormogta Vladimir Vladimirovich™ és az egyik oldalról a másikra tolta a platinából készült, oldalukon kétfejű arany sasokkal díszíitett golyókat, - egy hét...., másik hét...
Vladimir Vladimirovich™ valamit feljegyzett a noteszébe és csodálkozva hümmögött egyet, majd rögtön megnyomta az Adminisztráció helyettes Vezetőjének, Vladiszláv Jurjevics Szurkovnak a hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - én itt mindent kiszámoltam, Ha az utódot miniszterelnöknek akarjuk kinevezni, akkor csak június tizedikéig maradt időnk.
- Miért, utána mi lesz? - kérdezte értetlenül Vladiszláv Jurjevics.
- Utána a képviselők szabadságra mennek, - magyarázta Vladimir Vladimirovich™, - aztán ősszel választás, meg csupa ilyesmi. Röviden szólva, nem lesz idejük az új miniszterelnök személyének a jóváhagyására. Vagyis most kell.
- Csakhogy én még nem vagyok kész.... - mormogta Vladiszláv Jurjevics, - még nem forrasztottam össze a legitimítási modult...
- Jól van, - legyintett Elnöki Kezével Vladimir Vladimirovich™, - megleszünk a legitimításod nélküld is, kard össze, amit szétszedték, csavard be a csavarokat, aztán elég is - bemutatjuk.
Vladimir Vladimirovich™ bontotta a vonalat.

2007. július 3., kedd, 19:50:22 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki Repülőgépén ült, amely az Amerikai Egyesült Államokból Guatemalába repült, és azon gondolkodott, hogy most éppen neki mindene megvan. Van ez az Elnöki Repülőgép, amelyen bármikor repülhet, mondjuk,  az Amerikai Egyesült Államokból Guatemalába. Van egy Szocsi nevű városa, amelyikben még Olimpiát is lehet rendezni. Van egy öregecske Connie nevű labradorja és egy Vagyik nevű törpepóni, sőt, van még egy bolond firkásza is, aki naponta, na jó, ha nem is naponta, de elég gyakran mindenféléket, elég hülye, de azért mégiscsak vicces történeteket irogat róla, Vladimir Vladimirovichról™ az internetre (amit aztán egy örökrészeg stabil instabil időnként leferdíthet azoknak a bolondoknak, akik Sörözés helyett a PoliDili nevű római fürdős Kárpát-medencében töltik napjaikat).
És egyszercsak eljön az idő, amikor ebből semmi sem lesz?
Fura.
- Nem hozna nekem valaki egy sört? - kiáltott fel hirtelen Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki Szalonjában.
Kinn valaki felugrott, és valami összetört.

2007. július 5., csütörtök, 20:01:52 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™  a kremli dolgozószobájában üldögélt és nagy lelkesedéssel olvasta az újságban, hogy ki mennyi pénzt fog befektetni a Szocsiban rendezendő Olimpjiai Játékokba. Itt van, például. a "Báziselem" részvénytársaság igazgatótanácsának elnöke, Oleg Vlagyimirovics Deripaszka és az "Interros Holding" zárt típusú részvénytársaság elnöke, Vlagyimir Olegovics Potanyin - mindketten milliárd dollárnyi összeget igérnek. Aztán itt van, az "Orosz Vasutak" nyílt részvénytársaság elnöke, Vlagyimir Ivanovics Jakunyin, aki könnyű szerkezetű metrót igér, vagy például, itt van az Oroszország Egységes Energetikai Rendszerek nyílt részvénytársaság igazgatóságának elnöke, Anatolij Boriszovics Csubajsz, aki jó sok áramot igér, aztán....
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ asztalán csörögni kezdett a telefon. Vladimir Vladimirovich™ azonnal felemelte a kagylót.
- Fígy, testvéró, - szólalt meg a kagylóban a Gazprom nyílt típusú részvénytársaság elnökének, Alekszej Boriszovics Millernek a hangja, - én itt kigondoltam valamit...
- Teljesen ellátni Szocsit gázzal, - vágott közbe határozottan Vladimir Vladimirovich™, - a tengerpart teljes egyszáz negyvenhét kilométeres szakaszát.
- Á, dehogy..., mondta Alekszej Boriszovics, - az meglesz természetesen. Én viszont arra gondoltam, hogy talán hagyni kéne azt a Pétervárt a fenébe, mit gondolsz?
- Ezt hogyan érted? - kérdezte döbbenten Vladimir Vladimirovich™.
- A központi székhelyet illetően gondolom, - magyarázta Alekszej Boriszovics, - ott hideg az idő, nedves, a tengerben mégcsak fürdeni sem lehet. Szocsiban pedig jó meleg, strand meg hasonlók. A legfontosabb pedig a magasság.
- Miféle magasság? - kérdezte ismét értetlenül Vladimir Vladimirovich™.
- Pétervárott vacak háromszáz méteres irodaépület miatt máris kiabál mindenki, - felelte Alekszej Boriszovics, - Szocsiban pedig felépítjük a világ legnagyobb felhőkarcolóját! Úgy egy kilométer magasat! Aztán elnevezzük Gazprom-Szocsinak. Még Törökországból is látják majd. Ugyan már, mit Törökországból, egész Európa látja majd, szabad szemmel! A tetején pedig lesz egy fáklya!
- Olimpiai? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Miért éppen olimpiai? - felelte Alekszej Boriszovics. - Csak egy egyszerű fáklya. Gázzal. Aztán Európa látja majd, hogy ég a fáklya, vagyis a Gazpromnak még mindig van gáza, vagyis majd muszáj lesz vásárolni. Persze az Olimpiára akár fel is használhatják olimpiai lángként...
- Frankó, - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - nekem tetszik. Csak a Vájának mindezt hogyan magyarázom meg? Ő már álmában is a Gazprom irodaházát látja, meg a helyi adókat hozzá...
- Ugyan már, Válja, - válaszolta Alekszej Boriszovics, - a Válja az csak ideiglenes. A Szocsi a Gazprommal viszont örök.
Vladimir Vladimirovich™ mélyen elgondolkozott.

2007. december 11., kedd, 14:20:37 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a novo-garjovoi Elnöki Villában üldögélt és nézte a tévét.
- Az Egységes Oroszország párt, az Igazságos Oroszország párt, az Agrárpárt és a Polgári Erő párt Dmitrij Medvegyev első miniszterelnök-helyettest jelölte Oroszország elnökének, - mondta a tévében a szigorú tekintetű bemondó. - Vlagyimir Putyin jelenlegi elnök kijelentette, hogy támogatja Dmitrij Medvegyev jelöltségét.
- Mi vaaan??? - Vladimir Vladimirovich™ csodálkozva fölvonta Elnöki Szemöldökét. - Miafrancot jelentettem én be??!!!
- Hírek szerint Dmitrij Medvegyev már tárgyal a pártokkal jelöltségét illetően, - mondta a szigorú tekintetű bemondó.
Vladimir Vladimirovich™ zavartan körülnézett. A nappaliban senki sem tartózkodott. Vladimir Vladimirovich™ nehézkesen felállt Elnöki Karosszékéből és elindult a dolgozószobájába.
- Vlagyimir Putyinnak az elnökválasztás után is hatalomban kell maradnia, az Oroszországi Föderáció kormányfőjeként - hallatszott hátulról a szigorú tekintetű bemondó hangja, - ezt Dmitrij Medvegyev első miniszterelnök-helyettes jelentette ki az őt jelölő politikai pártok vezetőivel folytatott konzultáció után.
- Aha, szóval miniszterelnöknek..., suttogta Vladimir Vladimirovich™, hát, lehetett volna rosszabb is....
Vladimir Vladimirovich™ bement a dolgozószobájába, odament az asztalához, felvette a telefonkagylót és Elnöki Füléhez szorította.
A telefonkagylóban nagy volt a csend.
Vladimir Vladimirovich™ nem is csodálkozott ezen.

2007. december 11., kedd, 15:00:57 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ megérkezett munkahelyére a Kremlbe.
Vladimir Vladimirovich™ kiszállt az Elnöki Limuzinból és egyszercsak észrevette, hogy az első tömb díszbejárata előtt ott áll Igor Ivanovics Szecsin, az Elnöki Adminisztráció helyettes vezetője, Nyikoláj Platonovics Patrusev, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatója, Vlagyimir Vasziljevics Usztyinov igazságügyminiszter, Szergej Mihajlovics Bogdancsikov, a Rosznyefty olajtársaság nyrt. elnke és Gennagyij Nyikolájevics Timcsenko, a Gunvor cégcsoport tulajdonosa. Mindannyian nagy plakátokat tartanak a kezükben.
- Nekünk Másik Jelölt kell! - kiáltotta Igor Ivanovics amint megtlátta Vladimir Vladimirovichot™.
- Nekünk Másik Jelölt kell! - kiáltották utána kórsuban a többiek.
Vlagyimir Vasziljevics gyorsan felmászott Vladimir Vladimirovich™ Elnöki Limuzinjának a tetejére. Szerger Mihajlovics egy vörös ködfáklyát gyújtott, Igor Ivanovics pedig Nyikoláj Platonoviccsal festékszóró dobozokat kaptak elő és gyorsan felírták Vladimir Vladimirovich™ Elnöki Rezidenciájának a falára azt, hogy "Nekünk Másik Jelölt kell!"
Vladimir Vladimirovich™ körbenézett.
Rendőrt sehol sem látott.

2007. december 21., péntek, 13:50:59 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a munkahelyére a Kremlbe utazott. A hosszú Elnöki Limuzin, amelyet a biztosítók dzsipjei vettek körül, simán gördült a Kutuzov sugárúton. Oldalt végig álltakl az útpadkához leszorított személyautók. Az út szabad volt. Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ sofőrje hirtelen fékezett. Az Elnöki Limuzin elé odaugrott egy forgalomszabályzó rendőrőrnagy és hangosan ordította:
- Fordulj! Állj le! Tünés innen! Mingyá' lövök!!! - az őrnagy csőre rántotta géppisztolyát.
Vladimir Vladimirovich™ gépkocsivezetője gyorsan az útpadkához húzódott. Az Elnöki Limuzint követték a biztosítók dzsipjei.
A kipirult arcú őrnagy izgatottan rohangált az úttesten és valamit folyamatosan belekiabált egy fekete rádió adó-vevőbe. Egyszercsak megállt, kihúzta magát és tisztelgett. Vladimir Vladimirovich™ követte az őrnagy tekintetét.
A Kreml felől a Kutuzov sugárútra lassan kigördült hét páncélozott harcjármű, amely négyszögben haladt az úton. Középen egy hatalmas lánctalpas vontató gördült a hozzácsatolt vörös színű vasúti pullmankocsival, amelyre harminchüvelykes öntött kerekeket szereltek. A kocsi tetején egy nagy antenna forgott. A vagon belsejéből kihallatszott az ősi "Jablocsko" nóta, Snurov Szergej Vlagyimirovics művészi előadásában. A menetet tizennégy T-90-es harckocsi zárta.
- E' meg mi?... - kérdezte fojtott hangon Vladimir Vladimirovich™ a különös menetre bámulva.
- Oleg Kozlovszkij utazik, - felelte Vladimir Vladimirovichnak™ az Elnöki Sofőrje, - az utolsó orosz bevonuló sorkatona.
- És az antenna meg minek neki? - kérdezte bután Vladimir Vladimirovich™, mivel semmi okosabbat nem volt képes kinyögni.
- Azon keresztül telefonál a nyugati sajtónak, - felelte a gépkocsivezető, - mindig elmondja, hogy merre jár és mi történik vele.
Hirtelen a vontató leállt. A vasúti kocsi ajtaja kinyílt és a vagonhoz a Kutuzov sugárútra ki tudja honnan előkerült hosszúlábú vékony leányzók hada rohant, nagyokat sikongatva és hangosan nevetve. Miután beszálltak a kocsiba az ajtó becsujkódott és a menet folytatta útját.
- Jó, hogy nem leszek tovább elnök... - suttogta Vladimir Vladimirovich™.
- Miért, Vladimir Vladimirovich™? - kérdezte Vladimir Vladimirovichtól™ az Elnöki Sofőr.
- Képzeld csak el, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - hogy mi lesz, amikor ez az Oleg Kozlovszkij leszerel....
A gépkocsivezető töprengve hallgatott.
A menet felett hangos zúgással átrepült egy többcélú vadászrepülő raj, valamint egy Topol-M ballisztikus rakéta.

2007. december 20., csütörtök, 19:17:59 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a "Time" amerikai magazin tudósítójának kérdéseire válaszolt.
- Elnök úr, - mondta az amerikai tudósító, - Ön 1946-ban született, én 1948-ban. Ugyanahhoz a nemzedékhez tartozunk. Olyan országokban nőttünk fel, amelyek olyan körülmények között éltek, amikor kötelező volt egy ellenség jelenléte, azonban történelmileg Oroszország és az Egyesült Államok a nagyobb konfliktusok - első és második világháború - idején szövetségesek voltak. Most pedig, nagy mértékben az Ön szerepének köszönhetően, országaink együttműködnek az iszlám terrorista veszéllyel szembeni küzdelemben. Figyelembe véve a történelmi tapasztalatokat, ha előretekintünk a jövőbe, hogyan képzeli el Oroszország és az Egyesült Államok viszonyát a világ problémáinak megoldásában? Nemzedékünk hogyan értékelhetné az együttműködés perspektíváit?
- Ha megengedi, akkor egy kissé helyesbíteném a dátumokat, - válaszolta Vladimir Vladimirovich™. - Nemigen születhettem 1946-ban, mert apám a háborúban súlyosan megsebesült, anyám pedig átélte a leningrádi blokádot, s miután két gyermeküket elveszítették, aligha gondolhattak volna arra, hogy egy újabb gyereket vállaljanak. Éppen emiatt, úgy gondolom, én egy kicsit később, 1952-ben szültettem...
- Jól van..., - jött kissé zavarba az amerikai tudósító, - nekem ide azt írták, hogy... Hé! Mit írtak nekem ide?! Ez itt egészen máskor született!! Maga Putyin, ugye? Vladimir Vladimirovich™?
- Vladimir Vladimirovich™, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™.
- Semmit sem értek, - morgott az amerikai tudósító miközben jegyzeteit lapozgatta. - Nem baj, lépjünk tovább. Ha egy pillanatig elidőzhetnénk most Jelcin úrral és Gorbacsov úrral való mai kapcsolatain....
- Jelcin úr meghalt, amint bizonyára Ön is tudja, - szólt közbe Vladimir Vladimirovich™.
- Upsz... - mormogta az amerikai tudósító, - mikor? Egyébként mindegy. Elnézést.
Az amerikai tudósító felpattant a székéről és elviharzott a szomszéd szobába.
- Mi ez a szarság?! - hallotta Vladimir Vladimirovich™ a szomszéd szobából. - Vatz de faking fakt cseking?!!! Ki a franc írta ezeket a kérdéseket?!! Kérdem, hogy melyik fasz írta ezeket???!!!
Vladimir Vladimirovich™ szótlanul hallgatta a kintről behallatszó tompa ütések hangját.

2008. február 8., péntek, 14:22:26 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ az innovációs dolgozószobájában a széles innovációs íróasztal mellett üldögélt és dolgozott az innovációs okmányokon.
Egyszercsak a szoba innovációs ajtaj kinyílt és az innovációs helyiségbe innovációsan begördült innovációs lánctalpan az Innovációs Duma Innovatív Elnöke Borisz Grizlov.
- Innovációt Oroszországnak! - üdvözölte innovatívan Vladimir Vladimirovichot™ az innovacionalizált android. - Van egy innovációs törvényjavaslatunk.
- Innovatív! - felete Vladimir Vladimirovich™, de nem emelte fel tekinteté az innovációs okmányokról.
- Halgass csak ide innovációsan, - folytatta az Innovatív Dumaelnök az innovációs íróasztalhoz gördülve. - Azt javasoljuk, hogy a következő, innovatíve minőségi innovációs színtre az innovációk innovatív fejlesztésével térjünk át.
- Kik azok a mi? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Az inovátorok! - válaszolta a Nanoelnök. - Az innovációs Oroszország!
- És mi az az innovatíve minőségi innovációs színt? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Az innovációs innovációk, - magyarázta az innovációs android.  - Van egyébként egy egész innovációs programunk. Innovációs innovációk, innovációk az innovációs technológiákban és innovációs technológiák az innovációkban.
- Testvéró....,  - mormogta Vladimir Vladimirovich™ Vladimir Vladimirovich™, - félrebeszélsz, vagy mi?
- Mi van?! - sértődött meg az Innovatív Dumaelnök, - te magad mondtad, hogy mindenütt innovációk kellenek. Hát, innovácionáztunk mindent.
- De azért nem ennyire gondoltam! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™.
- Azt nem mondtad, hogy mennyire kell! - zümmögte az innovácionalizált android és megindult az innovációs szobába nyíló innovációs ajtóhoz.
- Ugyan miért kell ezen megsértődni? - kiáltotta utána Vladimir Vladimirovich™. - Az androidok nem sértődékenyek!
- Magad vagy android, - zümmögte vissza a Dumaelnök, - kitalálnak mindenféléket, utána pedig...., nincs igazság..., tiszta xenofobia...
És a Dumaelnök mérgelődve tovagördült.

2008. február 13., szerda,  10:40:04 (moszkvai idő szerint)

Egyszer  Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és a választási kampányt fogalmazta Dmitrij Anatoljevics Medvegyev, a kormányfő első helyettese számára.
Egyszercsak  Vladimir Vladimirovich™ megszólalt a telefon.  Vladimir Vladimirovich™ felemelte a kagylót.
- Fígy, testvéró, - hallatszott a kagylóban Borisz Abramovics Berezovszkij üzletemberi hangja, - meghalt Badri.
- Nem én voltam! - vágta rá azonnal  Vladimir Vladimirovich™.
- Akkor ki, talán én? - kérdezte Borisz Abramovics.
- Honnan tudjam? - felelte  Vladimir Vladimirovich™. - Lehet, hogy te. Bár az is lehet, hogy ő.
- Lehet, hogy ő volt, - sóhajtott Borisz Abramovics, - de azért mégis kellemetlen valahogy...
Borisz Abramovics letette a kagylót.

2008. február 15., péntek, 21:41:18 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt.
- A sajtókonferenciámról meg nem írt semmit ez a dög, - mormogta magában Vladimir Vladimirovich™, de nem lehetett tudni, hogy mit ért alatta.
Egyszercsak a szoba magad szárnyasajtaja kitárult és a helyiségbe besietett Viktor Andreevics Juscsenko ukrán elnök.
- Testvéró! - szólt Viktor Andreevics a küszöbről, - Mi van már megint? Hiszent épp megállapodtunk!
- Nem tetszik a RosUkrEnergo az embereknek, - magyarázta Vladimir Vladimirovich™, ki kell találni valami mást.
- Hát, akkor legyen UkrRusEnergo, - javasolta Viktor Andreevics, - magy, mondjuk,  EnerokoUkrRus.
- Jól van, legyen, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - mingyá' megírjuk a papírt...
Vladimir Vladimirovich™ közelebb húzta a címeres fejléces Elnöki Papírtömböt.
- Ja, és van még valami..., - mondta Viktor Andreevics, - elmagyaráznád nekem, hogy miért adjátok nekünk háromszáz dollárért a gázt, amikor mi százhetvenért vesszük? Hol ebben az üzlet?
Vladimir Vladimirovich™ figyelmesen ránézett Viktor Andreevicsre, aztán megfogta az Elnöki Asztalán álló kristály kancsót és töltött belőle két teli poharat.
- Nézd csak, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és rámutatott a poharakra, - tegyük fel, hogy a baloldaliban a víz kétszáz dollárba kerül, a jobbikban pedig ötven dollárba. Most figyeld a kezemet.
Vladimir Vladimirovich™ visszatöltötte mindkét pohárból a vizet a kancsóba.
- Látod? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Most a kancsóban a víz százhuszonöt dollárba kerül. Érted?
- Nem értem, - ismerte be becsületesen Viktor Andreevics, - hiszen ez ugyanaz a víz!
- Hát, ez az üzlet benne! - mondta Vladimir Vladimirovich™ és szélesen elvigyorodott. - Te meg azt mondod, hogy nem érted...
Vladimir Vladimirovich™ elkezdte körmölni az Elnöki Rendeletet.

2008. február 18., hétfő, 21:17:25 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában álldogált és az Elnöki Glóbuszán a "Koszovo" szót próbálta megtalálni.
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ zsebében megszólalt a kormányzati mobilhíradó készüléke. Vladimir Vladimirovich™ azonnal kihúzta a zsebéből a mobilját és megnyomta az aranyozott kétfejű sassal díszített egyetlen gombot.
- Fígy, testvéró, - hallatszott a telefonban Szemjon Judkevics Mogilevics halk hangja, - úgy tűnik, hogy a tárgyalást meg sem érem...
- Még egy.... - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - tán azt akarod, hogy láncra verjelek?

2008. február 21, csütörtök, 17:38:04 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovichnak™ telefonált Borisz Tadics szerb elnök.
- Fígy, testvéró, - mondta az elnök az elnöknek, - nálad ott Oroszországban van valami szabad föld?
- Amennyit csak akarsz, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - ott az egész Szibéria.
- Az jó, - mondta Borisz Tadics, - na és mondd csak, elküldhetem hozzád a nagyköveteimet?
- Nagyköveteket? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™. - Miféle nagyköveteket?
- Tudod, mi visszahívjuk a nagyköveteinket azokból az országokból, amelyek elismerik Koszovo függetlenségét, - magyarázta a szerb elnök, - ezekből viszont most már annyi van, hogy egyszerűen nincs helyünk hová telepítsük őket! Hát ezért lenne jó elküldeni őket hozzád, abba a Szibériába.
- Küldjed csak, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - hadd éljenek. Nálunk sok szerb lakik már. A Milosevicsék, például---
Borisz Tadics szótlanul letette a kagylót.

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Kremlben a Nagy Kerekasztal mellett ült és Ferenc Francovics Gyurcsány magyar miniszterelnökkel hallgatta  Dimitrij Anatoljevics Medvegyev első miniszterelnök helyettes, első Elnöki Utódjelölt és egyúttal a Gazprom igazgatótanács-elnökének tájékoztatóját a megépítendő gázvezetékről.
- Fígy, testvérók, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - a Kék Áramlat gázvezeték...
- Fekete, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™.
- Mi fekete? - kérdezte értetlenül Dmitrij Anatoljevics.
- A Fekete-tengeren kell áthúzni, ezért nem Kék, hanem Fekete, - mondta Vladimir Vladimirovich™.
- Ha szabadna közbeszólnom, - mondta Ferenc Francovics, - így nem lenne szerencsés, ártana az otthoni imidzsemnek, ha feketéznék...
- Hm..., - hümmögött Vladimir Vladimirovich™ miközben ránézett Ferenc Francovicsra, majd odaszólt Dmitrij Anatoljevicsnek, - találjatok ki valami más nevet...
- Hát, akkor legyen Ezüst Áramlat, a csövek ezüstösen fénylenek, ha rájuk süt a nap - mondta Dmitrij Anatoljevics.
- Ha szabadna közbeszólnom, - mondta Ferenc Francovics, - így nem lenne szerencsés, ártana az otthoni imidzsemnek, ha ezüstöznék, ugyebár az evőeszközök...
- Hm..., - hümmögött Vladimir Vladimirovich™ miközben ránézett Ferenc Francovicsra, majd odaszólt Dimitrij Anatoljevicsnek, - a tenger alatt lefektetett és a föld alá beásott csövekre nem süt a nap, találjatok ki valami mást.
- Akkor legyen Déli Áramlat, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - úgyis építünk egyet északon, az az Északi, ez meg lesz a Déli. A lényeg az, hogy áramoljon...
- Déli mehet? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ Ferenc Francovicstól. - Az nem árt az otthoni imidzsednek?
- Nem bánom, legyen Déli, - mondta Ferenc Francovics, - van ugyan egy elég rozoga Délink, de az nem áramlik, hanem pályaudvarol, valamint onnan lehet eljutni a Magyar Tengerhez...
- Van magyar tengeretek? - kérdezte csodálkozva Vladimir Vladimirovich™.
- Van, - bólíntott Ferenc Francovics, - mondjuk, nem olyan hatalmas, meg nem olyan mély, de a miénk... Mi mindennel így vagyunk.
- Szóval, a Déli Áramlat gázvezeték, - folytatta Dmitrij Anatoljevics, - amit a Fekete-tenger nyílt vizei alatt átdobunk Bulgáriába, majd onnan tovább Szerbiába és Magyarországra...
Szergej Eduardovics Prihogyko, Vladimir Vladimirovich™ segítője egy cetlit tolt Vladimir Vladimirovich™ elé.
- Hm..., - hümmögött Vladimir Vladimirovich™ miután megnézte a cetlit, - tiltakozik a Viktor, azt mondja ezt vele nem egyeztették...
- Ha szabadna közbeszólnom, - mondta Ferenc Francovics, - a Viktor mindig és állandóan tiltakozik...
- A Viktor Andrejevics nálatok is mindig tiltakozik? - kérdezte érdeklődve Vladimir Vladimirovich™.
- Milyen Viktor Andrejevics? - kérdezte meglepődve Ferenc Francovics. - Nálunk a Viktor Győzővics szokott mindig mindenért tiltakozni.
- Igen? - kérdezte meglepődve Vladimir Vladimirovich™. - Nálatok is van tiltakozós Viktor? Érdekes... Ide az van írva, hogy Viktor Andrejevics Juscsenko tiltakozik, hogy vele nem egyeztetett a Gazprom.
- A mi Viktor Győzővicsünk is amiatt tiltakozik, hogy vele nem egyeztetett a Gazprom, - mondta Ferenc Francovics.
- Fígy, testvéró, - fordult Vladimir Vladimirovich™ Dmitrij Anatoljevicshez, - egyeztettétek ti a Viktorokkal ezt a csővezetéket?
- Mit kellett volna egyeztetnünk? - kérdezte csodálkozva Dmitrij Anatoljevics.
- Viktor Andrejevics azt mondja, hogy a Fekete-tengeren gyakorlatilag nincs nyílt víz, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - a csöveiteket csak az ukrán kontinentális talapzaton át fektethetitek le...
- Hm...., - hümmögött Dmitrij Anatoljevics.
- A ti Viktorotokkal mit kell a Gazpromnak egyeztetnie? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ Ferenc Francovicstól. - Szintén van valamilyen szárazföldi talapzatotok a magyar tengereteken, vagy ilyesmi?
- Szerinte mindent, - felelte szomorúan Ferenc Francovics, - ha nincs szárazföldi talapzat, akkor majd találnak valamilyen nedvesföldi talapzatot, esős időben mindig van ilyen...
- Mindegy, - legyintett unottan Vladimir Vladimirovich™, mert már nagyon mehetnékje volt és elege is volt az egészből - két Elnöki Periódus azért elég hosszú idő a sok marhaságra.- Mi azért most írjunk alá mindent, aztán majd egyeztetnek az utódok...
Vladimir Vladimirovich™ jelentőségteljesen ránézett Dmitrij Anatoljevicsre.
Dmitrij Anatoljevics jelentőségteljesen ránézett a jelenlévőkre.
Ferenc Francovics jelentőségteljesen ránézett a díszterem plafonján lógó szép nagy csillárra.

2008. március 3., hétfő, 11:43:50 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és lassan kotorászott Elnöki Pecacuccai között, egy szép, szaténborítású, fedelén az orosz kétfejű sassal díszített dobozban fekvő villantóit nézegette.
Volt közöttük bölényszarvból készült villantó, az inkák aranyából készült villantó, a csecsen ellenállók aranyfogaiból készült vilantó. Ott feküdt az európai Mars-szonda roncsaiból készült villantó, amit az orosz kozmikus védelmi háló még a felszálló ágban elkapott, aztán a Fönix-madár tollából készült villantó, továbbá néhány az eltűnt ukrán rakétákból és még egy az összedőlt "Transvaal Aqua Park" tizenegyedik fémoszlopából.
Külön kristálydobozban feküdt egy plutónium lemezből készült villantó, amit Szalman Raduev fejéből szedtek ki. Mellette pedig ott volt még egy,  II. János-Pál pápa összetört gyűrűjéből.
Vladimir Vladimirovich™ Elnöki Ujjával turkált a villantók között és arról álmodozott, hogy most majd fog egy pénzes pért (hariusz - Thymallus thymallus).  Hogy miért éppen ilyen fránya nevü halat, azt nem tudta - Vladimir Vladimirovich™ soha életében nem látott pénzes pért. Éppen csak megtetszett a neve.
Egyszercsak az Elnöki Dolgozószoba magas szárnyasajtaján halkan kopogtak.
- Igen..., - kiáltotta Vladimir Vladimirovich™.
Az ajtó lassan kinyílt és a szobába óvatosan bekukucskált Dmitrij Anatoljevics Medvegyev első miniszterelnök-helyettes, akit vasárnap a szavazók hetven százaléka megválasztott elnöknek.
- Szabad? - kérdezte szerényen Dmitrij Anatoljevics.
- Még nem! - felelte Vladimir Vladimirovich™, talán kissé durván.
Dmitrij Anatoljevics azonnal becsukta az ajtót.

2008. március 6., csütörtök,  12:20:59 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™  a kremli dolgozószobájában üldögélt és azon törte a fejét, hogy ő most tulajdonképpen kicsoda, és főleg kicsoda a kormányfő első helyettese Dmitrij Anatoljevics Medvegyev.
- Találkozott akkor a két elnök..., - dúdolgatta halkan az Elnöki Orra alatt Vladimir Vladimirovich™ a kissé átköltött régi nótát, - a tábortűz mellett... a Gazprom előtt....
"Egyrészt Dmitrij Anatoljevicset ugyebár megválasztották elnöknek", - gondolkodott Vladimir Vladimirovich™, - "vagyis úgy jön ki, hogy most ő az elnök. Másrészt viszont az elnök én vagyok. Ki is van írva az ajtómra. Hm... Érdekes, mit gondol erről az a bugyborékolós dög?"
Vladimir Vladimirovich™ fejében a Személyes Elnöki Marslakó azonban mélyen hallgatott. Vladimir Vladimirovich™ kissé ideges lett. Egyre határozottabban és élesebben a marslakóra gondolt, de az csak nem került elő.
Vladimir Vladimirovich™ már majdnem teljesen elkeseredett, amikor egyszercsak fejében megszólalt az immár sajátjának vált bugyborékoló hang:
- Na és min töröd most a fejed?
- Hol voltál? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- A Gyimánál jártam, - felelte a marslakó, - mégiscsak körül kell nézni, mi hogyan van, előkészíteni a helyet, meg ilyesmik...
- Na és mi van, - gondolta féltékenyen Vladimir Vladimirovich™, - körülnéztél jól?
- Körülnéztem, - bugyborékolta a marslakó, - egészen frankó, minden tök új ott, nem úgy mint nálad.
- Majd meglátjuk, - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - mi lesz ott úgy négy év múlva...
- Miért éppen négy? - bugyborékolta értetlenül a marslakó. - És a második periódus?
- A döglött csacsi fülét neked, nem második periódust! - kiáltott fel gondolatban Vladimir Vladimirovich™. - Majd szépen visszatérsz!
- Mi az hogy vissza?! - döbbent meg a marslakó. - Ebbe a dohos ócskaságba?!
Vladimir Vladimirovich™ felhábordva hallgatott. Aztán határozott mozdulattal közelebb húzta a címeres fejléces papírtömböt, előkotorta zsebéből a Parkert és írni kezdte az Elnöki Rendeletet:
- Újonnan megválasztott, de beosztását még nem elfoglalt elnöknek szólíttassék...
- Valahogy túl hosszú ez, - bugyborékolta a marslakó.
Vladimir Vladimirovich™ nem válaszolt, hanem tovább írt.

2008. március 12., szerda, 15:02:09 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és elégedetlenül szemlélte amint az Oroszországi Föderáció  Megválasztott, de Még Be Nem Iktatott Elnöke, Dmitrij Anatoljevics Medvegyev az átrendezést tervezgeti.
- Úgy, - mondta Dmintrij Anatoljevics, miközben gyorsan átszelte a szobát az egyik végéből a másikig, - ide majd teszünk egy nagy bőr kanapét. Elé pedig egy asztalt, arra pezsgőt, könnyű harapnivalót....
- Gyima, - rázta meg fejét elégedetlenül Vladimir Vladimirovich™, - miféle harapnivaló?! Hiszen ez az Elnöki Iroda! Ide emberek járnak, újságírók!
- Hát, én meg kiről beszélek? - kérdezte csodálkozva Dmitrij Anatoljevics.  - Épp az újságírókról gondoskodom..., ezek annyira szeretik a harapnivalót..., az összes poharat is mindig elviszik... Na, akkor ide felrakok egy portrét...
Vladimir Vladimirovich™ belülről elmosolyodott.
- A Deep Purple-t, - folytatta Dmitrij Anatoljevics, mire Vladimir Vladimirovich™ elkomodorott, - van is egy nagy poszterem...
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ zsebében megszólalt a kormányzati mobilhíradó készüléke. Vladimir Vladimirovich™ egyből benyúlt Elnöki Kezével az Elnöki Zsebébe, kiszedte az aranyozott kétfejű sassal díszített mobilt, és megnyomta az egyetlen gombot.
- Halló! - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Ki az? Szerjozsa?
Dmitrij Anatoljevics hirtelen nagyon komollyá vált és nagyon-nagyon odafigyelt.
- Ivanov telefonál, - suttogta Vladimir Vladimirovich™, miközben tenyerével eltakarta a mikrofont, - a Dél-Afrikai Köztársaságba repült... Hol vagy, Szerjozsa? Rosszul hallom... A Déli Sarkon?!! Miféle Déli Sarkon?!!!
Dmitrij Anatoljevics megkönnyebült.
- Miért a Déli Sarkon? - kiabált Vladimir Vladimirovich™ a telefonba. - Hiszen te Dél-Afrikába indultál! Mi az, hogy eltévedtetek?!!! Micsoda?! A mi Globális Navigációs Rendszerünket használtátok?!!!
Dmitrij Anatoljevics előkotorta zsebéből az Apple iPhone mobilját, megforgatta Megválasztott, de Még Be Nem Iktatott Elnöki Kezében, és elmerengve megnézte. Ajkán alig észrevehető mosoly játszott.

2008. március 18., kedd, 13:14:48 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és az az Oroszországi Föderáció Megválasztott, de Még Be Nem Iktatott Elnöke, Dmitrija ANatoljevics Medvegyev a Novo-Ogarjovo Elnöki Rezidenciában az udvaron szalma fonatú összehajtható széken üldögélt.
- A Szövetségi Vagyonkezelőt teszem fel, - mondta Vladimir Vladimirovich™, és valamit bejegyzett az Elnöki Noteszébe.
- Hiszen az alkotmányos normatívás kategória! - felelte ámulattal Dmitrij Anatoljevics. - De ha te ilyen keményen, ilyen nagyban..., akkor én a katonai doktrina jóváhagyását teszem fel.
- Rendben, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Hé, ott, valaki! Eresszétek ki!
Egy kis zaj hallatszott, majd egy perccel később a havas rétre lassan előbújt Vladimir Vladimirovich™ ladradorja, Koni. Vele szemben a túloldalról óvakodva előcammogott Dmitrij Anatoljevics kandúrja, Dorofej.
- Úgy néz ki, nem lesz hosszú küzedlem, - jegyezte meg kételkedve Vladimir Vladimirovich™.
- Nagy tapasztalatunk van, - felelte Dmitrij Anatoljevics, - mi már küzdöttünk Gorbacsov kandúrjával is.
- Na, akkor lássuk, - mondta Vladimir Vladimirovich™ Koninak és Dorofejnek, - kezdjétek...
A labrador és a kandúr kissé fáradtan egymásra nézett.

 

2008. augusztus 9., szombat,  22:28:46 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és a híreket hallgatta. Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ zsebében megszólalt a kormányzati mobilhíradó készülék. Vladimir Vladimirovich™ azonnal előkotorta mobilját és megnyomta az aranyozott kétfejű sas egyik feje alá rejtett egyetlen nyomügombot.
- Fígy, testvéró, - hallatszott a telefonban Dmitrij Anatoljevics Medvegyev, az Oroszorszégi Föderáció Elnökének hangja, - mi a fene történik? Minek bombázzuk Gorit?
- Az elhunyt utólsó akarata, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - benne van Szolzsenyicin végrendeletében.
- Mi van benne??!! - döbbent meg Dmitrij Anatoljevics.
- Eltörölni Sztálinnak még az emlékét is, - válaszolta Vladimir Vladimirovich™.
Dmitrij Anatoljevics szólni sem tudott.

2008. október 2., csütörtök, 20:34:33 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™, Dmitrij Anatoljevics Medvegyev, az Oroszországi Föderáció Elnöke és Vlagyiszláv Jurjevics Szurkov, az Elnöki Adminisztráció vezetőjének Első Helyettese az egyik kremli irodában üldögélt és az Amerikai Egyesült Államok elnökjelöltjeinek tévévitáját nézte,
- Testvérók, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - hogy ezeknél milyen illedelmesen van az egész megrendezve. Itt az egyik jelölt, amott meg a másik, és semmilyen egyéb jelölt nincs. Itt vannak a demokraták, amott a republikánusok. Rend, kultúra.... Nálunk is valahogy igy kéne...
- Így lesz, - mondta határozottan Vlagyiszláv Jurjevics.
- Mikor?  - kérdezte érdeklődve Vladimir Vladimirovich™.
- A következő elnökválasztáson, - felelte Vlagyiszláv Jurjevics, - itt az egyik párt jelöltje.
Vlagyiszláv Jurjevics rámutatott Vladimir Vladimirovichra™.
- Na és a másik? - kérdezte Dmitrij Anatoljevics, - Megint a Zjuganov?
- Miért éppen Zjuganov? - fintorgott Vlagyiszláv Jurjevics. - Majd te leszel az.
- Én?!! - kiáltott fel meglepetten Dmitrij Anatoljevics.
- Ő?!!! - kiáltott fel meglepetten Vladimir Vladimirovich™ és még föl is ugrott helyéről. - Hé, testvéró, hiszen megbeszéltük, ő megy, én meg jövök megint.
- Ugyan már, mi a különbség? - mosolygott Vlagyiszláv Jurjevics. - Mit számít az, hogy ki nyer közületek? A fontos, hogy minden legyen úgy, mint a normális embereknél szokás. Két párt, két jelölt. Akkor majd az a konstrukció, amit felépítettem, tökéletes lesz.
- És, izé.... - mormogta Dmitrija Anatoljevics, - melyik párttól leszek én, ha a testvéró már az Egységes Oroszországnál van?
- Az Egységes Oroszország a republikánusok, - magyarázta Vlagyiszláv Jurjevics, - te pedig ennek megfelelően a demokratáktól leszel.
- Miféle demokratáktól? - kérdezte értetlenül Dmitrij Anatoljevics. - Nálunk nincsenek is demokraták.
- Majd csinálunk, - mondta Vlagyimir Jurjevics, - most majd egyesítjük a Barscsekovszkijékat a Gozmanékkal, és meglesz a demokrata pártod.
- Valhogy olyan fura ez... - vonta meg vállát Dimtrij Anatoljevics.
- Mi a fura benne? - felelte Valygiszláv Jurjevics. - Vagy a kommunisták jelöltje akarsz lenni? Esetleg az Igazságos Oroszországé? Netán a liberális demokratáké?
- Na neeeee..., - ingatta fejét Dmitrij Anatoljevics, - akkor már inkább a demokratáké.
Vladimir Vladimirovich™ csodálattal nézett fel Vlagyiszláv Jurjevicsre.

2008. október 17., péntek, 09:33:16 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és látogatókat fogadott.
- Lehet? - kérdezte szerénykedve egy szükre emberke, aki drága öltönyt viselt, miközben oldalazva besurrant a magas szárnyasajtón.
- Mennyi? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Tizes, - felete pirulva az emberke.
- Tíz milliárdot?! - kiáltotta Vladimir Vladimirovich™. - Minek ennyi magának?!
- Kell..., - mondta az emberke, miközben egészen megzavarodott, - nagyon kell..., tényleg...
- Ötöt adok, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™. - A következőt!
Az ajtón betuszkolta magát a soron következő szürke emberke.
- Mennyi? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
Az emberke megmondta, hogy mennyi.

2008. október 27., hétfő, 15:30:22 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában álldogált. Mellette állt az Oroszországi Föderáció pénzügyminisztere Alekszej Leonyidovics Kudrin.
A férfiak felszegett fejjel nézték a karnist, amelyen sűrű függöny lógott.
- Látod, hogy milyen ferdén lóg? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Az embernek az az érzése támad, hogy mindjárt leesik.
- Ugyan miért? - értetlenkedett Alekszej Leonyidovics. - Miért esne le attól, hogy ferdén lóg? Lehet, hogy csak ferdén csavarozták fel.
- Nem úgy van, - ingatta fejét Vladimir Vladimirovich™, - azelőtt egyenesen lógott. Most meg ferdén lóg.
- Nem tudom, - mondta Alekszej Leonyidovics és megnézte oldalról. - Őszíntén szólva nem látok semmilyn fundamentális okot arra, hogy leessen.
- Épp ez ijeszt engem, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - hogy nem látsz semmi okot rá.
Ebben a pillanatban valami reccsent egyet, a súlyos karnis megmozdult, majd nagy dörejjel leesett. Nagy porfelhő szállt fel.
Vladimir Vladimirovich™ figyelmesen megnézte Alekszej Leonyidovicsot. A pénzügyminiszter érdeklődve vizsgálgatta a romokat.
- Nem értem, - vallotta be őszíntén Alekszej Leonyidovics, - nem lett volna szabad leesnie...
Vladimir Vladimirovich™ legyintett egyet és nem szólt semmit.

2008. november 12., szerda, 13:04:19 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és várta a Nagy Forradalom Vezérét "Al-Fateh" Muammar Kaddhafit.
Egyszercsak a dolgozószoba magas szárnyasajtaja kinyilt és a szobába óvatosan besündörgött Vladimir Vladimirovich™ segítője, aki egy papírfecnit tartott a kezében.
- Vladimir Vladimirovich™, - mondta a segítő, - jött egy távmondat a külügyből. Megírták hogyan kell szólítani a vendéget.
- Na és hogyan kell megszólítani? - kérdezte komoran Vladimir Vladimirovich™.
- Muammar El-Kadhaffi vezértestvér, - olvasta a segítő a papírost, - a Forradalom Vezetője.
Egyszercsak a szobába lendületes léptekkel bevonult a Nagy Forradalom Vezetője Muammar Kaddhafi, akinek a vállán egy sátorlap volt átvetve. A vezért segítők és a tolmács követte.
Vladimir Vladimirovich™ meglepetten bámulta a sátrat.
- Testvér, - suttogta a segítő.
- Nem is vagy a testvérem, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - te feketeseggű. Jajj...., elnézést, elszóltam magam....
A tolmács megértően elmosolyodott.

2008. november 14., péntek, 10:18:26 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ felhívta az Állami Duma alkotmányozó bizottságának elnökét Vlagyimir Nyikolájevics Pligint.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - hallgatom itt a rádiót, és mindenki csak ámul-bámul - mire ez a nagy sietség? Miért kellett a Duma és az Elnök periódusának módosítását az Alkotmányban egyszerre három olvasatban elfogadtatni?
- Mi a francot kell ottan olvasgatni? - csodálkozott Vlagyimir Nyikolájevics, - két számot kellett csak kicserélni. Öt-hat, öt-hat, öt-hat. Meg is van a három olvasat.
Vladimir Vladimirovich™ eltöprengett ezen.

2008. november 11., kedd, 15:20:59 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és az Oroszországi Föderáció Elnöke Dmitrij Anatoljevics Medvegyev a folyó ügyeket intézték.
- Na, mi van itt... - mormogta Dmitrij Anatoljevics és felvette az asztalról a következő okmányt, - jé, azt írják, hogy baleset volt egy tengeralattjárón..., pont úgy, mint nálad...
Vladimir Vladimirovich™ rejtélyesen elmosolyodott.
- Csak húsz ember, összesen, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - nincs mit izgulni.
Dmitrij Anatoljevics félrerakta az okmányt.
- Nekem van sokkal érdekesebb, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és mutatott Dmitrij Anatoljevicsnek egy másik mappát, - a jogvédők ismét követelik Lenin újratemetését.
- Már tele van velük a hócipőm, - kiáltott fel az Oroszországi Föderáció Elnöke, - nincs jobb dolguk ennél?!!! Tele van az ország politikai elitéltekkel, terhes asszonyok vannak sitten. Ingusföldön franc tudja mit folyik? A régiókban újságírókat gyilkolásznak. Aztán verik az üzbég házmestereket! Pusztulnak az üzbég házmesterek! Ezek pedig még mindig egy hullával bajlódnak!
Vladimir Vladimirovich™ érdeklődve bámult Dmitrij Anatoljevicsre.
- Hát nem érted, - mondta halkan Vladimir Vladimirovich™, - előbb-utóbb mindenképp ki kell hozni onnét. Ezt még Szobcsak hagyta rám. Én pedig rádhagyom most.
- Seperc alatt ki lehet cipelni, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - csakhogy kit rakunk be a helyére?! Tán téged pakoljunk oda be?
- Miért éppen engem? - pirult el kissé Vladimir Vladimirovich™, - Vannak sokkal érdemesebb emberek.
- Például kicsoda? - kérdezte Dmitrij Anatoljevics és maga elé húzott egy tiszta fejléces papírt, amire az Elnöki Rendeleteket szokta írogatni.
- Hát, nem is tudom..., - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - talán...., mondjuk..., á, nem is tudom. A Szolzsenicin már feldobta a talpát, a dög...
- Talán a Kolcsakot? - javasolta Dmitrij Anatoljevics.
- Az már szétrohadt teljesen, - ingatta fejét Vladimir Vladimirovich™, majd csak úgy bizonytalanul intett egyet, - nincs mit mutogatni rajta. Nekünk egy erkölcsi mintaember kell, a még élők közül...
- Megállj csak, mi az, hogy szétrohadt? - csodálkozott Dmitrij Anatoljevics, - hiszen egy lékbe fojtották bele! Láttam a moziban! Nem is tudja senki, hogy merre van.
Vladimir Vladimirovich™ ismét rejtélyesen elmosolyodott.
- Ugyan, mit számít, - intett megint bizonytalanul Vladimir Vladimirovich™, - találjunk ki egy ilyen morális példaképet. Kiről beszélnek sokat mostanában?
- Hodorkovszkijról, - vonta meg vállát az Elnök.
- Elmész te..., - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Én komolyan kérdezem! Ki van még Hodorkovszkijon kívül?
- Lev Ponomarjov, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - Szergej Kovaljov..
- Ezek meg kicsodák? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™. - Elég a találgatásból!
- És miért nem javaslod te magad?! - sértődött meg az Oroszországi Föderáció Elnöke. - Javasold magadat!
- Gondolkodom, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és elgondolkozott.
Egy percig szótlanul ücsörögtek egymás mellett.
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ arca felderült.
- Kitaláltam! - mondta Vladimir Vladimirovich™. - A Gorbacsovot kell oda benyomni!
- Miért éppen Gorbacsovot? - kérdezte döbbenten Dmitrij Anatoljevics.
- Azért mert Lenin alkotta ezt az egészet, - magyarázta Vladimir Vladimirovich™, - a Gorbacsov pedig az egészet lerombolta jól. Ez olyan szimbolikus lesz!
- Háááát, nem is tudom... - kétekedett az Elnök, - aki arra megy, az mind csak köp egyet....
- Most is köpködnek, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - a Leninnek meg tök mindegy, nincs totál összeköpködve. Rakjuk be Gorbacsovot! Várj csak, mindjárt telefonálok is neki...
- Várjál, - állította le Vladimir Vladimirovichot™ az Elnök, - gondolkodjunk még.
- Mit kell ezen gondolkozni? - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Nagyon jó jelöltet találtam!
- Én pedig azt szeretném, - mondta az Elnök, - hogy az emberek szeretettel járjanak a Mauzóleumba,
- Nálunk az emberek csak engem szeretnek, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - nekem pedig nincs időm a Mauzóleumban henteregni, sok dolgom van.
- Nem csak téged, - ingatta fejét az Elnök.
- Kit még? - nevetett Vladimir Vladimirovich™. - Tán téged?
- Nem engemet, - mondta halkan Dmitrij Anatoljevics, - hanem Pugacsovát, Alla Boriszovnát! Őt szeretik. Tegyük be őt.
- Zseniális..., - suttogta Vladimir Vladimirovich™, - fígy, ez tényleg zseniális!
Dmitrij Anatoljevics szerényen mosolygott.
- Csak képzeld el! - Vladimir Vladimirovich™ izgatottan felugrott a székről és járkálni kezdett a szobában. - Alla Pugacsova otthagyja a színpadot! Most már véglegesen! Az Első Csatorna élőben közvetíti!
- Utolsó koncert a Kremlben, ahonnan a Nemzet Művésze saját maga bevonul a Mauzóleumba! - folytatta lelkesen az Elnök. - Aztán mutatják a koporsóba helyezést! Maga a Pátriárka segédkezik! Nagyon király lesz ez!
- Na és ki telefonál Pugacsovának? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Én a magam részéről nem vállalom. Azt mondják, durván káromkodik...
- Minek telefonálni? - vonta meg vállát az Elnök, majd előhúzta zsebéból az Elnöki "Parkert". - Majd mindjárt írok egy rendeletet. Az Elnök Rendelete törvény mindenki számára!
Dmitrij Anatoljevics írni kezdett.

2008. november 20., csütörtök, 13:26:50 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ az "Egységes Oroszország" összoroszországi politikai párt tizedik kongresszusán szólalt fel.
- Az a válság, ami pénzügyinek indult, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - szemünk előtt gazdaságivá vált...
"Hű de vágom én ezt..." - gondolta magában Vladimir Vladimirovich™, majd eltöprengett azon, hogy mi is az értelme annak, amit mondott.