Egyszer Vladimir Vladimirovich™ Dmitrij Anatoljevics Boriszovval, az Oroszországi Föderáció Elnökével együtt Alekszej Boriszovics Miller, a Gazprom nyrt. igazgatósága elnökének előadását hallgatta a földgázpiac jelenlegi helyzetéről és várható alakulásának tendenciáiról.
- Fígy, testvéró, - fordult oda Vladimir Vladimirovich-hoz™ Dmitrij Anatoljevics, - az előbb kaptam drótot, hogy abban a te római fürdőmedencédben, na, tudod...
- Ja, tudom, - felelte halkan Vladimir Vladimirovich™, - ahol mindenféle szemétségeket firkálnak rólam már évek óta, mert nem elég nekik a saját marhaságuk, a miénket is folyamatosan cikizik...
- Igen, - folytatta Dmitrij Anatoljevics, - de azért én is sokat vigyorogtam párszor, amikor mesélték, hogy miket írnak rólad...
- Nocsak, - vonta össze szemöldökét Vladimir Vladimirovich™, - mikor vigyorogtál te rajtam?!!! Régebben, vagy csak aztán, hogy...
- Jól van, jól van, - mentegetőzött Dmitrij Anatoljevics, - nem lényeges ez... A lényeg az, hogy most jött a füles, hogy már nem vigyorognak...
- Kezdenek fázni? - mosolyodott el Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - azt mondják, hogy most nagy hidegek vannak arrafelé is, és az római fürdőmedence sem túlzottan meleg...
- Aha, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - szóval kezdenek dideregni.... Pedig én már említettem párszor annak a hadonászós, rángatózós izéjüknek, hogy mi a fenét akar Nabucconodorozni, amikor a meleg az áramlatokon áramlik..., meg az a másik is mit ugrál állandóan, minek kell neki minket mindenbe belekeverni, mikor csak azt a tácikálós-hadonászóst akarja nyakon csapni....
- Jól van, jól van, - bólogatott Dmitrij Anatoljevics, - nem erről akartam beszélni. Csupán azt, hogy mintha nem találják mostanság humorosnak a dolgokat.
- Szóval, nem röhögnek rajtam, mi? - kérdezte ravaszkásan Vladimir Vladimirovich™.
- Nem röhögnek, - felelte Dmitrij Anatoljevics,  - igaz, hogy mintha valami fordítási humorveszteséget emlegetnének...
- Az majd csak a végén jön, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - csak a végén szabad mindent a tolmácsokra kenni, ez ősi szabály... Rettenetes Ivánnál forró olajba főzték a dragománokat, Nagy Péternél nyakaztak, mostanság beérjük enyhébb módszerekkel is.
- Enyhébbel? - érdeklődött Dmitrij Anatoljevics.
- Ja, - kacsintott ravaszul Vladimir Vladimirovich™, - elég, ha a pofájukra fagy az a hülye vigyorgás, ne rajtam nevessenek, saját magukon röhögjenek, ha tudnak...

 

2009. március 4., szerda, 17:21:32 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ bement az Oroszországi Föderáció Elnökének Dmitrij Anatoljevics Medvegyev irodájába. Vladimir Vladimirovich™ egy fém dobozt tartott kezében, amelynek közepén egy kis számlap volt,
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, miközben letette a dobozt a szoba padlójára, - állj csak rá!
- Vladimir Vladimirovich™! - kiáltott fel Dmitrij Anatoljevics, - Testvéró! Mi van?! Mégiscsak elnök vagyok, nem csak úgy akárki!
- Jóvanna, jóvanna... - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - te vagy az elnök..., bocs. Azért állj csak rá erre, gyerünk...
Dmitrij Anatoljevics bánatosan legyintett Elnöki Kezével, felkelt az íróasztal mellől, Vladimir Vladimirovich™ mellé lépett, majd ráállta a fém dobozra.
A mutató egyet-kettőt lengett, aztán megállt az 5-ös és 6-os között.
A férfiak meredten megbámulták a számlapot.
- Ötvennégy, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - jól van, leszállhatsz.
Az Elnök lelépett a dobozkáról.
Vladimir Vladimirovich™ a kezébe fogta és elindult az ajtó felé.
- Fígy, testvéró, - kérdezte kissé zavartan az Elnök, - mi volt ez?
- Mérleg, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - a politikai súlyt méri.
- És a tiéd mennyi? - kérdezte Dmitrij Anatoljevics.
- Az enyém több, - felelte Vladimir Vladimirovich™ és kiment a szobából.

  Egyszer Vladimir Vladimirovich™ Dmitrij Andrejeviccsel a Boldog Vaszilij székesegyházban a reggeli misén vett részt.
- Fígy, testvéró, - súgta Dmitrij Andrejevics Vladimir Vladimirovich™-nak, - megkaptad az Adminisztráció javaslatait a májusi protokoláris tennivalókra vonatkozólag?
- Meg, - válaszolta halkan Vladimir Vladimirovich™, - lesz ugyebár 9-ikén a Győzelem 65. évfordulója, a díszszemlével, amelyikre mindenkit meghívtunk, aki velünk volt...
- Kivéve azt a dilis Misát, - vágott közbe Dmitrij Andrejevics.
- Ja, azt nem, az csak rágcsálja a nyakkendőjét, - folytatta Vladimir Vladimirovich™, - majd ha elfogy, akkor küldönk neki másikat. Aztán lesz, ugyebár 14-én a Varsói Szerződés megalakításának 55. évfordulója, de azt nem kell megünnepelni, mert már nincs is.
- Úgy van, - bólíntott Dmitrij Andrejevics, - csak arra kell emlékezni, amiben van valami perspektíva, tudod, pragmatikusan. Erről jut eszembe, majd küldeni kell dísztávíratot Viktor Viktorovicsnak.
- Milyen Viktor Viktorovicsnak? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Viktor Fjodorovicsnak már küldtünk rég, gratuláltunk, Viktor Andrejevicsnek nem küldtünk, mert a részvéttávírat az nem perspektíva és nem pragmatikus.
- Ej, hát teljesen elfelejtetted?! - mondta Dmitrij Andrejevics. - Pedig egy időben rögtön kapcsoltál volna, tudod, az a római fürdőmedence, meg azok a nagypofájú polidilisek....
- Jaaaa, - kapcsolt Vladimir Vladimirovich™, - azt tényleg elfelejtettem már. Szóval részvéttávíratot kell küldeni Viktor Viktorovicsnak?
- Nem, - válaszolta Dmitrij Andrejevics, - részvéttávíratot Ferenc Francovicsnak kellene küldeni, de nem küldünk, mert nem perspektívikus és nem pragmatikus, Viktor Viktorovicsnak üdvözlős távírat kell, tele gratulációkkal és minden jókkal.
- Értem, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - gratulációs távírat, minden jókkal... Eszembe jutott! A múltkor, mikor találkoztunk, meg is igértem neki, hogy küldök majd ajándékot.
- Miféle ajándékot? - kérdezte Dmitrij Andrejevics.
- Tudod, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - azt a belső használatú segédletet, "A baráti és ellenséges oligarchák szelektálásáról", annak hasznát veheti és hálás is lesz érte.
- Aha, - bólíntott Dmitrij Andrejevics, - az tapasztalat átadásként tökéletesen megfelel, de majd ki kell egészíteni azzal, hogy az az oligarcha, amelyik benne van a fő áramlatban, az barát, amelyik meg nincs benne, az nem barát.
- Egyértelmű, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - csak van egy kis bökkenő, ez a Viktor Viktorovics mintha nem lenne oda az Áramlatért, legalábbis eddig nem csípte.
- Majd kiderül, - mondta Dmitrij Andrejevics, - ha benne lesz a fő áramlatban, perspektívikusan és pragmatikusan, akkor csípni fogja, elvégre neki is úgy bíznisz...
- Világos, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - ha meg nem lesz perspektívikus és pragmatikus, akkor arra szintén van megoldás, kipróbált, bevált...
- Milyen? - kérdezte DMitrij Anatoljevics.
- Majd meghívjuk valami emlékmű avatásra, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mondjuk Voronyezsba, kormánygéppel, az egész társulattal együtt, ősszel, amikor már ködös az idő...
Dmitrij Andrejevics nagy tisztelettel tekintett Vladimir Vladimirovich™-ra.

2010. július 9..  12:24:26 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a volt kollégáival találkozott.
- Fígy, testvéró, - szólt Vladimir Vladimirovichhoz™ egyik volt kollégája.
- Elnézést, Ön kicsoda? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Vászja Kuscsenko, - felelte a volt kolléga, - csekista.
- Akarsz kormányzó lenni? - szegezte neki azonnal a kérdést Vladimir Vladimirovich™.
- Nem, - felelte a kágébés, - vagyis, természetesen, szeretnék..., de előbb meg kell beszélnem a lányommal.
- A lányod akar kormányzó lenni? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Nem, - sóhajtott a kágébés, - letartóztatták.
- Letartóztatták?! - szőrnyedt el Vladimir Vladimirovich™. - És életben van még legalább?
- Él, - bólintott a csekista, - habár kínozzák. Egyes zárkában tartják, se újságot nem adnak, se tévét nem nézhet..., és azt mondják, hogy legaláb félévig így lesz!
Vladimir Vladimirovich™ csodálkozva nézett a volt kollégára.
- Amerikában! - kiálltott fel a volt kolléga. - Amerikában kapták el! Meg kéne menteni, testvéró, megmenteni!
- Ja, hogy Amerikában..., - mosolyodott el Vladimir Vladimirovich™. - Rögtön ezzel kezdhetted volna. Te meg  letartóztatták, letartóztaták..., már azt hittem, hogy Lefortovóban ül, vagy a Matrózok csendespihenőjén... Onnan nem lehet kihozni. De Amerikából..., na majd mindjárt...
Vladimir Vladimirovich™ elővette a zsebéből a kormányzatí mobil híradó készülékét, amelyen külföldi államfőkkel szokott beszélgetni, és megnyomta az USA elnökének hívógombját.
- Barack! - kiáltotta bele Vladimir Vladimirovich™ a telefonba. - Husszein!
A kágébés nagyon figyelt.
- Hogy hívják a lányt? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™, miközben tenyerével letakarta a telefont.
- Anna! - felelte a kágébés.
- Brother! - kiabált Vladimir Vladimirovich™ a telefonba. - Nagyon rosszul hallak. Elkaptak ottan nálatok egy Anna Kuscsenkot...
- Nem Kuscsenko! - suttogta a csekista és integetett kezével. - Chapmannek hívják, Chapman!
Vladimir Vladimirovich™ ismét csodálkozva nézett a volt kollágára.
- Vagyis Chapman, - kiáltotta bele a telefonba Vladimir Vladimirovich™, - Anna Chapman! Egy jó cimborának a lánya, add vissza nekem! Mit akarsz? Miféle zenekart? Nemzeti zenekart? Tán meghü....
A csekista könyörgő szemekkel nézett Vladimir Vladimirovichra™.
- Na, jól van, jól van, na, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - ott egye a fene azt a zenekart.
Vladimir Vladimirovich™ kikapcsolta a telefont.
- Na, szóval, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - Obama azt akarja, hogy oszlassuk fel az Orosz Nemzeti Szimfonikus Zenekart, vagyis azt az egyet, amiben jobbak vagyunk náluk.
- Zenekart? - csodálkozott a kágébés. - Feloszlatni?!
- Persze kicserélhetnénk a lányodat a zenekarveztővel, Pletnyovval, - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™, - csakhogy hogyan magyarázzuk ezt meg a népnek? Na, ezt még végig kell gondolni....
És Vladimir Vladimirovich™ elkezdett gondolkozni.

2010. július 25., vasárnap, 12:57:58 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és Anna Vasziljevna Kuscsenko-Chapman orosz kémnő a Külső Hírszerző Szolgálat egyik irodájában üldögélt és a "Mivel kezdődik a Haza" hazafias dalt énekelte.
- Hogy Ön milyen vidám, - nevetett Anna Vasziljevna csilingelő hangon, - vidám és tréfás! Vicces!
- ... az ábécés könyved kéééépével.... - énekelte Vladimir Vladimirovich™ és sötét szemmel nézett Annd Vasziljevnára, - a szomszéd udvarban lakó jóbarááááátokkal...
- Ezek meg, képzelje csak el, azt ajánlják, hogy pornófilmben szerepeljek! - háborgott Anna Vasziljevna és tenyerével csapkodta Vladimir Vladimirovich™ térdét, - Én! Az én ismerettségeimmel!
- .... de lehet, hogy aaaaazzzal a dallal, - bólogatott Vladimir Vladimirovich™ miközben tovább énekelt - amit anyánk énekelt nekünk....
- Utazhatnékom van! - kiáltott fel hirtelen Anna Vasziljevna.
- Gyerünk! - végta rá Vladimir Vladimirovich™. - Repülő? Katonai! Tengeralattjáró? Űrhajó? Csak mondja, istennőm, min menjünk?
- Bike-on akarok, - Anna Vasziljevna egy pillanatra csücsörített az ajkaival, majd ezüstös hangon elnevette magát, - tudja, olyan háromkerekűvel..., és zászlókkal feldíszítve!
- Mingyá' megtlesz minden, - felelte Vladimir Vladimirovich™ és előhúzta zsebéből kormányzati mobil híradó készülékét, de közben le nem vette volna szemét Anna Vasziljevnáról, - Halló! Sebészkém? Lesz egy feladat!
Anna Vasziljevna boldogan nézett Vladimir Vladimirovich™-ra.

 Egyszer Vladimir Vladimirovich™ - az egyszerű emberek lelkivilágához illően és az Egyszerű Emberek Barátja imidzsének megfelelően - berendezett otthoni szobájában fogadta a - gondos kiválogatást követően kiküldött - népszámlálási kérdezőbiztost és precizen válaszolgatott a - gondosan összeállított és előre megküldött - kérdésekre, például, hol született, mikor született, minek született és egyáltalán mi értelme volt ennek a nagy felhajtásnak? Miután végzett a kérdőívben szereplő kérdésekre adandó válaszokkal, Vladimir Vladimirovich™ - az Egyszerű Emberek Barátja imázsának megfelelően - hajlandóságot mutatott arra is, hogy a kérdezőbiztos, mint szintén egyszerű ember, egyéb kérdéseire is válaszoljon.
- Mit csinál szabadidejében, Vladimir Vladimirovich™?
- Fígy, hugicó, - váltott a szokásos stílusára Vladimir Vladimirovich™, - mikor van nekem szabadidőm? Nekem a szabadidőm is  teljesen foglalt, én szabadidőmben is az Egyszerű Emberek Barátja vagyok, így aztán az egyszerű emberek gondjaival foglalkozom éjt nappallá téve.
Vladimir Vladimirovich™ rá is nézett rögtön svájci "Blancpain Aqua Lung Big Date" karórájára, amit az Egyszerű Emberek Barátja imidzsének megfelelően potom 5500 fontért vett a bolhapiacon.
 - Azért mégiscsak csinál valamit szabadon a szabadidejében, Vladimir Vladimirovich™, - kérdezősködött tovább a kérdezőbiztos,  és rámutatott a háta mögött álló - az Egyszerű Emberek Barátja imázsnak megfelelően eléggé ósdinak számító CRT televízióra, - mondjuk, tévét néz, mint ahogy az egyszerű emberek is szokták szabadidejükben.
-  Hát, előfordul olyan is, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - de én abból is mindig azt nézem, hogy miként lehetek még inkább az Egyszerű Emberek Barátja. Most is, mint látja, éppen egy olyan adást nézegettem, amiből tanulhatok, amiből újabb tapasztalatokat szerezhetek arról, hogy miként kell egyszerűen megmagyarázni az egyszerű embereknek azt, hogy mi is jó nekik, mint egyszerű embereknek. Különösen az élenjáró külföldi tapasztalatok érdekelnek, mert nem szégyen az, ha ezeket átvesszük.
A tévé képernyőjén éppen Viktor Viktorovics látszott, amint egy ugyan kívülrő kicsinek látszó, de valójában nagyon Nagy és Hatalmas európai országban, ahol az egyszerű emberek akaratából lett az ottani Egyszerű Emberek Nagy Barátja, arról beszélt, miként lehet lerázni a világot fojtogató globális karvalytőke igáját, megszabadulni az ellenséges bankárok, oligarchák, pénzharácsolók, külföldi rablók és belföldi korrumpált pribékjeik hatalmától.
- Igen, értem, - mondta a kérdezőbiztos, - de csak van valami szórakozása is szabad idejében?
- Fígy, hugicó, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és elmosolyodott, - a tapasztalatszerzés és tanulás közben, amit természetesen mindig az Egyszerű Emberek Barátjaként, az egyszerű emberek érdekében teszek, azért mindig akad jónéhány szórakoztató dolog is. Újszerű gondolatokat ismerek meg, újszerű megközelítéseket, a régi fogalmak újraéertelmezése révén olyan dolgokra jövök rá, hogy nem is hinné az - egyszerű - ember! Az ugyanaz attól kezdve, hogy másnak hívjuk, már nem ugyanaz lesz! Óriási gondolat! És mennyire egyszerű, mennyire könnyű, mennyire hatékony! Mennyire kedves az egyszerű emberek számára! Ja, és hány vidám percet szerezhetek mind magamnak, mind az egyszerű embereknek, ha ezeket az élenjáró külföldi módszereket adaptálom! Az egyszerű emberek érdekében és az egyszerű emberek boldogságának kiteljesedése céljából haladéktalanul meg is teszem a szükséges lépéseket.
- Mire gondol, Vladimir Vladimirovich™? - kérdezte a kérdezőbiztos.
- Konzultálok, átveszem az élenjáró tapasztalatokat, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - továbbá azonnal rendelek sok festéket és ecsetet! Felélénkül a vegyipar és országos méreteket tekintve rengeteg új munkahelyet teremtünk! Hatalmasan megugrik a foglalkoztatás, egyszer s mindenkorra leszámolunk a munkanélküliséggel! Méghozzá egyszerűen, és természetesen az egyszerű emberek számára érzékelhetően! És mindezt össznemzeti és össz-szövetségi szövetségben és együttműködésben, amit deklarálunk egy dekrétumban, hogy mindenki lássa, olvassa, tudja és csinálja!
- Hogyan csinálja mindezt, Vladimir Vladimirovich™? - ámult el a kérdezőbiztos.
- Átfestünk minden feliratot, lecserélünk minden címkét, - felelte Vladimir Vladimirovich™ és vigyorogva nézett a boldog jövőbe. - Csak még előtte azért konzultálok a legmegfelelőbb szakértővel. Elnézést!
Vladimir Vladimirovich™ előkotorta zsebéből a kétfejű aranysasos mobilját, megnyomta a sas egyik szeme alatti egyetlen nyomógombot és fölhívta Viktor Viktorovicsot, hogy meghívja moszkvai konzultációra.

  Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és készült a Viktor Viktoroviccsal esedékes találkozójára, ahol majd Új Alapokra kell helyezni a kapcsolatokat. Vladimir Vladimirovich™ nagyon-nagyon fel akart készülni erre a nagyon-nagyon fontos találkozóra, ezért nagyon-nagyon szorgalmasan és nagyon-nagyon figyelmesen tanulmányozta a különböző háttérintézmények által nagyon-nagyon gondosan előkészített háttéranyagokat, többek között a nagyon-nagyon lényeges szagkifejezéseket, amik az Új Alapokat kifejezik.
- Nyem-zetyi, nyem-zetyi, nyem-zetyi..., - ismételgette szorgalmasan Vladimir Vladimirovich™ az aktuálisan  legfontosabb és leggyakoribb magyar terminusz technikuszt, - na, ez mit is jelent?
Vladimir Vladimirovich™ belenézett a szótárból kigyűjtött szószedetbe.
- Aha, ez a nacionális, világos, - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - ezt mindenhová bele- és hozzáteszik, mert a nép kiment a divatból, értem..., vagyis nem értem, de mindegy... Szóval, nyem-zetyi, nyem-zetyi, nyem-zetyi... Aha, itt van ez a Deklarációjuk is, ebben is ez van mindenütt. Na, ezt megjegyeztem, nézzük tovább...
Vladimir Vladimirovich™ belenézett a háttérintézményes háttéranyagba.
- Gáz..., - Vladimir Vladimirovich™ boldogan elmosolyodott, - na, ez végre egyértelmű, a gáz az gáz, a gázt ezek a magyarok is ugyanúgy mondják, mint nálunk. Gáz = gáz! Vagy van gáz, vagy nincs gáz, vagyis ha nincs gáz, akkor gáz van, illetve ha van gáz, akkor nincs gáz... Ez világos. Ez, szerintem, az Új Alapokban is a régi helyén lesz, akárhogyan és akárhová is helyezzük azokat. Nem rossz dolog a tragyició.... Na, nézzük csak, mi is van a gázzal?
Vladimir Vladimirovich™ belenézett a háttérintézetes háttéranyagba.
- Aha, Gazprom..., na, ez a miénk, Szurgutnyeftyegáz, vili, ez is a miénk, mi van még? MOL..., na, ez nem egészen a miénk, de mit is akarnak vele ezek? Aha, világos, azt akarják, hogy egészen ne a miénk legyen..., - Vladimir Vladimirovich™ gondosan belelapozott a háttérintézetes háttéranyagba, - MALÉV, jé, ez sem egészen a miénk...., vili, és ezzel is azt akarják, hogy egészen ne a miénk legyen. Értem. Az Új Alapokra helyezett új kapcsolatokkal kapcsolatos álláspontok világosak, vagyis hogyan is van ez?
Vladimir Vladimirovich™ ismét belenézett a háttérintézetes háttéranyagba.
- Nézzük csak, nézzük csak..., kell nekünk ez a MALÉV? Aha, kell a francnak, ez csak nyeli a pénzt, na, akkor ettől meg akarunk szabadulni, viszont a pénzt ide nekünk, aztán röpködjenek kedvükre, ahogy tudnak..., - Vladimir Vladimirovich™ berakta a pipát a listába, - OK, ez világos..., majd ide be kell szúrnom azt, hogy nyem-zetyi légitársaság, az egy jó pont lesz, majd azt kell mondanom, hogy egyetértek, és a nyem-zetyi légben röpködjön a nyem-zetyi társaság a náció javára..., na, ezt megjegyzem, ez egészen jól fog hangzani és majd értékelik is....., na és mi van a MOL-lal meg a Szurguttal? Kell nekünk ez a MOL? Hm, nem világos...., sőt, sötét..., világosság kéne, meg kéne világítani a dolgot..., mit is írtak ezek a gázosok?
Vladimir Vladimirovich™ belenézett a háttérintézetes háttéranyagba.
- Mi is ad ezeknél a gázosoknál világosságot? Aha, a gáz lángja..., hogy is nevezik ezt ott a magyaroknál? - Vladimir Vladimirovich™ lapozott és hangosan olvasott, - fáklya, ejtsd fák-ja..., miiii?!!!! Fuck ya?!!! Naaaa.... Ezt kell mondanom???!!! Hmmmm...., egyből összedőlnek az Új Alapok...., mégsem mondhatom ezt csak úgy oda bele a Viktor Viktorovics képébe... Az Új Alapokhoz megfelelő udvariasság és korrektség kell, továbbá kifejezetten lelkesítő duma...., a Fuck Ya törölve..., helyette lelkesedni és vivátozni kell..., nézzük csak, mit is írtak ezek, hogyan kell magyarul mondani azt, hogy hurrá, gyerünk, rajta, rajta!!? Aha, itt van...., miiiii???? Huj rá???!!! Vagyis "ná huj"???!!!
Vladimir Vladimirovich™ elpirult.
- Ez sem lesz jó..., Fuck ya törölve, Huj rá törölve...., - Vladimir Vladimirovich™ át akarta húzni a háttérintézetes háttéranyaghoz csatolt szószedetben a válogatott szagkifejezéseket, de keze megállt a levegőben. Vladimir Vladimirovich™ elgondolkozott, aztán inkább aláhúzta a terminusz technikuszokat, hátha még jó lesz egyszer valamikor.
Hirtelen Vladimir Vladimirovich™ tekintete az asztalon lévő notebookjára síklott, amelyik a római fürdőmedencében működő PoliDili legnormálisabb és kifejezetten Vladimir Vladimirovich™-al foglalkozó topikjának legfrissebb beírásait követte állandó szikronban.
- Na, ez az! - mondta elégedetten Vladimir Vladimirovich™. - Ezt kell jól megjegyeznem. Ez biztos, hogy nem zavarja meg az Új Alapokat! Sőt, ez lesz maga az Új Alap! Ez megfelel akár a nyem-zetyi, nyem-zetyi, nyem-zetyi...., akár a két- és többoldalú államközi együttműködési kapcsolatok akármilyen rendszerének. Egyértelmű! Világos!
Vladimir Vladimirovich™ lesöpörte asztaláról a háttérintézetes háttéranyagokat, előkotorta zsebéből a kétfejű sasos kormányzati mobilhíradó készülékét, megnyomta az egyik fej alá rejtett egyetlen gombot és határozottan beleszólt:
- ПИВА! Vagyis SÖRT!

  Egyszer Vladimir Vladimirovich™ Viktor Viktoroviccsal tárgyalt a kapcsolatok Új - a XXI. századnak megfelelő - Alapjairól. Miután elintézték az annyira egyszerű kérdéseket, mint a MOL részvényei, a MALÉV tartozása, a Déli Áramlat, a széles nyomtávú vasút kiépítése Dunaújvárosig együttműködve a kínaiakkal és a szerbhorvátbosnyákokkal, valamint a malájkalózokkal, meg az egész energetikai hétszenséget is megbeszélték, Vladimir Vladimirovich™ Viktor Viktorovicshoz fordult és így szólt:
- Fígy, testvéró, most már térjünk rá komolyabb és valamivel bonyolultabb, de nagy haszonnal járó gazdasági együttműködési konstrukcióra.
Viktor Vikorovics nagy figyelemmel és érdeklődéssel tekintett Vladimir Vladimirovichra™. A tolmács elővette jegyzettömbjét.
- A XXI. század Új Alapjai sem nélkülözhetik a valamikori jól bevált gazdasági együtműködés módszereit, igaz, hogy nem a szocializmus hajdani lózungjait követve, hanem a mai fejlett kor kapitalista technológiájához igazítva azokat.
Viktor Viktorovics még nagyobb figyelemmel és érdeklődéssel nézte Vladimir Vladimirovichot™. A tolmács nagy levegőt vett.
- Nem tudom, hogy tájékoztatták-e az akkori magyar-szovjet magángazdasági kapcsolatok egyik leghatékonyabb megnyilvánulásáról?
Viktor Viktorovics erősen gondolkozott, de hirtelen nem tudta, hogy mit válaszoljon, ezért tovább fokozta figyelmét és érdeklődését. A tolmács arca elé emelte jegyzettömbjét, hogy ne lássák amint elkezd vigyorogni, ő ugyanis már vizsgázott a tolmácsképzőben ebből a történelmi magángazdasági mintakonstruikcióból.
- Nos, akkor talán nem árt, ha felelevenítem a valamikori magyar-szovjet magángazdasági kapcsolatok eme kiváló példáját, - Vladimir Vladimirovich™ a tolmácshoz fordult és azt mondta, - ezt nem kell fordítani, mert én is tudom - "mászjék világ tyéchnyiká".
Viktor Viktorovics nagyra meresztette szemét, és hogy ő is villantson valamit orosz tudásából, határozottan azt mondta:
- Da!
Még hozzá akart fűzni valamit, de csak az jutott eszébe, hogy "táváriscs ucsityelnica ja dálázsu vám, szásztáv klássza...", ezért inkább nem szólt semmit csak nagy figyelemmel és érdeklődéssel nézett Vladimir Vladimirovichra™.
- Szóval, úgy tudom, hogy annak idején sok szovjet pezsgőt szállítottunk maguknak, de az üveget nem váltották vissza, - folytatta Vladimir Vladimirovich™, - pedig azért nálunk 70 kopejkát is megadtak.
Viktor Viktorovics nyelt egyet, mert nem volt szovjetpezsgő-szakértő, ő a házipálinkában volt járatos, nemrég hozott is rá egy népszerű kétharmados törvényt.
- Nos, a mászjék konstrukcija arra épült, hogy az üres és semmire sem jó szovjetpezsgős üvegeket át kellett hajigálni a határon. A szovjet oldalon ezeket összeszedték és vitték beváltani 70 kopejkával. - Vladimir Vladimirovich™ a tolmácshoz fordult és megkérdezte: - Mennyi is volt akkoriban az árfolyam?
- Egy kopek 17 fillér, - válaszolta kapásból a tolmács, mert még emlékezett a vizsgatételre, ezért még csak a jegyzettömbbe sem kellett belenéznie - mármint a hivatalos államközi banki árfolyamon.
Viktor Viktorovicsnak lanyhadt a figyelme, de továbbra is érdeklődő képpel nézett Vladimir Vladimirovichra™, mert nagyon kíváncsi volt már, hogy miafrancot akar ezekkel az ósdi antivilági dolgokkal a XXI. században, amikor minden másképp van, még az is, ami volt, de ha nem, akkor majd úgy lesz.
- Ugyanakkor egy doboz gyufa nálunk pontosan 1 kopejka volt. - folytatta Vladimir Vladimirovich™, majd a tolmácshoz fordult - Mennyi volt a gyufa annak idején a magyaroknál?
A tolmács erre már belenézett a jegyzettömbbe, majd gyorsan jelentette - 40 fillér.
- Aha, szóval, mivel nem testvériesen, hanem a mászjék világi fifti-fifti alapon osztózkodtak, így aztán a mi oldalunkon a 70 kopejkás szovjetpezsgős üvegbetétdíjból 35-öt elvodkázhattak, a másik 35-ért gyufát vásároltak, aztán a dobozokat visszahajigálták a magyar oldalra, ahol azokat 35x40 fillérével lehetett értékesíteni, majd ezt követően a hasznot el lehetett inni, majd újabb szovjetpezsgős üvegeket gyűjtögetni....
- Mennyi most a gyufa maguknál? - érdeklődött Viktor Viktorovics.
- Úgy 50 kopejka, vagyis 0,5 rubel, mert a kopejka, ahogy a fillér is a kapitalizmusban megszünt, - felelte Vladimir Vladimirovich™.
- Na és a pezsgő mennyi? - kérdezte Viktor Viktorovics.
- Nemrég hoztunk egy rendeletet rá, hogy a mininmális árnak legalább 120 rubelnek kell lennie, - válaszolta Vladimir Vladimirovich™, - az üvegbetétdíjakra még nem határoztunk meg állami tarifát, de a 70 kopejka, vagyis 0,7 rubel most is kijön talán.
Viktor Viktorovics gondolkozott, majd hirtelen felkiáltott:
- Hoppá, de most nincs közös határunk! Köztünk vannak az ukránok!
- Hát ez az, - felelte mosolyogva Vladimir Vladimirovich™, - most talán már érti, hogy nem kellett volna annyit mondogatnia, hogy a ruszkik annyira nyomulnak és már a spájzban vannak...
Viktor Viktorovics ámulva nézett Vladimir Vladimirovichra™, és megpróbált pragmatikus képet vágni.

 Egyszer Vladimir Vladimirovich™ Dmitrij Anatoljeviccsel beszélgetett a világ és benne Oroszország gazdasági kilátásairól, amikor zsebében megszólalt az új kormányzati mobilhíradó készülék, amelyen immár amolyan flancos éríntős képernyő volt, de háttérképnek azért megmaradt a kétfejű sas, amelyik egyszerre nézhet Kelet és Nyugat felé anélkül, hogy bandzsitania kéne, ha csak egy feje lenne. Vladimir Vladimirovich™ rábökött a Nyugat felé néző fej szemére.
- 21,2? - hallatszott a kis hangszórón
- 21,2 - felelte Vladimir Vladimirovich™.
- 102, - hallatszott a kis hangszóróm.
- Stimm, 102, - válaszolta Vladimir Vladimirovich™.
- 1,4? - hallatszott a kis hangszórón.
- Annyi, 1,4, - felelte Vladimir Vladimirovich™.
- 1,05 - szólalt meg határozottan a beszélgető partner.
- Minusz 1,05! - szólalt meg határozotta Vladimir Vladimirovich™.
- 4 milliárd, - szólalt meg a hang.
- Aha, 4 milliárd, de mikor.... - mondta gúnyosan Vladimir Vladimirovich™.
- Nulla? - kérdezte a hang.
- Nulla, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, majd megsimogatta a kétfejű sast és zsebrevágta a szerkentyűt.
- Ez mi volt? - kérdezte csodálkozva Dmitrij Anatoljevics.
- Viktor Viktoroviccsal egyeztettük a kilátásokat, most már számszerűen..., - válaszolta Vladimir Vladimirovich™, - elvégre megmondtuk, hogy a dialógust folytatjuk. Meg különben is, ahogy azt abban a római fürdőmedencében mondogatják, - Vladimir Vladimirovich™ belenézett a jegyzeteibe - aha, "Sjör ván, igyő ván, rájérünk...."