Abszurd mesék Vladimir Vladimirovich™-ról

2012

2012. január 30., hétfő, 15:27:53 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozójában üldögélt és írt. Írt egy cikket az "Izvesztyijába", aztán egy cikket a "Független Újságba", majd még egy cikket a "Közlönyökbe".
- Hová kéne még írni? ... - mormogta maga elé Vladimir Vladimirovich™. - Ja, igen...., Há' persze...
Vladimir Vladimirovich™ elővett egy új címeres fejléces papírt, egy pillanatig gondolkozott, majd határozottan írni kezdett:
"Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozójában üldögélt és írt".
- Mindig ez van, - gondolta Vladimir Vladimirovich™ - ha magad nem írod meg, akkor senki sem írja meg.
Odakínn zúgtak a hatalmas minuszok.

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ Jurij Petrovics Trutnyev környezetvédelmi miniszteről ajándékba kapott egy fém kapszulát, amelyben valamilyen sárga folyadék lötyögött.
- Há', ez meg miafranc? - kérdezte csodálkozva Vladimir Vladimirovich™.
- Ez, Vladimir Vladimirovich™, az a többezer éves folyadék, amit tudósaink az Antarktiszon lévő titokzatos Vosztok tóból emeltek ki, - válaszolta büszkén Jurij Petrovics, - 3769,3 méter mélyből, a jégpáncél alól.
- Ittál te ebből, testvéró? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Természetesen nem, - válaszolta Jurij Petrovics.
- Pedig érdekes lett volna, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - megírhatná az összes független és szabad sajtóorgánumunk, hogy ezt itták a dinozauruszok is, meg Trutnyev miniszter is..
Jurij Petrovics udvariasan mosolygott.
- Na, és miért ilyen sárga ez? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Még nem tudjuk, Vladimir Vladimirovich™, - felelte Jurij Petrovics, - valószínüleg ez a víz a többezer év alatt besárgult.
- Víííízzzzzz?!!!! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™, miközben szúrós tekintetével Jurij Petrovicsra nézett. - Hát nem az Ősi Söröt találtátok meg, amit még Adolf is annyira keresett??!! Tán erre kaptátok azt a rengeteg pénzt a költségvetésből?!!!
Jurij Petrovics vigyázzba állt, udvariasan mosolygott és ijedten pislogott

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ elment az elnökválasztásra, hogy leadja szavazatát a szebb, jobb, gazdagabb, erősebb, fejlettebb, hatalmasabb és csupa ilyeneket a leghatékonyabban biztosító Elnök személyére. Szépen be is ikszelte a szerinte legalkalkalmasabb jelöltet, gondosan berakta borítékba az ívet, egy ideig (hogy minden fotós és videós jól megörökíthesse a jelentőségteljes pillanatot) a levegőben tartotta, nagyokat vigyorogva a kamerákba, majd laza mozdulattal belökte az urnába.

- Na, ezzel meglennénk, - mondta magában Vladimir Vladimirovich™, aztán belekarolt nejébe és kisietett a szavazóhelyiségből.

A konvoj már majdnem a novo-ogarjovoi rezidenciához ért, amikor Vladimir Vladimirovich™ zsebében csörögni kezdett a kormányzati mobilhíradó készülék. Vladimir Vladimirovich™ előkotorta zsebéből a kétfejű aranysasos mobilt, majd megnyomta az egyik fej alá rejtett egyetlen nyomógombot.
- Fígy, testvéró, - hallatszott a telefonban Vlagyimir Jevgenyevics Csurov, a Központi Választási Bizottság elnökének hangja, - nagy show volt abban a szavazókörben, ahol voksoltál.
- Milyen nagy só? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Berohant három ukrán feminista csaj, a Femen-ek, aztán levetkőztek félmeztelenre, rázták a csöcsüket és tiltakoztak.
- Mi ellen tiltakoztak? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- A tolvajok és szélhámosok pártjának jelöltje ellen, - felelte Vlagyimir Jevgenyevics.
- Aha, és hogyan tiltakoztak a tolvajok és szélhámosok ellen? - kíváncsiskodott Vladimir Vladimirovich™.
- El akarták lopni az urnát, amelyikbe te, mint tolvaj és szélhámos, a voksodat beledobtad, - felelte Vlagyimir Jevgenyevics.
- És ellopták? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Nem, mert a biztonságiak megakadályozták, - válaszolta Vlagyimir Jevgenyevics.
- Kár, - sóhajtott Vladimir Vladimirovich™, - hagyni kellett volna, úgy érdekesebb lenne.
- Nem értem, - mondta zavarodottan Vlagyimir Jevgenyevics, - hogy lenne úgy érdekesebb?
- Há', ha ellopják, akkor majd a tolvajok és szélhámosok pártja visszalopja, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - aztán a tiltakozó tolvajok megint visszalopják, erre a tolvajpárt ismét visszaszélhámoskodja... Ezzel egy ideig jól elszórakoznak, a média úgy szintén, miáltal a közönség is, nem is beszélve a hatalmas külföldi piárról, pláne, hogy a csöcsrázókra mindig mindenütt buknak.... Szóval hosszú időre ez a folyamatos visszalopkodás lett volna a fő téma mindenütt. Ez határozottan jó és hasznos.
- Mire jó és miért hasznos? - csodálkozott Vlagyimir Jevgenyevics.
- Ejnye, no, hát nem érted? - kérdezte morcosan Vladimir Vladimirovich™. - Ha ez a fő téma, akkor más nem lenne fő téma. Akkor pedig csendben és nyugiban tesszük a dolgunkat...., bármit és akárhol...
Vlagyimir Jevgenyevics döbbenten hallgatott.
Vladimir Vladimirovich™ elmosolyodott és kikapcsolta a telefont.
"Meg kéne már tanítani ezeket a korszerű piárra", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "már ideje lenne elfelejteni a régi módszereket és reflexeket..., na, majd..."

2012. március 22., csütörtök, 11:26:56 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a városkörnyéki rezidenciájában üldögélt és a koratavaszt élvezte. Egyszercsak a veranda ajtaja kitárult és a napsütötte helyiségbe belépett Dmitrij Anatoljevics Medvegyevaz Oroszországi Föderáció Elnöke.
- Testvéró! - mondta izgatottan az Elnök. - Igaz az, hogy te nélkülem alakítod meg a kormányt?!
- Miért nélküled? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Veled. Hiszen megigértem. Te leszel a miniszterelnök.
- És a többi miniszter?! - kiáltott fel Dmitrij Anatoljevics. - Én is akarom őket megválogatni!
- A többi is akarod? - ismét csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Na, jól van, gyere ülj le. Alakítsuk együtt azt a kormányt.
Az Elnök leült a karosszékbe. Vladimir Vladimirovich™ maga elé húzta a mappát és kinyitotta.
- Itt van, például, a kulturális miniszter, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - nézzük a lehetséges jelölteket.
Vladimir Vladimirovich™ elkezdte kiszedegetni a mappából az arcképeket.
- Mondjuk, itt ez a Csaplin protoiereus, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - vagy ez a Marat Gelman galériás. Vagy mondjuk itt ez a Rogozin...
- Rogozin? - kérdezte értetlenül Dmitrij Anatoljevics. - Miért épp Rogozin?
- Hát, én úgy gondoltam..., - vonta meg vállát Vladimir Vladimirovich™, - ő valahogy kapcsolódik Csaplinhoz.. Telefonált nekem minap, aztán kérte a soros katonai rendfokozatba való előléptetését...
- De hiszen ő nálunk a honvédelemmel foglalkozik! - értetlenkedett tovább az Elnök.
- Jól van, jól van, - bólintott Vladimir Vladimirovich™, - legyen Rogozin a hadügyér...
Vladimir Vladimirovich™ visszatette az egyik arcképet a mappába.
- Kettő maradt, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - holott három kell. Ki lesz a harmadik?
- Miért? - kérdezte Dmitrij Anatoljevics.
- Mit miért? - kérdezett vissza Vladimir Vladimirovich™.
- Miért kell három? - kérdezte az Elnök.
- Hát azért...., - vonta meg vállát Vladimir Vladimirovich™, - így szokás... Mi van, te még sosem alakítottál kormányt?
- De hiszen nem hagyod!!! - kiáltott fel az Elnök.
- Na, most meg miért kiabálsz? - kérdezte halkan Vladimir Vladimirovich™ és mereven ránézett az Elnökre.
Dmitrij Anatoljevics elpirult.
- Mellesleg, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - miért is ne?
Vladimir Vladimirovich™ ismét belekotort a mappába és kiszedett egy újabb arcképet, majd a többi mellé tette.
Dmitrij Anatoljevics megnézte.
A fénykép róla készült.
- Miért én? - kérdezte értetlenül Dmitrij Anatoljevics, - Fígy, tetsvéró, miért éppen én?!
- Há', miért..., - vonta meg vállát Vladimir Vladimirovich™, - te nálunk kulturember vagy? Az, kulturember. Hallgatod a Díppörplöt, vagy hogyishíjják... Könyveket olvasol. Azt az izét, na... Etnogenézis.., tán nem?
Dmitrij Anatoljevics ismét elpirult.
- De hiszen én leszek a miniszterelnök..., - mondta halkan az Elnök, - hiszen te magad igérted...
- Jól van, jól van, - mosolyodott el Vladimir Vladimirovich™, - már viccelni sem lehet veled...
Vladimir Vladimirovich™ eltette Dmitrij Anatoljevics fényképét, majd előszedett egy másikat.
- Itt van, mondjuk, ez a Dobrogyejev..., - mondta Vladimir Vladimirovich™.
Dmitrij Anatoljevics föllélegzett.

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ nagyon unatkozott, ezért - annak ellenére, hogy esze ágában sem volt követni Dmitrij Anatoljevics újabbkori bolondériáit, és nyomulni mindenféle hülye szociális hálókban, hülyeségeket írkálni olyan izékbe', mint az a Twitter vagy mi - odaült egy direkt az ő számára telepített, bazinagy képernyős kompjuterhez, és nyomogatni kezdte a direkt az ő számára telepített egygombos egeret.

Miután végigkattogott a hazai híreket közlő, rendesen ellenőrzött független portálokon, elégedetten nyugtázta, hogy mindenütt helyet adnak a nem formális ellenzék benyögéseinek is, ahogy ezt a szuverén demokrácia kiszélesesítésének és fejlesztésének meghatározott kormányprogramja előírja, nagyokat vigyorgott "a tolvajok és szélhámosok pártjának" aljasságait és "a véres diktatúra" cselvetéseit leleplező bátor kiállásokon, és beírta kis noteszébe az emlékeztetőt, hogyaszongya "majd meg kell dicsérni a piárosokat, egészen ügyesen ténykednek", aztán úgy gondolta, hogy körülnéz kicsit külföldön is. Be is tévedt valahogy a valamiért mulatságosan PofaKönyvnek nevezett, az egész világot beterítő portálra, ahol mostanság valamiért mintha túl sokat foglalkoznának azzal a római fürdőmedencével, ahol meg valamikor épp vele foglalkoztak túl sokat. A nyelvület nem értette ugyan, de nagyon sok vicces képet látott, és szinte mindegyiken egy snájdig úriember volt látható különböző mulatságos pózokban. Vladimir Vladimirovichnak™ feltünt az is, hogy szinte minden kommentelő, aki valamilyen érthetetlen dolgokat firkált erről a snájdig, jó kiállású úriemberről, a neve előtt, sőt, egyesek utána is Dr. címet használ.
- Hm, ez meg miafranc?! - döbbent meg Vladimir Vladimirovich™. - Úgy emlékszem, hogy az a római fürdőmedence egészen kicsi, és a fürdősék is egészen kevesen vannak, itt meg mindenki doktor! Mi van ott? Tudományos konferenciát tartanak, hogy ennyien összegyűltek?
Vladimir Vladimirovich™ már épp arra készült, hogy utánanézzen ennek a fura és szokatlan jelenségnek, amikor zsebében hirtelen megszólalt a kormányzati mobilhíradó készüléke. Vladimir Vladimirovich™ előkotorta zsebéből a mobilját és megnyomta az arany kétfejű sas egyik feje alá rejtett egyetlen nyomógombot.
- Fígy, testvéró, - szólalt meg a telefonban German Oszkárovics Gref, ex-pénzügyminiszter, jelenleg pedig a Szberbank Elnökének ismerős hangja, - lenne egy akviziciós-tranzakciós-opciós konstrukcióm, amiben segíthetnél...
- Milyen marhaságot találtál ki már megint? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Biztos valami nagyon kurftlis, kellőképp bonyolult és rendesen kuszált dolog, amit úgysem fogok érteni...
- Nos, nem mondanám azt, hogy egyszerű lenne, - válaszolta German Oszkárovics, - de nem is kell mindenkinek értenie.
- Jóvanna, mondjad, - sóhajtotta Vladimir Vladimirovich™, - ne kímélj. Miről van szó?
- Tehetnénk egy apró szívességet Viktor Viktorovicsnak, - mondta German Oszkárovics.
- Kiafranc az a Viktor Viktorovics? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Valahogy nem ugrik be.
- Ej, no, hát találkoztál is vele jómúltkor, úgy két éve, tudod, jókat nevettünk utána, - felelte German Oszkárovics. - Abból a római füördőmedencéből jött, amiről már hallottál, mondta, hogy most majd őalatta minden másképp lesz, nem úgy mint annak a táncoslábú hazudós elődjének idején, olyan kapcsolataink lesznek, hogy csak na és az egész világ hasra esik és seggre ül ámultában...
- Ja, emlékszem már, - mosolyodott el Vladimir Vladimirovich™, - az tényleg jó volt, mondtuk, hogy ok, kereskedjünk, mid van? Erre azt mondta, hogy nagyon szép álmai vannak...., de egyik sem ortodox.... A bolond tolmács pedig ezt úgy fordította, hogy nem pravoszláv álmai vannak, emiatt meg a Pátriárka fölhúzta az orrát... Tényleg jót szórakoztunk a mókán...
- Úgy van, aztán meg volt az a Keleti Szellentéses ötlete és a világtengereken száguldozó gazdasági gyorsnaszádja, - bólogatott sűrűn German Oszkárovics, - emlékszem ez is nagyon tetszett neked...
- Aha, - vigyorgott Vladimir Vladimirovich™, - jó srác az, határozottan jókedvre tud deríteni... Mit kell most segíteni rajta, hogy neked segítsek?
- Nos, az a helyzet, hogy ők annak idején átvették tőlünk a Duma androidosításának programját, - kezdte magyarázni German Oszkárovics, - aztán tuningoltak rajta, kreatívice, és megfejelték azzal, hogy a fő androidból elnököt csináltak...
- Nagy kunszt, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - nálunk is Duma- és pártelnök a fő android, tán nem ismered Borisz Grizlovot az ő csikorgó lánctalpaival?
- Csakhogy náluk nem dumaelnök, hanek államelnök a fő android, - magyarázta tovább German Oszkárovics, - dumaelnoknek dumálnia kell, országelnöknek meg nem kell dumálnia, csak írnia kell, pontosabban aláírnia.
- Értem a célzást, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - de nem tetszik...
- Nem a mi államelnökségi szokásainkra és metódikára utaltam, - mondta gyorsan German Oszkárovics, - nálunk dumálnak is, meg írnak is az Elnökök, épp ezért arra a szintre nem teszünk androidot.
- Maradjunk annyiban, hogy az sem jó, ha sokat írkálnak az elnökök, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - pláne mindenféle Twittereken meg ilyesmiken.... Jól van, folytasd tovább.
- Nos, mostanság kiderült, hogy sajnos az ő főandroidjuknak a programja nem volt eléggé lekorlátozva, - folytatta German Oszkárovics, - ha csak aláírásra lett volna beállítva, akkor nem is lett volna semmi gond, de sajnos írkált is, ha nem is sokat, mert a másolóprogram mindent elintézett helyette, de azért mégis irkált. Igaz, hogy ez még a kezdeti kisérleti fázisban volt, akkor még nem figyeltek erre a hibára, most meg balhé van.
- Miért, mit írt az az android a kisérleti fázisban? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Doktori disszertációt irkált, - válaszolta German Oszkárovics.
- Miafrancnak egy doktori disszertáció egy androidnak???!! - ámult el Vladimir Vladimirovich™.
- Flancnak, - felelte German Oszkárovics. - Mondom, hogy nem figyeltek oda rendesen a fejlesztésnél, rég volt ez, jó húsz éve, akkor még sehol sem volt az androidipar.
- Aha, értem, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - és most mi a gond?
- Hát, rájöttek, hogy túl sokat írkált, vagyis ahhoz képest, hogy egyáltalán nem kellett volna, - felelte German Oszkárovics. - Ezen kívül pedig így vegyítve, kiugrott az, hogy a másolóprogram rendes működése túltengést eredményezett az íróprogrammal szemben. Emiatt most mindenféle plágiumokat kiabálnak mindenfelé.
- Na bumm, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - hadd kiabáljanak. Nálunk a Borisz Grizlov is kiállt valami hatalmas tudományos vívmány mellett, kiabáltak is sokat, hogy megint feltalálták a perpetuum mobilet, de nem érdekes, attól még semmi sem változott...
- Na, igen, csakhogy ezeknél ottan ciki a dolog, - magyarázta a helyzetet German Oszkárovics, - nagyon oda vannak a nemzeti méltósággal, a becsülettel és megbecsüléssel, az ősi erényekkel...., na, tudod, kis népeknél muszáj az ilyesmi, ha nincs mire nagyon büszkének lenni, akkor rosszul érzik magukat... Száz szónak is egy a vége, most nagy balhé van és veszélyben van Viktor Viktorovics androidja.
- Milyen veszélyben van? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Elszedik tőle a doktori címet, - felelte German Oszkárovics.
- Minek egy androidnak doktori cím???!!! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Flancnak, - felelte German Oszkárovics. - Mondom, hogy kicsi nép, nagy büszkeség...
- Aha, értem, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - azaz továbbra sem értem, minek androidnak a doktorság?
- Az a helyzet, hogy nem tudják róla, hogy android, - magyarázta German Oszkárovics, - ezt titokban tartják, csak a korlátolt emberek szűk körének van erről tudomása.
- Mindegy, - mondta Vladimir Vladimirovich™, mert már unta a témát, - miben segíthetünk?
- Adjunk neki díszdoktori címet, - felelte German Oszkárovics, - mondjuk a Lomonoszovnál odaitélhetnék, nem nagy ügy...., volt ugyan régebben ilyen esetekre a Lumumba, de az már nincs meg, meg aztán ezek nem négerek...
- Értem, szóval adunk a Viktor Viktorovics androidjának díszdoktorságot, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - és ő mit ad nekünk? Volt neki valami Maléve, vagy ilyesmije, de az már nincs meg... A MOL-ot jópénzért visszavásárolta, jó móka volt az is, mije van még neki a szép álmain kívül?
- Nézd, az a helyzet, hogy mi megvettük a Volksbankot..., - kezdte magyarázni a konstrukciót German Oszkárovics, - az pedig ugyebár az osztrákoké volt, de abban a fürdőmedencében van, na az most már nem az osztrákoké, meg aztán amúgy is a labancok nem túl frankók a kurucok számára, ezért úgy gondolom....
- Ááááálllj! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - KIafrancok azok a labancok és kik a kurucok? Ne is folytasd! Nem is akarom tudni, nem is érdekel, mondtam, hogy úgysem fogom érteni az akviziciós rekonstrukciódat. Majd hajtsd ki magad, ahogy gondolod, de ne járjunk rosszul. Tőlem lehet díszdoktor, mit bánom én, nekem úgysem kell tárgyalnom azzal az androiddal, Viktor Viktorovics pedig alkalomadtán megint elszórakoztat valami jó vicces ötletekkel...
Vladimir Vladimirovich™ kikapcsolta a mobilt és ránézett a képernyőre.
Az összes kommentelő neve mellett most már DDr. jelzést szerepelt.