Tolmácsok Fekete Táskájáról lesz
szó, ami Országosan Híres egy cucc volt egyidőben. A Hun-véd-Hun-nem-Védségnél, ugyanúgy mint minden más Intézménynél, időnként mindig bevezetnek, előírnak, elrendelnek valamit, és akkor hajrá! Volt már olyan is, hogy „Burok krácia elleni harc”! Erre még külön bizottságot is létrehoztak. Felmértek, meg vizsgáltak, meg jelentésbekértek és felterjesztettek, meg elemeztek, hogy miként kell a sok papírt megspórolni. Teljesen világos (mint a Köbányai), hogy ennek következtében további tonnapapirok fogytak. Na, ahogy ez lenni szok. Tudjátok, nem az eredmény, hanem a Kampány a fontos, jobban mondva a nagy nyüzsgés Látszata! Ez, gondolom, máshonnan is ismerős lehet nektek…. No, egyszer aztán elrendelték, hogy Tilos a Pia! Semmit Soha Sehová! És a megakadályozásra az MP-ket rendelték ki, mer´hogy ezek állnak minden kapuban és akkor már necsak a belépőket és kilépőket, de a be- és kihurcolt cuccokat is ellen- és őrizzék! A Nagy Góréságot ez persze nem zavarta, mert ugyebár az ő piálásuk, az más! Azt repinek híjják! És ahhoz, ha úgy adódik, akkor egy egész pincérhadosztály dandárzászlóaljszázad jön, teherautókkal és kamionokkal, titkos nyiltparanccsal és ládákkal. A nemnagygóréság és pórnépség pedig még névnapos születéskor sem, meg különben is pfúj, ronda részegbanda és hasonlók! Ezek után, ki hogyan tudott, de mindenki átment csempészbe, na, tudjátok, ahogy ezt a világtenger-óceáni kikötőkben is csináljuk mindig. A hülyetolmácsok viszont nem védett állatfaj, igy aztán védelemre szorulnak, mert igaz, hogy ők egy szükséges rossz, de mégsem árt, ha nem pusztulnak ki teljesen, annyira meg nem hülyék, hogy ne gondoskodnának saját magukról. Egyszóval azért, hogy a fináncőrség empik ne lőjjenek ránk, és ne ellenőrizzenek mindig, mert mindig lebuknánk, hát kitaláltuk azt, hogy majd közmegegyezünk velük. Ez sem volt valami új dolog, mert a vámosokkal is ezt csinálják azóta is, csak nálunk sokkal nagyobb méretekben…. Innentől kezdve találtunk egy „rendszeresített” kisbőrönd-diplomatatáska formájú akármit, ami kifelé nagyon kulturáltan láccott, ami benne volt, az meg mind befelé alkalmas volt valójában is, nemcsak láccólag. És ezt a Fekete Táskát naná, hogy időnként egy-egy MP hozta be nekünk, hogy ne kelljen fáradnia az ellenőrzéssel – annyira senki sem hülye, hogy megnézze, hogy tényleg az van belül, amit előzőleg ő saját maga tett bele. Mivel ez a szisztéma tökéletesen működött hosszú-hosszú éveken át, szinte az összes MP apránként megismerte, már tisztelegtek is a Fekete Táskának, amikor jött befelé a kapun. Egyszer viszont olyan helyre kerültünk, ahol nem volt kapu, de nagy préri körbe-körbe annál több. És megint elrendelték a teljes szesztelenséget és a nyári nagy melegben teljes volt a kiszáradás! Nos, mivel a tolmács abban különbözik egy adjutánstól, hogy amig az adjutáns simára van borotválva és enyhén ittas, a tolmács viszont simán tajtrészeg és enyhén borotvált, elkezdtük törni a fejünket azon, hogy mászunk ki a nagy slamasztikából? Az MP-kre nem lehetett számítani, mert csupa idegenek voltak és nagyon megvesztegethetetleneknek tűntek, hosszú tárgyalásokra viszont nem volt elég idő. Nos, mivel ekkor még rendesen meg voltunk szállva és még nem volt tóvárosi konyec vagy ilyesmi, hát gyorsan találtunk egy ruszki generálist, akinek viszont magyar Volgája és még magyarabb sofőrje volt. Mivel ő is száradt rendesen, hát gyorsan megállapodtunk – ő ideadja a kocsit meg a sofőrt, mink meg megszervezzük az importot neki is, meg magunknak is, aztán majd megünnepeljük együtt a sikeres közös együttműködési gyakorlati operációt. A magyar sofőrgyerek egyből felfogta a titkos akció fontosságát, ezért gyorsan átöltözött civilbe és elindult héthatáron-háromfalún túlra, mert a közelikben nagyon nyüzsögtek a szigorú tekintetű ellenőrök. El is ment jó messzire és nem volt hülye, hogy megálljon a kocsma előtt, hanem távolabb állt meg, „álcázta a kocsit” valami félreeső kisutcában, kiszállt és gyalog slattyogott a meghatározott Cél irányában. Észrevette persze, hogy a járda mellett valami katonai dzsippek álldogálnak, de kinek mi köze hozzá, hogy egy magyar faluban vasárnap délelőtt valami farmeros pólós magyargyerek hová kocog és miért. Na, el is jutott a kocsmába, meg is töltötte a Fekete Táskát rendesen (egy láda Sör!!! + még egy üveg fektetve épp belefért), jön visszafelé és Ekkor!!! az egyik dzsipből kiszól neki valaki: „Te haver! Az nem a tolmácsok Fekete Táskája ott nálad?” A srác köpni-nyelni nem tudott, de amikor visszajött akkor mondta, hogy most már ő is elismeri – ez a Fekete Táska egy Országosan Híres egy cucc és ezek után már ő is tisztelegni fog, ha meglátja bárhol valahol! Na, ennyi drága jó sztrovacsekok, és ne verekedjetek már annyit – ha meglenne ez a Fekete Táska virtuális változatban, akkor szívesen adnék belőle mindenkinek Egy-Egy Pofa Sört, csak hagyjátok egy picinyt abba a sok vicsorgást! Nem gondoljátok úgy, hogy néha már pihenhetnétek is? Egészségtekre! Tolmatsch Sztorik |
