Hát akkor szervusztok, drága jó sztrovacsekok! Folyassuk a TolmatschStorykat! A mait a mindenféle plecsniket kedvelőknek, de főleg azoknak ajánlom, akik még amolyan Büszkék is lennének ezekre a csecsebecsékre ;o) … Amikor még sokan marhára komolyan vették azt a varsói paktumszerződést (aminek az oszlatásáról már írtam), mindig szerették a nagy csindarattát, amivel Ünnepelni lehet. Ez persze szoros összefüggésben volt az ősi orosz mondással, miszerint „Legyen Vodka – ürügyet meg majd találunk hozzá!”, na, szóval elhatározták, hogy „méltó” módon megemlékeznek a 25. évfordulóról. (Hogy miért épp ezeket a kerek dátumokat kedvelik mindig, amikor naponta is lehetne ünnepelni, ahogy én csinálom eztet állandójan? Biztos „fel kellett halmozni a készleteket”, mer´hogy a polcok akkoriban ott kinn elég üresek voltak…) Összehívták a mindenféle nagykotonanépséget minden oroszok fővárosába és ünnepélyesen ittak (a kiskotonanépség meg őrt állt körbe-körbe és száradt közbe´). A nagy ünnepi piálásra való örök emlékezésre meg minden nagykotona kapott egy-egy szép csicsás emlékjelvényt, tudjátok, olyan pajzsokkal,  kardokkal (ezt biztos a KGB-től vették át a kotona mű vész megalkotók), meg olyan csillagokkal, amelyeket azóta rég betiltottak már. Mindenki nagyon örült ezeknek a plédaraboknak, marhára büszkék voltak és erre megint ittak jó nagyokat. Aztán mindenki hazautazott és vitte magával a plecsniket. Ezek után egyszer csak a ferdítőkhöz befutott egy „Adományozó levél”, hogy ugyan írjuk már le magyarul, hogy milyen fontos egy esemény volt ez az egész, amire ezt a plecsnit megalkották és szétajándékozták egymásnak. Leírtuk. Leadtuk. Puff! Jött vissza azzal, hogy hülyék vagyunk, mert az biztosan nem úgy van, ez nem lehet csak úgy simán jelvény, mert azt a gyerekek gyűjtik, ez biztosan valami Más! Ezt csak a Nagyok kapják! És „honosítani” kell! Keressük csak meg a mindenféle szótárakban, biztosan van rá valami Komolyabb szó! Néztük. Kerestük. Hát…. ha beledöglöttünk volna, ez akkor is csak Jelvény, de sem medália, sem „emlék érdemrend”, sem olyan „kitüntetés”-féle erre speciel nem húzható rá. Visszaküldtük. Puff! Szőnyegszél. Értsük meg! Ilyen nincs! Ezt rendezni kell, utasítás a viselésre, mer´hogy egyáltalán nem mindegy, hogy jobb vagy bal oldalon, zseben, zseb alatt vagy fölött, meg egyáltalán a Szint! Egyszóval hülyék vagyunk és hajtsuk végre! Az egész banda bújta a szinonimaszótárakat, már bedobtuk az orosz-angol-német-francia-spanyol-olasz  és amit csak találtunk mindenféle áttételeket, kerestük az értelmező- és etimológiai szótárakban – sehol semmi, ez bizony Jelvény és kész! Persze, ha parancsot adnak rá, akkor bármit leírunk, de a Nyelvnek még a NagyKotonák sem képesek parancsolni. Na, mindegy, valahogy abbamaradt a küzdés, különben is egyszer csak befutott újabb 100 darab ebből az akármiből, és innentől kezdve a szemétügy már azon törhette a fejét, hogy kik és milyen Szintig kaphatják ezt meg az egész magyar népes hadból és seregből. Gondolom, csak megbírkoztak ezzel a rendkívül fontos Állami Feladattal, de minket legalább is békén hagytak. Eltelt egy kis idő, aztán egyszer csak csináltak megint egy olyan Nagy Gyaksit, erre meg megérkezett az Egybesült és állig Felfegyverzett Erős Főparancsnok. A tolmácsbandánk szépen „kitelepült” valahová, melóztunk meg melóra vártunk, jó sokat, ahogy szoktuk (de velünk volt a Fekete Táska, igy aztán nem unatkoztunk). Egyszer csak jött a parancs (mert ez mindig jön, hogy a fene egye meg), megint bedobtak engem egy helcsibe és elvittek „tolmácskisérni” ezt a marsallt, nehogy eltévedjen a kiséretével együtt ebben a hatalmas országban. Kiderült, hogy most éppen nem is katonai, hanem „vadászpihenő” programját tölti, pontosabban már azon is túl van és most díszkaja lesz, túszokkal vagy tósztokkal vagy ilyesmi, és azt nem lehet „csak úgy”, ez nem egy sima piászat, ezekhez az „úri italokhoz” már tolmács jár, illetve ül, illetve áll (mer´hogy minden be- és lehajtásnál fel kell állni, hogy jobban csússzon vagy micsoda). A marsallom el is mondta a szép mondókákat – ez egy olyan év volt, hogy mindenütt ezt a 25. évfordulót itták, ekkor értettem meg igazán, hogy mi a jelentősége, ez nem egy sima névnap, hanem egész éven át lehet ünnepelni! Szóval megvolt a nagy duma, ittunk is rá, aztán a marsall intett a szárnysegédes ezredesének, az benyúlt egy táskába és az összes asztalelvtársúrnak a tányérja mellé lerakott már nem egy EmlékJelvényt, hanem egy jó nehéz EmlékPlakettet! Taps! Tuss! (A tusst egy cigányzenekar húzta, amit szerintem a nagy kapkodásban valamelyik jobb kocsmából hirtelen odarángattak). Mindenki marhára örült és bulldog is volt hozzá, kellőképp meghatódott képpel. Ittunk rá! Ezután a marsall körülnézett, hogy na, még kit tehet itt boldoggá? Ahá, kiszúrt egyből néhányunkat a „technikai személyzetes” aljanépségből és demokratikusan intett, hogy „Sorakozó!” Sorbaálltunk: a protokollos nyüzsgős akárki, személybiztosítós sofőrszimat, mittoménmilyen adjutánsok és szagértők, az orvos, a hülyetolmács rosszmagam, szóval csupa ilyen fontosember. Intett a segédtiszt ezredesnek, az benyúlt a táskába ÉS adogatta a marsallnak a nevezetes EmlékJelvényt! A főparancsnok odalépett mindenkihez, jatt, feltűzés, vigyor, tuss! (Már ekkor félszemmel lestem, hogy na ebből baj lesz, mer´hogy ingre én még egyszer ilyen szép ferderondán nem tudom ezt visszatűzni mosás után esetlegesen. Be is jött! Amikor a többiek később bámulták, egyből akadt valami szabályismerő, aki kifogásolta, hogy nem igy kell, meg amúgy kell, én meg mondtam, hogy na, legjobb lesz, ha ezt megbeszéli ezzel a marsallal, mer´hogy ő csak tudhassa asztatat, ha igy tűzte fel!) A Gond viszont sosem jár egyedül, na, itt is megvolt a cikibaj: az ezredes Több EmlékJelvényt nyomott a marsallunk markába, mint amennyien voltunk, ez meg csak bámult, hogy most akkor ezzel micsináljon? Ki nem vigyorog itt még annyira, amennyire ő gondolná? Ahá, kiszúrta a népzenészeket! Intett nekem, hogy kövessem. Odamentünk a prímáshoz. Azt mondja a főparancsnok: „Maguk milyen zenekarból valók?” (na eztet úgy gondolta, hogy a cigányainkat valami olyan 1500-tagú Vöröszászló- és egyéb rendekkel kitüntetett Alexandrov-Moiszejev vagy Nyírfácska akármiből és nem a sarki kocsmából emelték ki), én lazán azt ferdítem, hogy „Milyen zenekar ez?” Azt mondja a prímás, hogy „Népi!” Lefordítom, hogy „NépMűvészeti orkesztra!” Aszongya a főparancsnok (a romaprímásnak): „Hol tanultak zenélni?” (Belülről teljesen kifeküdtem, ilyenkor nagyon gyorsan forognak a tolmácsagykerekek – most az lenne a Nagy Poén, ha a prímás azt válaszolná Oroszul, hogy „…tudja, marsallkám, én a Csajkovszkij Konzervatóriumon végeztem karmester szakon, ez meg itt nekem csak egy hobby!” -  na, erre mit lépne a Főparancsnok?!) Közben ferdítem: „Milyen vizsgájuk van? (OSzK)” Azt mondja a prímás: „A-kategória” Ferdítem a marsallnak: „Phű! Marha nagy fokozat! A legeslegmagasabb zenei!” – mondani sem kell nektek, egy idő után a jó tolmács már úgy hazudik, hogy nem is pirul közbe´! A marsall erre: „Nagyon jó! A zene mindig fellelkesít mindannyiunkat!” Ezzel máris nyomja fel a romáknak a Díszes Nagy EmlékJelvényt az összes karddal, pajzzsal és csillaggal ékesítve. Dörgő taps, kitörő lelkesedés! Tuss! (Látom közbe´ a szemem sarkából, hehe, mintha hervadnának az előzőekben díszkitüntettek…) A bőgős pedig annyira örült, hogy csak úgy húzta jobbra-balra a vonót ÉS … puff! lelökte az asztalsarkán álló Sörösüveget! Platty! Sör ki! (Hogy a szeme folyt volna ki, az ilyen aljas dologra! – gondoltam, de nem mondtam, mert vigyázni kell az ilyennel, még képes félreérteni…) Takarítónéni felmosóronggyal-vödörrel be, törlés. Marsall odalép ÉS neki is ad egy DíszEmlékJelvényt (aminek az Érem, Rend, DíszRend és egyéb változatait annyira kutattuk). Taps! Tuss! Iszunk tovább! Hát, ennyi, sztrovacsekok. Igy lett nekem is egy Akkora BaziNagy Értékes Kitüntetéses Dísz EmlékRend és Medália JelvényPlecsnim, amit a hülyetolmácson kívül csak a magasparancsnoki állománynak, egy-két léhűtőnek, a cigányzenekarnak és a takarítónéninek van meg (ha még ki nem dobták, hisz „előírásosan viselni” úgysem lehet, hiszen a totálrészegen lógva is csak mindenféle „totaliriánus” vagy ilyesminek számít ma már). A kiömlött Sörre viszont még ma is nagy felháborodással és nosztalgiával gondolok. Hukk! Ez meg a Petrodvoreci SörRend Parancsoki Fokozata azaz A Tolmatsch Jelvény (zubbonyon felső zseb gombjára tűzve viselendő, akkor a teteje nem lácc, mer' takarásba' van....) Wágner úr (a Kiömlött Sör EmlékRendjének nagymestere) Tolmatsch Sztorik