Hát szervusztok, drága sztrovacsekok, látom megint veszekedtek, mint rendesen. Na, akkor ideöntöm nektek a TolmatschStoryk mai adagját, csak hogy ne unatkozzatok.

Tulajdonképpen nem is TolmatschStory ez, hanem csak amolyan ferdítés, és VédőGatya Storynak is nevezhető, de a kotonáéknál a gatya is valamiért roppant fontos dolog, és ha hiányzik a rovancsnál, akkor mindenki lop egyet, aztán aki gatya nélkül marad, az fizet, de hogy ki issza el, azt nem tudom.

Hát akkor képzeljétek el, hogy valahol marha-marha messze az ázsiai sivatagokban a ruszkiknak, akik akkoriban még szovjeteknek hitték magukat, volt egy bazi nagy atomgyakorlóterük, ahol időnként nagy titokban robbantgattak. Ez annyira titkos volt, hogy csak úgy na! Csak a jenkik tudtak róla meg mindenki, akit ez érdekelt, pedig akkoriban még nagyon vicsorogtak egymásra és csak tagadtak meg cáfoltak, még azt is, amiről tudni sem lehetett, hogy mi. Az ottlévők viszont nagyon titkosak voltak és teljesen úgy éltek, mint ahogy mi, tengerészek szoktunk a karanténban, amikor fel kell tűzni a sárga zászlót és az őrség nem mond semmit, de lő.

Szóval ezeknek a kotonáéknak mindent, de mindent odahoztak és szállítottak helybe. Tették pedig ezt olyan szovjetmódra tervszerűen, ami annyit tesz, hogy sokáig nincs semmi, de aztán semmi más nincs csak egyvalami, az viszont dögivel, ha kell, ha nem kell. Egyszer odaszállítottak egy hatalmas rakomány jugoszláv fürdőnadrágot és egy idő után az egész távoli helyőrség abban parádézott, de mindenki egytől-ezervalamennyiig!

Épp egy ilyen marhatitkos robbantás előtt odaérkezett hozzájuk egy fiatal hadnagy, épp akkoriban végzett. Na, sokat nem tudtak vele foglalkozni, csak úgy tessék-lássék módra odavetettek neki néhány szót, mert már mindenki rohant is a fedezékbe. A hadnagy is futott az egyik ilyen bunkerba, oszt´ mikor odaért néhány tiszt meg már benn ült. Ezek ránéztek és egyből látták, hogy frisshús-ágyútöltelék. Bemutatkoztak, szóbaeredtek, aztán az egyik csak úgy megkérdezi, hogy megkapta-e már a felszerelését, de főleg a VédőGatyát? A hadnagy ledöbbent, hogy milyen VédőGatya? Erre mondják neki, hogy hát ami az atomtól véd és anélkül nem is lehet a bunkerban csücsülni. A hadnagy meg azt hitte, hogy ugratják, erre az egyik letolja a nadrágját és mutatja ezt a jugó fürdőnadrágot. A hadnagy még mindig értetlenül-hitetlenül vigyorog, erre meg letolja a másik, a harmadik, a negyedik is. Na, erre már sápadozni kezdett. Aztán szóltak neki, hogy még van egy kis idő és gyorsan fusson a raktárba vételezni. A hadnagy egyből rohant, volt vagy öt kilométer, de valószinűleg csúcsot döntött.

Be is ért kifulladva a laktanyába, amikor jön vele szembe a Parancsnok, megállítja, kérdi, hogy mit rohangászik itten, amikor riadó van? Ez meg jelenti lihegve, hogy hát VédőGatyát kell vételeznie. A Parancsok döbbenten nézi, hogy miket beszél ez itten és próbálja megmagyarázni, meggyőzni, hogy nincs semmiféle VédőGatya, honan szedte ezt a marhaságot, menjen vissza azonnal. A lihegő, sápadt hadnagy erre már kezdett vörösödni, mondja is, hogy az nem lehet, mert ő még nem kapott ilyet, neki fiatal felesége van és gyereket akarnak…. A Parancsnok meg már kezd begurulni és üvölt, hogy milyen hülyeségeket hord itt neki össze, hát értse meg, hogy nincs semmiféle VédőGatya rendszeresítve, nézze meg, rajta sincs semmi különleges cucc, és letolja a nadrágját ő is…. alatta meg ott a jugoszláv fürdőnadrág….

Ezután vili, hogy a hadnagyot sokáig kellett felmosni és életrepofozni.

Hát ennyi, sztrovacsekok, most már érthetitek, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a pcsikvári-féle melltartóknál egy alsógatya is sokkal fontosabb lehet :)


Tolmatsch Sztorik