Mint hüjekotona-szartolmács (má' sokszor elmagyaráztam - civileknek hülye katona, katonáknak pedig csak egy szar tolmács) mindig is nagyra tartottam a Had(d legyen)tyugyományot és még inkább a Had(d legyenek)mű-vészeket...., habár sokat ütöttek emiatt ..., de a különböző elméleti és gyakorlati viták végén mindig azt fogadták el egységes nézetként, hogy egy tolmács az nem egy mű vész, hanem igenis igazi veszély, főleg, ha belekontárkodik a nagyok és komolyak dolgába az ötleteivel.

Na, egyszer megint egy nagyon-nagyon fontos parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatra zavartak ki bennünket, ahol egy bazi nagy teremben a komoly had(d legyenek)mű-vészek nagyban mindenféle haditerveket készítettek, térképekkel (ezeken volt sok-sok krumpli, amik a csapatok diszlokációját jelölték, illetve szép színes nyilak, ezekkel meg azt jelezték, hogy majd merre kell ennek a sok népségnek-katonaságnak a teknikákkal mozognia), továbbá idő- és erőviszony számvetésekkel (ez meg annyit tesz, hogy mikor mi történik majd, illetve mi van az egyik küzdőnek meg a másiknak, és amikor majd elkezdik ütni egymást, akkor melyik mekkora pofonot tud adni, hiszen az nem csak úgy van, hanem csak parancsnoki előrelátással, tervezéssel, szervezéssel, és erőfeszítéses együttműködéssel lehet kiszámolni és prognosztizálni, a végrehajtásról nem is szólva).

Nekünk, kotonaferdítő tolmácsoknak pedig (kivételesen) nem volt semmi dolgunk, mert a korábbi mindenféléket már megcsináltuk és leadtuk, a győzelmi jelentéseket pedig még nem gyártották le, hiszen amint említettem még a haditervezés-számolgatás stádiumában voltak. Szóval, ott ténferegtünk és unatkoztunk, csodáltuk a szép csicsás térképeket és időgrafikonokat, valahogy nem éreztük át az éles helyzetet maximálisan megközelítő megfeszített tevékenység légkörét, sőt, nagyon is békés hangulatban voltunk.

Nos, a tolmácsok ilyenkor jelentik az igazi vészt a had(d legyenek)mű-vészek számára, mert amilyen szemetek és dögök esetleg ötleteik támadnak és amilyen rohadt alakok képesek ezeket be is dobni!!!

Hát, be is dobtuk. Egyikünk megkérdezte, hogy egy Frontnál (ez kotonáéknál egy bazi nagy társaságot jelent, más néven Hadseregcsoportnak is nevezik) hány harckocsi van? Valamelyik óvatlan had(d legyen)mű-vész nem vette észre az ártatlannak tűnő kérdésben rejlő igazi vészt, és mondott valami számot. Egy másik - még óvatlanabb - pontosította. Egy harmadik, aki éppen térképet rajzolt, odaszólt, hogy a teljes állományt alapul véve az nem annyi, hanem annyi, mert van olyasmi, hogy egész harckocsi-hadsereg, de vannak harckocsi-hadosztályok, továbbá még a gépesített lövészhadosztályoknál is vannak harckocsiezredek, de még hozzá kell venni a harckocsi-zászlóaljakat és századokat is.... Valamelyik szagember rögtön elkezdte számolni és összeadni, egy másik beleszólt, hogy ne csak a magyaroknál szokásos szervezetet, hanem a varsói paktumszerződés fő erejét a szovjeteket vegye alapul, mert azoknál más a szervezet, pláne, hogy Frontról van szó... Pillanatok alatt az egész terem felbolydult, a tervezés-szervezés abbamaradt, had(d legyen)tyugyományosch konferenciába mentünk át...., mindenki vitatkozott, számolt, előkerült a szagirodalom is, a krumplikat és nyilakat, valamint a táblázatokat hagyták a francba, a szomszéd teremből is kezdtek átszivárogni a szagszolgálatos fegyvernemi tisztek...

Ekkor elhangott a második "ártatlan" kérdés - mennyibe került egy harckocsi?

A teremben lévő egyik anyagterves (anyagi-technikai tervező) tiszt, rögtön visszakérdezett, hogy melyik típus? Mivelhogy egy korszerűsített T-55 azért nem annyi, mint egy T-72-es, továbbá léteznek már T-80-asok is (mindez 1987-ben történt).... Egy másik - fegyverkereskedelemben jártas - szagértő azonnal megjegyezte, hogy különben is rögtön az elején tisztázzuk, hogy milyen valutában számoljunk, mivelhogy a sima rubel/forint árfolyam nem ugyanaz, mint a transzferábilis rubel esetében...

Na, lényeg, hogy ezen még elvitatkoztak egy ideig, számolgattak, átváltottak, újra számoltak... Időközben dűlőre jutottak a darabszámmal is, akkor osztottak-szoroztak-összeadtak és kivontak.... A tolmácskollégám szintén firkált valamit egy papírlapra - én nem tehettem, mert nekem ugyebár csak alacsonymatematikám van, és ha elfogynak a kézujjaim, akkor le kell vennem a cipőmet, de úgy meg büdös....

És akkor végül kijött az Eredmény!!! Hangosan ki is hírdettük:

Egy Front harckocsiparkjának Sörekvivalense - 87-es Kőbányai Világosban számolva - hat Velencei tó!!!

Mielőtt ezt megemésztették volna gyorsan elhúztunk a kantinba..


Tolmatsch Sztorik