Na, drága jó sztrovacsekok, a mai előadás tárgya a hagyityechnikai fejvesztés, gyártás, kereskedés, ami egy nagyon fontos dolog, mer' enélkül nem lehet seregezni, se szólóba', se koalicióba', se kooperációjóba', se sehogyan nem..., és ez így volt régen is, amikor még benne voltunk a varsói paktumba', nyakig...
Épp emiatt egyszer ideszerveztek hozzánk egy nagy konferenciatanácskozást egészen magas - miniszteri és miniszterhelyettesi szinten. El is jöttek mindenhonnan az összes varsói tagállamból a nagygórék és csak tanácskoztak, tanácskoztak, megdumálták, hogy majd koaliciós kooperációban ki mit fog csinálni, mivelhogy a KGST-nek is van ilyen haditechnikai szagterülete és azzal egyeztetve és koordináltan majd nagyon-nagyon jó, hatékony és gazdaságos lesz minden, mindenki boldog lesz, tapsol és énekel, valamint isz..., na, ahogy az ill és ahogy az lenni szok.
Így aztán az ilyen-olyan gyártóüzem látogatásokra és fejlett hagyityechnikai bemutatós demókhoz a nagygórék szállítására előgördült a Magyar Hadiipar Kiváló és Egyedi Terméke - az Ikarus 250SL tárgyalóbusz, azzal a nem is túl nagyon titkolt céllal, hogy ettől majd mindenki seggre es és rendel belőle tömegével, mink pedig ellátjuk a teljes varsói paktumszerződés összes egybesült és állig felfegyverzett erőit ezzel az elegáns, összkomfortos, korszerű nagyon magasparancsnoki mozgó vezetési ponttal, bele is építettek mindenféle rádiókat, színes televiziót, bárpultot és vécét is - ha a nagy csodálkozásban valamelyik nagyon nagy góré nagyon meghatódna, akkor azért ne szarja össze magát.
Ez idáig szép és remek, de hogyan lesz ebből Tolmátsch Sztori?
Há', a nagyon nagygórék majdnem mindegyike tárgyalóképes volt, mert beszélt oroszul (a varsói paktumban az volt a munkanyelv, ahogy a Nátóéknál az inglis), volt ugyan egy román, amelyik nem, így aztán azzal jött egy tolmács, ha nem tévedek, legalább ezredesi rangban, na az is beült. Az összes előkelő és csicsás forgófotel ezzel el is fogyott. Az ám, csakhogy a magyar főgóré, aki az egész tárgyalóbuszot bemutatta villogásilag és külkereskedelmi üzletreklámilag, szintén nem volt trágyaképes a trágyalóbuszban, ezért engemet kirácigáltak a rendész előfutóból (mindig abban kellett utaznom, hogy amikor egy-egy tetthelyre érünk, akkor amint a főgóré kikászálódik a Mercijéből, a tolmács máris ott állhasson az ajtaja mellett), na, szóval ebből a ninóninós kocsiból kirántottak és belöktek a nagy csicsás tárgyalóbuszba. Benn is voltam, már indultunk is volna, csakhogy az összes forgófotel, amint mondtam, már foglalt volt, a magyar tolmácsnak nem jutott hely. Állva utazni éppenséggel kibírtam volna, de közben a főgórénak tolmácsolni már nehezebb lett volna, netán egy-egy kanyarban ide-oda dülöngéltem volna, pedig Söröt akkor még nem is adtak....
Na, az egész főmufti bagázs arra várt, hogy szerezzen már valaki ennek a szerencsétlen tolmácsnak valami ülőkét. A szovjet marsal intett, hogy üljek az asztalra, de a magyar főgórénak ez nem tetszett, mert rontottam volna a trágyaló busz látványának az összhatását, és úgy meg az egész hagyityechnikai kereskedési reklámpamgány sokat veszített volna értékéből.
Na, közben a protokollosok rohangáltak és kerestek valamilyen ülőalkalmatosságot, a benzines marmonkanna, vagy valamilyen hátizsákokból összetákolt göngyöleg nem felelt meg, vártunk.... Végre a magyar főgóré megoldotta a nagy problémát, elbődült:
- Ott van a kocsimban egy horgász-szék, hozzák ide, de futásban!
Odahozták, elhelyezkedtem. A nagyon magasparancsnoki mozgó vezetési pont harci bevetésre alkalmassá vált, habár az éles próba tapasztalatai szerint felszereltségi készletét bővíteni szükségeltetett... Mindenki boldog volt, tapsolt és énekelt, hozhatták az innivalót a mozgó bárpultból, hogy ihassunk is a hagyityechnikai együttműködés sikerére....

Aztán, hogy dolgozzak is valamit, ha már ilyen szépen gondoskodtak az elhelyezési körletemről, bele is fogtak a mobil vezetési ponttal kapcsolatos kérdések megbeszéléséhez, a magyar főgóré nagyon-nagyon dicsérte, magasztalta, a színes tévét nem túlzottan, mert ugrált és szétesett a kép, de úgyis csak valamilyen magyar műsor ment, azt meg a külhoniak nem nagyon értették.
A ruszki főgóré sűrűn bólogatott, mondta, hogy igen, nagyon szép, nagyon kényelmes, nagyon korszerű, de ha már a hagyityechnikai kooperációról van szó, akkor mi a helyzet azzal a Vasziljok automatikus aknavetővel (ez egy olyan spéci cucc, hogy kazettában pakolnak bele egyszerre 4 aknagránátot és azokat sorban kilődözi - pak-pak-pak-pak..., utána csak kazettát kell cserélni, ja, és ez tud függőlegesen minusz 5 fokban is lőni, vagyis hegyről lefelé), amit évekkel ezelőtt átadtak a diósgyőrieknek gyártásszakosodásként?
- Még folyik a technológia átvétele és adaptálása, - válaszolta a magyar főmufti.
- Még csak ott tartanak? Akkor ebből a Vasziljokból lassan Vaszilij Vasziljevics lesz, - jegyezte meg a ruszki marsall. Aztán ennyiben is maradtunk.
A szupercsicsás Ikarust nem sikerült haditechikailag elsózni külföldi katonaságnak, de állítólag az NDK-s Stasinak igen...., fel is oszlatták rendesen, ahogy az egész Varsó Szerződést is.

(Vasziljok - búzavirág, Centaurea, illetve a kicsi Vaszilij, Vászja becenév, kis Vilike, vili?)


Tolmatsch Sztorik