Abszurd mesék Vladimir Vladimirovich™-ról

2004 március - április

2004.03.01 12:19:45

2004. március 1., hétfő, 12:53:02 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és az ablakon bámult kifelé. Kinn köd borított mindent.
"... másrészt, ha úgy vesszük", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "nem lesz ki irányítsa a képviselőket".
Vladimir Vladimirovich™ újra elővette a miniszterelnök-jelöltek fényképeit, szétrakosgatta az asztalon és elkezdte tologatni azokat ide-oda. Egyszercsak megszólalt a telefon. Vladimir Vladimirovich™ felvette a kagylót.
- Fígy, testvéró, - szólalt meg egy hang, - a Fradkov Misa vagyok, az adórendőrségtől.
- Szervusz, Misa, - mondta Vladimir Vladimirovich™és hátát kiverte a hideg veríték, - valami gond van az adómmal?
- Van valamicske, - mondta a Fradkov Misa, - a háziállatok regisztrációját kifizetted?
- Természetesen kifizettem, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - a labradoromért, a törvényesen meghatározott minimálbér felét.
- És a kölykökért? - kérdezte Misa.
- A kölykökért? - jött zavarba Vladimir Vladimirovich™, - Azt hiszem azokért nem..., elfelejtettem...
- Naaagggyon jóóó, - mondta Misa, - sőt, egyszerűen kitűnő! Na, akkor most mit tegyünk?
- Izé... - kezdte volna a magyarázkodást Vladimir Vladimirovich™, - és valahogy nem intézhetjük el?
- Nem tudom, nem tudom, - mondta Misa, - mit tudnánk most már elintézni... Tudod, hogy mostanában mekkora nálun a szigorúság.
- Tudom. - mondta letörten Vladimir Vladimirovich™. - A nejemnek még telefonálhatok egyet?
- Telefonáljál, - mondta közönyösen Misa, - nem vagyunk mi állatok...
Vladimir Vladimirovich™ letette a klagylót.
"Hát, ennyi...", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, miközben ránézett a falon lógó portréjára, aztán megnyomta az Adminisztrációja Vezetőjének a hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - úgy néz ki, hogy megbuktam az adóval...
- Gratulálok, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - na és akkor most mit tegyünk?
- Nem tudom, - válaszolta Vladimir Vladimirovich™, - most már ugyan mit is lehetne tenni..., elővesznek..., hiszen mi magunk akartuk, hogy így legyen---
- Várjál csak, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - gondolkozzunk...
Vladimir Vladimirovich™ szipogott egyet.
- Mi van, ha szétzavarjuk az egész adórendőrséget? - kérdezte az Adminisztráció Vezetője.
- Épennséggel szétzavarhatjuk, - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™, - de akkor ezek összehívnak egy sajtóértekezletet, botrány lesz, ráadásul pont az elnökválasztás előtt... Hát ez nem jött össze, Connie, az anyád!
- Konyi? Lovak? Miféle lovak? - értetlenkedett az Adminisztráció Vezetője.
- Nem konyi, hanem Connie, - magyarázta Vladimir Vladimirovich™, - a kutyám. Lekölykezett..., én meg elfelejtettem nyilvántartásba venni a kölyköket...
- És ezért?! - kérdezte lesúlytottan az Adminisztráció Vezetője.
- Ezért, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™.
- Állatok, - suttogta az Adminisztráció Vezetője, - egyszerűen vadállatok..
- Jól van, figyelj csak, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - nekem most még el kell búcsúznom a családtól, meg összeszedni ezt-azt... majd visszahívlak később.
Vladimir Vladimirovich™letette a kagylót és szomorúan megnézte a felesége és gyerekei képét az íróasztalán.
Egyszercsak kipattant a magas szárnyasajtó és a szobába berontott az Adminisztráció Vezetője.
- Kitaláltam! - kiabálta az Adminisztráció Vezetője. - Ki is nálunk az adórendőrség főnöke?
- A Misa, - mondta Vladimir Vladimirovich™, aki semmit sem értett, - a Fradkin, vagy Fradkov... valami ilyesmi. Öregharcos, még a szovjet időkben edződött, az ilyenekkel nem lehet csak úgy játszadozni...
- De, mi majd eljátszunk, - vigyorgott az Adminisztráció Vezetője, - kinevezzük miniszterelnöknek!
- Mi van?! - Vladimir Vladimirovich™mutatóujjával tekert egyet a halántéka körül, - Bediliztél? Miféle miniszterelnöknek nevezzük ki?!
- Kinevezzük és kész, - mondta lelkesen az Adminisztráció Vezetője, - a választás után meg azonnal leváltjuk! Akkor aztán már hívhat össze sajtóértekezletet, akár többet is...
- Hm..., - gondolkozott Vladimir Vladimirovich™, miközben az asztalon szétteregetett fényképeket bámulta, - hát, miért is ne...
- Titkááár! - üböltötte az Adminisztráció Vezetője az előszoba felé fordulva, - Papírt, tintát! Itatóst! Nyomás!
Vladimir Vladimirovich™ megkönnyebbülten nagyot sóhajtott.
Kinn a köd egyre lejjebb ereszkedett és sürűbbé vált.

2004.03.02 08:08:59

Egyszer Vladimir Vladimirovich™, miután megunta a szupermagas népszerűségi indexeinek a tanulmányozását, úgy döntött, hogy elvegyül a nép közé és megtudakolja, hogy miként is vélekednek róla az egyszerű emberek. Vladimir Vladimirovich™ kinyította a dolgozószobájából nyíló sufni rejtett ajtaját, előszedte régi megkopott táskáját, amelyben a hajdani kémfelszerelését tárolta, kivett belőle egy álbajuszt és egy álszakállt, fejére húzott egy kócos parókát, az Elnöki Nagykabát helyett pedig belebújt egy kopottas vattabéléses anorákba, majd kisündörgött a Kreml titkos kiskapuján.
Vladimir Vladimirovich™ ment-mendegélt az utcán, bámulta a kirakatokat, figyelte az embereket, próbált hallgatózni, hogy itt-ott miről beszélnek, de a bolond moszkvaiak szokás szerint csak siettek, futottak, rohantak, lökdösték egymást az aluljárókban, mintha valami nagyon-nagyon fontos és főleg sürgős dolguk lenne.
"Ej", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "bezzeg Pétervárott, ott mennyivel nyugisabb minden, mennyivel normálisabb népek laknak arrafelé... És még akadnak olyanok, akik az elnöki mandátumot hét évre akarják meghosszabbítani! Ebben a dilis városban! Ahol mindenki csak rohan, meg tapossa egymást..."
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ észrevett két ácsorgó nénikét, faliszőnyegeket árultak, ráadásul az egyiken az ő arcképe díszlett. Vladimir Vladimirovich™ közelebb sompolygott és megpróbált szóbaelegyedni az egyszerű közemberekkel.
- Fígy, anyóca, - fordult Vladimir Vladimirovich™ az egyik öregasszonyhoz, - megy az üzlet? Viszik a Putyinjaidat?
- Neked meg mi a büdös franc közöd van hozzá? - kérdezte udvariasan a nénike, mégcsak nem is köpött hozzá, sőt, mégcsak nem is káromkodott. - Akinek kell, az viszi, akinek meg nem kell, az kotródjon a fenébe!
- Járkálnak, meg lófrálnak itt mindenfélék, - morogta a másik nénike, - vásárolni meg nagy túróst, pénzük sincs rá, lakásuk sincs, amelynek falára kiakaszthatnák...
- Na és ha mégis van pénzem, meg lakásom is van? - próbálkozott újra a szóbaelegyedéssel Vladimir Vladimirovich™, - Hátha megveszem ezt az izét...
- Te csak lódulj arrébb, - morogta az egyik anyóka, - nem úgy nézel te ki, mint egy komoly vevő...
- Járkálnak, meg lófrálnak itt mindenfélék, - morogta a másik nénike, - csak lopják az ember idejét...
- Miért? Megvehetem akár én is ezt az izét, - bizonygatta Vladimir Vladimirovich™ és rábökött az arcképével díszített faliszőnyegre. - Majd kilógatom valahová ezt a pofát...
- Te csak ne pofázzál itten, majd adok én neked a pofádra mindjárt, - mérgesedett be az egyik anyóka, - még ilyet! Lepofázni az Elnököt! A kedves jó Vladimir Vladimirovichot™!
- Járkálnak, meg lófrálnak itt mindenfélék, - morogta a másik anyóka, - csövesek meg alkoholisták, csak fenntartják az embert...
- Mi a baj, anyóca, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mi rosszat mondtam én erre a pofára?
- Mondtam már, hogy ne pofázz, - sziszegte mérgesen az egyik nénike, - mert a pofádra mászok! Ne bántsd a drága jó Vladimir Vladimirovichot™, aki értem mindent megtesz.
- Mi jót tett veled ez a Vladimir Vladimirovich™, - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™, - hogy ennyire odavagy érte?
- Mindent megtesz, amit csak kérek, - felelte a nénike, - megigérte, hogy emeli a nyugdíjakat, megigérte, hogy általános lesz a jólét, megigérte, hogy ismét nagy lesz OroszHon, a múltkor pedig írtam neki levelet, hogy azt a minisztert... na, hogy is hívják..., elfelejtettem..., mindegy... szóval azt váltsa le, mert az egy sötét gazember...
- Na és leváltotta? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Le bizony! - mondta a nénike, - Az egész kormányt elzavarta a fenébe, pedig azt nem is kértem...
"Nocsak", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "nem is tudtam, hogy miért váltottam le az egész kormányt, de a fontos az, hogy a nép tudja. Márpedig a nép szava - Isten szava! Úgy látszik látomásom volt és meghallottam a Hangot..."
Vladimir Vladimirovich™ kihúzta magát és szemében büszkeség csillogott.
"Te csak ne vágj fel itten!" - szólalt meg hirtelen Vladimir Vladimirovich™ fejében az ő személyes marslakója. - "Méghogy látomás! Méghogy a Hang! Aludtam mindvégig, meg sem szólaltam."
Vladimir Vladimirovich™ szemében kihunyt a büszkeség fénye, ismét összetöpörödött.
- Jól van, anyóca, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Akkor megveszem ezt az izét, ezt a pofát, ha már annyira dicséred, tekerd össze és csomagold be valahová, így mégsem vihetem az utcán, mert még megszólnak...
- Te csak ne aggódj, - mondta az öreganyóka, miközben egy nagy McDonalds-os műanyagszatyorba göngyölte a Vladimir Vladimirovich™-faliszőnyeget, - itt a névjegyem és rajta pár telefonszám... Ha akárki megszól, akkor csak csörögj nekem nyugodtan...
Vladimir Vladimirovich™ megdöbbenten vette át a csomagot és megnézte a névjegyet. Nagyon ismerősnek tűntek a telefonszámok, mintha már látta volna azokat, nem is egyszer...

2004.03.02 15:19:47

Egyszer Vladimir Vladimirovich™a kremli dolgozószobájában üldögélt és a tévét nézte, ahol különböző csatornákon különféle politológusok és polittechnológusok, meg mindenki hasonló tenyér- és kávézaccjós szagember azon morfondírozott, hogy miért éppen Mihail Jefimovics Fradkovot jelölte miniszterelnöknek, akire senki sem számított. Vladimir Vladimirovich™ egy darabig nézte és hallgatta a sok tippet és agyalgást, miközben rejtélyesen mosolygott, majd elunta az egészet és bekapcsolta videóját, hogy ismét sokadszorra megnézze kedvenc filmjét, "A tavasz 17 pillanatát".
Egyszercsak megszólalt a telefon, Vladimir Vladimirovich™ felvette a kagylót.
- Fígy, testvéró, - szólalt meg a telefonban Mihail Jefimovics hangja, - megérkeztem Brüsszelből. Azonnal hozzálátok az új kormány összeállításához.
- Jó, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - csak előzetesen ne szivárogjon ki semmi, tudod, ahogy illik... Érted ezt, elvégre régi káder vagy, na meg az adórendőrségnél is... Ezek meg csak tippelgessenek.
- Értem, minden úgy lesz, ahogy kell, - mondta Mihail Jefimovics és bontotta a vonalat.
"Müller", - gondolta Vladimir Vladimirovich™.
"Stirlitz", - gondolta Mihail Jefimovics.

2004.03.02 16:18:54

2004. március 2., kedd, 13:47:43 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és címeres papírjára fölvázolta a leendő kormány struktúráját. Egyszercsak az Elnöki TeleKommunikációs Pultján villogni kezdett az Adminisztráció Vezetőjének hívását jelző lámpa. Vladimir Vladimirovich™ megnyomta a gombot.
- Fígy, testvéró, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - Gelajevet kinyírták.
- Ezt most hanyadszor? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Negyedszer, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - de most már véglegesen. Agyon van ölve, most már rendesen.
- Nocsak, - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™ , - gratula. Speciális akció?
- Ternészetesen majd azt mondjuk, hogy különleges művelet volt, - bólogatott sűrűn az Adminisztráció Vezetője.
- És amúgy, valójában? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™ .
- Amúgy valójában meg, - kezdte kelletlenül a magyarázkodást az Adminisztráció Vezetője, - senki sem tudja.
- Az meg hogyan lehet? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™ .
- Találtak három holttestet, - mesélte az Adminisztráció Vezetője, - két határőr, meg a mi hősünk. A hősünk mellett vahhabita könyvecske. Az egyik lap ki van tépve és erősen gyűrött...
- Aha, értem, - mondta halkan Vladimir Vladimirovich™ , - elkapták a klotyón és lehugyozták, belenyomták jól...
- Hát ez az, láthatod magad is, - mormogta az Adminisztráció Vezetője, - ezt ugyebár nem lehet tudatni az egész világgal...
- Akkor legyen csak annyi, hogy vahhabita irodalom, - javasolta Vladimir Vladimirovich™ , - habár kár, persze. Jelenthettem volna, hogy a választási igéretet teljesítettük, lehugyoztuk a klotyóban, belefojtottuk jól...
- Természetesen, - mondta egyetértően az Adminisztráció Vezetője, - habár ezt még a múltkori választáskor igérgetted. Most inkább ne emlegessük, majd kitalálunk valami mást..., mondjuk valamilyen "Aljona" csokiféleséget fogunk emlegetni...
Vladimir Vladimirovich™ bontotta a vonalat, majd csodálkozva ránézett az Elnöki Pultra, de aztán folytatta a kormány megalakításával kapcsolatos tervezgetést.

2004. március 2., kedd, 13:50:43 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ behívatta Mihail Jefimovics Fradkovot.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™ Mihail Jefimovicsnak, - te értesz valamit a technikához?
- A technikához? - hökkent meg Mihail Jefimovics, - Hát, hogy is mondjam...
- De hiszen gépipari főiskolát végeztél, nem? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Azt végeztem, - ismerte be Mihail Jefimovics, - de mikor volt az már!
- Nem baj, a lényeg, hogy volt ilyesmi, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mert nálunk a kormányban csak mindenféle jogászok meg közgazdászok nyüzsögnek. Aztán hol összedől az egyik tető, hol meg leomlik egy másik, a Danilovkán eltörik egy főnyomócső, a rakéták nem akarnak röpködni, minden szétomlik és szertehull.. Érted?
- Nem nagyon, - ismerte be Mihail Jefimovics.
- Műszaki miniszterelnök kell nekünk, - magyarázta Vladimir Vladimirovich™, - olyan, hogy értsen a technikához. Az országot kell renoválni, mert még szétesik az egész. Na, elvállalod?
- Én?! - csodálkozott Mihail Jefimovics, - De hiszen én inkább az adóügyekkel..., meg a külgazdasággal..., meg a biztosítással...
- Nem baj, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - a szakmai tudást nem lehet csak úgy elinni. Előveszed a tankönyveket, ezt meg amazt újra felidézel, aztán hétfőtől be a Fehér Házba! A Kaszjánics helyére. Így kell lennie!
- Ajjajj... - mondta Mihail Jefimovics, - de ha kell, akkor muszáj...
Vladimir Vladimirovich™ elmosolyodott és vállon veregette Mihail Jefimovicsot.

2004.03.03 16:46:27

2004. március 3., szerda, 16:58:36 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ telefonált az Adminisztrációja Vezetőjének.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - hívd csak be Mihail Jefimovicsot.
- Mingyá', - felelte az Adminisztráció Vezetője és letette a kagylót.
Pár perc múlva Vladimir Vladimirovich™ dolgozószobájának ajtaján udavariasan kopogtak.
- Tessék, - mondta Vladimir Vladimirovich™.
A magas szárnyasajtó lassan kinyilt és az Elnöki Dolgozóba sűrűn hajbókolva besündörgött Mihail Jefimovics Fradkov miniszterelnök.
- Jónapot, Mihail Jefimovics, - mondta kedvesen Vladimir Vladimirovich™, miközben kijött az asztal mögül és Mihail Jefimovics felé nyújtotta Elnöki Kezét.
Mihail Jefimovics óvatosan megszorította Vladimir Vladimirovich™ kezét. Vladimir Vladimirovich™ kezével rámutatott a székre. Mihail Jefimovics helyet foglalt. Vladimir Vladimirovich™ leült vele szemben.
- Mihail Jefimovics, - kezdte Vladimir Vladimirovich™, - testvéró!
Egyszercsak udvariasan kopogtak az ajtón.
- Tessék, - szólt Vladimir Vladimirovich™, miközben kissé csodálkozott.
A magas szárnyasajtó lassan kinyilt és az Elnöki Dolgozóba sűrűn hajbókolva besündörgött Mihail Jefimovics Svidkoj ex-kulturális miniszter.
- Jónapot, Mihail Jefimovics, - mondta kedvesen Vladimir Vladimirovich™, miközben kijött az asztal mögül és Mihail Jefimovics felé nyújtotta Elnöki Kezét.
Mihail Jefimovics óvatosan megszorította Vladimir Vladimirovich™ kezét. Vladimir Vladimirovich™ kezével rámutatott a székre. A széken azonban már ott ült Mihail Jefimovics Fradkov.
- Izé..., - mondta Vladimir Vladimirovich™, - Mihail Jefimovics, maga meg mit keres itt?
- Hogyan..., vagyis mi van? - Mihail Jefimovics elpirult. - De hiszen Ön rendelt ide...
- Igen? Tényleg, akkor meg... - Vladimir Vladimirovich™Mihail Jefimovics Svidkojra nézett, - Mihail Jefimovics, maga meg mit keres itten?
- De hiszen Ön hívott, Vladimir Vladimirovich™, - tárta szét kezét Mihail Jefimovics Svidkoj.
Vladimir Vladimirovich™ döbbenten nézett a Mihail Jefimovicsokra. Mihail Jefimovicsok döbbenten néztek egymásra.

2004.03.04 08:11:53

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ fogadta Mihail Jefimovics Fradkovot, a frissen kinevezett miniszterelnököt, aki a Brüsszelből való hazaérkezését követő második napon már magához tért annyira, hogy képes lett egy kicsit eltársalogni és közelebbről megismerkedni az Elnökkel.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™ erősen megszorítva Mihail Jefimovics kezét, - örülök, hogy végre látlak, örülök, hogy végre van egy kis időnk személyesen is beszélni, nemcsak telefonon.
- Én azonnal munkához láttam, Vladimir Vladimirovich™, - szabadkozott Mihail Jefimovics, - mindent úgy csináltam, ahogy meghagytad. Elrohantam a Dumába, próbáltam egyezkedni ezzel-azzal, igaz, hogy Zjuganov, a Gennagyij Andrejevics, szóba sem akart állni velem. Csak csúnyán rámnézett, köpött egyet, és már fordult is kifelé...
- Na igen, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - a kommunistáknak biztos a bögyében vagy...
- A Zsirinovszkij, a Vlagyimir Wolfovics, - folytatta Mihail Jefimovics, - meg alkudozni akart, rögtön azzal kezdte, hogy hány helyet kap az új kormányban. Előbb nyolc-hat minisztert akart, aztán levitte négyre, majd kettőre, azokat is csak helyettesi szinten, a végén meg, amikor megmondtam, hogy nem alkuszunk, csúnyán rámnézett, köpött egyet, megrázta az öklét, és már fordult is kifelé...
- Na igen, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - a fő liberális demokratánk valahogy nem csípi a hozzád hasonlókat, pedig ugyebár...
- A Glazjevvel meg a Rogozinnal nem is lehetett beszélni igazából, - folytatta Mihail Jefimovics, - mert egymással voltak elfoglalva, csak rámnéztek csúnyán, köptek egyet, utána ismét egymásra néztek..., még csúnyábban, rázták az öklüket, és már fordultak is kifelé...
- Na igen, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - a hazások most még nem érnek rá veled foglalkozni, mert egymást próbálják valahogy kiutálni...
- A Grizlov, a Borisz Vjacseszlávovics, - folytatta Mihail Jefimovics, - csak hallgatott, meg csikorgott, meg csúnyán nézett rám, de ő nem köpködött, csak lassan megfordult és már indult is kifelé. Mintha valami csattogást és nyikorgást is hallottam közben...
- Na igen, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - ezt te még nem érted, de majd valamikor később, talán... Na és mi van a parlamenten kívüliekkel? Irina Mucuovna, Borisz Jefimovics?
- A Hakamada meg a Nyemcov csak csúnyán nézett rám, - folytatta Mihail Jefimovics, - de nem köpködtek, csak legyintettek egyet, megfogták a böröndjüket, és már indultak is kifelé... Az oligarchákkal még tárgyalni sem tudtam, mert nem értek rá, állítólag mindegyik csomagol...
- Na igen, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - újabban ez a szokásuk, ha valami nem stimmel, akkor morgás, útlevél, börönd, aztán a 7:40-es vonat...
Mihail Jefimovics csodálkozva nézett Vladimir Vladimirovichra™, majd erőt vett félénkségén és megkérdezte:
- Áruld már el, Vladimir Vladimirovich™, miért pont engem jelöltél miniszterelnöknek, ha ezek mind ennyire utálnak?
- Rendbe kell tenni az országos ügyeket, korrupció mindenütt, lopnak, csalnak, hazudnak, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - a külföld is morog meg pofázik folyton, vádaskodnak, hajtóvadászatot emlegetnek...
- Konkrétan kik? - érdeklődött Mihail Jefimovics.
- Kik, kik, - morgott Vladimir Vladimirovich™, - hát ezek mind, a drága jó liberálisank, meg a drága jó pénz- és sajtómágnásaink, meg az összes külföldi pereputty, egyre csak jár a pofájuk, de most majd te szépen betömöd nekik... Most majd pofára esik mind, a Hodorkovszkij, meg a Berezovszkij, meg a Guszinszkij, de még az a nagypofájú Soros is... Neked ez mégiscsak jobban áll, mint nekem, téged nem vádolhatnak hajtóvadászattal, mint engem...
- Miért? - csodálkozott Mihail Jefimovics.
- Miért, miért..., - morgott tovább Vladimir Vladimirovich™, - mert az én nevemet nem írják kék betükkel a sem40.ru-n, na azért!
Mihail Jefimovics ámulattal nézte Vladimir Vladimirovichot™. Vladimir Vladimirovich™ egyik atyai mosolyával bámult vissza rá.

2004.03.04 17:33:03

2004. március 4., csütörtök, 16:55:59 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában egy kis műanyag helikopterrel játszott. Egyszercsak váratlanul a magas szárnyasajtó kitárult, és a helyiségbe lendületesen besietett Vladimir Vladimirovich™Adminisztrációjának a Vezetője, aki valamilyen papírt tartott a kezében.
- Fígy, testvéró, - szólt Vladimir Vladimirovich™, miközben csodálkozóan ránézett Adminisztrációjának a Vezetőjére, - tán kopoghatnál, nem? Nem odahaza vagy.
Az Adminisztráció Vezetője elpirult.
- Elnézést, Vladimir Vladimirovich™, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - vagyis testvéró...
- Én már negyedik éve testvéró vagyok, - morgott Vladimir Vladimirovich™, majd rábökött a papírosra, - az meg mi ott nálad?
- Olvasgattam egy kicsit ennek a Fradkovnak az életrajzát, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, - valami nem egészen stimmel.
- Micsoda? - kérdezte lágyabb hangon Vladimir Vladimirovich™.
- Figyeld csak, - mondta az Adminisztráció Vezetője és belenézett a papírba, - kilencvenhétben kinevezték külgazdasági miniszternek. Kilencvennyolcban a minisztériumot felszámolták.
- És? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Aztán kilencvenkilencben kinevezték kereskedelmi miniszternek, - olvasta tovább az Adminisztráció Vezetője, - kettőezerben a minisztériumot bezárták.
- És? - kérdezte mosolyogva Vladimir Vladimirovich™.
- Aztán meg... - mondta félénken az Adminisztráció Vezetője, - kettőezeregyben kinevezték az adórendőrség főnökévé, kettőezerkettőben pedig...
- Az adórendőrséget megszüntették, - fejezte be Vladimir Vladimirovich™. - És most akkor mi van?
- Most meg kinevezted miniszterelnöknek..., - suttogta az Adminisztráció Vezetője, miközben ijedten nézett Vladimir Vladimirovichra™.
Vladimir Vladimirovich™ tiszta és nyilt tekintettel nézett az Adminisztráció Vezetőjére. Szürke szeméből a végtelenség fénye csillogott. Az Adminisztráció Vezetőjének hátán legördült a hideg veríték első cseppje. Vladimir Vladimirovich™ összeszorította jobb kezét. Valami reccsent, és a műanyag helikopter darabkái lassan lehullottak a vastag, puha Elnöki Szőnyegre.

2004.03.05 09:06:26

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ bement a Kremlbe a munkahelyére, és amint belépett a dolgozószobájába majdnem orrabukott egy nagy táskában. Vladimir Vladimirovich™jobban körülnézett és észrevette, hogy szobájában még jónéhány táska áll, szépen egymás mellé felsorakoztatva, ahogy az például egy katonai díszszemlén szokás. Vladimir Vladimirovich™elővette aranysasos kormányzati mobilját és megnyomta az Adminisztráció Vezetőjét hívó egyetlen gombot, amelyik az aranysas egyik feje alá volt elrejtve.
- Fígy, testvéró, - szólt bele a telefonba Vladimir Vladimirovich™, - mi a fene van itt nálam? Díszszemlét rendeztek a táskáknak?
- Azok nem táskák, - felelte az Adminisztráció Vezetője.
- Akkor meg mik? - kérdezte morcosan Vladimir Vladimirovich™. - Böröndök? Csomagoljak és tűnjek el? Van nekem egyáltalán útlevelem?
- Nem böröndök, - felelte az Adminisztráció Vezetője. - Útlevél meg neked nem kell, és kivándorolni sem kell, szerencsére.
- Te nekem ne köntörfalazz, - morgott Vladimir Vladimirovich™. - Mik ezek az izék itten? Majdnem pofára estem, amikor bejöttem.
- Azok, kérem szépen, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - tárcák.
- Miféle tárcák? - kérdezte csodálkozva Vladimir Vladimirovich™. - Kissé nagyok ezek tárcának, nem gondolod?
- Ezek miniszteri tárcák, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője. - A Mihail Jefimovics hozta neked. Most alakítgatja a kormányát és osztogatja a miniszteri tárcákat.
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - és ezeket meg miért hozta nekem és nem osztogatta szét saját maga?
- Azért, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - mert a legfontosabb miniszteri tárcákat, na, tudod, azokat, amiket szilovikoknak hívnak, az erőszakszervezetes "erősemberekét" azt neked kell szétosztogatnod, mivelhogy közvetlenül neked vannak alárendelve, azokba a miniszterelnök nemigen szólhat bele.
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - értem. És mondd csak, nekem személyesen nem hozott ilyen kényelmes utazótáskaböröndtárcát a Mihail Jefimovics?
- Neked nem jár, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - miniszteri tárcát csak miniszter kap.
"Hm", - gondolta Vladimir Vladimirovich™ miközben kikapcsolta és eltette az aranysasos mobilját, - "igazán disznóság, engem mindig kihagynak mindenből... Módosítani kéne az Alkotmányt, felháborító, hogy OroszHonnak tárca nélküli az Elnöke".

2004.03.05 12:54:11

2004. március 5., péntek, 13:42:52 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában ücsörgött és nézte a tévét. Focimeccset közvetítettek. A nagy zöld mezőn izzadt kigyúrt férfiak rohangásztak és arrébb taszogattak egy labdát. A hangos tribünökön rengeteg ember üldögélt, sállal a nyakában, sűrűn integettek és mutogattak. Egyszercsak feltűnt egy ismerős. Vladimir Vladimirovich™ jobban megnézte a képernyőn látható arcot. Az egyik tribünön, rögtön az első sorban ült a Csukoatkai Autonóm Körzet kormányzója, Román Arkágyevics Abramovics.
- Szemét alak vagy te, Roma, - mondta szomorúan Vladimir Vladimirovich™, - meg a faterod is, az Arkágyij...
Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki TeleKommunikcáisó Pulton megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - csörgj már azoknak az adóügyieseknek, nézzék már meg ezt a Romát.
- Miért, mi van? - kérdezte csodálkozva az Adminisztráció Vezetője, - Hiszen most kiküldetésben van, spéci feladattal...
- Valahogy elkeserítő ez az egész, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - ott ülnek a stadionban és éneklik a Kalinkát, mi meg itt benne vagyunk nyakig a..., a sárban... Nem való ez. Találjanak már nála is valamit, ossza csak meg amije van...
- Mennyit? - kérdezte rámenősen az Adminisztráció Vezetője.
- Hát, nem is tudom, - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™, - talán egy milkót..., á, az nem elég..., legyen mondjuk egy milliárd, az mégiscsak szebb...
- Tényleg szép, kerek összeg, - bólíntott az Adminisztráció Vezetője, - mingyá' meglesz...
Vladimir Vladimirovich™ bontotta a vonalat és ismét ránézett a tévé képernyőjére. Az angolok támadtak.

2004. március 5., péntek, 13:42:52 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és álmodozott.
- Álmodozol? - szólalt meg valahonnan-sehonnan egy hang, a filmekből ismert erős grúz akcentussal. - Az országot kell felemelni, te meg álmodozol.
Vladimir Vladimirovich™ nem csodálkozott. Már nem első éve elnökösködött, ezért tudta, hogy minden évben, a halála napjának évfordulóján, az állami hajdani vezetői felkeresik az éppen hatalmon lévő elnököt.
- Hamarosan itt az elnökválasztás, Ioszif Visszarionovics, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és felemelkedett a karosszékből, - az utolsó napjaimat töltöm itt.
- Kitalálnak mindenféléket, választások meg ilyesmik, - sóhajtott fel elkeseredetten Ioszif Visszarionovics, - csak elpocsékolják a nép pénzét. Na és magad meg hogy vagy? Elfáradtál?
- Elfáradtam, Ioszif Visszarionovics, - mondta halkan Vladimir Vladimirovich™, - de még mennyire elfáradtam.
- Sebaj, - mondta Ioszif Visszarionovics, - Sztálin elvtárs harminc évig keményen dolgozott, a hátát nem tudta kiegyenesíteni, te meg négy év alatt kikészültél. Dolgozni kell, önmagaddal foglalkozni, tréningezni. Bort inni, nőket szeretni, az ellenségeket meg agyonlőni.
- Nem tudok én mindent egyszerre, Ioszif Visszarionovics, - tárta szét kezét Vladimir Vladimirovich™, - meg aztán moratórium van nálunk a halálbüntetéssel kapcsolatan.
- Nahát! - szólt felháborodva Ioszif Visszarionovics, - Az atomrobbantásokra moratórium, a halálbüntetésre moratórium! Mi a fenével foglalkozik a kormány?!
- Nincs most kormány, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - feloszlattam.
- Feloszlattad a kormányt?! - élénkült fel Ioszif Visszarionovics, - Érdekes. Hogy ez nekem nem jutott eszembe! De azért tudod mit?
- Mit, Ioszif Visszarionovics? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Te mindenesetre inkább lövesd agyon azt a kormányt, - tanácsolta Ioszif Visszarionovics, - úgy biztosabb.
Vladimir Vladimirovich™ felsóhajtott, de semmit sem szólt.
- Jól van, - mondta Ioszif Visszarionovics, - elmegyek. Mindenesetre viszlát. Mit lehet tudni, hogy ki lesz itt egy év múlva...
- Miket nem mond, Ioszif Visszarionovics, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és babonásan hátraköpött, háromszor is, a bal válla fölött. - Viszontlására!
Ioszif Visszarionoivics már nem szólt vissza semmit. A "Gercegovina Flor" dohány illata maradt csak utána a szobában.

2004.03.06 07:14:50

2004. március 5., péntek, 18:08:16 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt ls a Szövetségi Biztonsági Szolgálat jelentését olvasta Ruszlán Gelajev harctéri parancsnok haláláról. Vladimir Vladimirovich™ elolvasta a nyomozók által előadott változatot, megnézte a holttestről készített fényképeket, majd kinyította a tárgyi bizonyítékokat tartalmazó csomagot. Egy "Aljonka" csokoládédarab feküdt benne, harapásnyomokkal, egy Nescafe kávézacskó, valamint egy véres tőr, amilyet a hegylakók hordanak.
- Nem értem, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, majd fogta a telefont és felhívta Nyikoláj Platonovics Patrusevet, az FSzB igazgatóját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - elhozták ide nekem a tárgyi bizonyítékokat a Gelajevvel kapcsolatban.
- Csak a csokit ne edd meg, - tréfálkozott ügyetlenül Nyikoláj Paltonovics.
- Viccölsz! - szólt mérgesen Vladimir Vladimirovich™. - És a karja hol van?
- Miféle kar? - kérdezte értetlenül Nyikoláj Platonovics.
- Ide van írva, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - hogy halála előtt levágta a karját és eldobta. Hol van ez a kar?
- Minek az neked? - hökkent meg Nyikoláj Platonovics.
- Kell, - mondta röviden Vladimir Vladimirovich™.
- Jól van, - felelte Nyikoláj Platonovics, - ha kell, akkor kell. Mingyá' elküldjük.
Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót.
Pár perc múlva kopogtak a dolgozószoba ajtaján.
- Tessék, - kiáltotta Vladimir Vladimirovich™.
- A magas szárnyasajtó kinyilt és a szobába óvatosan besurrant Vladimir Vladimirovich™ titkára, aki egy ezüst tálcát tartott kezében. A titkár odalépett Vladimir Vladimirovich™ asztalához és gondosan letette a tálcát a zöld posztóval borított felületre.
Vladimir Vladimirovich™ ránézett a tálcára.
A tálcán egy emberi kar feküdt, kézfejtől könyékig. Vladimir Vladimirovich™ hümmögött egyet, majd felemelte a csonkot és figyelmesen megnézte.
A titkár közben csendesen kisündörgött.
Vladimir Vladimirovich™ felállt, odament a szoba egyik falába rejtett kis ajtóhoz, kinyította, kezével kitapogatta a falon a kapcsolót és felkapcsolta a villanyt. Halvány fény áradt szét a kis sufniban, amelyikben az állam vezetői a maguk számára fontosabb tárgyaikat tárolták.
Vladimir Vladimirovich™ belépett a kis helyiségbe és odament egy üvegezett szekrényhez, majd kinyitotta azt, lefújta a port Samil Baszajev lábáról, amelyik a második polcon hevert, és gondoan letette mellé Ruszlán Gelájev karját, egy pillanatig elgyönyörködött a gyűjteményben, aztán lassan bezárta a szekrény ajtaját.
Kinntről behallatszott a Kreml toronyórájának méltóságteljes csengése.

2004.03.06 09:45:08

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a novo-ogarjovi Elnöki rezidenciában fogadta Mihail Jefimovics Fradkovot, az újonnan kinevezett miniszterelnököt.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™ Mihail Jefimovicsnak, - én aláírtam az Elnöki Rendeletet, miért is ne írtam volna alá, elvégre a Duma egész alkotmányozó többsége kívánta. Hát, megtehetem én, hogy szembeszegülök a törvényhozással? Na ugye...
- Köszönöm, Vladimir Vladimirovich™, - mondta Mihail Jefimovics, - nagyon köszönöm. Én ugyan nem pedáloztam ezért, de ha kell, akkor ugyebár muszáj. Hát megtehetem én, hogy szembeszegüljek a végrehajtói hatalommal? Na ugye...
- Én mindenesetre gratulálok neked, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - a procedura ezzel végetért. Őszíntén kívánok neked sok sikert, pláne, hogy mindenki sikereket vár tőled. Hát szembeszegülhetek én a közakarattal? Na ugye...
- Én pedig most akkor folytatom a megkezdett reformokat, - mondta Mihaiul Jefimovics, - megreformálom a hadsereget, az adóügyeket, a lakásügyeket, a szociális jóléti ügyeket, az adminisztrációkat, meg én... Pláne, hogy ezt várják el tőlem. Hát szembeszegülhetek én az Adminisztrációval? Na ugye...
Vladimir Vladimirovich™ egyik atyai mosolyával kedvesen nézett Mihail Jefimovicsra.
"A Terminátorunk a Dumában", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "a Likvidátorunk a kormány élén... Minden a legjobban halad... Hamarosan nyugodtan elutazhatok síelni, vagy akár pecázni is elmehetek..."

2004.03.10 06:32:58

2004. március 9., kedd, 08:33:18 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a novo-ogarjovoi Elnöki Rezidenciájában felébredt. Előző nap Vladimir Vladimirovich™ egész családja Március 8-át ünnepelte. hajnali hatkor felkelt, elrohant a közeli Zsukovkába virágért, visszatért, reggelit készített mindenféle inyencségekkel, megterítette az ünnepi asztalt, majd szépen becsomagolta az ajándékokat. Fél kilenc tájban lejött Vladimir Vladimirovich™ felesége és két lánya, Kátya és Mása. Vladimir Vladimirovich™ átadta a nejének és lányainak a virágot és az ajándékokat. A feleség kapott egy szép nyakéket, belsejében Vladimir Vladimirovich™ arcképével, Kátya és Mása pedig vékony ezüstgyűrűt kapott. Nem maradt ajándék nélkül a Connie szuka sem, Vladimir Vladimirovich™ sajátkezüleg főzött neki egy jónagy velőscsontot.
Amikor az ünnepi ruhába öltözött hölgyek leültek az asztalhoz, Connie pedig elégedetten morogva rágni kezdte a csontot, az izgatott Vladimir Vladimirovich™ levette a házikötényt, szétöntötte a könnyű német bort a poharakba és felköszöntőt mondott:
- Kedveseim, hugicáim! - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Mit is csináltam volna én nélkületek ezalatt a négy év alatt! Minden reggel elmegyek munkába, hogy százötven millió embert irányítsak. Minden reggel félek, mert a százötven millió az sok, nagyon-nagyon sok embert jelent. És bármelyikük jöhet és mondhatja, hogy Vladimir Vladimirovich™, nekem nem tetszik amit csinálsz. Rossz vagy! És ezt a százötven millió közül bárki mondhatja, még az Adminisztráció Vezetőjét és helyetteseit is beleértve! Csak három ember van ezen a világon, aki sosem mondja nekem, hogy rossz vagyok. Ti vagytok ezek, Ljudmilla, Kátya és Mása. Ti vagytok az én hátországom. A fronton ott van velem szemben százötven millió, hátul meg csak hárman. Azonban veletek együtt egészen biztosan mindennel megbírkozunk. Legyen meg minden jó nektek, amit csak kívántok!
A hölgyek elmosolyodtak és felemelték poharukat. A kristály poharak finoman megcsendültek, majd mindenki lenyelt egy kortyot és hozzálátott a reggelihez.
- Fontos döntést hoztam ma, - jelentette be Vladimir Vladimirovich™, miközben vágott magát egy szeletet.
Vladimir Vladimirovich™ felesége és lányai kíváncsian Vladimir Vladimirovichra™ néztek.
- Úgy döntöttem, hogy visszavonom az elnökválasztási jelöltségemet, - mondta Vladimir Vladimirovich™.
Vladimir Vladimirovich™ felesége és lányai ijedten néztek Vladimir Vladimirovichra™.
- Apu... - suttogta Kátya.
- De hiszen Berlusconinál akartunk nyaralni... - húzta fel szemöldökét Mása.
- És az ország? - kérdezte a feleség. - Gondoltál az országra?
- Négy évig gondoltam rá, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - most már gondoljanak rá mások. Egyszerű családi életre vágyom, veletek akarok lenni...
- Hát... - mondta a feleség, - ez kiváló. Akkor Berlusconi helyett utazzunk nyaralni falura.
- Falura! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™ és újra töltött.
Mása és Kátya egymásra nézett és megrándította vállát.
Az egész Nőnap olyan volt mint a mesében - Vladimir Vladimirovich™ köszöntötte az orosz lányokat, asszonyokat, akik eljöttek hozzá vendégségbe, teázott velük, aztán az egész családdal együtt sétálni indult a parkban, a Connie is velük tartott. Este pedig együtt nézték a tévét.
Vladimir Vladimirovich™ kimászott az ágyból és elindult a fürdőszobába, miközben a tegnapi csodás napra gondolt. Miután borotválkozott és fogat mosott, Vladimir Vladimirovich™ bement a dolgozóba és felemelte a telefont.
- Szóval akkor így... - mormogta Vladimir Vladimirovich™ és tárcsázta Alekszandr Albertovics Vesnyakov, a Központi Választási Bizottság elnökének számát.
- Halló, - szólalt meg Alekszandr Albertovics fémes hangja.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, majd egy kis lélegzetnyi szünetet tartott. - Vissza akarom vonni jelöltségemet.
- Ez lehetetlen, - felelte azonnal Alekszandr Albertovics, - a visszalépés határideje tegnap, március nyolcadikán járt le. Mostantól a jelöltséget csak kényszerítő körülmények miatt lehet megszüntetni.
- Miféle kényszerítő körülmények? - kérdezte csüggedten Vladimir Vladimirovich™.
- Betegség, - felelte Alekszandr Albertovics, - vagy haláleset.
- Kinek a halála? - suttogta ijedten Vladimir Vladimirovich™.
- A jelölté, - válaszolta Alekszandr Alebrtovics, - vagy a közeli hozzátartozóké.
Vladimir Vladimirovich™ lassan letette a kagylót. Úgy érezte, hogy belül valami összeszorul, majd lehull valahová. Vladimir Vladimirovich™ letörölte a hideg verítéket homlokáról és ránézett a szoba ajtajára.
Valahol egészen közel békésen aludt Vladimir Vladimirovich™ hitvese, Ljudmilla, és lányai - Kátya és Mása.

2004.03.10 07:27:29

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a novo-ogarjovoi Elnöki Rezidenciájába rendelte erősembereit.
- Fígy, testvérók, - mondta Vladimir Vladimirovich™ az erősembereinek, - hát végre megvagyunk az új kormánnyal, miután sikeresen kirúgtam mindenkit, kineveztem az újakat. Erős Oroszország kell, erős Oroszországnak erős elnök kell, erős Oroszország erős elnökének meg erős kormány kell. Kérdés?
- A kormány erősítése... - szólalt meg Mihail Jefimovics, az új erőskormányfő.
- A kormány erősítése megtörtént, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - a Parkinson-törvénynek is tökéletesen megfelel, 30 miniszter helyett csak 17 lesz, vagyis kellőképp erős kormánya lesz az erős Oroszországnak.
- A belügyminisztérium... - szólalt meg Mihail Jefimovics, az új erőskormányfő.
- A belügyeket én felügyelem, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - személyesen.
- A katasztrófaügyi minisztérium, - szólalt meg Mihail Jefimovics, az új erőskormányfő.
- A katasztrófákkal én foglalkozom, - vágot közbe Vladimir Vladimirovich™, - személyesen.
- А külügyminisztérium... - szólalt meg Mihail Jefimovics, az új erőskormányfő.
- A külügyeket én felügyelem, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - személyesen.
- A honvédelmi minisztérium... - szólalt meg Mihail Jefimovics, az új erőskormányfő.
- A védelmet én felügyelem, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - személyesen.
- Az igazságügyminisztérium... - szólalt meg Mihail Jefimovics, az új erőskormányfő.
- Az igazságot én személyesen felügyelem, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - ugyancsak nem kell foglalkoznod a futárpostásokkal, a külföldi hírszerzéssel, a biztonsági szolgálattal, a drogellenőrzéssel, meg az őrzés-védelemmel sem, ezeket a balhés társulatokat én mind a saját vállamra veszem, ne gyengítsék az erős kormányt. Kérdés?
- Akkor az a tizenhét minisztérium tulajdonképpen csak kilenc? - kérdezte Mihail Jefimovics, az új erőskormányfő.
- Annyi, - válaszolta Vladimir Vladimirovich™, - de az legalább nagyon erős, és tudományosan megalapozott, továbbá törvényes is - Parkinson-törvényes. Kérdés?
Több kérdést az erősemberek nem tettek fel. Minden világos volt számukra. Vladimir Vladimirovich™ személyes utasítára előző nap tanulmányozták a Parkinson-törvényt, a szorgalmasabbak és óvatosabbak a Murphyt is, a még szorgalmasabbak és még óvatosabbak pedig még a Peter-elvet is.
Vladimir Vladimirovich™ elégedetten nézett körbe. Erős Oroszországnak erős Elnöke lesz...., márcsak ezt az erőselnök-választást kell túlélni valahogy, jó erővel, egészséggel.

2004.03.11 08:07:09

2004. március 10., szerda, 07:37:45 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ kivenezte az új kormányt. Húsz perc múlva valaki félénken kopogott a kremli dolgozószoba ajtaján.
- Tessék, - kiáltotta Vladimir Vladimirovich™ és mélyen sóhajtott.
Az Elnöki DOlgozószoba magas szárnyasajtaja kinyilt, és a helyiségbe halk léptekkel belépett Mihail Jurjevics Leszin ex-sajtó és informatikai miniszter, valamint Mihail Jefimovics Svidkoj ex-kulturális miniszter. Mihail Jurjevics és Mihail Jefimovics mélyen meghajolt Vladimir Vladimirovich™előtt.
- Testvéró, - mondta Mihail Jurjevics anélkül, hogy felegyenesedett volna, - mi történt?
- Testvéró, - mondta Mihail Jefimovics, aki teljesen elpirult, - miért?
Vladimir Vladimirovich™ ránézett az előtte görnyedten álló állami főtisztviselőkre és fintorgott egyet.
- Nem kellett volna a pornót nyomni a szövetségi tévécsatornán, - mondta halkan Vladimir Vladimirovich™.
- De hát mi...., - szólt csodálkozva Mihail Jurjevics.
- De hát te magad..., - visszhangozta Mihail Jefimovics.
- Na, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - a pornót ti nyomtátok. Ezt mindenki jól tudja. Engem meg ne keverjetek bele a saját ügyeitekbe!
Vladimir Vladimirovich™ hirtelen mozdulattal kihúzta Elnöki Íróasztalának fiókját és kivett belőle egy üveg vodkát, valamint három platinából készült kispoharat, kétfejű aranysasokkal a megkopott oldalukon.
- Hát akkor, - mondta Vladimir Vladimirovich™és kitöltötte a vodkát, - útravalóul...
- Milyen útravalóul? - kérdezte ijedten Mihail Jurjevics.
- Hosszú útravalóul, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - na, akkor gyorsan elkapni, bekapni... ahogy mondom!
Mihail Jurjevics és Mihail Jefimovics odatipegett az asztalhoz és remegő kézzel megfogta a kispoharakat. A kíváló pétervári vodka kilötyögött az Elnöki Asztal zöld posztójára.
- Hát akkor..., - mondta Vladimir Vladimirovich™, - a büntetés visszavonhatatlnaságára!
És gyorsan felhajtotta a vodkát.

2004. március 10., szerda, 11:09:55 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Mihail Jefimovics bemutatta Vladimir Vladimirovichnak™ a szövetségi kormány új tagjait.
- Sojgu Szergej Kozsugetovics, - mutatta be Szergej Kozsugetovicsot Mihail Jefimovics, - az országban mindenki ismeri. Talán nem is szükséges...
Vladimir Vladimirovich™ döbbenten ránézett Mihail Jefimovicsra. Mihail Jefimovics kissé zavarba jött.
- Nem is szükséges... - ismételte meg Mihail Jefimovics.
Szergej Kozsugetovics mégcsak nem is pislogott.

2004.03.11 08:57:07

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobája ablakánál álldogált és izgatottan leste a Kreml toronyóráját. A nagymutató a XII-höz közeledett.
"Milyen lassan múlik az idő", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "máskor rohan, most meg csak vánszorog..."
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™ a mögötte álló Adminisztráció Vezetőnek, - biztos, hogy jól jár ez az óra?
- Hogyne járna jól, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - megrenováltattuk, folyamatosan ellenőrizzük... Mégiscsak az ország legismertebb órája, ehhez igazodik mindenki...
- Nem késik ez? - kérdezte türelmetlenül Vladimir Vladimirovich™.
- Dehogy késik, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, - ez halálpontosan jár... Mégiscsak az ország legismertebb órája, ehhez igazodik mindenki...
- Mintha akadozna az a nagymutató, - morogta Vladimir Vladimirovich™, - biztos, hogy meg van kenve rendesen?
- Meg van kenve rendesen, ahogy ill... - felelte az Adminisztráció Vezetője, - az egész szisztéma rendesen meg van kenve, le van olajozva, le van zsírozva... Mégiscsak az ország legismertebb órája, ehhez igazodik mindenki...
Vladimir Vladimirovich™ türelmetlenül leste a toronyórát, közben saját karórájára is vetett egy-egy pillantást, összehasonlítgatta az időmérő szerkezeteket, magában pedig számolta a másodperceket. A tágas dolgozószobában szinte érezhető volt a vibráló feszültség.
- Szóval szerinted minden precizen működik? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Minden a legnagyobb precizítással müx, - nyugtatgatta főnökét az Adminisztráció Vezetője, - le van kenve, le van zsírozva, le van vajazva, le van...
A Kreml toronyórája végre megkondult, fennséges hangja betöltötte az Elnöki Dolgozószobát, az egész Kremlet, a Vörös-teret, a fővárost, az egész hatalmas OroszHont.
- Hát akkor, - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™ és megemelte a kezében szorongatott pezsgőspoharat, - hurráááá!
- Viváááát! - visszhangozta az Adminisztráció Vezetője és koccintásra nyújtotta a sajátját.
- Éljen! Hurrrááááá! - kiáltották kórusban az Elnöki Dolgozószobában eddig némán, lélegzetvisszafojtva ácsorgó kiválasztottak - "a korlátolt személyek szűk köre", ahogy ezt valamikor hajdanán egy ünnepélyes barom nagy pátosszal kijelentette.
Vladimir Vladimirovich™ boldogan és megkönnyebülten hajtotta fel pezsgőjét, a poharat pedig lendületes mozdulattal a falhoz vágta. Az Adminisztráció Vezetője és a "korlátolt személyek szűk köre" szintén egycsapásra bevágta pezsgőjét és a sok kristálypohár szinte egyszerre tört szét a dolgozószoba falán. Mindenki boldog volt, vigyorgott, tapsolt... és egyesek már halkan énekelni is kezdtek...
Március 10-től 15-ig egész OroszHonban elkezdődött az általános kampánykuss. Vladimir Vladimirovich™ végre azt tehetett, amit csak akart. Egyetlen médium sem firkálgathatott, pofázhatott róla semmit. Az elnökjelöltekkel kapcsolatos mindenféle híradás tiltott agitációnak minősül.
Vladimir Vladimirovich™ boldogan levette Elnöki Öltönyét, letépte nyakkendőjét, lerúgta cipőjét és vodkát rendelt. Öt igazán szabad napja volt végre.

2004.03.13 11:24:33

2004. március 11., csütörtök, 11:31:36 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a friss postát nézegette. Ránézett az újságokra, és félrerakta azokat. Aztán ránézett a vastag folyóiratokra, és azokat is félrerakta. Aztán ránézett a postai levelezőlapokra, amelyekben az elnökválasztás első fordulójában aratott hatalmas győzelme kapcsán küldtek neki mindenféle üdvözleteket, és azokat is félrerakta. Aztán észrevett egy teljesen új folyóiratot, amit még sosem látott. A folyóirat borítójáról egy nagydarab, kényelmes bundát és szőrmesapkát, továbbá sötét napszemüveget viselő férfi nézett szembe Vladimir Vladimirovichcsal™, egy vastag szivarral kezében.
- Frankó...., - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - tán csak nem a Mihalkov?
Vladimir Vladimirovich™ belelapozott a folyóiratba.
- Az orosz polgárság kiáltványa..., - olvasta Vladimir Vladimirovich™, - Bejelentjük az orosz polgárság létezését.... Nocsak, még ilyet!
Vladimir Vladimirovich™ megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™ az Adminisztráció Vezetőjének, - hoztak itt nekem egy érdekes folyóiratot.
- A burzsujújságot? - kérdezte kapásból az Adminisztráció Vezetője.
- Ja, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - burzsuj, vagyis polgári... Jól meg van írva... Figyelj csak: az orosz polgársághoz tartozhat bárki, aki részének tartja önmagát. A jövedelem szintje fontos, de nem meghatározó.
- Az a fontos, hogy úgy éljen az ember, hogy az tessék neki, - folytatta kapásból az Adminisztráció Vezetője, - úgy éljen, hogy jobbá tegye az államot, ugyanakkor ne függjön ettől az államtól...
- Frankó, mi? - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - Ne függjön az államtól... Na és ki engedi ezt meg nekik?
- Miért? Nem kéne esetleg megengedni? - kérdezte az Adminisztráció Vezetője. - Felnőttek már talán..., már ilyen kiáltványokat is megtanultak írogatni...
- Talán meg is lehetne engedni..., - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™. - Na és a mi firkászunkhoz meg mit szólsz? A szőrös mancsát ebbe is belenyomta, mi?
- Naná, majd kimarad! - kiáltott fel az Adminisztráció Vezetője. - Főszerkesztő-helyettes. Egy napot sem bír ki, hogy ne írjon valami disznóságot. Zugfirkász!
- Úgy van, úgy van, csak firkál mindenféléket, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - minden lében kanál.
- Biztos állami díjra pályázik, - jegyezte meg az Adminisztráció Vezetője.
- Mi meg nem adunk neki, - mondta Vladimir Vladimirovich™.
- Úgy van, nem adunk neki! - helyeselt az Adminisztráció Vezetője. - Jól jön az nekünk is.
Az államférfiak elnevették magukat, majd bontották a vonalat.

2004. március 12., péntek, 18:08:07 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™telefonált az Adminisztráció Vezetőjének.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Te amúgy a naptárat nézegeted?
- Minek nézegessem? - hökkent meg az Adminisztráció Vezetője. - Én a balettet nézegetem éppen, a Nagy Színházban.
- A választás mikor lesz? - kérdezte precizebben Vladimir Vladimirovich™.
- Holnapután. Miért, mi van, testvéró? - kérdezte az Adminisztráció Vezetője.
- Az van, hogy még mindig nem kaptam meg a jelöltek listáját! - mondta mérgelődve Vladimir Vladimirovich™. - Hiszen mégiscsak meg kéne gondolnom, hogy kire adom a voksomat!
- Mi az, hogy kire adod a voksodat? - az Adminisztráció Vezetője alig kapott levegőt.
- Várlak félóra múlva, testvéró! - szólt határozottan Vladimir Vladimirovich™, - Teljes részletes, szigorúan konkrét listával.
Vladimir Vladimirovich™ ezzel bontotta a vonalat.
29 perc 30 másodperc múltán Vladimir Vladimirovich™dolgozószobájába bejött az Adminisztráció Vezetője és letett az íróasztalra egy teljesen üres lapot azzal a fejléccel, hogy "Szigorúan konkrét!"
Vladimir Vladimirovich™ felvette a szemüvegét, amit csak nagyon ritkán és titokban viselt, egy öngyújtó lángjánál felmelegítette a papírlapot, és azon lassacskán megjelentek a tejjel írt betük.
Pubin - pubertáskorú elnök
Puvin - nem valóságos, virtuális elnök
Pugin - ijesztő elnök, akitől legszívesebben ordítana az ember.
Pudin - szolid kinézetű elnök, a Nagy G-Nyolcas tagja.
Puzsin - ijedős, óvatos elnök
Puzin - nagyhasú elnök megduplázott GDP-vel
Pukin - kommentár nélküli elnök
Pulin - ólomgolyós elnök, ellenségei három napon belül elhaláloznak
Pumin - a Puma cég kimonójába öltözött elnök
Punin - karthágói származású elnök, Hannibál utóda
Purin - tisztakezű, hidegfejű, forrószívű elnök
Puszin - aranyos elnök, a nők bálványa
Putyin - az Oroszország Föderáció jelenlegi elnöke
Pufin - kényelmes elnök csücsülő oligarchák számára
Puhin - puha, kissúlyú elnök
Pu Czin - kínai elnök
Pucsin - emésztési zavarokkal küzdő elnök
Pusin - fehér, puha, simogatnivaló játékelnök
Puscsin - a Belovezsszkaja Puscsaban megkötött megállapodások (Szovjetunió megszűnése, FÁK megalapítása) garanciáját biztosító elnök
- Köszönöm, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Most akkor már elmehetsz. Nekem meg gondolkodnom kell még...

2004. március 12., péntek, 21:10:41 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ felhívta Maxim Vitaljevics Kononenkot, az Elnök személyes bohócát.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na akkor boldog szülinapot nked, meg ilyesmiket...
- Köszönöm, Vladimir Vladimirovich™, - feleléte Maxim Vitaljevics. - Na és Önnél mi újság?
- Nálam... - felelte fáradt hangon Vladimir Vladimirovich™. - Én nem menekülhetek el sehová. Te meg most harminchárom éves vagy... Krisztus-kor..., meg ilyesmik. Lám Krisztus ebben a korban már mennyi mindent megcsinált...
- Hát, én is igyekszem... - felelte nagypofával Maxim Vitaljevics, - ráadásul nekem még van időm, Krisztusnak meg már nem maradt. Meg aztán az apukája is besegített neki, az meg nem egy akármilyen apuci...
- Neki az Atya segített, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - te meg itt utánam koslatsz, az én nevem mögé bújva akarsz befutni... Hát, sokáig nem futkározol így...
- Legalább harminchétig, - álmodozott Maxim Vitaljevics, - Siddhartha épp harminchat éves korában lett Buddha.
- Marha! - mondta Vladimir Vladimirovich™.
- Magának is, - felelte Maxim Vitaljevics, - minden jókat meg sikereket is, Vladimir Vladimirovich™.
- Jól van..., - morgott Vladimir Vladimirovich™. - egyelőre... Csak ne igyál sokat.
Vladimir Vladimirovich™ bontotta a vonalat.

2004.03.17 09:29:46

2004. március 15., hétfő, 08:07:14 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Sándor-kertben sétált. Előző nap választották újjá OroszHon Elnökének. Négy kemény és hálátlan munkával teli év volt előtte, amiért valami teljesen nevetséges pénzt kapott. Vladimir Vladimirovich™ összeszorította fogát és a kézzel varrt szép olasz cipőjével a pocsolyákon lévő vékony jégréteget próbálta összetörni. A hajnal illata és a füst szaga töltötte be az egész környéket. Vladimir Vladimirovich™ felnézett és csodálkozva vette észre, hogy körbe-körbe mindenütt megszenesedett fadarabokat és rozsdás tetőfedő horganylemez maradványokat lát szétszórva.
- Hm, frankó... - mormogta Vladimir Vladimirovich™, majd hátrafordult. Mögötte alig észrevehető árnyékként mozgott két testőre. Kissé előtte pedig egy simléderes sapkét viselő tömzsi emberke állt és a Lovarda épületét nézegette. Vladimir Vladimirovich™ szintén ránézett a Lovardára és nagyot csodálkozott - az épületnek nem volt teteje.
- Fígy. testvéró, - kiáltott Vladimir Vladimirovich™ a simléderes sapkát viselő tömzsi embernek.
A férf megfordult és Vladimir Vladimirovich™ ráismert Jurij Mihajlovics Luszkovra, a moszkvai főpolgármesterre.
- Mi történt a Manézsoddal? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Leégett! - felelte boldogan Jurij Mihajlovics és elmosolyodott.
- Frankó, - mondta ismét Vladimir Vladimirovich™. - És most mi lesz?
- Most minden még frankóbb lesz, - felelte örömteljes hangon Jurij Mihajlovics, - már meg is van a költségvetési tervezetem egy vasbeton tetőszerkezetre.
- Mint az aquaparkosnál volt? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Olyasmi, - válaszolta Jurij Mihajlovics. - Sokkal jobb lesz, mint amilyen volt. Földalatti parkolóval...
- A tüzet meg ki oltotta? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ és érdeklődéssel vizsgálta a szénné égett tetődarabokat.
- A Sojgu, - felelte Jurij Mihajlovics, - iderobogott, személyesen.
- Aha, akkor érthető, - sóhajtott fel Vladimir Vladimirovich™, - elszórakoztatok itt jól... Engem meg újjáválasztottak:
- Hallottam már, - mondta együttérzően Jurij Mihajlovics, - engem is.
Vladimir Vladimirovich™ széttárta kezét, majd lassan tovább ment a kerti ösvényen. Jurij Mihajlovics nézett utána.
- Viszláááát, Manézs, viszláááát... - dúdolgatta az orra alatt Vladimir Vladimirovich™.
A testőrök némán elsurrantak Jurij Mihajlovics mellett.

2004. március 16., kedd, 10:05:55 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ hazatelefonált a novo-ogarjovoi rezidenciájára. A telefont Vladimir Vladimirovich™ neje vette fel.
- Ludmilla, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - nem érzel ott nálunk valami gázszagot?
- Gázszagot? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™ felesége, és körbeszagálászott. - Nem, nem érezni. Miért, mi van?
- Á, semmi, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - de te azért figyelj ottan. Ha gázszagot érzel, akkor azonnal vidd ki a gyerekeket és telefonálj Szergej Kozsugetovicsnak!
- Mi történt? - kérdezte izgatottan Vladimir Vladimirovich™ felesége.
- Egyelőre semmi különös, - válaszolta Vladimir Vladimirovich™, - de azért figyelni kell. Akármi is történhet. Jól van, egyelőre ennyi. A szokásos időben jövök.
Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót.
- Eljön és csendben mindent megjavít... - dúdolta halkan Vladimir Vladimirovich™, - a Szergej Kozsugeeee-to-vics...

2004.03.17 11:33:56

Egyszer Vladimir Vladimirovich™, akit épp újraválasztottak OroszHon Elnökének és emiatt kénytelen volt mindenféle gratulációkat és hűségnyilatkozatokat fogadni, amit nagyon unt már, úgy döntött, hogy nem árt, ha a dohos kremli levegőből kimenekül valami szellősebb, és főleg csendesebb helyre. Vladimir Vladimirovich™ kivette a rejtett Elnöki Sufnijában tárolt régi kémfelszereléses kisböröndjéből az álbajusz-álszakáll készletét, belebújt a vattabéléses terepszínű anorákba, majd halkan kisurrant a Kreml Titkos Elnöki Kiskapuján. Átgyalogolt a Moszkva-folyón átívelő Moszkvorecki-hídon, közben pedig eszébe jutott az a híres régi kép, amelyiken Ioszif Visszarionovics és Kliment Jefremovics sétálgat hosszú katonaköpenyben keresztül ezen a hídon, és minden bizonnyal a Szovjetunió fontos állami nagydolgait beszélik meg nagyon komoly, de egyben rendkívül barátságos képpel.
- Hehe, - nevetett magában Vladimir Vladimirovich™ , - nem gyalogoltak ezek soha, pláne édes kettesben..., őrség-testőrség nélkül, még mit ne! Mire nagygórék lettek, akkora már lovagolni is elfelejtettek..., a lovaik is megdöglöttek... Nem mentek akkor már ezek csak úgy a nép közé, se nyiltan, se titokban... Meg aztán kémfeleszereléses ládikójuk sem volt...
Vladimir Vladimirovich™ lassacskán végigballagott a Moszkva-folyó rakpartján, eljutott egészen a Rakparti Nagy Házig, ahol valamikor a magasrangú párt- és állami vezetők, marsallok, tábornokok, mindenféle kiválóságok és hírességek laktak..., egészen addig, amig le nem fogták és agyon nem lőtték mindegyiküket... Vladimir Vladimirovich™ megnézte az azóta rendesen megkopott épületet és közben azon morfondirozott, hogy ezt meg miért nem bontatta le még a Luzskov, aki mindenhová nagy plazakat, újfajta felhőkarcolókat és földalatti parkolókat építget...
- A Moszkvát már bontja, - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - aztán valami új Nagyszálló lesz belőle... Az egész Moszkvát lerombolja, aztán meg ismét felépíti... És még azt mondja, hogy minden ugyanolyan lesz, csak állítólag sokkal szebb és jobb... Hm.... Mennyi strapa.... Nem lenne egyszerűbb új fővárost építeni? Vagy esetleg átvinni Pétervárra mindazt, ami számít, ezt itt meg meghagyni olyannak amilyen...
Vladimir Vladimirovich™ lassan kényelmesen tovább bandukolt a rakparton, nézegette a régi házakat és itt-ott az új - nyugatias - feliratokat.
- "Second-hand gyorsétkezde"... - olvasta Vladimir Vladimirovich™. - Idióták! Ezt mégis, hogy gondolják?! Valaki előre megrágta, csak le kell nyelni? Micsoda népek vannak, nem igaz! Hm... Mégscsak kéne egy törvény, vagy valami Elnöki Rendelet az ilyen marhaságok ellen...
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ nyugodt csendes sétáját éktelen nagy lárma zavarta meg. Vladimir Vladimirovich™ felkapta fejét és észrevette, hogy az utca végén, a dombos részen egy jókora tömeg verődött össze. Az emberek mind-mind Vladimir Vladimirovich™ felé néztek, integettek és kiabáltak valamit.
- Nocsak, - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és ijedten az álszakállához kapott, hogy nem csúszott-e le, - netán felismertek volna? Most akkor megint mindenki gratulálni és hűségnyilatkozni fog? Ajjajj....
Hangos szirénázással rendőr- és tűzoltóautók robogtak Vladimir Vladimirovich™ felé, aki szemével már kereste az irányt, hogy merre is meneküljön. Megdöbbenésére a gépkocsik azonban elszáguldottak mellette és nagy vonyítással arrafelé folytatták útjukat, ahonnan Vladimir Vladimirovich™ jött. Vladimir Vladimirovich™ ekkor már felért a dombra, visszafordult és ámulattal vette észre, hogy a Kreml mögül hatalmas lángok csapnak fel.
- 1812! - szólalt meg a Vladimir Vladimirovich™ mellett egy idősebb bácsika. - Lángban áll Moszkva... Rossz ómen!
- Napóleon..., - bólíntott rá egy szemüveges diákforma. - Ég a Kreml.
- Hülyék, - szólt rájuk egy szőke leányzó, - az csak az ünnepi tüzijáték. A régi új elnök tiszteletére...
- A Putyin-választáson megválasztott Putyin-elnök tiszteletére felgyújtják Moszkvát? - érdeklődött egy kendős nénike, majd hozzátette, - Én őrá szavaztam, őt választottam...
- Maga itt ne agitáljon, - szólalt meg egy feketekabátos férfi, - hajnalig kampánykuss van! Majd ha hivatalosan bejelentik....
- Nem a Kreml ég, hanem a Manézs, - jegyezte meg egy bundás férfi, aki mobilt szorongatott a kezében, - most beszéltem az ismerősömmel, aki ott van a közelben...
- A Lovardában rendezték az elnökválasztáson indult jelöltek banketjét? - kérdezte egy vöröshajú nő.
- A Lovardában nem bankettet rendeznek, hanem kiállításokat, meg vitafórumokat, - magyarázta egy fülessapkás fiatalember, - a múltkori szavazás előtt is volt valami ilyesmi.
- Én az egységes oroszokra szavaztam, - mondta büszkén a kendős nénike.
- Maga itt ne agitáljon, - szólalt meg a feketekabátos férfi, - hajnalig kampánykuss van! Majd ha hivatalosan bejelentik...
- Hülyék, - szólt rájuk a szőke leányzó, - mondom, hogy az az ünnepi tüzijáték...
- 1812, - ismételte az idősebb bácsika, - rossz ómen...
- Napóleon..., - bólíntott a szemüveges diákforma.
- Tüzijáték! - bizonygatta a szőke leányzó
- 1812! - ismételte az időseb bácsika, - rossz ómen...
Vladimir Vladimirovich™ tátott szájjal hallgatta a nép szavát és nézte a Kreml mögül fölcsapó lángokat. Valahogy semmi kedve nem volt ahhoz, hogy Napóleonnak érezze magát.

2004.03.18 12:13:24

2004. március 17., szerda, 09:47:33 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ telefonált a szentpétervári kormányzónak, Valentyina Ivánovna Matvienkonak.
- Fígy, hugicó, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na mi újság ott nálad?
- Dolgozunk, Vladimir Vladimirovich™, - felelte Valentyina Ivánovna.
- Nagyon jó, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na és az eredmények, valami eredmények vannak?
- Hogyne, - dicsekedett Valentyina Ivánovna, - a város központján munkálkodunk, rendbetesszük.
- Végre! - örült Vladimir Vladimirovich™, - Nem csalódtam benned, hugicó. Elkezdtétek renoválni a házak homlokzatát?
- Nem, a homlokzatokhoz még nem fogtunk hozzá, - magyarázta Valentyina Ivánovna. - Egyelőre a drótkötelekkel foglakozunk.
- Mikkel? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Drótkötelekkel, - ismételte meg Valentyina Ivánovna. - Amikre a reklámokat fölaggatják. Az egész várost teleaggatták ezekkel, mint egy vonatot, ami Mahacskalába megy. Nem látni semmit miattuk, sem a szépet, sem a gonosságot. Vegyél ezt, vegyél amazt... Disznóság! Szóval a Nyevszkijjel kezdtük...
- Várjál csak, - szakította félbe Valentyina Ivánovnát Vladimir Vladimirovich™, - a drótoknak meg ehhez mi köze van?
- A városlakók és a vendégek nyugtalankodnak, - felelte Valentyina Ivánovna, - a város fő közlekedési útvonala romlik...
- És? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™, mert semmit sem értett.
- A városi kormányzat elébement a polgárok kívánságának, - mondta Valentyina Ivánovna. - A Nyevszkijen leszedtük az összes reklámot.
- Az összeset? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - És most olyan, mint a szovjet időkben?!
- Ideiglenesen, - magyarázta Valentyina Ivánovna. - Már kiadtam a megbízást a külső reklám kihelyzésére vonatkozó új koncepció kidolgozására. Művészeti meg esztétikai megfontolásokkal...
- Azok meg milfélék? - érdklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Szóval, ne a vodkát meg a fogpasztát reklámozzák, - felelte Valentyina Ivánovna, - meg ne a jack-potos casinókat, hanem azt, ami valóban érdekelheti az állampolgárokat.
- A prostikat fogják hírdetni? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Miért éppen a prostikat..., - jött kissé zavarba Valentyina Ivánovna. - Vezetőket..., mondjuk Önt, meg engem, meg a Borisz Vjacseszlávovicsot... Aztán a városi költségvetés nyeresége is....
- Bolond vagy te, Válja, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és letette a kagylót.
Úgy érezte meg, mint aki teljesen összetört.
"A francnak kell az ilyen munka", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, -"még a nőkkel is kénytelen az ember gorombáskodni..."

2004. március 17., szerda, 14:30:27 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és az Archangelszkban történ házrobbanás közben elpusztultak névsorát olvasta. Egyszercsak megcsörrent a telefon. Vladimir Vladimirovich™ felemelte a kagylót.
- Allah akbar, - szólalt meg a telefonban egy rekedtes férfihang.
- Kivel beszélek? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Moszvar vagyok, - felelte a hang, - Barajev.
- Barajev?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - De hát téged megmér... izé, végeztek veled! Magam is láttam. Egy konyakos üveg...
- Nem Movszar, - mondta a hang, - hanem Moszvar. Fogd fel a különbséget!
- Moszvar? - kérdezte megdöbbenve Vladimir Vladimirovich™. - Moszvár-szamovár... Na és mit akarsz tőlem, Moszvár? Biztos a függetlenséget akarod, mi?
- Dugd fel magadnak a függetlenségedet, - felelte Moszvar Barajev. - Párizsba akarok menni.
- Párizsba? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. -* Minek?!
- Minek, minek..., - morgott Moszvar, - te biztos jártál már Párizsban..
- Jártam, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - na és akkor mi van?
- Én is akarok, - mondta mérgesen Moszvar, - az Eiffel-tornyot akarom megnézni. Az Isza-próféta anyukájának a székesegyházát, áldassék neve! Néhány képeslapot akarok onnan küldeni...
- Turistautazásra akarsz menni? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Miért?! Tán mi nem vagyunk emberek?! - kérdezte sértődötten Moszvar Barajev. - Fölkergettek a hegyek közé, mint az állatokat, és nem engednek lejönni... Ott meg unalmas minden, mellesleg... Hó meg birkák, birkák meg hó...
- Jól van, jól van, - mondta Vladimir Vladimirovich™ , - na és én mit tehetek?
- Vízum kell, - felelte Moszvar, - én nem mehetek be személyesen a követségre. Nem eresztenek be a fogdmegeid. Így aztán csörögj oda magad és kérjél nekem vízumot. Te vagy az elnök?
- Én vagyok, - felelte megdöbbenve Vladimir Vladimirovich™.
- Na, én meg állampolgár vagyok! - hörgött bele a kagylóba Moszvar, majd bontotta a vonalat.
Vladimir Vladimirovich™ értetlenül bámult a kezében tartott kagylóra.
"Ez meg miféle marhaság?" - gondolta Vladimir Vladimirovich™.

2004.03.20 06:47:49

2004. március 19., péntek, 10:16:42 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és azt próbálta kitalálni, hogy Elnöki Bohóca, Maxim Vitaljevics Kononenko, miért nem ír újabb vicces történeteket Alla Bo®iszovna Pugacsováról és Filipp Bedroszovics Kirkorovról.
"Talán fáradt?" - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "Netán adjunk neki valami pénzecskét? Valahogy unalma így az élet, történetek nélkül..."
Vladimir Vladimirovich™ egyszerűen nem értette, hogy mi az oka Maxim Vitaljevics hallgatásának. Vladimir Vladimirovich™ felállt az asztal mellől, végigsétált a szobán, kinézett az ablakon.
"Esős az idő", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "Mondjuk kezdhetné így a történetet: Moszkvában esős idő volt... Alla Bo®iszovna Pugacsova a nappalijában üldögélt..."l
Vladimir Vladimirovich™ odalépett az asztalhoz és felvette a telefonkagylót.
- Igen, Vladimir Vladimirovich™, - szólalt meg a telefonos kisasszony negédes hangja.
- Bárisnya, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - kapcsold csak nekem Alla Bo®iszovna Pugacsovát.
- Pugacsovát?! - a telefonos kisasszony szinte fuldoklott az örömtől, - Azonnal! Rögtön! Tüstént! Máris! Alla Bo®iszovna? Jónapot, Alla Bo®iszovna. Vladimir Vladimirovich™ szeretne Önnel beszélni. Fogadja a hívást? Igen, most rögtön. Vladimir Vladimirovich™, igen, fogadja a hívást. Tessék, beszéljenek!
- Halla, - szólalt meg a telefonban Alla Bo®iszovna Pugacsova mindenki számára jól ismert hangja.
- Fígy, hugicó, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mit gondolsz miért nem írnak rólad újabban meséket az interneten?
- Ne is mondja, Vladimir Vladimirovich™, - felelte Alla Bo®iszovna, - csak töröm a fejem, de nem tudok rájönni. Már harmadik hete! Teljesen elszemtelenedett.
- Én csak arra gondoltam..., - mondta Vladimir Vladimirovich™, - talán Ön mondott neki valamit, ami nem egészen olyan volt...
- Én?! - kiáltott fel Alla Bo®iszovna, - De én egészen olyan vagyok mint a kisegér! Csak írjon, írogasson legalább. Mert Önről firkálgat, mint akit felhúztak, rólam meg két-három naponta, most meg teljesen abbahagyta...
- Igen..., - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™, - lehet, hogy valami olyanja van..., netán tervei vannak..., esetleg várjunk még egy kicsit?
- Én meg mit tehetek? - szipogott Alla Bo®iszovna, - Engem senki sem szeret... Már ez sem szeret...
- Nyugodjon meg, Alla Bo®iszovna, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - ne sírjon. Akarja, hogy adjunk magának valamilyen érdemrendet?
- Nem kell nekem a maguk érdemrendje! - sírdogált tovább Alla Bo®iszovna, - Annyi ilyen plecsnim van már, hogy csak na...
- Akkor meg várjunk, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - Üdvözlöm Filipp Bedroszovicsot.
Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót.
"Semmit sem értek", - gondolta Vladimir Vladimirovich™.
Egyszercsak megszólalt a telefon.
Vladimir Vladimirovich™ felvette a kagylót.
- Testvéró? - szólalt meg egy ismeretlen hang.
- Ki az? -kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Utyin, - felelte az ismeretlen hang, - Ladimir Ladimirovics. Rezident.
- Rezidens?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™, - Te meg, rezidens, miért telefonálsz nyílt vonalon, mindenféle rejtjelzés nélkül?! Tépjük le a vállapjaidat?!!!
Vladimir Vladimirovich™ lecsapta a kagylót.
- Micsoda ország!!! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™ - Hülye hülye hátán! És ráadásul én vagyok legfelül! Titkár! Titkár! Konyakot!!!!

2004. március 19., péntek, 12:47:19 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldöhélt és érdekes könyvet olvasott.
"Milyen érdekes könyv", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, miközben hajtogatta a lapokat egynás után, - "Kár, hogy kevés benne a kép".
Vladimir Vladimirovich™ azonnal felhívta az Adminisztráció Vezetőjét.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - adjunk ki valamilyen Elnöki Rendeletet, hogy képek nélkül ne nyomtassanak könyveket.
- Há', miért is ne, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - de akkor az is kell, hogy a rendeletek se legyenek képek nélkül.
- Képes rendeletek?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™, - Érdekes... Szoktak lenni valahol rendeletek képekkel?
- Nem tudom, - ismerte be az Adminisztráció Vezetője, - talán mi leszünk az elsők. Meg aztán ez egy jó PR-fogás is egyúttal...
- Jól van, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - próbáljuk meg.
Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót.
2004.03.21 08:03:57

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a novo-ogarjovoi Elnöki Rezidenciába rendelte az állam bel- és külpolitikájával, valamint biztonságával bajlódó erősembereit, hogy megtanácskozza velük az állam bel- és külpolitikáját, valamint biztonságát érintő aktuális nagydolgokat.
- Fígy, testvérók, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - először is, folytatni kell a reformokat. Ezentúl olyan európai-módra fogjuk egymást szólítani, elhagyjuk az apai nevet, csak a keresztneveket használjuk, ahogy ezt amúgy az egész világsajtó már régóta teszi. Egyetértesz vele, Szergej?
- Igenis, Vladimir Vladimirovich™, - pattant fel egyszerre Szergej Boriszovics Ivanov, a hadügyér, Szergej Viktorovics Lavrov külügyér és Szergej Kuzsugetovics Sojgu, az összes katasztrófáért felelős miniszter.
- Hm.., - szólt Vladimir Vladimirovich™, - akkor talán másképp..., a vezetéknévvel világsajtózunk megszólításilag... Egyetéresz vele, Ivanov?
- Igenis, Vladimir Vladimirovich™, - pattant fel ismét Szergej Boriszovics Ivanov, a hadügyér, valamint Igor Szergejevics Ivanov, a nemzetbiztonsági tanácstitkár.
- Hm..., - szólt Vladimir Vladimirovich™, - akkor talán másképp..., minden pattogás nélkül, nem reggeli torna ez..., sőt, alkalmazzuk a korszerű digitális technikát meg az elektronikus távközlést, meg az SMS-t meg a GPS-t és csupa ilyeneket..., elvégre itt van az Elnöki TeleKommunikációs Rendszer, amire mindenki, aki számít föl van kötve...
Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki TeleKommunikációs Rendszer Kihelyezett Pultján megnyomott néhány gombot, majd bepötyögte: "Egyetértesz, Misa?"
"Igenis, Vladimir Vladimirovich™", - jött azonnal a válasz Mihail Jefimovics Fradkovtól, az új miniszterelnöktől
"Jéééé, én még rajta vagyok?" - jött a válasz Mihail Mihajlovics Kaszjánovtól, a régi miniszterelnöktől
"Én most az adzsárokkal bajlódok, meg különben is..." - jött a válasz Mihail Szaakasvili grúz elnöktől.
"Engedj ki végre!" - hallatszott a kopogás a fűtőtesten - a Matrózok Csendespihenőjében unatkozó Mihail Boriszovics Hodorkovszkijtól.
- Hm..., - mondta Vladimir Vladimirovich™, majd valamilyen más kombinációt pötyögött be, utána pedig beszólt a mikrofonba, - te mit szólsz hozzá, Mihálics?
- Igenis, Vladimir Vladimirovich™, - szólalt meg az asztal végén üldögélő Jurij Mihajlovics Luzskov, moszkvai főpolgármester.
"Ez mi? Újabb ötlet nekem?" - írta ki a display Mihail Mihájlovics Zsvaneckij humorista üzenetét.
"Jééé, én még mindig rajta vagyok?" - hallatszott a hangszóróból Mihail Mihajlovics Kaszjánov hangja.
- Dmitrij! - kiabálta Vladimir Vladimirovich™ a mikrofonba, - Csináljon már valamit az Adminisztráció!
- Igenis, Vladimir Vladimirovich™, - szólalt meg Dmitrij Anatoljevics Medvegyev, Vladimir Vladimirovich™ Adminisztzrációjának a Vezetője.
- Igenis, Vladimir Vladimirovich™, - hallatszott a hangszóróból Dmitrij Nyikolájevics Kozák, a Kormány Adminisztráció Vezetőjének hangja.
- Hm..., - mondta Vladimir Vladimirovich™, - itt kupleráj van... Most csak az feleljen, aki Nyikoláj...
- Igenis, Vladimir Vladimirovich™, - pattant fel Nyikoláj Platonovics Patrusev, a szövetségi biztonsági szolgálat igazgatója.
- Igenis, Vladimir Vladimirovich™, - hallatszott a hangszóróból Dmitrij Nyikolájevics Kozák, kormányzati Adminisztráció-Vezető hangja, aki a fegyelmet még az Elnöki Adminisztrációban folytatott munkája során jól megtanulta.
Vladimir Vladimirovich™ mérgesen rácsapott az Elnöki TeleKommunikációs Rendszer Kihelyezett Pultjára, kitépte a mikrofont és elhajította a szoba sarkába.
- Akad itt végre valaki, akinek fogalma van az európaiasodás mikéntjéről? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Nekem lenne ötletem, - szólalt meg csendesen Rasid Gumarovics Nurgaliev, az újonnan kinevezett belügyminiszter.
Vladimir Vladimirovich™ szúrósan ránézett, majd azt mondta:
- Na, akkor inkább térjünk át a második kérdésre: mi a fenét csináljunk ezzel a Koszovóval, de lehetőleg európai-módra...

2004.03.21 08:46:34

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Rubljovo-Uszpenszkij országúton autózott a novo-ogarjovoi Elnöki Rezidenciájába, amikor ismét szemébe ötlött a fura reklámfelirat, amivel sehogysem tudott megbékülni.
"Second-hand Étkezde", - hírdette büszkén a nyugatiasra vett reklám, ami két rúdra erősítve lógott az országút melletti egyik kijárónál.
- Fígy, testvéró, - szólt Vladimir Vladimirovich™ a gépkocsivezetőnek, - álljunk csak meg itt. Nézzük már meg, hogy ez mi a fene akar lenni.
Vladimir Vladimirovich™ páncélozott Mercedes-Benz limuzinja bekanyarodott egy eléggé kopottas, ugyanakkor nagyon csicsásra festett és mindenféle "Koca-Kola", "Hamm Burger" és "Originálnája McDonald's Vodka" plakátokkal teleaggatott épület elé.
Vladimir Vladimirovich™ kiszállt a kocsiból, intett a testőröknek, hogy ne nagyon izgassák magukat, majd belépett a keletiesen nyugatias közétkeztetési üzemegységbe, leült az egyik sarokasztalhoz és kereste az étlapot, hogy végre megtudhassa milyenek is azok a "Second-Hand" ételkülönlegességek, amiket itt rendelhetnek a vendégek.
Hamarosan egy nagydarab pincérféleség lépett Vladimir Vladimirovich™ asztalához, de étlap helyett valamilyen egészen fura "Menüt" rakott le elé.
"Mielőtt rendelne bármi étel-italt, kérjük, hogy tekintse meg kiszolgálási választékunkat", - olvasta döbbenten a Menüt Vladimir Vladimirovich™.
"Hülye, marha, bolond, mondjad már, mire vársz - 10 rubel
Uram, hölgyem, parancsoljon, hozom máris - 100 rubel
Kedves uram, drága asszonyom, szíveskedjék, rögtön, azonnal - 200 rubel
Méltóságos uram, nagyságos asszonyom, igenis, vezérigazgató úr, szíveskedjék - 300 rubel
Miniszter úr, nagyjóuram, főméltóságú asszonyom, alázatos tisztelettel, ahogy parancsolni méltóztatik - 500 rubel
Vladimir Vladimirovich™ - 1000 rubel"
Vladimir Vladimirovich™ tátott szájjal bámulta a Menüt és valahogy teljesen elment a kedve attól, hogy behatóbban megismerje a "Second-hand" különös ételkülönlegességeket. Botrányosan kicsinek érezte Elnöki Fizetését.

2004.03.22 12:27:52

2004. március 22., hétfő, 09:56:02 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és az Adminisztrációjának a Vezetője az Elnöki Dolgozószobában ücsörgött és már tizennyolcadszor nézte végig a tévén leadott videót, amelyen azt mutatták, hogy az izraeli helikopterek hogyan intéznek támadást Ahmed Jaszir sejk, a HAMASZ szellemi vezére ellen.
- Most figyeld, most figyeld.., nagyon baró lesz! - kiáltott fel mindig Vladimir Vladimirovich™, és ujjával rábökött a helikopterről levált rakétára. A rakéta sűrű gomolygó füstöt eresztett ki, szép ívet írt le és lendületesen a fekete gépkocsi irányába fordult.
- Szépen röpül, - mondta elismerően az Adminisztráció Vezetője.
- Éééé-éééé-ééé-sss.... - Vladimir Vladimirovich™ izgalmában tágra meresztette szemét.
A rakéta elérte a célt, és az autó eltűnt egy nagy lángtengerben.
- Buuuummmm, - mormogta az Adminisztráció Vezetője, - nagy bumm!
- És mennyire hatásos! - csettingetett nyelvével Vladimir Vladimirovich™, - Ha mi is csinálhatnánk ilyet....
Az állam főtisztviselői figyelmesen nézték a véres tolókocsit, amely egy nagy gödör peremén hevert.
- Há' miért is ne, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - megcsinálhatjuk. Helikoptereink vannak, rakétáink vannak..., kinézünk valami vezérfélét...
- Ugyan már, - legyintett Vladimir Vladimirovich™, - hallod, hogy miket mondanak? A pokol kapuját nyitotta meg..., meg amig nem vágjuk le a fejét, addig nem nyugszunk... Kell ez nekünk?
- Nem, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - ez nem kell nekünk.
- Hát ez az, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - szépen kell ezt csinálni, és úgy, hogy ne veszélyeztessük az állami vezetők életét... Jól van, elég volt, nyomás melózni. Ma még annyi aláírni valóm van...
Az Adminisztráció Vezetője bólintott és gyors léptekkel kiment Vladimir Vladimirovich™ irodájából.

2004.03.22 12:55:53

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki Számítógépén a híreket olvasgatta.
"Az elnökválasztás napján", - olvasta Vladimir Vladimirovich™ a NEWSru.com-on, - "a barisi kerület Kalda nevű falujában két férfi, miután leadta voksát leült egy kis vodkázásra, hogy méltóképp megünnepelje az eseményt. Már a harmadik üvegnél tartottak, amikor összevitatkoztak azon, hogy kinek melyik elnökjelölt a kedvence. Szó szót követett, majd a politikai vita verekedéssé fajult, végül az egyik megölte a másikat. A tettest a helyi lakosok agyon akarták csapni, a rendőrségnek kellett megmenteni őt a lincseléstől..."
- Na igen, - mormogta az orra alá Vladimir Vladimirovich™, - nálunk azért minden egészen más, mint ezeknél a zsidóknál-araboknál, meg azoknál a koszovósoknál... Azok gyűlőletből ölik egymást, a mieink meg elnökszeretetből...

2004.03.23 14:53:56

2004. március 23., kedd, 10:46:34 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában járkált és törölgette a port a tárgyakról.
- Ajajj-ja-ajjaj-ja-jaaajjj, megölték a sejket, megölték a seeejket..., - dúdolgatta a keleties dallamot Vladimir Vladimirovich™, miközben törölgette saját bronz mellszobráz, - megööölték a seeejket...
Vladimir Vladimirovich™ leporolta íróeszköz készletét, kedvesen elmosolyodott és lefújta a port drága hitvese és lányai fényképtartójának üvegéről.
- Harmadik napja nem eszik, nem iszik..., - dúdolta Vladimir Vladimirovich™ és egy ronggyal megtörölte a hamutartót, ami úgy nézett ki, mint Borisz Abrámovics Berezovszkij feje - az angol királynőtől kapta ajándékba, - A seeeejk csak fekszik.... és.. és... nem imádkozik...
Vladimir Vladimirovich™ elmosolyodott, mert sikerült rímet találnia a strófához, aztán kinézett az ablakon.
Kinn ragyogott a tavaszi nap.
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ asztalán megcsörrent a telefon. Vladimir Vladimirovich™ felvette a kagylót.
- Fígy, testvéró, - szólalt meg a kagylóban az újgenerációs android, Alekszandr Albertovics Vesnyakov fémes hangja, - te most mit csinálsz?
- Törölgetem a port, - felelte Vladimir Vladimirovich™.
- Nagyon helyes, - mondta Alekszandr Albertovics, - újabb periódus a tiszta cell... izé, a tiszta irodában...
- Mi van, már itt az ideje? - kérdezte csüggedten Vladimir Vladimirovich™.
- Igen, itt az ideje a hivatalos bejelentésnek, - mondta Alekszandr Albertovics, a Központi Választási Bizottság feje, - minden alá van írva, Hetvenegy százalék szavazott rád, és még három század is hozzá. Negyvenkilenc és fél millió ember akart téged elnökként látni.
Vladimir Vladimirovich™ mélyet sóhajtott.
- Negyvenkilenc és fél millió.... - ismételte meg szőrnyülködve.
- Pontosabban, - pontosította Alekszandr Albertovics, - negyvenkilenc millió ötszáz hatvanöt ezer kettőszázharmincnyolc ember.
- Nyolc ember?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Ennyire pontosan számoltok?
- Mit kell itt pontosan számolgatni, - legyintett Alekszandr Albertovics, - Én, a Borja, a Szláva, a Ljuba, a Misa, Gyima, Szása, Gera, Ljosa... aztán még valaki...
- Jól van, jól van, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - értem már. És a beiktatás mikor lesz?
- Megvitatjuk, - válaszolta Alekszandr Albertovics, - jönnek a srácok, megbeszéljük... Te meg készülj, beiktatáskor beitatás.
- De hiszen te csak gépolajat... - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Úgy van, nekem gépolajat, - helyeselt Alekszandr Albertovics, és bontotta a vonalat.
Vladimir Vladimirovich™ keserűen ránézett a Szpasszkij-torony órájára.
A mutató a délhez közeledett.

2004.03.24 09:36:31

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a novo-ogarjovoi Elnöki Rezidenciájában a fürdőkádban üldögélt, kis műanyag hajókkal játszadozott, közben pedig az orosz haditengerészet helyzetén elmélkedett.
"Ej, ezek a tengerészek, ezek a tengerészek...", - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™, miközben arrébb taszajtott egy rakétacirkálót, - "hol elsüllyesztik a tengeralattjárókat, hol képtelenek kilőni a rakétákat, hol fölrobbantják a lőszerraktárakat, kilopkodnak mindenféle drága színesfémet a műszerekből, most meg csak csinálják itt nekem a pánikot... Ej, ez a Kurojedov, ez a Vlagyimir Ivánovics..., amikor kéne, akkor mélyen hallgat, amikor meg nem kéne, akkor pofázik mindenféle marhaságot... Utána meg nem győzi visszaszívni... Tenni kéne valamit... A hajdani dicsőség, a harci tradiciók... Hogy is mondta valaki nagyokos valamikor? Csak az lehet úr a szárazföldön, aki a tengeren is úr?"
Vladimir Vladimirovich™ mérgelődve arrébb bökte a kádban úszkáló kis rombolót, mire az nekiütődött a rakétacirkálónak, aztán mindkettő eltűnt a sűrű szappanhabban.
Egyszercsak megszólalt Vladimir Vladimirovich™ aranysasos kormányzati mobilja. Vladimir Vladimirovich™ bosszankodva kinyúlt a kádból, lerázta kezéről a fürdőhabot és felvette a telefont.
- Fígy, testvéró, - hallatszott az Adminisztráció Vezetőjének hangja, - nem akarsz ellátogatni a Fekete-tengerre?
- Mi a fenének menjek én most a Fekete-tengerre? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - A múltkor voltam már tengeren, majd megfagytam, meg amúgy is tiszta égés volt az egész...
- Ez most nem északon van, hanem délen, meg aztán most éppen hadgyakorlatot rendez ott a flotta, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - 20 hadihajó és naszád, 10 kiszolgáló hajó, tengerészeti légierő, tengerészgyalogság, partvédelem...
- Na és mit bohóckodnak ott ezek megint? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™, - Odamegyek, aztán megint valami blamázs lesz, csőbe szorul vagy fölrobban a rakéta..., csak ácsorgok ott, bámészkodok, közben meg nagyokat égek...
- Nem lesz most rakétázás, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - tengeralattjárót fognak kutatni, meg lefogják a partvédelmet, utána pedig deszantolnak a kijelölt körzetben...
- Aztán majd eltévednek jól, - jegyezte meg epésen Vladimir Vladimirovich™, - én meg veszekedhetek a Kucsmával, mi? Tudod, milyen kényes az ő fenenagy szuverenítására... Mellesleg mi van a Nagy Péterrel? Remélem nem röpült még a levegőbe?
- Nem repül az, nem is fog, - nyugtatgatta Vladimir Vladimirovichot™ az Adminisztráció Vezetője, - kiganéjozzák a legénységi szállást, levakarják a rozsdát a kantinos tűzhelyről, a kapitány magában elküdi a packázó tengerészeti főparancsnokot valami messzi és nehezen elérhető tájékra, iszik egy kupica vodkát, leöblíti Sörrel, aztán annyi. Semmiféle repülés nem lesz...
- Lesz, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - azt hiszem ideje lesz röptetni ezt a Kurojedovot, mert már nagyon elegem van a balhéiból... Nem elég, hogy minden ambiciózusabb alárendeltet eltipor, még pofázik is, hülyeségeket beszél, ráadásul nyilvánosan! Csinálja nekem a ramazurit...
- Hm, - hümmögött az Adminisztráció Vezetője. - Készítsük az Elnöki Rendeletet?
- Nyugi, - állította le az Adminisztráció Vezetőjét Vladimir Vladimirovich™, - majd szólok.... Most vannak fontosabb, sürgősebb dolgok is.
- Mit csináljunk? - kérdezte az Adminisztráció Vezetője.
- Kéne egy repülőgéphordozó, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - hiányzik a készletből.
- Most hozzák rendbe az "Admirál Kuznyecovot", - mondta az Adminisztráció Vezetője, - hamarosan újra hadrendbe áll az orosz flotta büszkesége.
- Nekem az, hogy "hamarosan" kevés, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és ránézett a kádban uszkáló saját kis flottájára, - nekem az kell, hogy máris küldjed...., amig nem hűlt ki a víz...
Az Adminisztráció Vezetője a vonal túlsó végén tágra meresztette a szemét - időnként képtelen volt követni az orosz fegyveres erők főparancsnokának gondolatmenetét, pedig nagyon igyekezett...

2004.03.25 06:30:28

2004. március 24., szerda, 11:23:16 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és valamilyen hozzáillő és jól csengő új szót próbált kitalálni a "bürokráciatalanításhoz".
- Széttrutymósítás... - írogatta Vladimir Vladimirovich™ a mindenféle szavakat az Elnöki Címeres fejléces papírra, - eltöketlenítés... nem, ez sem az....
Vladimir Vladimirovich™ a Kormányzati TeleKommunikációs Pulton megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mondjál valami hozzáillő új szót, ami passzol a "bürokráciatalanításhoz", nekem valahogy most nem ugrik be.
- Bürokráciatalanítás? - kérdezett vissza az Adminisztráció Vezetője, - Hm..., mondjuk, elfenébezavartatás...
- Elfenébezavartatás? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Miért "el" meg "tatás"? Miért nem simán "talanítás"?
- Hát, ha azt akarod..., - mondta az Adminisztráció Vezetője, - ha nem "tatás", hanem "talanítás" kell... Legyen mondjuk államtalanítás.
- Majd adok neked államtalanítást, - mondta szigorúan Vladimir Vladimirovich™. - Honnan a fenéből vetted ezt a szót?
- Hol, hol..., hát a Gorbacsovtól, - magyarázkodott az Adminisztráció Vezetője.
- A Gorbacsovtól, na tessék! - jegyezte meg gúnyosan Vladimir Vladimirovich™. - Ma már nem olyan időket élünk. Ma nálunk megint beállamosítás van. Szóval olyan szó lenne igazán jó, hogy előlről-hátulról stimmeljen, passzoljon...
- Hű, de megtekerted..., - mormogta az Adminisztráció Vezetője, - méghogy előlről-hátulról, oda-vissza stimmeljen... Na, mondjuk legyen elpocsolyasítástalanítás.
- Ez meg miféle marhaság? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, mondjuk, ha mindenhol mindenféle tócsa-pocsolyákat odacsinálnak, - magyarázgatta az Adminisztráció Vezetője, - aztán azokat felszámolva talanítják az egészet...
- Hülye szó, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - meg túl hosszú is, legyen inkább egyszerűen elpocsolyasítás.
- Magad mondtad az előbb, hogy nem tatás-sítás, - morgott az Adminisztráció Vezetője, - meg hogy oda-vissza hátulról mellbe...
- Az emocionális intonációkat kell elkapni, - szólt kioktatólag Vladimir Vladimirovich™, - a főnökvezetői emocionális intonációkat...
- Kit kell elkapni? - értetlenkedett az Adminisztráció Vezetője.
- Elmész te már, - morgott Vladimir Vladimirovich™, - eredj és olvass egy kis irodalmat. Mondjuk Murakamit, vagy esetleg Dosztojevszkijt..., meg Belinszkijt... Szóval legyen egyszerűen elpocsolyasítás, és annyi. Most már csak azt kell kitalálni, hogy hová paszirozzuk be.
- Mit kell bepaszirozni? - értetlenkedett továbbra is az Adminisztráció Vezetője.
- Az elpocsolyasítást bepaszirozni, - magyarázta Vladimir Vladimirovich™. - Mondjuk, a bürokráciatalanítás ne vezessen elpocsolyasításhoz. Na? Jól hangzik?
- Gyönyörűen..., - húzta száját az Adminisztráció Vezetője, - nemcsak nyelvújítás, hanem egyenesen költészet!
- Jól van, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™. - Akkor majd beveszem ezt a díszbeszédbe...
Vladimir Vladimirovich™ bontotta a vonalat.

2004.03.26 05:38:53

2004. március 25., csütörtök, 08:47:19 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ felhívta az Adminisztrációjának a Vezetőjét.
-Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mire jöttem rá! Nem kell az orosz embernek ez a liberalizmus izé...
- Hűűű, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - tényleg... És régóta van ez nálad, hogy ilyenek jutnak eszedbe?
- Te csak ne szemétkedj az Elnökkel, - szólt szigorúan Vladimir Vladimirovich™. - Tudod, hogy mennyi dolgom van? És mindenre gondolnom kell... Itt ez a Szurkov, na ez gondolkozzon. Azért lett odarakva adminhelyettesnek...
- Hát, ezt már mikor kigondolta! - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, - Erről a liberálizéről.
- Akkor meg miért nem magyarázta el a Berjozának? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™, - Az a szegény mennyit küszködött, csak lihegett meg lihegett, aztán semmit se tudott kilehegni a végén...
- Magyarázta az, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - csak a Berjoza nem hallgatott rá, hiszen nálunk ő a legokosabb. OroszHon jövője a liberalizmus! Ja. A demokratikus...
- Hát ez az, - bólintott Vladimir Vladimirovich™, - meg az a Pohmelkin-balhé...
Az Adminisztráció Vezetője valami kellemetlen hangot eresztett meg.
- Egyetértek, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - de azért valamit tenni kellene... Mivelhogy az jön ki tényleg, hogy nálunk nem marad ellenzéki párt. Kiröhögnek. A Liberális Oroszország már semmire sem jó.
- Másmilyen Oroszországot kéne csinálni, - javasolta az Adminisztráció Vezetője, - mondjuk legyen Pravoszláv Oroszország.
- Pavoszlávot nem lehet, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - nem politkorrekt...
- Akkor meg... - az Adminisztráció Vezetője egy ideig törte a fejét, - akkor meg, például... Jogvédő?
- Könyörgök..., - húzta el száját Vladimir Vladimirovich™, - ne röhögtess. Majd még mondd azt, hogy Biztonságos.
- Há' mié'? - élénkült fel az Adminisztráció Vezetője. - Biztonságos Oroszország. Egészen jól hangzik.
- Tele vagyunk hülyékkel... - sóhajtott Vladimir Vladimirovich™. - Akkor már legyen csak úgy egyszerűen Szabad.
- Szabad Oroszország? - kérdezett vissza az Adminisztráció Vezetője. - Ez olyan kétérelmű. Kitől-mitől szabad?
- Ugyan már, mi a különbség?! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Ez úgyis csak egy név. Olyan mint a Coca-Cola. Inkább gondolkozzunk azon, hogy kit rakjunk oda elnöknek.
- Vili, hogy kit, - felelte az Adminisztráció Vezetője. - A Hakamadát.
- Hakamadát? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Miért?
- De hát ő maga kérte, - válaszolt az Adminisztráció Vezetője, - telefonált és azt mondta, hogy nem akarok ebben a Jobboldali Erők Szüvetségében benne lenni, úgymond bántanak, nem adnak pénzt meg csupa ilyen... Én meg megigértem, hogy amint lesz valami, na azt megkapja. Miért is ne, elvégre szimpatikus egy kislány...
- Jól van, - mondta egyetértően Vladimir Vladimirovich™, - ha Hakamada, akkor legyen Hakamada. Zörögj oda neki és mindjárt javasold is. Dolgozni kell már. Négy év múlva itt a választás a nyakunkon.
- Megcsináljuk, - felelte az Adminisztráció Vezetője és bontotta a vonalat.
Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki Hajtogatós Naptárában áthúzta az első sort.

2004.03.26 08:37:58

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és a számítógépébe próbált bedugni egy DVD-lemezt, hogy megnézzen egy érdekesnek és izgalmasnak igért filmet, de ahányszor csak bedugdosta, az mindig újra kiugrott.
"A franc essen bele ebbe a hülye technikába!" - mérgelődött Vladimir Vladimirovich™. - "Én be, ez meg ki, én be, ez meg ki... Unom már!"
Ekkor kopogtak Vladimir Vladimirovich™ szobájának ajtaján, majd bejött az Adminisztráció Vezetője.
- Fígy, testvéró, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - meghoztam aláírásra az Adminisztráció új állománytábláját. Minden úgy van, ahogy meghagytad, kompakt lesz az egész és nagyon korszerű...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és újra benyomta a DVD-t, de az megint kidobta magát.
- Az összes káderváltozást két héten belül megcsináljuk, - folytatta az Adminisztráció Vezetője, - mindenki kompakt lesz és nagyon korszerű, szóval teljes lesz a kompaktibilitás..
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és újra benyomta az érdekesnek és izgalmasnak igért DVD-t, mire az újra kidobta magát.
- Ha ezt te most jóváhagyod, - folytatta az Adminisztráció Vezetője, - akkor az új Elnöki Adminisztráció struktúrája jobban illeszkedik majd az új Kormányzati Adminisztráció struktúrájához, nagyobb lesz az önállóság, ugyanakkor kevesebb az irányítási színt, szóval a teljes kompaktibilítás...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és bedugta a DVD-t, az meg forgott-pörgött kettőt-hármat és máris mászott kifelé.
- Első helyettes nem is lesz, csak két sima helyettes, a Szurkov Vlagyimir meg a Szecsin Igor, - folytatta az Adminisztráció Vezetője, - ezzel máris kompaktabbak leszünk a korábbi hét helyetteshez képest, meg a kormánnyal is kompaktibilisebbek.
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és benyomta a DVD-t, ami szinte azonnal ki is nyomódott.
- Gazdasági főnökség nem lesz, - folytatta az Adminisztráció Vezetője, - de lesznek szakértők, meg segítők, meg szaktanácsadók, akik majd a teljes kompaktibilitást biztosítják...
- Jól van, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - ezt mind tudom. Csak azt nem tudom, hogy ez a rohadt lemez itten miért mászik elő mindig amint csak bedugom. Én be, ez meg ki, én be, ez meg ki...
- Mivel bajlódsz, testvéró? - kérdezte csodálkozva az Adminisztráció Vezetője.
- Van itt egy izgalmasnak és érdekesnek igért film, - morogta Vladimir Vladimirovich™, - de valahogy nem akar bedugódni, mert mindig kimászik ahányszor csak bedugom ebbe a hülye konstrkcióba. Én be, ez meg ki, én be, ez meg ki...
- Videó CD? - kérdezte az Adminisztráció Vezetője.
- Nem, ez DVD, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - ez korszerűbb meg jobb... Csak nem akar bedugódni valamiért, nem tudom miért... Pedig ez nem lopott, hanem jogtiszta!
- A DVD akkor nem indul, ha nem stimmel a régiókód, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - ha nem kompakt, akkor nincs kompaktibilitás...
- Miafranc van?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - Miféle régiókód? Van nekünk vagy hét régiónk, de az egész úgyis csak egy. Hány régió kell még?
- Ez nem olyan régió, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője. - ez nem a mi struktúránk, hanem világszabvány... A világrégiók másképp vannak felosztva.
- A franc esne bele ezekbe a világrégiókba! - fakadt ki Vladimir Vladimirovich™. - Micsoda disznóság, hogy OroszHon Elnöke kénytelen itt ki-bedugdosni ezt a korongot, az meg nem fogad szót neki! Milyen cuccot raktatok ide nekem?! Megmondtam, hogy teljes kompaktibilitást követelek, nem?!
- A teljes kompaktibiltást az Adminisztrációknál meg a kormánynál mondtad, - magyarázkodott az Adminisztráció Vezetője.
Vladimir Vladimirovich™ csúnyán nézett az Adminisztráció Vezetőjére.
- Hát, figyelj ide, - mondta szigorúan Vladimir Vladimirovich™, - amig ezt a hétszentséget nem javítjátok meg, addig nem írom alá az Adminisztrációs struktúrát! Mi a megoldás?
- Többféle megoldás is lehetséges, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - A DVD-det átmásoltatjuk Compact Diskre, az kompaktibilis...
- Ez törvényes? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Majd megszavaztatunk egy törvényt a Dumával, - javasolta az Adminisztráció Vezetője.
- Az kompaktibilis lesz? - kérdezte szigorúan Vladimir Vladimirovich™.
- Nem egészen, - jött kissé zavarba az Adminisztráció Vezetője, - de a mi régiónkban...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mi a másik?
- Föltörjük a régiókódot, - felelte az Adminisztráció Vezetője.
- Ez törvényes? - kérdezte szigorúan Vladimir Vladimirovich™.
- A Dumával hozatunk... - kezdte volna a tippet az Adminisztráció Vezetője, de Vladimir Vladimirovich™ szúrós tekintetét látva nem merte folytatni a mondtatot. - Jól van, van még egy másik is. Kidobjuk a régit és beteszünk újat..., ez jogszerű is, meg kompaktibilis is...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - akkor intézkedj, de rögtön-azonnal-tüstént... Na akkor lássuk azt a kompaktibilis adminlistádat... Kit is dobunk ki, meg milyen újakat teszünk be?... Lássuk csak mindjárt a legelején... Te maradsz?
Az Adminisztráció Vezetője ijedten nézett Vladimir Vladimirovichra™.
Vladimir Vladimirovich™ egyik atyai mosolyával nézett vissza az Adminisztráció Vezetőjére.
A jogtisztaság, a törvényesség és egyben a folyamatos fejlődésnek a teljes kompatibilitása volt Vladimir Vladimirovich™ legújabb vesszőparipája (az örökkedvenc antiterrorista harc mellett), elvégre OroszHonban ő jelenti a jogrend legfőbb garanciáját.

2004.03.26 09:31:10

2004. március 26., péntek, 06:41:31 (moszkvai idő szerint)


Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és a "Burzsuáznaja Gazeta" nevű polgári újságot olvasgatta.
- Na né' csak! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™, amint a címlapom észrevette saját magát, méghozzá kimonóban. - Hogyan csinálják ezek ezeket?! Mintha nem is álltam volna modellt senkinek, legalábbis nem emlékszem...
Vladimir Vladimirovich™ figyelmesebben megnézte a képet.
- Jé, ez nem is az én kimonóm, - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - nmekem nincs is ilyenem...
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ asztalán megcsörrent az a telefon, amelyikkel a külhoni államfőkkel szokott beszélgetni. Vladimir Vladimirovich™ felemelte a kagylót.
- Fígy, testvéró, - szólalt meg a kagylóban Leonyid Danyilovics Kucsma ukrán elnök hangja, - te a rakétáinkat nem láttad véletlenül?
- Miféle rakétákat? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Miféléket, miféléket..., - morgott Leonyid Danyilovics, - olyan reaktív hajtóműveseket. 100 darab.
- Mi van?! - értetlenkedett Vladimir Vladimirovich™, - Tán elvesztetted a rakétáidat, vagy mi?!
- Te csak ne idegeskedjél, - mondta nyugtatólag Leonyid Danyilovics, - lehet, hogy még előkerülnek.
- Nem, nem értem én ezt, - szólt izgatottan Vladimir Vladimirovich™, - elveszítetted a rakétáidat?! Éppen most?! Amikor ilyen feszült a nemzetközi helyzet?! A nemzetközi terrorizmus, meg csupa ilyesmik...
- Te csak ne pörgesd fel magad, - sóhajtott Leonyid Danyilovics. - A fiúk itt azt mondják, hogy ezeket kiselejtezték, és az összeset kidobták. Ezért nem találjuk most.
- Persze, kiselejtezték, - gúnyolódott Vladimir Vladimirovich™. - Eladtátok az Oszamának, az atombombákkal együtt...
- Miket nem mondsz, testvéró, - mondta letörten Leonyid Danyilovics, - miféle bombákkal? Olvass inkább amerikai lapokat. Inkább keressük meg együtt...
- Persze, keressük meg, - mondta némi szarkazmussal Vladimir Vladimirovich™. - Hol kezdjük? Az obuhovói szeméttelepen? Vagy a pirogovszkiji kukákban? Az is lehet, hogy a kolostori székesegyházban felejtettétek, mi? A vén szerzetesek csontjai alatt? Mind a százat?
- Na tessék, most meg mit spannoltad fel magad, - sóhajtott Leonyid Danyilovics, - és még az ilyen tartja magát idősebb fivérnek... Először is, nem is száz, hanem csak kilencvennyolc. Kettőt már megtaláltam.
- Megtaláltad? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Hol?
- Az egyik kettőezerben beletrafált egy tanyába Kijev mellett, - magyarázta Leonyid Danyilovics, - a másikkal meg telibe kaptuk azt az utasszállítótokat...
Vladimir Vladimirovich™ kimeresztette a szemét. A fejében lakozó külön személyes marslakója kárörvendően fölbugyborékolt...

2004.03.29 13:40:34

2004. március 29., 08:18:49 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és azon töprengett, hogy mivel foglalhatná le magát. Egyszercsak az iroda magas szárnyasajtaja kipattant, és a szobába gyors léptekkel besietett az Adminisztráció Vezetője.
- Fígy, testvéró, - szólt elégedetlenül Vladimir Vladimirovich™, - azért kopoghatnál, nem? Hányszor mondjam...
- Az ügy nem tűr halasztást, - felelte izgatottan az Adminisztráció Vezetője, odafutott Vladimir Vladimirovich™ íróasztalához és egy halom fényképet dobott le eléje.
- Ez meg mi? - kérdezte meghökkenve Vladimir Vladimirovich™ és kezébe vette az egyik fotót, amelyiken egy tengerparti föveny volt látható, rajta homokból készült nőfigura, ami úgy nézett ki, mint a Maszjánya rajzfilmsorozat hősnője, mellette pedig egy jól megtermett vöröshajú leányzó, faermerban.
- Ez meg ki? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ és felnézett az Adminisztráció Vezetőjére.
- A Miss Universum, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője és idegesen nevetett egyet.
Vladimir Vladimirovich™ felhúzta szemöldökét és újra megnézte a képet.
- Miss Universum?! - kérdezte még egyszer döbbenten Vladimir Vladimirovich™, - Testvéró, ma még csak március 29. van, április elseje csak csütörtökön lesz.
- Ez nem vicc, - felelte szomorúan az Adminisztráció Vezetője, - ez itt Aljona Piszklova. A Miss Universal szépségversenyen az orosz jelölt.
Vladimir Vladimirovich™ csendben ránézett az Adminisztráció Vezetőjére és csodálkozva kitátotta száját.
- Tudod, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - idén népszavazást rendeztek a neten Stop Barbies! jelszóval, na és a nép ezt választotta. Azt mondják azért, mert az elnökválasztáson nem volt alternativa...
- Nem volt alternatíva?! - kiáltott fel szigorúan Vladimir Vladimirovich™, - Na és ki csinálta úgy, hogy ne legyen alternatíva, hé?! A Puskin a bulvárról? Vagy én?! Vagy mondjuk ez az Aljona... hogy is hívják..., a Piszklova?
- De mi úgy gondoltuk... - kezdte volna a magyarázkodást az Adminisztráció Vezetője.
- Úgy gondoltátok!... - morgott Vladimir Vladimirovich™, - Mi van, te gondolkodó? Hogy hívnak téged te gondolkodó-testvéró? Jean-Jacques Rousseau? Spinoza? Úgy kellett volna gondolkodni, ahogy kell, nem pedig vágni a műsoridőt a mindenféle alternatív jelöltek elől! Lám a Misa is küldött nekem egy levelet reggel, egyenesen a börtönből...
Vladimir Vladimirovich™ felkapta az Elnöki Íróasztalon fekvől Hodorkovszkij-írást.
- Figyeld csak, hogy mi ír... - Vladimir Vladimirovich™ gyorsan átfutotta tekintetével a levelet, - várjál..., mindjárt... aha, megvan! A dolgot összeszartuk! Na, ezt írja Misa az elnökének, méghozzá egyenesen a börtönből! Most meg te jössz itten mindenféle Miss Univesumokkal! Na eredj, vesd bele magad, ahogy csak tudod. Ezt a Piszklovát lefogyasztani, mindenféle fitneszmicsodákkal, meg diéta..., kozmetikusok..., de olyan legyen, mint a Fjodorova főhadnagy!
Vladimir Vladimirovich™ ismét kezébe vette a fotót és jól megnézte.
- Tulajdonképpen elmegy..., - morfondiroztott Vladimir Vladimirovich™, - csak lenne valamivel soványabb... Na eredj, mars melózni!
Az Adminisztráció Vezetője mélyen elpirult, megfordult és kirohant az Elnöki Irodából.
Vladimir Vladimirovich™ tovább forgatta a fotót a kezében.
- Akkor már inkább a Maszjányát küldték volna ki... - morgott Vladimir Vladimirovich™.

2004.03.29 15:25:49

Egyszer Vladimir Vladimirovich™, miután Szocsiban találkozott a Kaukázus és Dél-Oroszország Népeinek Fórumán a helybéli górékkal, és megállapította, hogy a napi néhány robbantgatás, agyonverés, szúrkálás, túszulejtés, címre szóló antiterrorista razziázás, lődözés és hasonló marhaságok ellenére tök stabil és megfordíthatatlan a békefolyamat, továbbá, hogy csak nyugodtan jöjjenek a külfödli befektetők és virágoztassák fel ezt a gyönyörű és főleg békés régiót, leült és elbeszélgetett Vlagyimir Vasziljevics Maszorin altengernaggyal, a nagyonsokvöröscsillagos fekete-tengeri flotta parancsnokával.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™ Vlagyimir Vasziljevicsnek, - na mi újság nálad, úsznak még a teknőid?
- Természetesen úsznak, legfelsőbb főparancsnok testvéró, - jelentette kissé sértődött hangon Vlagyimir Vasziljevics, - a flotta harckészültsége, hadrafoghatósága...
- Jól van, jól van, - mosolyodott el egyik atyai mosolyával Vladimir Vladimirovich™, - ennek örülök. A gyaksival mi van?
- Legfelsőbb főparancsnok testvéró, jelentem, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics, - az éves kiképzési terv alapján végrehajtott gyakorlatot végrehajtottuk...
- Hány tengeralattjárót süllyesztettek el? - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™.
- Legfelsőbb főparancsnok testvéró, jelentem, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics, - sikeresen felkutattuk és elsüllyesztettük az éves kiképzési terv alapján végrehajtott gyakorlat végrehajtása során a kijelölt körzetben kijelölt feltételezett ellenséges tengeralattjárót...
- Micsoda?! - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™. - Megint elsüllyedt egy?
- Feltételesen, legfelsőbb főparancsnok testvéró, jelentem, feltételesen..., - nyugtatta meg gyorsan Vladimir Vladimirovichot™ Vlagyimir Vasziljevics.
- Az mit jelent, hogy feltételesen? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Jelentem, az azt jelenti, hogy valójában nem is, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics, - vagyis nem süllyedt el semmi, csak úgy csináltunk mintha..., de nagyon sikeresen...
- Hogy lehet úgy csinálni mintha? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™, - Ráadásul nagyon sikeresen?
- Ez katonai szakkifejezés, legfelsőbb főparancsnok testvéró, jelentem, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics.
- Aha, - bólíntott megértően a semmit sem értő Vladimir Vladimirovich™, aki inkább a titokszolgálati szakkifejezésekben volt járatos, de meg kellett őriznie a renoméját a katonák és tengerészek előtt is, ezért mindig komoly képet vágott az ilyenekhez. - Szóval sikeredett az elsüllyesztés, de engem emiatt nem fognak szídni?
- Jelentem, pontosan így van, legfelsőbb főparancsnok testvéró, jelentem, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics és megtörölte homlokát.
- És most akkor mi lesz? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Most megyünk a Tirrén-tengerre, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics, - ahol az olasz flottával veszünk részt közös gyakorlaton...
- Feltételesen? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Nem, ténylegesen résztveszünk, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics.
- Jó nektek, - irigykedett Vladimir Vladimirovich™, aki nagyon szeretett olaszba járni, - de aztán semmi balhé! Nehogy aztán panaszkodjon rátok a Silvio barátom...
- Nem lesz semmi panasz, legfelsőbb főparancsnok testvéró, jelentem, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics. - Be is mutathám a tervet és a térképet...
- Nem bánom, mutasd, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és érdeklődéssel nézegette a tengeri térképet, - várjunk csak, várjunk csak... Ez a sok kékség-fehérség itt micsoda?
- Ez a Tirrén-tenger kijelölt körzete, jelentem, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics, - ezek itt a mélységek, ezek az áramlatok, ezek a zátonyok...
- És a Berlusconi-villa merre van? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Parti objektumok nem szerepelnek ezen a vázlaton, jelentem, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics, - partraszállási mozzanatot a végrehajtandó gyakorlat végrehajtása során nem hajtunk végre...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™ ismét komoly képet vágva a dologhoz, - akkor nem lesz ivászat, nem törtök össze semmit, nem lesz semmiféle balhé?
- Nem lesz semmi baj, legfelsőbb főparancsnok testvéró, jelentem, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics és ismét megtörölte homlokát. - Jelenteném is az elhatározásomat... Elhatároztam, hogy...
- Te határoztad el?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Én vagyok a flottaparancsnok, nekem kell elhatározást hoznom..., - mondta megszeppenve Vlagyimir Vasziljevics.
- Neked kell elhatározást hozni, hogy elmész olaszba? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Nekem a végrehatandó gyakorlat végrejatási terve alapján kell elhatározást hoznom a kijelölt körzetben végrehajtandó tevékenységek végrehajtására, - magyarázta Vlagyimir Vasziljevics, majd hozzátette, - ahogy azt a szabályzat előírja...
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és komoly képet vágott, - ezt mind értem..., elvégre mindezt már jóelőre leegyeztették már, nem?
- Természetesen, az összes fő elemet és a részleteket is már jóelőre egyeztettük, elvégre közös gyakorlatról van szó, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics.
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - akkor most mit akarsz?
- Jelenteni akarom az elhatározásomat, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - nekem most annyi időm nincs, hogy a teljes jelentést meghallgassam, pláne, hogy már mindent egyeztettetek jóelőre. Talán csak a lényeget mondjad el, vagyis, hogy most mit vársz tőlem?
- A jóváhagyást, jelentem, legfelsőbb főparancsnok testvéró, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics.
- Jó, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - akkor jóváhagyom... Feltételesen kell?
- Nem, legfelsőbb főparancsnok testvéró, jelentem, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics, - ezt ténylegesen kell.
- Jó, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - akkor ténylegesen jóváhagyom, de csak azzal a feltétellel, hogy semmit nem sülyesztetek el, még feltételesen sem!
- Értettem, legfelsőbb főparancsnok testvéró, jelentem, - jelentette Vlagyimir Vasziljevics, - feltétlenül!
- Feltételesen! - mondta szigorúan Vladimir Vladimirovich™, - Mondom, hogy csak azzal a feltétellel!
- Igenis, - húzta ki magát Vlagyimir Vasziljevics, - feltétlenül azzal a feltétellel, hogy semmit sem süllyesztünk el, még feltételesen sem.
Vladimir Vladimirovich™ sóhajtott egyet és nagyon komoly képet vágva legfelsőbb főparancsnokként aláírta a végrehajtandó gyakorlat végrehajtási tervét és a flottaparancsnok elhatározását.
"Majd valamikor időt kell szakítani ezekre a kotona-szakkifejezésekre", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "... ezt elhatároztam...., feltételesen feltétlenül... vagy hogyan is van ez náluk...."

2004.03.30 10:39:36

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és azon morfondirozott, hogy mi a fenét kéne csinálni mostanában, amikor kibővült a NATO és immár ott van egészen közel, közvetlenül OroszHon határainál. Vladimir Vladimirovich™ mélyen elgondolkozott, törte a fejét, hogy kitaláljon valami adekvát választ, amikor hirtelen zümmögést hallott. Vladimir Vladimirovich™ felkapta fejét, körülnézett, de semmit nem látott.
"Nocsak", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "csak nem egy légy röpköd itt valahol? Még nincs nyár, de mégcsak tavasz sem igazán..."
Vladimir Vladimirovich™ próbált ismét elmélyedni gondolataiban, de az időnként valahonnan felhangzó zümmögés mindig megzavarta elmélyedését. Vladimir Vladimirovich™ most már idegesen forgatta fejét, de sehol sem látott semmiféle legyet. A zümmögést ellenben egyre határozottabban hallotta.
"Mi a fene van?" - gondolta Vladimir Vladimirovich™. - "Hol a francban röpköd itt egy légy? És egyáltalán, honnan került ez elő?"
Vladimir Vladimirovich™ felállt és járkálni kezdett a szobában, kereste, tekintetével kutatta a legyet, de sehogy sem tudta észrevenni. Vladimir Vladimirovich™ most már határozottan ideges lett és mérgesen odalépett a dolgozószoba egyik falában elrejtett Titkos Kisajtóhoz, amelyik az Elnöki Sufniba vezetett, kinyította, felkattintotta a villanykapcsolót és belépett a kis helyiségbe.
"Valahová ide dugtam el tavaly az Elnöki Légycsapót", - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™, miközben kutakodott a polcon, benézett egy-két papírdobozba, aztán a polc háta mögé is belesett, de sikertelenül.
Vladimir Vladimirovich™ most már nagyon mérgesen kijött az Elnöki Sufniból, odament az Elnöki teleKommunikációs Pulthoz és megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™ az azonnal jelentkező Adminisztráció Vezetőnek, - nem tudod, hogy hol a fenében lehet a légycsapóm?
- Az Elnöki Légycsapó a Szigorúan Titkos Elnöki Sufniból? - kérdezte az Adminisztráció Vezetője.
- Hm, - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™, - te meg honnan tudsz a sufnimról?
- Átadás-átvételkor rendben és leltár alapján azt is átvettem az elődömtől, - mondta az Adminisztráció Vezetője.
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na és a légycsapómat is átvetted?
- Természetesen, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, - mindent átvettem leltár szerint hiánytalanul.
- Akkor meg hol van? - kérdezte szigorúan Vladimir Vladimirovich™.
- Kornukov hadseregtábornoknál, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - épp tegnap utaltuk ki neki.
- Anatolij Mihajlovicsnak adtátok az én saját Elnöki Légycsapómat? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Miért?
- Panaszkodott, hogy kevés a nyugdíja, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője.
- Nem értem, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mi köze az én légycsapómnak a légierő volt főparancsnokának a nyugdíjához?
- Tegnap kaptuk a hírt, hogy a kozmikus és légvédelmi problémákkal foglalkozó szakértői tanács társelnökeként azt javasolta, hogy minden légi határsértő NATO-repülőgépet azonnal csapjuk le, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - ezért úgy gondoltuk, hogy kevesebb gond lesz, ha nem ezzel a tanácsadó testületi társelnökséggel egészíti ki nyugdíját, hanem mint légvédelmi és repülő szakértőt alkalmazzuk itt a Kremlben, az Adminisztráció új szervezetében.
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - értem, és ehhez a felelősségteljes gondnoki szakértéshez utaltátok ki neki az én Elnöki Légycsapómat?
- Pontosan így van, - bólíntott az Adminisztráció Vezetője, - elvégre Anatolij Mihájlovicsnak ebben nagy jártassága és tapasztalat van. Annak idején ő volt annak a vadászrepülő egységnek a parancsnoka, amelyiknek egyik gépe ledurrantotta azt a dél-koreai Boeinget, biztos emlékszel rá...
- Hogyne, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - emlékszem a balhéra... És most NATO-gépeket akar lecsapkodni?
- Csak légi határsértés esetén, - felelte az Adminisztráció Vezetője.
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - értem... Akkor tényleg kevesebb gond lesz, ha nem társelnökösködik nyugdíjkiegészítésért....
- Kérsz még valamit, testvéró? - kérdezte az Adminisztráció Vezetője.
- Hát, csak annyit, hogy talán küldjétek ide Anatolij Mihájlovicsot, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mert mintha züömmögne itt valami a szobámban, csak nem látom, hogy mi.
- Láthatatlan légy röpköd a szobádban? - élénkült fel az Adminisztráció Vezetője. - Már tudtuk előre, hogy előbb-utóbb megjelenik... Új fejlesztésű típus, Stealth-technológia... Nem probéma, már kifejlesztettük a megfelelő védelmi eszközt....
- Micsoda?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™ - Mit fejlesztettetek ki?
- Az Elnöki Légycsapódat kiegészítettük megfelelő észlelővel, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, - már küldöm is Anatolij Mihájlovicsot, rögtön be is mutatja neked, elvégre szakember.... Majd meglátod, aztán már csak alá kell írnod a védelmi pótköltségvetés tervezetét...
- Mit kell aláírnom? - döbbent meg Vladimir Vladimirovich™. - Minek?
- Azért, hogy a sikeres technológiai próba után, elindíthassuk a tömeggyártást és elláthassuk a csapatokat az eszközökkel, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője. - Ez egy adekvát válasz lesz a NATO-bővítésre.
- Légycsapókkal látjátok el a csapatokat?! - döbbent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Na, nem egészen ilyenek lesznek mint a te korszerűsített légycsapód, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - valamelyest más lesz a formájuk, meg a méretük, de a technológia ugyanaz...
- És nem kell emiatt magyarázkodnunk? - kérdezte óvatosan Vladimir Vladimirovich™.
- Nem kell, nem kell, - nyugtatgata főnökét az Adminisztráció Vezetője, - a baltikumiak úgysem írták alá a hagyományos fegyverzet-csökkentési egyezményt, de úgy kell nekik... Szóval máris küldöm a szakembert, aztán majd figyelj jól...
Vladimir Vladimirovich™ óvatosan megnyomta az Elnöki TeleKommunikációs Pulton a gombot, bontotta a vonalat, majd figyelmesen körülnézett a szobában.
"Érdekes", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "most meg mintha nem is zümmögne semmi..."

2004.03.30 15:25:43

2004. március 30., kedd 11:04:10 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovichot™ felhívta telefonon Borisz Abrámovics Berezovszkij.
- Fígy, testvéró, - mondta Borisz Abrámovics, - kettő nulla a javadra.
- Hát te meg mit gondoltál, - felelte elégedetten Vladimir Vladimirovich™, - méghozzá tisztán, esküdtszékkel, az ügy teljes felgöngyölítésével...
- Egyre nősz, - mondta szomorúan Borisz Abrámovics, - én meg itt teljesen leromlok, elveszítem a formámat.
- Jól van már, csak ne rinyálj, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - ugyan már, a Ribkin meg a Kodanev, ez csak egy ártatlan játék.... Ha mondjuk téged elkapunk, az már egészen más dolog! Na ezen érdemes még gondolkodni.
- OK, benne vagyok, - mondta Borisz Abrámovics, - csak gondolkodj. Mellesleg nekem is van egy feladatom.
- Mi? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Vili, hogy mi, - mondta Borisz Abrámovics, - téged mnegbuktatni.
- Engem? - nevetett Vladimir Vladimirovich™ , - Fígy, itt nálunk már esküdtszék is van ám...
- Fogadjunk? - kiáltott fel Borisz Abrámovics.
- Rendben! - kiáltott fel belemenősen Vladimir Vladimirovich™.
- Mi a tét? - kérdezte Borisz Abrámovics.
- Mondjuk az Abramovics Roma Chelsea-je! - javasolta Vladimir Vladimirovich™.
- Jó, mehet! - felelte Borisz Abrámovics.
- Na, akkor ezt lejattoltuk, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és letette a kagylót.
"Hát ez az", - dörzsölte kezét Vladimir Vladimirovich™, - "mije is van? Az esze meg a milliói. Nekem meg a hadsereg, a flotta, a légierő... Szóval, enyém az a Chelsea, és annyi!"

2004.03.31 12:10:14

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és unatkozott, mivelhogy miután Elnöki Rendeletet adott ki a sorkatonaság soros leszerelésére és behívására, hirtelen nem talált magának semmiféle más soros vagy rendkívüli elfoglaltságot, ezért csak unottan nézelődött kifelé az ablakon és malmozott.
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ asztalán megcsörrent az a telefon, amelyiken mindig külföldi államfőkkel szokott beszélgetni. Vladimir Vladimirovich™ felvette a kagylót.
- Fígy, testvéró, - hallatszott a telefonban Leonyid Danyilovics Kucsma ukrán elnök izgatott hangja, - te meg mit rontod nekem a bótot?
- Én?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™, - Milyen bótodat rontottam el már megint?
- Az embereid leöntötték a Szoroszt, a bolgyónk legnagyobb mecénását valami hülye ragacsos festékkel, - panaszkodott Leonyid Danyilovics, - ne is tagadd, biztosan a tieid voltak!
- Micsináltak?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™, - Az én embereim?!
- Naná, - mondta Leonyid Danyilovics, - majd az enyémek, mi?! Amikor itt a mi üzletünkről lehet szó?! Katarban is a tieid voltak...
- Milyen marhaságokat beszélsz te itt össze-vissza? - gurult be Vladimir Vladimirovich™ - Különben is miféle üzletről van szó? Mi a fene van tinektek a szalonnátokon kívül, ami akárkinek is kellene?
- Miért? Csak az a Szaakasvili kaphat fizetést a Szorosztól dollárban? - kiabált Leonyid Danyilovics, - A független Ukrajnának nem jár? Меrt а hülye muszkák irigykednek?!
- Állj már le, bolond hohol, - szólt vissza mérgesen Vladimir Vladimirovich™, - te meg a függetlenséged... Különben is az egyik szenátorunk kijelentette, hogy ő saját zsebből megtoldja a Szaakasviliék fizuját egy kis orosz pótlékkal, nehogy már egyoldalúan korrumpálva küzdjenek a korrupció ellen...
- Aha, - kiabált Leonyid Danyilovics, - szóval a grúzoknak pótlékot adtok, nekünk meg semmit, mi?! Orvul letámadjátok a kedves drága vendégünket, csakhogy rontsátok a bótomat! Rohadt dögök vagytok, ti muszkák, mindig is azok voltatok!
- Elmész már te, bolond hohol, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - neked különben is már véged! Őszig ücsöröghetsz még a trónusodon, ha ugyan sikerül, de aztán már lőttek az elnökségednek, de még a bótodnak is! Semmi dolgom veled, meg a bótod sem érdekel! Nem az én embereim voltak, ilyen pitiségekkel mi nem foglalkozunk. Egyébként is az a Szorosz mondta, hogy mi voltunk?
- Ő azt mondta, hogy valaki biztosan áll emögött, - felelte Leonyid Danyilovics, - csak még nem tudja, hogy kicsoda.
- Na látod, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - akkor meg mit ugrálsz itt nekem? Kérdezd attól a Szorosztól, hogy ki a fenére gyanakszik. Engemet meg haggyá' békén! Van nekem fontosabb dógom is, mint a te hülye bötoddal foglalkozzak. Most töröm a fejemet, hogy milyen adekvát választ adjak a NATO-bővítésre, a határra tereljem a csapatokat, vagy pedig erőteljesen fejlesszem az atomarzenált, vagy pedig ezt is, meg amazt is...
- Ha nem te voltál, akkor meg ki volt? - kérdezte egy kissé lehiggadva Leonyid Danyilovics.
- Kicsoda, kicsoda..., - mondta mérgesen Vladimir Vladimirovich™, - mit tudom én, biztos a Tarasz Bulba, vagy a zaporozsjei kozákok... Keresd csak magad, engemet meg ne zavarj a marhaságaiddal!
Vladimir Vladimirovich™ lecsapta a kagylót, kifújta magát, majd egy idő múlva rejtelmesen elmosolyodott.

2004.04.01 07:40:40

2004. március 31., szerda, 11:07:05 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ telefonált a dilerének.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na, van valami?
- Lehet, hogy van. - felelte a diler, - neked meg mi köll?
- Az köll, ami van, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na, szóval, mi van?
- Ami köll az van, - felelte a diler, - a szokásos választék.
- A szokásos áron? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Az ár az szokatlan, - felelte a diler, - megértheted, infláció...
- Miféle infláció? - értetlenkedett Vladimir Vladimirovich™, - Miket hamukálsz itten nekem? Én magam vagyok az infláció! Én vagyok az Elnök! Megmondtam a kormánynak, hogy csökkentsék az inflációt, ők meg csökkentették. Akkor minden árnak csökkennie kell, az olajárak kivételével!
- Az olajon kívül még az én árum ára is kivétel, - mondta a diler, - mert mi van: ha nem köll, akkor nem veszed-viszed, és annyi. Tudod, hány ilyenem van, mint te?!
- Olyan mint én, senki más nincs! - emelte fel hangját Vladimir Vladimirovich™. - Én vagyok az Egyetlen! Ahogy azt az Alkotmány előírja!
- Elmész te az alkotmányoddal, - mondta rendületlenül a diler, - nálam mindenféle alkotmány nélkül is akkora a sor, hogy csak na! Ugyanúgy mint te, mindenki csak a kezét nyújtja - aggyá', aggyá', aggyá'... Egy napot, egyetlen egy napot nem bírnak ki, egységesen, teljes egységben nyújtogatnják a mancsukat!
- Egységben? - kérdezte gyanakodva Vladimir Vladimirovich™, - Miféle egység?... Pfuj! Már teljesen az agyamra ment ez a Szurkov, már mindenütt az egységet látom... Na, elég volt! Adjad az árut és ne vitatkozz az elnököddel! Én vagyok a legnagyobb góré! Az összes góré góréja! És még főparancsnok is ráadásul!
- Nekem nincs górém, - ásított a diler, - meg főparancsnokolni se hagyom magam. Inkább mondjad - viszed az árut, vagy nem? Jó áru, friss. Tiszta, mint az emberi könny. Semmiféle szemét, semmiféle kosz! Egyből ráharapnak, és viszik, viszik, viszik... és még hogy viszik! Te meg csak lazulsz és vársz...
- Mennyi? - kérdezte röviden Vladimir Vladimirovich™.
- Másfél, - felelte szintén röviden a diler.
- Mennyi?!! - kérdezte meghökkenve Vladimir Vladimirovich™. - Nem gondolod, hogy tök szemét vagy már?! Én meg... én meg rögtön odaszólok a Patrusevnek, az meg elszalad a Nyikolszij kapuhoz, ott szokott álldogálni egy öreganyó...
- Ha-ha.... - nevetett gúnyosan a diler, - na akkor annál az öreganyónál be is vásároltok. Az öreganyó majd rátok sóz mindenfélét.... Tele mindennel, azt sem tudni honnan való... Na, csak eredj! Előre és hajrá!
- Fígy, testvéró, - mondta fenyegetően Vladimir Vladimirovich™. - Tudod hány drogvadászom van?! Negyvenezer fő! Aztán úgysem tudják, hogy mivel foglalják le magukat. Na, majd én találok nekik elfoglaltságot. Majd ráduszítom őket, aztán megnézheted magad.
- Csak uszítsd, tőlem, - vigyorgott a diler, - küldjed csak. Nálam minden tiszta. Hosszú évek óta becsületesen dolgozok, áskálódhatsz körülöttem, amennyit csak jólesik...
Vladimir Vladimirovich™ mérgesen lecsapta a kagylót és nagyot fújt.
- Na, jól van, - morgott Vladimir Vladimirovich™, - na jól van...
Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki TeleKommunikációs Pulton megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - nem jön össze.
- Mi van? - csodálkozott az Adminisztráció Vezetője.
- A diler bedilizett, - felelte elkeseredve Vladimir Vladimirovich™, - fölnyomja az árakat. Akár magam is beöltözhetek, aztán mehetek hajtani...
- Elmegyek én, ha akarod, - ajánlkozott az Adminisztráció Vezetője.
- Csak a Nyikolszkij kapuhoz ne menjél, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - a diler azt mondja, hogy ott az öreganyó szemetet árul. Inkább az Arzenál pincéjébe menjél. Én már ástam ott egyszer....
- Ahogy mondod, úgy lesz, - bólíntott az Adminisztráció Vezetője, - ha a pincébe, akkor a pincébe...
- Akkor eredj, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - a végrehajtást meg jelentsd. Kukacok nélkül mégsem mehetünk pecázni.
- Mi kukacok nélkül is kukacosok vagyunk... - mormogta az Adminisztráció Vezetője, majd bontotta a vonalat.
Vladimir Vladimirovich™ sértődötten elhúzta száját.

2004. március 31., szerda, 12:47:03 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és Mihail Boriszovics Hodorkovszkij nyílt levelét olvasgatta. Miután végigolvasta, félrerakta, és megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - úgy általában egész jó. Habár nem gondolod, hogy kissé túlhajtottad azt ami engem érint? A legfőbb liberális..., meg ilyesmik... Nem érzed úgy? Na, jól van, akkor mehet.
Vladimir Vladimirovich™ bontotta a vonalat, hátradőlt az Elnöki Karosszékben és félhangon dúdolászni kezdett:
- A nap kééééél és nyuuuugszik.... izé, aztán töksötéééét van....
Vladimir Vladimirovich™ nagyot sóhajtott, és szomorúan körbenézett a nagy Elnöki Irodában...

2004. árpilis1., csütörtök, 01:00:00 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ telefonált Leonyid Danyilovics Kucsma ukrán elnöknek.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - tudod, hogy mi jutott eszembe? Nem a te rakétád kapta telibe itt nálunk az aquaparkot?
- Miféle rakétám? - csodálkozott Leonyid Danyilovics. - Miféle aquapark? Bediliztéllo, tetsvéró?
- Miért? - folytatta Vladimir Vladimirovich™. - Te elveszítetted a rakétáidat, nem? Úgy van, elvesztetted. Nálunk leomlott az aquapark, nem? Bezony, leomlott. A Nodar Vahtangovics Kancseli meg azt mondja, hogy valamiféle kilövelést látott. Hát, én ezért arra gondoltam, hogy nem lehet-e az, hogy az egyik elveszett rakétád ide tévedt?
- Miféle kilövelés? - értetlenkedett Leonyid Danyilovics. - Miféle kancsali? Viccölsz?
- Nem kancsali, hanem Kancseli, - mosolygott Vladimir Vladimirovich™. - Van nálunk egy ilyen, tetőspecialista.
- Tetőspecialista? - kérdezett vissza Leonyid Danyilovics. - Grúz, mi? Vili. Te nekem ne gyere a grúzaiddal. A grúzokkal én magam is, tudhatnád...
- Aha! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™ és felemelte mutatóujját. - Szóval bevallod, hogy te nyírtad ki a Gongadzet!
- Pfuj! - köpött egyet Leonyid Danyilovics. - Nem elég nekem itt a Juscsenko, most meg már te is... Az idősebb fívér, mi?! ... Haggyá' má' nekem békét a tetőiddel, vannak nekünk saját tetőink...
- A Kucs ma monnyon le! - kiáltott fel vigyorogva Vladimir Vladimirovich™, de addigra már Leonyid Danyilovics letette a kagylót.
Vladimir Vladimirovich™ mosolyogva letépte Hajtóhatós Elnöki Határidő-Naptárában a felső lapot, amire az volt írva, hogy "Április 1. - Kucsma". A következő lapra az volt írva, hogy "Április 1. - Bush".
Vladimir Vladimirovich™ elégedetten megdörzsölte kezét és már nyúlt is ahhoz a telefonhoz, amelyiken mindig a külföldi államfőkkel szokott beszélgetni.

2004.04.02 05:22:15

2004. április 1., csütörtök, 07:55:55 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ telefonált Borisz Vjacseszlávovics Grizlovnak, az Állami Duma elnökének.
- Fígy, testvéró, - modta Vladimir Vladimirovich™, - te a mai reggeli újságokat olvastad?
- Kész vagyok, és figyelek, - felelte fémes hangján Borisz Vjacseszlávovics, - persze lehetséges, hogy engem már valahová áthelyeztek.
- Hogy te milyen unalmas vagy, - sóhajtott fel Vladimir Vladimirovich™, - veled még tréfálkozni sem lehet. Épp most akartam mondani, hogy kineveztünk téged... hm..., hová is akartalak én kinevezni? Várjál már...
Vladimir Vladimirovich™ zörgött egy ideig a papírokkal, Borisz Vjacseszlávovics pedig türelmesen várakozott.
- Na jól van, - mondta egy idő múlva Vladimir Vladimirovich™, - ha úgyis kész vagy és figyelsz, akkor mi a különbség, hogy hová is akartalak kinevezni. Ülj csak ott, ahol ülsz.
Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót és elkeseredetten összegyűrt néhány okmányt.
"Istenem", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "hogy mennyire unalmas ez a hatalmi vertikum..."

2004.04.03 11:42:29

2004. április 2., péntek, 09:24:09 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovichot™ felhívta az Adminisztrációjának a Vezetője.
-Fígy, testvéró, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - a Vavra Andrejt, a főtanácsadódat elbocsátottuk...
- Igen? - sóhajtott nagy szomorúsággal Vladimir Vladimirovich™, - Kár... De hát mindannyian egyszer.... Egyébként miért hívtál?
- Van itt egy dolog... - mondta bizonytalanul az Adminisztráció Vezetője, - nem is tudom hogyan kezdjem...
- Na, csak kezdjed, - bátorította Vladimir Vladimirovich™ az Adminisztrációjának a Vezetőjét, - mondd úgy, ahogy van. Ismét megtörtént?
- MI? - kérdezett vissza az Adminisztráció Vezetője, - Ja, te arra gondolsz... Nem, itt egészen mnásról van szó.
- Összeomlott egy ház? - kérdezte elkeseredve Vladimir Vladimirovich™. - Elsüllyedt egy tengeralattjáró? Mondjad már, hogy mi van, ne gyötörj.
- Tudod..., - kereste a szavakat az Adminisztráció Vezetője, - te csak ne izgasd fel magad... A Tregubova férjhez megy...
- Férjhez megy?! - kérdezte kedvetlenül Vladimir Vladimirovich™. - Kihez?
- Te csak ne izgasd fel magad, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - tudod, ő még fiatal, életerős.. Nem járhat örökké pártában...
- Kihez megy férjhez?!!! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™.
- Na jól van, - szánta el magát az Adminisztráció Vezetője, - úgyis megtudod előbb-utóbb, őhozzá..
- Az nem lehetséges! - Vladimir Vladimirovich™ izgalmában suttogni kezdett.
- De, a Sztáljevicshez megy férjhez, - bólíntott az Adminisztráció Vezetője, - az elődömhöz, a korábbi Adminisztráció Vezetőhöz.
Vladimir Vladimirovich™ lassan letette a kagylót, majd felállt az asztal mellől, odament a nagy szárnyasajtóhoz és kulcsra zárta. Aztán odament a portéjához és figyelmesen megnézte. Aztán előhúzta zsebéből az Elnöki Parker-tollát, megcélozta a portrét és hirtelen belebökte a tollat arcképének jobb szemébe.
Aztán odament az asztalához, megfogta a súlyos íróeszköz-készletet, és erőből hozzávágta a páncélozott ablaküveghez. Az íróeszköz-készlet tompán koppant az ablak áttetsző felületén, félrepattant, útközben horzsolva az Elnöki Zászlót.
Vladimir Vladimirovich™ megfogta az asztalon fekvő mappát, benne a már kész Elnöki Rendeletekkel, és az egészet kiborította a padlóra, majd lábával taposni és rugdosni kezdte a papírhalmot. Az okmányok szinte csikorogtak a fájdalomtól, amint apró cafatokra szakadtak.
Vladimir Vladimirovich™ odaszaladt a falba rejtett Titkos Kisajtóhoz, szinte kitépte a falból, berohant, megragadta a régi kommunista szombatok óta a sarokban álldogáló seprőt és nyelével elkezdte ütni-zúzni a polcokon álló üvegeket, dobozokat és böröndöket. Aztán kirohant az Elnöki Sufniból, odaszaladt íróasztalához, felkapta a Berezovszkij fejét mintázó öntöttvas hamutartót és erőteljesen az ajtóhoz vágta. Kinntről óvatosan bekopogott valaki.
Vladimir Vladimirovich™ ököllel csapkodni kezdte az Elnöki TeleKommunikációs Pult összes gombját. Villogni kezdtek a színes lámpák, és valahol Szibériában eltolódott az osztott harci fejekkel ellátott egyik interkonntinentális ballisztikus rakéta silójának a fedele.
Aztán Vladimir Vladimirovich™ békén hagyta a pultot, körbeszaladta az íróasztalát, kitépte az egyik fiókot és a tartalmát kiborította a padlóra. Aztán lehajolt, a papirhalomból kiszedte Tregubova könyvét - "A kremli vakond meséit", összegyűrte, majd elkezdte kitépkedni a lapokat és szétszórni a szobában. Aztán Vladimir Vladimirovich™ ledobta a könyvet a padlóram visszarohant az Elnöki Sufniba, kiszedte a szekrényből Samil Baszájev falábát és Ruszlán Gelajev levágott karját, kifutott a dolgozószobába és a falábbal meg a levágott karral csépelni kezdte a padlón heverő szétttépett könyvet. Aztán Vladimir Vladimirovich™ félrehajította a falábat és a levágott kart, ismét beszaladt az Elnöki Sufniba, kinyította annak a faládának a tetejét, ami a himalájai mahatmák által Leninnek küldött megszentelt földet tartalmazta. Vladimir Vladimirovich™ fejére szórta a homokot, lábával pedig ádázul rugdosni kezdte a ládát.
A dolgozószoba ajtaján közben egyre hangosabban kopogtak. Vladimir Vladimirovich™ lecsapta a láda tetejét, nekidőlt a sufni falának, majd lassan leült a hideg padlóra. A dolgozószoba ajtaja kipattant, emberi hangok hallatszottak. Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki Sufni sarkában ücsörgött, kezét ökölbe szorította. Elnöki arcán végiggördültek a ritka férfikönnyek.

2004.04.06 08:44:01

2004. április 5., hétfő, 15:24:37 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és videóján szomorúan nézegette Leonyid Parfenov letiltott tévériportját, ami azzal foglalkozott miként ebédelt Vladimir Vladimirovich™ Jelena Viktorovna Tregubovával egy japán étteremben.
Egyszercsak csörögni kezdett a telefon. Vladimir Vladimirovich™ felvette a kagylót.
- Fígy, testvéró, - hallatszott a telefonban az Adminisztráció Vezetőjének hangja, - te most mit csinálsz?
- Szomorkodok, - mondta szomorúan Vladimir Vladimirovich™.
- Majd én mindjárt felderítelek, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - új kormányzónk van az Altájon.
- Mitájon? - kérdezett vissza Vladimir Vladimirovich™.
- Altájon, - felelte az Adminisztráció Vezetője.
- Az meg milyen tájon van? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Az Altájon, - ismételte az Adminisztráció Vezetője, - különben is, nem tök mindegy?! Az a lényeg, hogy kicsoda!
- Kicsoda? - kérdezte közönyösen Vladimir Vladimirovich™.
- Jevdokimov, - felelte örömteljesen az Adminisztráció Vezetője.
- Jevdokimov? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - De hiszen nekem úgy tűnik, hogy ő Murmanszk tájékán kormányzóskodik...
- Az egy másik, - mondta türelmetlenül az Adminisztráció Vezetője, - egy egészen másik Jevdokimov! Ez, amelyik az Altájon van, na, ez egy olyan vörös pofa...
- Vörös pofa?! - értetlenkedett Vladimir Vladimirovich™ - Az meg hogyan lehet?
- Hát, nem emlékszel? - lelkendezett tovább az Adminisztráció Vezetője. - Nem ő a vörös pofa, hanem a pofája vörös... Olyan, mint amikor jön valaki hazafelé a gőzfürdőből, jó srác, de senkit sem bánt...
- És engem meg miért nem hívtatok? - kérdezte sértődős hangon Vladimir Vladimirovich™ és szomorún visszatekerte a videót, hogy századszor is újranézze.
- Hová? - értetlenkedett az Adminisztráció Vezetője.
- Gőzfürdőbe, - felelte Vladimir Vladimirovich™.
- Miféle gőzfürdőbe? - döbbent meg az Adminisztráció Vezetője.
- Hát, magad mondtad, - sóhajtott Vladimir Vladimirovich™, - jöttél hazafelé a gőzfürdőből, senkit sem bántottál...
- Nem én! - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - Nem én jöttem, hanem a Jevdokimov! Neki volt egy ilyen jelenete. A komikus Jevdokimovnak!
- Komikus? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Az előbb meg azt mondtad, hogy kormányzó.
- Komikus volt, - magyarázta türelmesen az Adminisztráció Vezetője. - Szinész. Most meg kormányzó. Mind az a Schwarzenegger!
- A Schwarzenegger fimszínész volt..., - mormogta Vladimir Vladimirovich™.
- Ez is filmszínész volt! - bizonygatta vidáman az Adminisztráció Vezetője. - Valami futárkodás volt..., vagy vodkáztak, vagy ilyesmi... Először egy Záporjóskán autózott az elnökhöz, aztán egy hordónyi szeszt kihalászott a folyóból..., utána meg valami verekedés is volt egy amerikai tengeralattjáróval...
- Micsoda?! - kapta fel fejét Vladimir Vladimirovich™. - Miféle tengeralattjáró?! Miért nem jelentették?!!
- Ez csak úgy, nem igazándiból volt, - nyugtatgatta főnökét az Adminisztráció Vezetője, - csak a filmben, Figyelj már, milyen semmilyen vagy te ma. Még mindig a Tregubova miatt búsulsz?
- Nem tartozik rád, - morgott Vladimir Vladimirovich™.
- Jól van már, - kiáltott fel az Adminisztráció Vezetője. - Ugyan már, Tregubova! Még annyi van belőlük, hogy csak na... Nézd csak meg a Matvienkát, hogy milyen! Csupa tűz!
- Elmész má', tudod hová! - morgott Vladimir Vladimirovich™, aztán kikapcsolta a tévét és lecsapta a kagylót.
"Na, tessék, előbújt valamiféle Jevdokimov... És a Szurikov meg hol van?" - gondolta volna Vladimir Vladimirovich™, de aztán azonnal már el is felejtett mindent.

2004.04.07 09:45:54

2004. április 6., kedd, 13:12:45 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a munkahelyére a Kremlbe autózott. Az üres rubljovo-uszpenszki országút a szokott módon ide-oda kanyargott, de a környező fák már éledezni kezdtek. Az út szélén ácsorgó, a tavaszi napfényben szinte sugárzó rendőrök haptákba vágták magukat és tisztelegtek Vladimir Vladimirovich™ mellettük elsuhanó autókaravánjának.
- Taaavaszi erdőőőőben..., - dúdolta Vladimir Vladimirovich™, - nyírfalevet ittaaaam... Hm, érdekes, miért pont nyírfa?
Egyszercsak az erdőből egy jól megtermett rénszarvas ugrott ki az úttestre. Vladimir Vladimirovich™ kimeresztette szemét és füttyentett egyet.
- Nahát! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™, - Rénszarvas! Fékezz!
A sofőr rátapasott a fékre. A nehéz páncélozott limuzin bólintott egyet az orrával, majd megállt.
- Tolass vissza! - mondta Vladimir Vladimirovich™.
A sofőr visszatolatott.
A rénszarvas megforgatta fejét, cuppantott egyet, majd lassacskán egyenesen Vladimir Vladimirovich™ autója felé cammogott. Vladimir Vladimirovich™ az áttetsző páncélozott üvegen keresztül csodálkozva nézte a nagy állatot.
- Hoppá, ez nem is rénszarvas! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - De hiszen ez egy teve!
A sofőr hátrafordult és döbbenten tekintett Vladimir Vladimirovichra™.
- Nézd meg magad, - mutatott rá az állatra Vladimir Vladimirovich™, - púpja van! Az egyik púp elől, a másik meg hátul... Jéééé...
Vladimir Vladimirovich™ hirtelen elhallgatott és figyelmesebben megnézte a közeledő állatot, amelynek hátán két szürke vászonzsák billegett. Mindkét zsákra barna ragasztószalaggal egy-egy F-1 típusú kézigránát, valamint a "Szláva" gyár ébresztőórája volt felerősítve. Az ébresztőóra kismutatója a tizenkettesen állt, a másodpercmutató pedig vészesen közeledett:
- Nyomás! - kiáltott oda a sofőrnek félelmetes hangon Vladimir Vladimirovich™. - Ez egy sahid teve!
A hatalmas Mercedes feldübörgött és egyre gyorsabban száguldott Moszkva felé. Vladimir Vladimirovich™ a hátsó szélvédőre tapadt és úgy nézte a rénszarvast. A rénszarvas közönyösen visszanézett, aztán megfordult és lassacskán visszatrappolt az erdőbe.

2004.04.07 13:06:55

2004. április 7., szerda, 09:16:49 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™, amint épphogy megérkezett a Kremlbe, a munkahelyére, egyből felhívta az Adminisztrációjának a Vezetőjét.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na mi újság, mi újság?
- A litván elnököt bevitték az intenziv osztályra, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - rögtön a búcsúebéd után.
- Nocsak, tán teleette magát sűrített tejjel? - tippelt Vladimir Vladimirovich™.
- Nem, csak szívére vette, hogy lemondatták, - mondta az Adminisztráció Vezetője. - A jenkiket meg gyilkolásszák Irakban...
- Pedig mi figyelmeztettük őket, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - figyelmeztettük, vagy nem?
- Az Ivanov most is figyelmeztetgeti őket, naponta, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - mint akit felhúztak. Hamartosanb már be sem eresztik jobb helyekre...
- Mi van még? - érdeklődött tovább Vladimir Vladimirovich™.
- A csecsen harctéri parancsnokok panaszkodnak, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - azt mondják, hogy nem jut el hozzájuk a pénz a külföldi terrorista központokból.
- Lopnak, - állapította meg szomorúan Vladimir Vladimirovich™, - hát mit lehet itt tenni, lopnak állandóan, mi?
- Le kell csukni őket, - válaszolta készségesen az Adminisztráció Vezetője.
- Hová? - kérdezte letörten Vladimir Vladimirovich™. - Már nincs is hely, ahová be lehetne csukni valakit. Tudod, ha belegondolok, akkor valahogy tisztára rosszul leszek.
- Miért? - csodálkozott az Adminisztráció Vezetője.
- Hát, például azt a félresikerült terroristanőt, a Zaremát, lecsukták jól, méghozzá 24 évre! - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Miért? Hiszen nem is gyűlöletből..., csak rákényszerítették.
- Esküdtbíróság van, - jegyezte meg az Adminisztráció Vezetője, - a nép szava, a nép akarata...
- Vagy itt van ez a tudós kém, a Szutyágin, - folytatta Vladimir Vladimirovich™. - Tán jobb lesz nekünk attól, ha ez most sokáig ülni fog? Csak a pénzt költjük rá...
- Esküdtbíróság van, - jegyezte meg az Adminisztráció Vezetője, - a nép szava, a nép akarata... Hoppá, de hiszen te magad csukattad le.
- És ha tévedtem? - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™. - Van olyan, aki sosem téved? Te sosem tévedsz?
- Miért pont én? - sértődött meg az Adminisztráció Vezetője. - Ha van valami, akkor rögtön az Adminisztráció Vezetője a hibás, mi? Nem frankó ez..., a nép szava, na az dönt.
- Hát épp ez nyugtalanít engem, a nép szava... - mondta Vladimir Vladimirovich™, - valahogy már félek ettől a nép szavától, ezektől az esküdtektől...
Az Adminisztráció Vezetője halgatott.
Vladimir Vladimirovich™ szobájának ajtaján valaki halkan kopogott.

2004.04.09 06:42:47

2004. április 8., csütörtök, 11:33:17 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és Mel Gibson "Passiójának" direkt az ő számára készült Elnöki KalózMásolatát nézte a videóján.
- Hű, ez nagyon kemény..., - mormogta Vladimir Vladimirovich™, miközben Jézus Krisztus szenvedéseit bámulta, - nem véletlenül mondta a pápa, hogy minden pont így történt... Biztos tényleg így ment ez valójában...
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ asztalán megcsörrent a telefon. Vladimir Vladimirovich™ nagyot sóhajtva kikapcsolta a videót és felvette a kagylót.
- Fígy, testvéró, - hallatszott a telefonban egy zavart hang, - én vagyok az, Misa...
- Miféle Misa? - értetlenkedett Vladimir Vladimirovich™.
- Jevdokimov, - felelte a hang, - a humoris... izé, a kormányzó... az Altájról, azannyukat...
- Ááá, Misa! - kiáltott fel örömteljesen Vladimir Vladimirovich™. - Szia! Én meg csak várok, várok, hogy mikor fogsz telefonálni! A lányok is kérdezték, meg az asszony is - mikor ismerkedünk már meg végre Mihail Szergejeviccsel. Nagy rajongóid...
- Testvéró, - szólt elnézését kérve Mihail Szergejevics, - haver! Fígy, nem lehetnek engemet valahogyan... izé, azannyukat... szóval visszaválasztani?
- Micsoda?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™, - Mindenki örül körbe-körbe, a demokrácia diadala, meg csupa ilyesmi... Egy népszerű színész legyőzte az adminisztratív tartalékokat..., de hiszen te magad is így akartad!
- Túróst..., - morgott Mihail Szergejevics, - nem akartam én semmit... Csak a haverok felhecceltek. úgymond, Szergejevics, vágjál bele... Voltunk gőzfürdőben, meg minden, na, ahogy szokás, aztán utána jöttünk hazafelé, senkit nem bántottunk..., nem vörös pofák, csak a pofánk vörös..., ezek meg aszongyák, na mi van, te Szergejics, beszállni kormányzónak meg béna vagy? ... Azannyukat... Én meg, azannya, mondom, hogy miért lennék béna, azannyukat... Na, aztán elindultam. Ki a franc gondolta volna, hogy bejön...
- Na és mi a rossz ebben? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™. - Elvezetgeted azt a tájékot. Altáj jó táj. Szép táj.
- De hiszen én nem tudom ezt! - suttogta ijedten Mihail Szergejevics, - Én csak olyanokat tudok, hogy röhejes legyen!
- Nagyszerű! - mondta elégedetten Vladimir Vladimirovich™. - Felvidfítasz minket. Az embereknek nagy szükségük van a jó hangulatra, Te most hol vagy?
- Hát, csak itt a faluban... - mormogta Mihail Szergejevics, - félek valahogy...
- Na, akkor szedd össze magad, - mondta szigorúan Vladimir Vladimirovich™, - aztán nyomás ide hozzám. Iszunk egy kis teát, megbeszéljük ezt-azt... Nézünk egy kis mozit. Küldöm a repülőgépet.
- Jaj, - sóhajtott nagyot Mihail Szergejevics, - csakhogy nekem nem szabad teáznom...
- Hát, ha nem szabad teáznod, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - akkor kapsz tőlem vodkát. Van nekem egy spéci, Elnöki - Prezidentszkaja Vodka!
Vladimir Vladimirovich™ elégedetten letette a kagylót.

2004.04.09 16:50:53

2004. április 9., péntek, 13:21:35 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és a vörös bársonyba kötött, borítóján aranyozott kétfejű sassal díszített, belül pedig fényképekkel teli nagy Elnöki Fotóalbumot nézegetett. Ott volt egy kép, amint a választási kampány idején egy traktoron ül, egy másikon egy atom-tengeralattjárón éppen sós tengervizet iszik és egy nagykalapácsot csókolgat, a hramadikon egy vadászrepülő kabinjából néz kifelé.
"Uncsi, már mindent kipróbáltam", - gondolta szomorúan Vladimir Vladimirovich™.
Az Elnöki Iroda magas szárnyasajtaján valaki halkan kopogott, majd a szobába bejött a titkár kezében ezüst tálcával. A titkár odajött az Elnöki Íróasztalhoz és finoman letett egy címeres mappát.
- Ez meg mi? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Az ünnepi köszöntő szövege, az Űrhajózás Napja alkalmából, a sajtószolgálat küldte, - felelte a titkár.
Vladimir Vladimirovich™ érdeklődéssel ránézett a titkárra. Fejében egy ötlet támadt.
- Köszönöm, elmehet, - mondta Vladimir Vladimirovich™.
A titkár távozott.
Vladimir Vladimirovich™ azonnal megnyomta az Adminisztráció Vezetőjét hívó gombot.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - az úrbe akarok repülni.
- Mint a zsenialisszimusz, vagy mi? - kérdezte meghökkenten a titkár.
- Kicsoda?! - kérdezett vissza értetlenül Vladimir Vladimirovich™.
- Semmi, csak úgy eszembe jutott... - mormogta az Adminisztráció Vezetője, - Van egy könyvecske erről... Hallgatlak, testvéró.
És akkor Vladimir Vladimirovich™ elkezdte mesélni az Adminisztráció Vezetőjének legújabb projektjét.

2004.04.12 13:24:52

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ förlébredt a novo-ogarjovoi Elnöki Rezidenciában, nagyot nyújtózott, ásított, mejd belebújt papucsába és kibotorkált a kisdolgozójába, ahogyan - a kremli Nagy Elnöki Irodától való megkülönböztetés érdekélben - azt a szobát nevezte, ahol az íróasztala meg a számítógépe volt. Igaz, hogy időnként ez a "kisdolgozó" kifejezés bizonyos félreértésekre adott okot, mert akadtak páran, akik ilyenkor egészen másra gondoltak, de Vladimir Vladimirovich™ olyankor mindig elmagyarázta, hogy azt a másik helyiséget a Nagy Gondolatok Kis Szobájának kell hívni, különben is értsék meg, hogy az Elnök bármikor és bárhol képes nagy és kisdolgokat elintézni, továbbá végiggondolni az Állam nagy és kis dolgait.
Vladimir Vladimirovich™ ismét ásított egyet és bekapcsolta számítógépét.
"Jé", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, rápillantva az órára és a dátumra, - "ma van az Űrhajózás Napja! Na, nézzük csak, kitalált valamit az Adminisztráció a múltkori projektemmel kapcsolatban?"
Vladimir Vladimirovich™ előkotorta az aranysasos kormányzati mobilját és felhívta az Adminisztráció Vezetőjét.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na, akkor lesz valami azzal az űrrepüléssel?
- Most, húsvéthétfőn?! - kérdezte meghökkenve az Adminisztráció Vezetője.
- Miért? Húsvéthétfő is van, nemcsak űrhajósnap? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Nem emlékszel? Hiszen magad is voltál az éjjeli misén, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - gyújtottál gyertyát, megcsókoltad a keresztet, a pátriárka megszentelte a kalácsodat...
- Na igen, emlékszem én, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - és valami tojásokat is igértek...
- A tojásokkal egy kis gond van, - magyarázkodott az Adminisztráció Vezetője, - azt mégse engedhettük meg, hogy akárki tojásokkal menjen a közeledbe, mert mit lehet azt tudni.... Szóval azokat előzetesen alaposan meg kell vizsgálni..., mert mit lehet azt tudni..., ehhez az alapos vizsgálathoz meg ugyebár idő kell... Különben is ahhoz, hogy tojást kapjál, locsolni illik...
- Micsinálni? Locsolni? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - Ez meg miféle módi?
- Ez így szokás Európában, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - márpedig ha európainak akarunk látszani, akkor ugyebár nekünk is...
- Na igen, - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - de mi pravoszlávok is vagyunk, nemcsak európaiak...
- Egyik a másikat nem zavarja, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - át kell venni a haladó hagyományokat, Nagy Péter is azt csinálta...
- Tudom, - mondta büszkén Vladimir Vladimirovich™, mert példaképének valamennyi hajdani újítását kívülről fújta, - szakállat lenyírni, dohányzást bevezetni, vodkára jövedéki adót kivetni...
- ... húsvétkor előbb locsolni, aztán tojásozni meg vodkázni..., - folytatta az Adminisztráció Vezetője. - Hoppá! Már tudom is, hogyan kössük össze a dolgokat!
- Miféle dolgokat? - értetlenkedett Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, amit akartál, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - repülhetsz, locsolhatsz, mindezt együtt húsvétkor és űrhajósnapkor, ráadásul orosz Enökhöz méltó módon, úgy, hogy mindenki nagyot csodálkozik és leesik az álla... Már küldöm is az EKIP-et.
- Mit küldesz?! Miféle kipát-pipát? - kérdezte döbbenten Vladimir Vladimirovich™.
- Nem kipát, hanem EKIP-et, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - az orosz répülőcsészealjat, az EKIP repülőgépgyártó konszern UFO-ját. A jenkikkel mostanában kötöttük meg a szerződést a fejlesztésre, gyártásra és alkalmazásra. Azt mondják, hogy legalább 30 évvel megelőztük őket ezzel, ezért beszállnak, hogy ne kelljen saját maguknak sokat bajlódniuk...
- Mi a fene ez az orosz UFO? - kérdezte morcosan a Vladimir Vladimirovich™. - Én, az orosz Elnök, az orosz Legfelsőbb Főparancsnok miért nem tudok erről?
- Hát, most itt az alkalom, hogy alaposabban megismerd, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - ez húsvétkor és űrhajósnapkor pont jó lesz, repülhetsz és locsolhatsz kedvedre, legalább 200 tonna víz fér bele, akár erdőtüzet is olthatsz, a jenkiknek is arra kell...
- Állj! - szólt közbe Vladimir Vladimirovich™. - Szó sem lehet erdőtűzről, sőt, semmiféle más tüzet sem akarok locsolni, ha felgyújtotok megint egy házat, kitekerem a nyakatokat.
- Jó, jó, - mondta nyugtatólag az Adminisztráció Vezetője, - tűz nem lesz, csak repülés, locsolkodás, meg nagy szájtátás, és ihatunk is...
- Csak utána! - szólt szigorúan Vladimir Vladimirovich™ - Meg senki se tudjon róla!
- Ternészeresen, - bólogatott szaporán az Adminisztráció Vezetője, - senki sem fog tudni róla, mondom, hogy UFO-nak nézik majd, azokban meg senki sem hisz... Na, akkor küldöm a csészealjat.
Vladimir Vladimirovich™ kikapcsolta az aranysasos mobilját, majd gondolataiba merülten sokáig nézte a kezében tartott készüléket, aztán odament az ablakhoz.
A novo-ogarjovoi Elnöki Rezidencia kertjébe lassan ereszkedett le a repülő csészealj, tényleg olyan volt, mint egy UFO. Vladimir Vladimirovich™ felélénkült és elkezdett készülődni.
"Tehát: repülés, locsolás, szájtátás...", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "hm, nem is rossz program... Csak még azt kell tisztázni, hogy a tojásokat hogyan kapom meg...."
Vladimir Vladimirovich™ a kisdolgozóból átment a Nagy Gondolatok Kis Szobájába - indulás előtt az ünnepi repülés és locsolás valamennyi összetevőjét még végig kellett nagygondolnia, elvégre ez nem csupán egy kisdolog...

2004.04.12 16:58:47

2004. április 12., hétfő, 10:13:48 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ szobájába bejött az Adminisztrációjának a Vezetője. Vladimir Vladimirovich™ a hatalmas Elnöki Íróasztalánál ült, előtte egy ezüst tálca volt tele szép színesre festett tojásokkal, továbbá két kovászos uborka, egy Prezident vodkásüveg, valamint nyitott egy Zippo öngyújtó, amelyen kis lángocska hajladozott ide-oda.
- Testvéró! - kiáltott fel örömteljesen Vladimir Vladimirovich™, felállt az asztal mellől és széles ölelésre tárta szét karját. - Krisztus feltámadt!
- Imádságunkkal, - mormogta az Adminisztráció Vezetője, - valóban feltámadt, testvéró!
Vladimir Vladimirovich™ és Adminisztrációjának a Vezetője átölelte és pravoszláv módon háromszor megcsókolták egymást.
- Na, gyere az asztal mellé, - invitálta vendéhét Vladimir Vladimirovich™, - hosszú böjt után, Isten segedelmével...
Az Adminisztráció Vezetője odament az asztalhoz, kiválasztott egy tojást és odakoccintotta a bronzból készült hamutartóhoz, ami Borisz Abrámovics Berezovszkij fejét mintázta.
- Óvatosan! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Kipotyognak a gyémántok!
Az Adminisztráció Vezetője meghökkenten megnézte a tojást.
- Fabergé, - magyarázta Vladimir Vladimirovich™, - a Vekselbergtől küldték, köszöntésként...
Az Adminisztráció Vezetője csodálkozva ránézett Vladimir Vladimirovichra™.
- És ez itten? - kérdezte az Adminisztráció Vezetője és rámutatott az öngyújtóra.
- Isteni Láng, - válaszolta büszkén Vladimir Vladimirovich™, - tegnap a pátriárkától kértem tüzet... Na, jól van, akkor egy-egy féldecit, ha már benne vagyunk...
Vladimir Vladimirovich™ kiszedett a fiókból két platinából készült kispoharat, oldalán aranyozot kétfejű sasokkal és kitöltötte a vodkát.
- Na, akkor Krisztusra! - emelte fel poharát Vladimir Vladimirovich™.
Az Adminisztráció Vezetője felemelte saját poharát, az államférfiak koccintottak és ittak.
- Ej, ez jó erős volt, - krákogott az Adminisztráció Vezetője és beleharapott az uborkájába.
- Csecsen szeszcsempészektől kobozták el, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™ és beleharapott a sajátjába.

2004.04.13 07:28:21

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Kremlben hosszan tanácskozott a Kormánnyal az új ErdőKodexről, pontosabban a tervezetéről, ami miatt a teljesen egységes irányvonalat követő és különben is nagyon oroszegységes orosz Kormány tagjai majdnem összeverekedtek.
- Fígy, testvérók, - szólt szigorúan Vladimir Vladimirovich™, - ezt az egészet még nagyon át kell gondolni, főleg a vitásnak tekintett részeket, és nem szükséges még végleges döntést hozni, nehogy úgy járjunk, mint azzal a demonstrációs törvénytervezettel, amire a Dumában valamelyik olvasatban bolondmódra egyből rábólíntottak, ami miatt most módosíttatni kell szinte az egészet.
Az oroszegységes orosz Kormány tagjai egységesen fölkapták a fejüket.
- Mert ki a fenének kell manapság, - folytatta Vladimir Vladimirovich™, - mégpedig a létező valóságunk viszonyai közt, hogy korlátozzák a polgárok jogát a tüntetésekre és demonstrációkra? Ebben semmiféle egészségtelen korlátozásra nincs szükség.
Az oroszegységes orosz Kormány tagjai egységesen egymásra mutogattak volna, de Vladimir Vladimirovich™ szigorú tekintete alatt egységesen meghúzták magukat.
- Csak tüntessenek és demonstráljanak a polgárok, - folytatta Vladimir Vladimirovich™, - ahol és ameddig csak nekik tetszik. Az Almások is, meg a szövetséges jobboldali erősek is, meg a liberálisdemokratáink is, a Vlagyimir Wolfoviccsal az élen, meg a jogvédők is, a zöldek is, a sárgák is, a vörösök, a fehérek, a katonaanyák, a fazékfedelet ütögető nyugdíjas nénikék is, meg mindenki, akinek csak kedve van hozzá, nyugodtan nagygyűljön, kiabáljon, hadonásszon, fütyüljön, vonuljon meg fejenálljon, meg együttmeneteljen, amennyit csak jólesik és ahol csak jólesik.
Az oroszegységes orosz Kormány tagjai egységesen nagyra tátották szájukat.
- Az erdőket, parkokat és kerteket viszont mindig védeni kell, - folytatta Vladimir Vladimirovich™, - a természetet sosem szabad semmivel zavarni, nyugalmát felborítani, ökológiailag akármivel veszélyeztetni. Világos?
Az oroszegységes orosz Kormány tagjai egységesen bólíntottak.
- Na azért mondom, - fejezte be mélyértelmű mondandóját Vladimir Vladimirovich™, majd elővette kétfejű aranysasos mobilját és megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - szólt bele a telefonba Vladimir Vladimirovich™, - na akkor fogass be, mehetünk pecázni.
Vladimir Vladimirovich™ mindennél jobban szerette a csendet és nyugalmat, amit az Elnöki Rezidenciák környékén, az erdőkben, parkokban, kertekben és a halastavaknál szerencsére mindig bíztosítottak számára, most majd ErdőKódexileg is.

2004.04.13 14:01:48

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ azon törte a fejét, hogy még mit kéne tennie az orosz gazdaság, s főleg a hadiipari komplexum, az energetikai szektor, s főleg az olaj- és gázipar rendbetételét illetően, amikor zsebében hirtelen megszólalt a kétfejű aranysasos kormányzati mobilja.
- Fígy, testvéró, - hallatszott a telefonban az Adminisztráció Vezetőjének izgalomtól lihego hangja, - van egy kis gond... Irakban a felkelők túszulejtettek egy csomó oroszt, az Interenergo erté kinti dolgozóit...
- Micsodaaaaa?!!!! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™ és vöröslő fejjel már nyúlt is a mindig mellette lévő kis fekete aktatáska felé.
- Nyugi, nyugi, te csak ne izgasd fel magad, - folytatta az Adminisztráció Vezetője, - amikor valamivel később egy tolmácson keresztül megtudták, hogy a mieink, azonnal elengedték mindannyiukat...
- Micsináltak? - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™, miközben keze megmerevedett a mindig mellette lévő kis fekete aktatáska felett.
- Elnézést kértek, sűrű bocsánatkérések közepette, - folytatta az Adminisztráció Vezetője, - aztán taxiba ültették őket és még integettek is utánuk... A túszok jól vannak, azt mondják, még igazán megijedni sem volt idejük...
- Na azért, - mondta szigorúan Vladimir Vladimirovich™, kikapcsolta a mobilját és ismét elmerült gondolataiban.
Vladimir Vladimirovich™ nem szerette a hülye vicceket, különösen ha az orosz olajipart meg az energetikai szektort, meg a hadiipari komplexumot érintik, különösen külhoniak részéről, pláne Irakban. Ilyenkor mindig hirtelen elfelejtette, hogy ő tulajdonképpen demokrata és emberbarát humanista is, mindenkit nagyon szeret és tisztel, különösen a külhoniakat, pláne az irakiakat...

2004.04.14 12:10:29

2004. április 14., szerda, 09:07:18 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és Elnöki Postáját olvasgatta.
- Ez meg mi?! Megint a Hodorkovszkij írt? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™, miközben ide-oda forgatta a drága papírból készült borítékot. - Már agyonspammol engem tisztára...
Vladimir Vladimirovich™ azonnal felhívta a börtönt és a telefonhoz jérte Mihail Boriszovics Hodorkovszkijt.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - hát mi vagyok én neked, nyelv- és irodalom tanárnő? Mit irogatsz nekem állandóan házi dolgozatokat?! Van nekem elég dolgom - rendeleteket kell itt aláírogatni, aztán hoztak új úszókat pecázáshoz, azokat kell megnézni... Te meg jösz itt állandóan a leveleiddel. Nuygodj már meg! Igen..., igen.., ezt kérem, légy már oly szíves...
Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót és mérgesen kihajította Mihail Boriszovics levelét a papírkosárba. Ismét csörögni kezdett a telefon. Vladimir Vladimirovich™ felemelte a kagylót.
- Testvero, - hallatszott a kagylóban Samil Baszajev rekedtes hangja, - Tudod, kirúgom az Aszlán embereit... Nem akar semmit sem csinálni, így meg nem lehet akciókat tervezni...
- Értelek, Samil, - mondta együttérzően Vladimir Vladimirovich™, - nálam is akkora a kupi, de akkora... Na és helyettük meg kik lesznek?
- Majd kinevezem a Rappani Halilovot, - felelte Samil, - ezt majd vedd figyelembe, testvero, ő Allah igazi harcosa! A kutyáid majd vonyithatnak...
- Hű, de megijesztettél, - felelte fagyosan Vladimir Vladimirovich™. - Na és a lábad hogy van? Nem szorít? Én itt naponta leporolom...
- Sakál fia! - kiáltott Sami és lecsapta a kagylót.
- Ez meg mit újat akart mondani? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Patrusev már idetelefonált három nappal ezelőtt, szólt előre... Tisztára mint a gyerekek..., káderpolitika... pfűűű..., meg csupa ilyesmi...
Vladimir Vladimirovich™ hümmögött egyet, vigyorgott, majd bekapcsolat a tévét.

2004.04.15 11:21:00

2004. április 15., csütörtök, 08:09:03 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ az "Echo Moszkvi" rádión hallgatta Szergej Leonyidovics Dorenko, a száguldó motoros interjúját.
- Hiszen az egy utód, - magyarázta Szergej Leonyidovics, - az utódról van szó.
Vladimir Vladimirovich™ felhangosította a rádiót.
- Grizlov az utód, - mondta magabiztosan Szergej Leonyidovics, - Olvastam a vladimir.vladimirovich.ru honlapon, ott mndig úgy emlegették Grizlovot, mint az utódot.
- Miii?!!! - húzta fel csodálkozva szemöldökét Vladimir Vladimirovich™. - Hol van ez ott leírva?!
Vladimir Vladimirovich™ lendületesen közelebb húzta a klaviatúrát és gyorsan elkezdte bepötyögni a címet: http://vladimir.vladimirovich.ru
- Aha... - mormogta Vladimir Vladimirovich™, amint lapozta egymás után az oldalakat a különféle fur történetekkel, - itt van valami Hodorkovszkijról..., aztán a húsvétról..., a rénszarvasról..., ez mulatságos..., Tregubováról. ez marhaság, ezért még elkapom..., viccöl itten..., az Elnökkel viccel..., aha, itt a kukacos dealer..., ez is multaságos..., na, aztán a kucsma-susma..., hol van itt a Grizlov?
Vladimir Vladimirovich™ végiglapozta a honlapot, előlről, hátulról, aztán benézett a Vendégkönyvbe és a Naptárba. Végül az Elnöki TeleKommunikációs Pulton megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - szólni kéne ennek az izének, a firkászunknak..., rakjon már fel valami keresőt a honlapjára.
- Keresőt? - kérdezett vissza az Adminisztráció Vezetője. - Jó. Persze mi is segíthetünk, ha kell valami..., odaküldünk valami gyors reagálású kutató és felszámoló osztagot...
- Nem, csinálja csak meg ő saját maga! - szólt szigorúan Vladimir Vladimirovich™. - Ha már a mi hírnevünk révén akar meggazdagodni, akkor csak dolgozzon meg érte. Legalább a Grizlovra lehessen rákeresni!
Az Adminisztráció Vezetője valamit egyetértően belekrákogott a telefonba, majd letette a kagylót.
Vladimir Vladimirovich™ tovább olvasott.

2004. április 15., csütörtök, 08:17:22 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovichnak™ telefonált az Adminisztráció Vezetője.
- Fígy, testvéró, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - na, akkor küldjünk virágot Filipp Bedroszovicsnak?
- Kinek?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Filipp Bedroszovicsnak, - felelte az Adminisztrció Vezetője, - tán elfelejtetted megint?
- Én sosem felejtek el semmit, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™. - Ki az?
- Alla Boriszovna Pugacsovának a férje, - felelte az Adminisztráció Vezetője. - Ma van a szülinapja, mármint Alla Boriszovnának.
- Aha, emlékszem valami ilyesmire... - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - volt valami ilyen tavaly is... Na, jól van, küldd a virágokat...., minek sajnáljuk, nem igaz? Aztán hány éves ez az... izé..., Alla Boriszovna?
- Ötvenöt, - felelte az Adminisztráció Vezetője.
- Ötvenöt! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Vaúúú! Nahát, hát még nálam is idősebb!
- Hoppá! Egy pillanat, ő viszont a Szovjetunió Érdemes Népművésze, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - te meg nem vagy az.
- Ha szemétkedsz, akkor kirúglak, - jegyezte meg halkan, de velősen Vladimir Vladimirovich™, és letette a kagylót.

2004.04.16 18:18:04

2004. április 16., péntek, 13:22:39 (moszkva idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és Elnöki Villantóit nézegette, amelyek egy szép, szattyánbőrrel bevont, fedelén a kétfejű sassal díszített dobozban hevertek. Voltak köztük bölényszarvból, az inkák aranyából, a csecsen ellenállás fogaiból, az erópai Mars-szonda darabjaiból (ami az orosz kozmikus védelmi rendszer még a felszállópályán elfogott), sőt, még a Phoenix-madár szárnyaiból készült villantók is. Egy külön kis zsákocskában néhány olyan villantó is volt, amelyeket az eltűnt ukrán rakétákból gyártottak.
Vladimir Vladimirovich™ felvett az asztalról egy kis boritékot és kivett belőle egy teljesen új villantót, amit az Elnöki Pecázási Intézetből épp most küldtek neki. A parányi, fémlemezből hajlított, elegánsan megmunkált villantó a Transwaal-aquapark tizenegyedik tartóoszlopából készült. Vladimir Vladimirovich™ egy ideig forgatta kezében a finom darabot, gyönyörködött a széleken villogó sziporkákban, majd betetette a dobozba, a többi közé. Aztán Vladimir Vladimirovich™ feléllt az asztal mellől, megfogta a dobozkát és odament a dolgozószoba falába rejtett kisajtóhoz, amely az Elnöki Sufniba nyílt. Vladimir Vladimirovich™ kinyította az ajtót, kezével kitapogatta, majd felkattintotta a villanykapcsolót. A kis kamrában halvány fény áradt szét. Vladimir Vladimirovich™ odalépett az üvegszekrényhez, amelyben Samil Baszájev falába és Ruszlán Gelaev karja feküdt, kinyította ajtaját, majd gondosan a polcra helyezte a dobzt. Ezek után kijött a karmából, leoltotta a villanyt, behajtotta az ajtót és visszatért íróasztalához.
Unatkozó pillantást vetve az új rendeletekkel teli mappára, Vladimir Vladimirovich™ megnyomta az Elnöki TeleKommunikációs Pulton az Adminisztráció Vezetőjéne hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - miért van az, hogy senki sem jár velünk pecázni?
- Vli, hogy miért, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - nem érnek rá, dolgoznak, látástól vakulásig. El kell tartaniuk a családjukat, Tudod, hogy milyen kicsi a fizetésük?
- Fizetés? - értetlenkedett Vladimir Vladimirovich™.
- Na, az pénz, amit minden hónapban kapnak, munkabér, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - te már biztos nem is emlékszel rá..
- És azt mondod kicsi, nem kapnak eleget? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Kicsi, - bizonygatta az Adminisztráció Vezetője.
- Hát akkor adjunk nekik többet, - javasolta Vladimir Vladimirovich™. - Mennyi kell nekik? Mondjuk ötszörösére emeljük, annyi elég lesz?
- Ötszörösére?! - döbbent meg az Adminisztráció Vezetője. - Honnan veszünk ennyi pénzt?
- Hol, hol... - Vladimir Vladimirovich™ egy pillanatig gondolkodott, - hát, mondjuk, elszedjük attól a Jukosztól. Annyi vagyonuk van, hogy csak na. Na, gyerünk, csörögj már oda valakihez, akihez kell, aztán vegyék el az egészet a Jukosztól...
- Hogy-hogy vegyék el... - suttogta ijedten az Adminisztráció Vezetője, - Nem szabad...
- Hát találj ki valamit, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mi a fenének vagy itt? Azért, hogy kitalálj mindenféléket... Valamilyen keresetet, vagy adót, meg ilyemit... Világos?
- Világos... - suttogta az Adminisztráció Vezetője.
- Hát akkor csak rajta, - mondta bátorítólag Vladimir Vladimirovich™, - akkor talán többen mehetünk pecázni. Már legalább öt kilóra való villantóm gyűlt össze, használni meg nincs hol...
Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót, kivette zsebéből Elnöki Parkerjét és odahúzott maga elé egy tiszta lapot az Elnöki Rendeletek gyűjtőjéből.
- Hogyan is kell ezt megfogalmazni... - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - Elnöki Rendelet a pecázók... izé, szövetségi köztisztviselők béremeléséről... Aha, ez jó lesz...
És Vladimir Vladimirovich™ elkezdte írni az ukázt.

2004.04.18 11:08:26

Egyszer Vladimir Vladimirovich™, szombat lévén, kénytelen volt résztvenni az orosz nemzetbiztonsági tanács szokásos rendes szombati tanácskozásán, sőt, még elnökölni is azon, mivelhogy ő volt az orosz Elnök, meg egyúttal ennek a tanácsnak is az elnöke, rendesen, ahogy ez szokás, ezen kívül pedig még egy rakás címen is valamilyen elnök és főgóré volt, többek között ráadásul még legfelsőbb főparancsnok is, így aztán semmiképp nem bújhatott ki ez alól. Vladimir Vladimirovichnak™ semmi kedve nem volt most elnökösködni, mert előző nap késő este érkezett haza Hannoverből, ahol a 60 éves Gerhard Schröder német kancellárral mulatott és most rettenetesen fájt a feje, de muszáj volt, mert valamikor ő maga vezette be ezt a hülye szokást, hogy szombatonként rendesen megtárgyalják az állam és a világ különféle nagydolgait, és ehhez kellett tartania magát.
- Fígy, testvérók, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na mi a fene történt, aminek bel- és külpolitikailag valami köze van ehhez az izéhez, na amivel itten foglalkoznunk kell...., a nemzetbiztonsághoz meg minden eféléhez...
- A Sojgu hazahozatta Irakból az összes kint dolgozó szakemberünket, - jelentette Igor Szergejevics Ivanov volt külügyér, aki jelenleg nemzetbiztonsági tanácstitkárként külügyelt mindenre, - ráment vagy félmillió dollár, de azt mondta, hogy nem fizetteti ki az energetikai cégekkel....
- Aha, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™ és megdörzsölte halántékát, - akkor ezt hogyan is?
- Az Abramovics Roma lett Nagy Britannia leggazdagabb embere, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - van vagy 7,5 milliárd fontja...
- Aha, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - értem, valóban ne csak a focival törődjön, ha már Csukotka nem érdekli...., meg ugyebár a Jukosztól már nem lehet... Mi volt még?
- Groznij környékén szerencsésen lecsapták Musza Ahmatukajevet, - jelentette Nyikoláj Platonovics Patrusev, a szövetségi biztonsági szolgálat (FSzB) igazgatója, - az ingus elnök elleni sikertelen merénylet egyik résztvevőjét.
- Rakétával? - élénkült fel Vladimir Vladimirovich™, mert mindig nagyon érdekelték az új korszerű technológiák.
- Nem, - mondta szomorúan Nyikoláj Platonovics, - az FSzB-nek sajnos még...
Szergej Boriszovics Ivanov hadügyér csúnyán nézett Nyikoláj Platonovicsra, nem szerette ha elirigylik a fegyveres erők költségvetési kereteit.
- Aha, - lohadt le Vladimir Vladimirovich™ és ismét megdörzsölte halántékát, - mindegy, legalább nem morog majd az ENSZ meg az Euróunió.... Mi van még?
- Ingusföldön szerencsésen agyoncsapták Magomed Hasievet, - folytatta Nyikoláj Platonovics, - ez résztvett a nazrányi vonatrobbantásban, meg az öngyilkos sahidkál felkészítésében is, de a kintről küldött pénzt is rendesen megdézsmálta, emiatt utálták is, de nagyon... Na, most ezt is lecsaptuk...
- Rakétával? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Nem, - mondta szomorúan Nyikoláj Platonovics, - az FSzB-nek ugyebár még...
Szergej Boriszovics csúnyán nézett Nyikoláj Platonovicsra és hangosan köhögött.
- Aha, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - ezek szerint az izráeli technológia nálunk még...
- A legújabb közvéleménykutatási adatok szerint az oroszországi lakosok 58 %-a agresszívnek itéli a NATO keleti irányú kibővítését, - vette át gyorsan a szót Szergej Boriszovics, - épp ezért nekünk át kellene gondolnunk a katonai doktrinánkat, a fegyveres erők hadrendjét és területi elhelyezkedését, a hadiipari fejlesztéseket, beleértve az új rakétákat és a nukleáris arzenált...
- Állj! - mondta Vladimir Vladimirovich™. - A NATO-t mégcsak ott egye a fene, most ittunk...., akarom mondani, köszöntöttük a Schrödert, a múltkor meg a Chirackal is egészen jól elvoltunk...., de ez a Maszhadov meg a Baszájev... Ezekre nem lehet atomrakétát, vagy tengeralattjárót ráküldeni...
Nyikoláj Platonovics az elnöki priorítások hallatán gúnyosan nézett Szergej Boriszovicsra.
- Kedden jön munkalátogatásra a Nurszultán Nazarbajev, - olvasta fel jegyzetéből az Adminisztráció Vezetője.
- Tudom, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™ és tenyerével eltakarta ásítását, - én hívtam meg. A Bajkonurral rendben vagyunk?
- Fizetjük rendesen, - jelentette Mihail Jefimovics Fradkov miniszterelnök, akire az összes gazdasági kérdést rásózták, miután minden mást elvettek tőle, és ezért nagyon örült, hogy végre ő is mondhatott valamit ezen a fontos tanácskozáson.
- Helyes, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, majd odafordult Szergej Boriszovicshoz, - kéne egy valami olyan - nem atom - raketta, ami mondjuk a Bajkonurról, vagy akár Pliszeckből elindul, és aztán ezt a Baszájevet, aki a múltkor is mindenféle hülyeséget mondott a telefonba...
- Megfelelő költségvetési keretek esetén, természetesen... - húzta ki magát Szergej Boriszovics, miközben büszkén pislogott Nyikoláj Platonovics felé.
- Aha, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - akkor ezzel hogyan is?
- Az Abramovics Roma, aki a leggazdagabb angol... - javasolta az Adminisztráció Vezetője.
- Értem, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™ és közben erősen megdörzsölte homlokát, - valóban mit villog ott azzal a Chelseajével, a Csukotkáját viszont teljesen elhanyagolja, de ha nem akar csukott lenni, akkor ugyebár... Jól van, van még valami fontos mára, amitől függ a biztonságunk?
A nemzetbiztonsági tanács tagjai nem említettek más fontos és főleg sürgős nagydolgot. Tapasztalt öregrókák voltak valamennyien és értették az Elnököt. Különben is holnap rendezték Moszkvában a húsvéthét befejezésével kapcsolatos ünnepségeket, valamint a város történelmi és kulturális örökségének napját. Az orosz hagyományoknak megfelelően valamennyiüknek sok-sok meghívásnak kellett még eleget tennie, ha nem is 60. évfordulóval kapcsolatban.

2004.04.18 16:51:26

Egyszer Vladimir Vladimirovich™, miután a moszkvai kulturális és történelmi örökség napja alkalmából ingyen megnézett néhány múzeumot és műemléket, amelyek közül őt különösképpen a Szadovoje körúton megmaradt palota, a Seremetyev grófok hajdani vendégháza érdekelte, melyet amúgy a Szklifoszovszkij mentőorvosi tudományos kutatóintézet foglalt el egy jóideje, de az időnként beszállított sebesültekkel és holtrészegekkel való bajlódás miatt valahogy nem érvényesült megfelelő módon az épület építészeti szépsége. A moszkvai tábornok-kormányzók hajdani épületének megtekintése után pedig eszébe jutott, hogy a Vörös, Kék és Fehér dísztermek teljes helyreállítása után milyen szépen el lehetne helyezni benne az egy-egy nagy állami ünnepre a fővárosba érkező vidéki kormányzóságok vezetőit, a díszebédek végére kialakuló képük színével harmonizálva. Vladimir Vladimirovich™ ezután még megnézte volna a Planetárium kiállítását, de az éppen valamiért zárva volt, ezért beugrott kremli munkahelyére és ott figyelmesen tanulmányozni kezdte az orosz repülő csészealj további fejlesztésére készített terveket, melyek alapját az EPIC tűzoltó-repülőgép képezné, de természetesen végső formájában egészen más célokra is lehetne használni. Vladimir Vladimirovich™ nagy érdeklődéssel nézegette a különböző tervrajzokhoz mellékelt képeket, sőt, még egy rövidfilmet is megnézett, amely a repülőtéri kisérleti próbarepülések mellett a jövőbeni alkalmazás néhány lehetséges változatát is bemutatta, korszerű animációs és számítógépes videótechnika felhasználásával, amikor váratlanul megszólalt aranysasos kormányzati mobilja. Vladimir Vladimirovich™ megnyomta a kétfejű sas egyik feje alá rejtett egyetlen gombot.
- Fígy, testvéró, - hallatszott a telefonban az Adminisztráció Vezetője, - a Jakovenko Alekszandr a külügyminisztériumból kérdezi, hogy mi a fenét mondjon hivatalosan annak a hamaszos fickónak a lerakétázása kapcsán?
- Miért tőlem kérdezi? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™, - van neki saját főnöke, miért nem azt piszkálja ilyenkor vasárnap? A Lavrov Szergej Viktorovics hol a fenében császkál?
- A pátriárkánál van, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - a húsvéti egybeesés kapcsán most tudja megdumálni a keresztény világegyházak együttműködését korunk legnagyobb rákfenéje, a terrorizmust illetően, ott vannak többen, külföldiek is, akiknek ötletük lehet, hogy milyen is legyen az a kenyér, amit felebaráti szeretettel illik ilyenkor visszahajítani...
- Hm, - hümmögött Vladimir Vladimirovich™, - na és a volt külügyérünk, az Ivanov Igor, az merre kódorog?
- Az éppen Katarban kotor, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - a katariakat győzködi arról, hogy a náluk lefogott embereink, akik névre szólóan bombával ajándékozták meg azt a Jandarbijevet, nem is követhették el azt a merényletet, mivel annyira európai kinézetüek, hogy nagyon feltűnőek lettek volna ott a mecset előtt, és bármelyik arab kilométerekről kiszúrhatta volna, ha egy magas szőke (felemás cipőben) valamit babrál egy ott parkoló autón, meg különben is ők profik és ilyen pitiáner hibákat nem vétenek.
- Hm, - hümmögött Vladimir Vladimirovich™, - na és akkor mi van, én vagyok az egyetlen külügyeletes külügyelő?
- Neked kell meghatározni az állam külügyi irányvonalát, - bizonygatta az Adminisztráció Vezetője, - más nem mondhat mást, csak amit te mondasz.
- Hm, - hümmögött Vladimir Vladimirovich™, - aggasztó...
- Jó, akkor azt mondjuk, hogy aggódunk, - mondta az Adminisztráció Vezetője és bontotta a vonalat.
Vladimir Vladimirovich™ döbbenten nézett a kezében tartott mobiljára, aztán eltette a telefont és visszatért a repülő csészealjhoz.
"Na, igen", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "ha ez már most meglenne, akkor mindenki az UFO-kra gyanakodna ilyen esetben"...

2004.04.20 08:15:49

2004. április 19., hétfő, 10:41:24 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és az Elnöki Postáját válogatta.
- Már megint a Hodorkovszkijtól..., - morgott Vladimir Vladimirovich™ és a papírkosárba hajított néhány borítékot, amelyen a börtön pecsétje díszlett, - ez meg újra az amerikai-angolnyelv központ spamja... És ez meg mi?
Vladimir Vladimirovich™ érdeklődéssel forgatta kezében a pasztellszínű kartonból készült lapot.
- Nyílt levél Putyinnak a kulturális közvéleménytől... - olvasta lassan Vladimir Vladimirovich™ a szöveget. - Ez meg mi a fenét jelent? A Putyin nem egy kultúrlény?
Vladimir Vladimirovich™ összehúzta szemöldökét és tovább olvasott.
- Az utóbbi évtizedben, - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - Oroszország fővárosának látképét helyrehozhatatlan kár érte. Számos épület eltűnt...
Vladimir Vladimirovich™ hümmögött egyet, felállt az asztal mellől, odament az ablakhoz és kinézett. Kinn továbbra is látszottak a Kreml belső épülettömbjének sárga épületeim a vöröstéglás fal, a Szpasszkaja-torony a nagy órával. Vladimir Vladimirovich™ megvonta vállát, visszament az Elnöki TeleKommunikáció Pulthoz és megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mi a fenéről írnak itt nekem, hogy Moszkvában valamilyen házakat lebontanak... Egyáltalán mi folyik itten?
- Nem tudom, - felelte csodálkozva az Adminisztráció Vezetője, - talán az aquaparkról van szó... Ja, most jutott eszembe, egy jó viccett hallottam nemrég...
- Milyen viccet? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, hogy a választási eredmények kihírdetése előtti utolsó percekben, - kezdte mesééni az Adminisztráció Vezetője, - ott ülsz a tévénél, tiszta ideg módra, és nézed a híreket...
- Méghogy én tiszta ideg? - vágott közbe gűnyosan Vladimir Vladimirovich™.
- Na, a viccben van ez így, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - szóval, ott ülsz és akkor berohan a Szurkov és azt kiáltja: testvéró, és a Lovardával meg mit csináljunk? Te meg azt mondod neki, hogy: üssön bele a tüzes ménykű, mit érdekel az engem mostan! Erre a Szurok haptákba vágja magát és azt mondja: értettem, meglesz. És kirohan...
Az Adminisztráció Vezetője elhallgatott. Vladimir Vladimirovich™ szintén hallgatott. Súlyos csend nehezedett mindenre.
- Na és? - kérdezte végül Vladimir Vladimirovich™. - Mi a vége?
- Hát, ez a vége, - felelte zavarodottan az Adminisztráció Vezetője, - vicces, nem?
- Vicces, bizonyára, - felelte Vladimir Vladimirovich™, aztán bontotta a vonalat és a kulturális közvélemény nyílt levelét is a papírkosárba hajította.
"Itten Irakban franctuggya mi van, ezek meg valami házakról írogatnak", - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és tovább válogatta a postáját.

2004.04.20 12:05:22

2004. április 20., kedd, 09:22:39 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a szövetségi biztonsági szolálat (FSzB) épületéből az Adminisztrációjának az épületébe tartott. Amikor Vladimir Vladimirovich™ Elnöki Limuzinja befordult a Műszaki Múzeum sarkán, Vladimir Vladimirovich™ előhúzta zsebéből a kormányzati mobilját és megnyomta az Adminisztráció Vezetőjét hívó gombot.
- Fígy, testvéró, - szólt bele a telefonba Vladimir Vladimirovich™, - miért van az, hogy ez a Műszaki Múzeum olyan furán áll itten? Szinte a tér közepén. Ha ez nem lenne itt, akkor az FSzB-ből egyenesen oda lehetne hajtani hozzád, mindenféle kunkorok nélkül, mint mondjuk a Kremlen belül...
- Értem, - felelte azonnal az Adminisztráció Vezetője, - mindjárt telefonálok a Luzskovnak.
Vladimir Vladimirovich™ kikapcsolta a mobilt és körülnézett.
- Telepakoltak itt mindent ezekkel a házakkal... - morogta Vladimir Vladimirovich™.
A Műszaki Múzeum tetejéről halvány füstcsík szállt fel.

2004.04.21 08:14:14

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Kremlben beszélgetett jóbarátjával Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel.
- Figyello, fraterello, - mondta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátjánbak SIlvionak, - nagyon örülök, hogy ismét eljöttél, mert a cipőm...
- Nagy tragédiát éltünk át, - mondta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátja Silvio, - Irakban kivégezték az olasz túszt...
- Részvétem, - mondta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátjának Silvionak, - együttérzünk minden áldozat hozzátartozóival és az összes olasszal, mindig mondtam, hogy közösen kell odacsapni minden terroristának, de a cipőm...
- Viszont sokat fejlődtek a kétoldalú gazdasági kapcsolataink, - mondta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátja SIlvio, - 12,9 %-ot nőtt az áruforgalmunk...
- Remek, - mondta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátjának SIlvionak, - az olaszok a második helyen vannak a nyugati partnereink között, ez azért is nagyon jó, mert a cipőm...
- Most nyitottam meg egy olasz bankot Moszkvában, - dicsekedett Vladimir Vladimirovich™ jóbarátja Silvio, - ezt már két éve elterveztük és most valóra is vált az álmom...
- Csodálatos, - mondta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátjának SIlvionak, - nemcsak a kereskedelmi, de a pénzügyleteink is most már nagyon nagyot fejlődnek már, ami azért is jó, mert a cipőm...
- Olasz ipari körzeteket kell kialakítani itt nálatok Oroszországban, - javasolta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátja Silvio, - akkor aztán még frankóbb lesz minden...
- Kolosszális, - mondta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátjának SIlvionak, - főleg ha olasz cipőipari régiók is lesznek iparilag, mert a cipőm...
- Úgy vélem, hogy nem kell különösebben aggódnotok a NATO bővítés miatt, - mondta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátja Silvio, - ez igazán nem ellenetek...
- Tudom, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - ezt már mesélte a Chirac meg a Schröder is, csakhogy a cipőm...
- És az eurouniós bővítés sem jelenthet számotokra különösebb nagy megszorításokat, - mondta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátja Silvio, - a kereskedelmi egyezmények és főleg a közös beruházási terveink...
- Tudom, - bólintot Vladimir Vladimirovich™, - valami ilyesmiket magyarázott a Chirac meg a Scröder is, csakhogy a cipőm...
- Mi van a cipőddel? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ jóbarátja SIlvio. - Szorít?
- Nem szorít, - mondta Vladimir Vladimirovich™ jóbarátjának SIlvionak, - megszorításról szó sincs, csak már kissé kopott.
- Hoztam! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™ jóbarátja Silvio és ünnepélyesen átnyújtotta Vladimir Vladimirovichnak™ az új, kényelmes, elegáns, kézzel varrt olasz cipőt.
- Fraterello, excelentissimo, maxima köszönetello, - derült fel Vladimir Vladimirovich™, átölelte jóbarátját SIlviot, oroszmóddra háromszorosan megcsókolta és kétszer japánkaratésan hátbaveregette, de nem nagyon. - Igazán roppant aktuálisnak és nagyon eredményesnek tartom a látogatásodat.
Az államférfiak ezután mindenféle megállapodásokat és egyezményeket írtak alá. Mindenki boldog volt, tapsolt és vigyorgott. Vladimir Vladimirovich™ jóbarátja Silvio elénekelte legújabb slágerét, miközben Vladimir Vladimirovich™ orosztáncot járt az új, kényelmes, elegáns, kézzel varrt olasz cipőjében.

2004.04.21 10:49:13

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és a Nagy Elnöki Íróasztalán próbált rendet rakni. A Nagy Elnöki Íróasztalon egyébként tökéletes rend uralkodott, hiszen gyakorlatilag szinte üres volt, a mindenféle papírokat és Elnöki Rendeleteket, amiket Vladimir Vladimirovich™ időnként aláírogatott, azonnal nyomban vitték is kiadni vagy postázni, a port naponta többször is törölgették, az asztal sarkán álló Elnöki TeleKommunikciós Pultot pedig állandóan ellenőrizték és karbantartották, tehát azzal Vladimir Vladimirovichnak™ semmi más dolga nem volt, mint néha megnyomni egy-egy gombot, netán felvenni a telefonkagylót, amiről a szakkarbantartók még az ujjlenyomatokat is mindig eltüntették. Mindezek ellenére Vladimir Vladimirovich™ időszakosan úgy érezte, hogy rendet kell raknia a Nagy Elnöki Íróasztalán, ezért épp úgy, ahogy koszoruzáskor meg szokta igazítani a szalagot a főhajtás előtt, a Nagy Elnöki Íróasztalon is mindig megigazította az íróeszközkészletet, elvágólag, illetve egy kissé arrébb tolta Elnöki Asztali Lámpáját, a nagyobbikat is egy vonalba igazítva a kisebbikhez. Vladimir Vladimirovich™ ezek után az Elnöki Család fényképtartóját is egy parányit úgy fordította, hogy ne tükröződjön üveg felületén a fény és ne valami glória vonja be kedves feleségének és két lányának arcát.
Ekkor hirtelen kinyílt a magas szrányasajtó és a szobába berohant az Adminisztráció Vezetője.
- Fígy, testvéró, - mordult fel a rendrakásban megzavart Vladimir Vladimirovich™, - hányszor mondjam, hogy kopogjál?! Nem odahaza vagy! Majd egyszer kirúglak és akkor itt sem,. meg máshol sem leszel.
- Elnézést, fontos, sürgős, - magyarázkodott az Adminisztráció Vezetője, - operatív információ.
- Mi van?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™, - Elkapták Baszajevet, vagy Maszhadovot? Netán kiadták az angolok Borisz Abramovicsot? Vagy megszökött a Hodorkovszkij Misa?
- Nem, nem, - felelte gyorsan az Adminisztráció Vezetője és letett Vladimir Vladimirovich™ elé egy fényképet, - ezt nézd meg!
- Mi a fene ez? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Sikerült az ablakon keresztül lefotózni Zurab Konsztantyinovics Ceretelit, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - titokban már két éve dolgozik a szobrodon.
- Micsoda?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Ez itten én lennék? Nem is álltam modellt Zurab Konsztantyinovicsnak:
- Stimm, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - emlékezetből csinálja, ahogy Mikelangelo is szokta volt.
- Az valami olasz, ugye? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - A Silvio jóbarátom mintha említette volna... Az is szobrot mintáz rólam?
- Nem, - mondta az Admnisztráció Vezetője, - csak azt akartam mondani, hogy az is emlékezetből mintázott, nem kellet pózolni neki:
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - és minek szoborol engem a Zurab Konsztantyinovics?
- Ő sem tudja, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - rájött az ihlet, valami megragadta a fantáziáját...
- Az a vodkától szokott lenni, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - meg a drogtól... Nem tapasztaltatok valami ilyesmit Zurab Konsztantyinovicsnál?
- Nem, - tiltakozott az Adminisztráció Vezetője, - semmi ilyesmiről szó sincs.
- Akkor miről van szó? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Arról, hogy ha elkészül ez a szobor, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - akkor mi legyen vele?
- Hm, - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™, - a Zurab Konsztantyinovics mit akar?
- Még nem tudja, - válaszolta az Adminisztráció Vezetője, - azt mondja, hogy ha sikerül, akkor esetleg odaajándékozza egy múzeumnak...
- Mi az, hogy ha sikerül?! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Egy Ceretelinek mindig minden sikerül!
- Úgy van, - bólogatott szaporán az Adminisztráció Vezetője, - épp ezért kérdem, hogy mi legyen vele?
- Ceretelivel? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ és rábökött a képre. - Aki jön hátulról és mászik a nyakamra?
- Nem Ceretelivel, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - hanem a szobroddal?
- Hááát, - gondolkodott Vladimir Vladimirovich™, - mit szoktak egy szoborral csinálni? Kirakják valahová, aztán ott áll, és lecsinálják a galambok, aztán ha valami nem jön össze, akkor meg ledöntik...
- Hát ez az, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - kirakják, leleplezik, aztán álldogál egy darabig, a végén meg ledöntik... A Vas Félixszel is ez történt... Persze csak miután már nem őrizte senki a szobrát...
- Hm, - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™, - pedig ő hozta össze a Csekát, ahol ugyebár én is...., ho-hó, viszont belőle nem lett Elnök!
- Nem lett, - helyeselt az Adminisztráció Vezetője, - mert meghalt...
- Ez az, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - van is valami törvény vagy ilyesmi, hogy élőknek nem állítunk emlékművet, nem?
- Van, - bólíntott az Adminisztráció Vezetője.
- Akkor ezzel még egy darabig nem kell foglalkoznunk, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - utána meg annak főjjön a feje, aki utánam lesz. Még van egy kis időm, nem?
- Van, négy évig, amig van őrző-védő szolgálatod, addig legalábbis - bólintott az Adminisztráció Vezetője. - Akkor ne csináljunk semmit?
- Hm, - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™. - Talán mégis szóljatok Zurab Konsztantyinovicsnak, hogy ne siesse el a dolgot, csak dolgozgasson még szorgalmasan, idő van rá bőven..., és főleg tegyen fel függönyt a műterem ablakára.
- Meglesz, - bólintott az Adminisztráció Vezetője és kisietett a szobából.
Vladimir Vladimirovich™ körülnézett a rendberakott asztalán, aztán egy határozott mozdulattal az előnyomott Elnöki Rendeletek gyűjtőjéből kihúzott egy üres lapot.
"Méghogy négy évig..., meg amig vannak ezek az őrző-védők..." - gondolta Vladimir Vladimirovich™, majd szép folyírással írni kezdett: - "Rendelet az Elnöknek közvetlenül alárendelt Szövetségi Gárda felállításáról..."

2004.04.22 10:03:13

2004. április 20., szerda, 14:54:52 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és SIlivio Berlusconi olasz miniszterelnök egy lipecki új gyárban sétálgatott.
- Úgy gondolom, hogy én egy nagy macsó vagyok, - mesélte Vladimir Vladimirovichnak™ SIlivio Berlusconi, - de veled nehéz konkurálnom.
Silvio Berlusconi megállt és tetőtőtl talpig végigénzett Vladimir Vladimirovichon™.
- Olyan jól nézel ki, - mondta gyönyörködve Silivi, - és az emlékezeted is kitűnő.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mit izélsz itten? Tán te is olyan vagy?
Vladimir Vladimirovich™ határozatlanul intett egyet.
- Ugyan már, rogazzo! - hökkent meg Silvio, - Méghogy én is olyan lennék?!
Silvio Berlusconi határozatlanul intett egyet.
- Tán te vagy olyan, mint azok? - kérdezte gyanakodva Silvio.
- Méghogy én lennék olyan?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - Mi van veled, testvéró, teljesen meghülyültél?!
- Na és mivel bizonyítod be? - kérdezte gúnyosan Silivo, - Elő a bizonyítékokat, ez itt nem a baszmáni bíróság!
- Hát, ha akarod... - Vladimir Vladimirovich™ gyorsan körülnézett, - megcsókolhatom itt nyomban a legszebb lányt...
- A legszebbet? - kérdezte Silvio. - Itt a gyárban? Hát, csak próbáld meg!
Vladimir Vladimirovich™ azonnal oldalt lépett, majd eltűnt a gépsor mögött. Öt perc múlva visszatért és zakója ujjába törölte Elnöki Ajkát.
- Én nyertem, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - te meg vesztettél.
Silvio Berlusconi tisztelettel nézett Vladimir Vladimirovichra™.

2004.04.23 08:01:15

2004. április 22., szerda, 18:44:34 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovichnak™ telefonált az Adminisztráció Vezetője.
- Fígy, testvéró, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - jösz velünk pecázni?
- Kivel veletek? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Hát, itten van az Ajackov Gyima, - kezdte sorolni az Adminisztráció Vezetője, - a Hloponin, a Csilingárov... meg a Rajkov Gena...
- És hová? - érdeklődött Vladimir Vladimirovich™.
- Csak ide, görögbe, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - már elő is késziítettek egy ladikot... Egyúttal megnézzük a sportolókat is, azt mondják valami Olimpia is lesz arrafelé...
- Érdekes, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na és mennyiből jön ki?
- Ugyan már, testvéró, - kedélyeskedett az Adminisztráció Vezetője, - miféle pénz?! Miről beszélsz?
- Tényleg..., - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - ugyan miről beszélek... De valakit el kéne küldeni kukacokért. meg szóljál ott valakinek, hogy az átmeneti felöltőmet nézzék már meg így a tél után...
- Meglesz, - fogadkozott az Adminisztráció Vezetője, majd letette a kagylót.
"Jó is az, ha vannak az embernek igazi barátai", - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és elmosolyodott.

2004.04.23 09:23:20

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ hazatért novo-ogarjovoi Elnöki Rezidenciájába és be akart menni a házba, de legnagyobb meglepetésére az ajtót zárva találta. Vladimir Vladimirovich™ döbbenten álldogált az ajtó előtt, nyomkodta a kilincset, kopogott, majd dörömbölt, de minden hiába volt - az ajtó nem nyilt ki. Vladimir Vladimirovich™ roppantul kellemetlenül érezte magát, hiszen már ott gyülekezett körülötte a különféle firkászok és hangászok jóelőre kiválogatott, ennek ellenére népes hada, akik az időnként szokásos sajtóértekezletre érkeztek, most pedig az olasz miniszterelnök látogatása után a tárgyalások eredményeire voltak kíváncsiak. Vladimir Vladimirovich™ nyomkodta a kilincset, dörömbölt, párszor bele is rúgott az ajtóba, de az továbbra is csak zárva maradt.
- Hiába is zörögsz, úgysem eresztelek be! - hallatszott bentről Vladimir Vladimirovich™ kedves feleségének cseppet sem kedves hangja.
- Ludmilla, ne hülyéskedj, - sziszegte Vladimir Vladimirovich™, - eressz be!
- Nem eresztelek, - szólt az ajtó mögül Vladimir Vladimirovich™ kedves felesége egy cseppet sem kedves hangon, - eredj oda, ahonnan jöttél. Menj a széplányokhoz, meg ahhoz a kujon SIlvio haverodhoz.
- Ludmilla, ne marhulj, - sziszegte Vladimir Vladimirovich™, - miféle széplányokhoz?
- Akiket ott csókolgattál a mosógépgyárban, - felelte Vladimir Vladimirovich™ kedvetlen felesége.
- Ludmilla, - sziszegte Vladimir Vladimirovich™, - az csak vicc volt, fogadtunk...
- Nem érdekel, - felelte az ajtó mögül Vladimir Vladimirovich™ csöppet sem kedves felesége, - láttam a tévében, olvastam a hírekben. Ott vigyorogtatok azzal a kujonnal, a hülye olaszoddal! Ő törölgette le rólad a rúzst.
- Ludmilla, az csak egy baráti fogadás volt, - magyarázkodott Vladimir Vladimirovich™, - a poén kedvéért. Tudod, hogy csak téged szeretlek.
- Nem érdekel, - felelte Vladimir Vladimirovich™ felesége, - te ilyenekkel ne fogadj és ne poénozzál. Elég volt! Amiatt a Tregubovád miatt is mennyit kellett pirulnom, rajtam röhögött az egész világ. Eredj a Kremlbe, a vakondkisasszonyodhoz!
- Ludmilla, - sziszegte Vladimir Vladimirovich™ és vállával feszegette az ajtót, - már ezerszer elmagyaráztam, hogy az csak egy kitaláció. Nem is volt semmi.
- Persze, persze, - felelte Vladimir Vladimirovich™ felesége, - akárcsak most, mi? Elmész gyárat avatni, aztán kiderül, hogy nem is a mosógépek, hanem a mosónők érdekelnek! Elegem van belőled!
- Azonnal eressz be, Ludmilla, - sziszegte nagyon mérgesen Vladimir Vladimirovich™, - én vagyok az Elnök, köteles vagy engedelmeskedni nekem. Ne csinálj itten botrányt, itt van az egész média, lefotózzák, lefilmezik, megírják, sőt, még ki is szinezik.
- Nem érdekel, - mondta Vladimir Vladimirovich™ felesége, - úgy kell neked! Röhögjenek csak rajtad is, meg a hülye olasz haverodon, ha már ilyen vicces fiúk vagytok!
- Ludmilla, - sziszegte Vladimir Vladimirovich™, - ne csinálj nemzetközi botrányt! Pont most, amikor amúgy is... Eressz be, mert olyat csinálok, hogy nem is tudom....
- Pukkadj meg! - felelte mérgesen Vladimir Vladimirovich™ felesége. - Elutazom! A lányokat is viszem! A kutyákat is!
- Ludmilla, engedj be, majd mindent megbeszélünk, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - majd kapsz tőlem valamit. Elviszlek színházba, vagy elutazunk valahová külföldre...
- Itáliába, mi? - felelte mérgesen Vladimir Vladimirovich™ felesége, - A macsó digódhoz, mi?
- Görögbe megyünk, - válaszolta Vladimir Vladimirovich™, - az Olimpiára, vagy ahová csak akarod, a Bahamákra, a Hebridákra, vagy akár abba a Kárpát-medencés izébe... Eressz már be, komolyan mondom.
- Fulladj bele abba a Kárpát-medencébe! - felelte szipogva Vladimir Vladimirovich™ kedves felesége.
Az Elnöki Rezidencia ajtaja lassan kinyilt. Vladimir Vladimirovich™ belépett és látta, hogy kedves felesége felrohan a lépcsőn és bevágja maga után az emeleti ajtót.
A média válogatott képviselői illedelmesen úgy tettek, mintha nem láttak, nem hallottak semmit, erről az apró közjátékról úgysem lehetne semmit sem publikálni, elvégre az Elnök magánéletének kis eseményei sosem lehetnek hírértékű témák OroszHonban, meg különben is senki sem kíváncsi rá, ha nem akar hamar kiöregedni a szakmából...

2004.04.23 12:23:35

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a kremli dolgozószobájában üldögélt és szörfözött az interneten.
"Nézzük csak", - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - "milyen ladikról is beszélt itt az előbb ez a süket Gyima, amelyiken majd megyünk pecázni görögbe a jóemberekkel....'
Vladimir Vladimirovich™ beütötte a keresőbe azt, hogy "Westerdam" és máris ott találta magát a Holland America Line hajótársaság hivatalos oldalán, ahol megcsodálhatta az Orosz Olimpiai Bizottság exkluzív partnere által ajánlott tengerjáró luxusladik 11 fedélzetét, 14 liftjét, 924 kajütjét, fürdőmedencéit, edző- és kondicionáló-, valamint színháztermeit, a legfinomabb izlést kielégítő holmikkal teli üzleteit, a bárokat és éttermeket, a jakuzikkal, tengerre néző erkélyekkel, mikrosütőkkel, hűtőszekrényekkel, plazmatévékkel, széfekkel és mini-bárokkal, továbbá számítógépes csatlakozókkal bőven felszerelt, Bronz, Ezüst, Arany és Platina kategoriájú luxuslakosztályait, valamint az elegánsan egyszerű árjegyzéket.
"Hm", - hümmögött Vladimir Vladimirovich™, - "a legolcsóbb 10 ezer euró, a legdrágább meg 26 ezer..., szép, nem mondom..."
Vladimir Vladimirovich™ megfordult és az Elnöki TeleKommunikációs Pulton megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - utánakapartam... Talán mégsem mennék azzal a ladikkal pecázni a fiúkkal...
- Miért? - csodálkozott az Adminisztráció Vezetője.
- Mégiscsak olyan izé, hogy is mondjam... - hümmögött Vladimir Vladimirovich™, - kiadtam itt a korrupcióellenes rendeletet, megemeltem az állami tisztviselők fizetését, hogy ne lopjanak, meg ne baksisozzanak, de azért annyit mégsem kapott senki, hogy csak úgy lazán, zsebből...
- Megoldjuk, - bizonygatta az Adminisztráció Vezetője.
- Te csak ne oldj meg semmit, - szólt szigorúan Vladimir Vladimirovich™, - ilyesmikkel azért nem hergeljük az embereket feleslegesen. Meg különben is, megnéztem a képeket, ott mindenki flancoskodik, szmokingoznak meg frakkoznak, márpedig tudod, hogy én hogy vagyok az ilyesmivel....
- Dehát a pecázás, - próbálta erőltetni a dolgot az Adminisztráció Vezetője.
- Drága, na, nem érted? - szólt szigorúan Vladimir Vladimirovich™. - Rengeteg pénzbe kerül ez.
- Dehát az Olimpia, - erősködött tovább az Adminisztráció Vezetője, - a sportolóink, a bajnokaink, az orosz dicsőség...
- Megmondtam, nem, és kész! - vágta el a témát Vladimir Vladimirovich™.
- Akkor se pecázás, se Olimpia? - kérdezte szomorúan az Adminisztráció Vezetője.
- Azt nem mondtam, - felelte Vladimir Vladimirovich™, majd egy kis szünet után hozzátette, - szólj annak a Kurojedov admirálisnak, hogy szervezzenek valami olyan haditengerészeti izét, tengeri menetgyakorlatot, vagy minek is nevezik, baráti látogatásokkal meg ilyesmikkel... Az egész Fekete-tengeri flotta részére.
- Értem, - mondta felvidulva az Adminisztráció Vezetője, - máris intézkedünk.
- Helyes, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - csak intézkedj, a kellemest mindig kössük össze a hasznossal, és mindig úgy, hogy OroszHon hasznára váljék...
Vladimir Vladimirovich™ elégedetten kinyújtozott. Ismét sikerült egy nem egészen átgondolt ötletet kellőképp átgondolt módon helyreraknia.

2004.04.23 17:02:03

2004. április 23., péntek, 13:27:56 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és Leonyid Danyilovics Kucsma ukrán elnök a jaltai Oreanda szálló verandáján üldögélt és különböző rémtörténetek meséltek egymásnak.
- Lőszerszállító vonat! - mesélte Vladimir Vladimirovich™ és karhával mutatta, hogy mekkora a vonat. - Szembe meg jön egy benzint és gázt szállító vonat! És pont telibe! Bummmmmm! nem is tudod elképzelni, testvéró, hogy mennyire kúúúúúl volt ez! Háromezer ember kifeküdt!
- Frankó! - mondta Leonyid Danyilovics. - Én is tudok egyet . Röpül egy orosz utasszállító Izraelből Szibériába...
- Ezt ismerjük már! - legyintett Vladimir Vladimirovich™. - Ennek már szakálla van! Te inkább a Gongadzedről meséljél.
- Miféle Gongadze? - lett hirtelen ideges Leonyid Danylovics. - Nem ismerek semmiféle Gongadzét. Tudod mit, inkább beszéljük meg az iraki problémát.
- Beszéljük, - egyezett bele Vladimir Vladimirovich™. - Mi a probléma?
- Hű, ott annyi a probléma! - ingatta fejét Leonyid Danyilovics. - A Bush teljesen szarban van. Túszokat szednek, embereket ölnek.
- Ugyan már, - legyintett Vladimir Vladimirovich™. - Megleptél teljesen. Nálunk már tíz éve túszokat szednek. De most majd csak próbáljanak meg pofázni bármit is az emberi jogokról.
Vladimir Vladimirovich™ figyelmesen körülnézett, majd közelebb hajolt Leonyid Danyilovicsnak.
- Mutattam a kovbojnak a kollekciómat, - súgta bizalmasan Vladimir Vladimirovich™, - lábak, meg kezek, meg fogak... Nagyon tetszett neki. Ugyanilyet akar most magának, hát ezért nyomul.
- Jó nektek, - sóhajtott fel Leonyid Danyilovics, - nekem is kell egy ilyen kollekció. Csak hová menjek, tán egy kicsit megszorongassam a krimi tatárokat?
- Szorongasd, szorongasd, - bólogatott szorgalmasan Vladimir Vladimirovich™. - Ők terjesztgetik azt a vahabizmust. Aztán majd cserélünk.
- Bezzeg, ha a kovboj elkapja az Oszamát..., - szólt álmodozóan Leonyid Danyilovics. - Na annak mennyitr érne mondjuk a lába!
- Sokat, - mondta határozottan Vladimir Vladimirovich™, - nagyon sokat.
Meghozták a teát.

2004.04.26 15:28:31

2004. április 26., hétfő, 11:15:30 (moszkvai idő szernt)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és elnöki beiktatásának forgatókönyvét olvasgatta.
- Egyik kezét ráhelyezi az Alkotmányra, - olvasta Vladimir Vladimirovich™, - és nyakába teszi az elnöki aranyláncot... Milyen furán jön ez ki náluk, az egyik kéz az alkotmányon, a másikkal meg a lánccal vacakol? Tisztára bohóckodás, mint egy artistamutatvány...
Vladimir Vladimirovich™ az asztalra helyezte egyik kezét, a másikkal meg megpróbálta leszedni nyakáról a nyakkendőt.
- Röhejes..., - morgott Vladimir Vladimirovich™, majd megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - tán nem bibelődnék azzal az aranylánccal, mit gondolsz? Nem elég, hogy úgy nézek ki, mint egy felvezető az izmajlovoi őrhelyen, ráadásul az egyik kezemmel az alkotmányt kell fogdosnom...
- De hát ez az előírás... - mormogta az Adminisztráció Vezetője, - a Borisz Nyikolájevics is így csinálta.
- Én meg nem akarom csinálni, - mondta keményen Vladimir Vladimirovich™, - marhaság ez, marhaság. Különben is nyomorognak az országban, nálunk meg ez az aranyláncos villogás. Mintha én lennék a Vekszelberg a tojásaival...
- Testvéró, - szólt nyugtatólag az Adminisztráció Vezetője, - belegraviroztuk a nevedet.
- Az enyémet?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Miért pont az enyémet?!
- Hiszen te vagy az elnökünk, nem is én, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - bele van vésve szépen: Gorbacsov, aztán a Borisz Nyikolájevics, meg aztán te is...
- Tőlem meg sem kérdezték?! - gurult be Vladimir Vladimirovich™.
- Ez nem rajtad múlik, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - mit lehet azt tudni, hátha nem az Alkotmányt, hanem a Harry Pottert akarnád szorongatni, akkor mi van, megengedhetjük ezt?! Nem szabályos. Ezért viseld csak a láncodat, és annyi!
Az Adminisztráció Vezetője bontotta a vonalat.
Vladimir Vladimirovich™ letörten meredt maga elé.

2004.04.28 06:16:11

2004. április 27., kedd, 10:42:11 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és Elnöki Postáját válogatta-
- Nocsak, ez a Kim Dzsong Il, - Vladimir Vladimirovich™ érdeklődéssel forgatta a hieroglifákkal írt szép borítékot, - azt állítja, hogy a robbanás egy polgári védelmi gyakorlat része volt... Hm, ez meg a Berlusconitól jött..., miféle lányok ezek?! Fuj!
Vladimir Vladimirovich™ kihajította a leveleket a papírkosárba, aztán kezébe vette a következőt.
- Berezovszkij, - olvasta Vladimir Vladimirovich™ a feladót, - Borisz Abramovics, London... hm...
Vladimir Vladimirovich™ az Elnöki Papírvágó Késsel, ami a "Nord-Ost" színház egyik túszszedőjének bordájából készült, felbontotta a borítékot, majd kivette a fejléces papírt.
- Liberalizmus, - olvasta Vladimir Vladimirovich™, - válság és az akarat hiánya... Na, ezt is oda, a többi közé... Már a tököm tele van ezekkel!
Vladimir Vladimirovich™ megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - nem lehetne valami postaszűrőt beállítani ez ellen a liberális spam ellen?
- Megint a Hodor írt valamit? - vigyorgott az Adminisztráció Vezetője. - Mint az amerikai-angolnyelv központ...
- Miféle nyelvközpont?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - Miféle Hodor? A Berjoza írkál már! Hamarosan már a Gorbacsov is spammolni kezd!
- Jól van, ne kapd fel a vizet, - nyugtatgatta Vladimir Vladimirovichot™ az Adminisztráció Vezetője, - majd kitalálunk valamit, mondjuk lecsukjuk a spam miatt, miért is ne, ez mostanában a módi.
- Légy már oly szíves, - morgott Vladimir Vladimirovich™.
- Feltétlenül, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - ahogy parancsolni méltoztatik...
Vladimir Vladimirovich™ mérgesen lecsapta a kagylót és dühösen tépkedni kezdte a levelet.

2004. április 27., kedd, 10:51:36 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovichnak™ telefonált a Viktor Vlagyimirovics Gerascsenko.
- Fígy, testvéró, - mondta Viktor Vlagyimirovics, - unatkozom, nem tudom, hogy mivel foglaljam le magam.
- Miért, mi van? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Hát öregecske vagyok én már, - panaszkodott Viktor Vlagyimirovics, - már mindent láttam, mindent ismerek... A múltkor indultam volna az elnökválasztáson, de nem hagytak... Most meg itt ücsörgök és azon töröm a fejem, hogy mit is csináljak?
- Hm... - töprengett Vladimir Vladimirovich™, - esetleg eljösz pecázni?
- Veled, mi? - sóhajtott Viktor Vlagyimirovics. - Legalább ne gúnyolódnál...
- Aha, tényleg, - mormogta Vladimir Vladimirovich™. - Esetleg nem akarsz nagykövet lenni?
- Ugyan már, - mondta Viktor Vlagyimirovics, - az nem komoly, meg aztán úgyis a legjobb országokat már mind szétkapkodták...
- Értem, - töprengett tovább Vladimir Vladimirovich™, - akkor esetleg... nem, azt mégsem..., hoppá! Van egy ötletem!
- Micsoda? - élénkült fel Viktor Vlagyimirovics.
- Elmehetnél a Jukoszba, igazgatónak, - javasolta Vladimir Vladimirovich™, - annyira vidám ott az élet, hogy csak na! Én garantálom...
- A Jukoszba? - csodálkozott Viktor Vlagyimirovics. - Hm, ez érdekes... És nem robbantanak föl, ha helikopterezni fogok?
- Az majd kiderül, fölrobbantanak, vagy sem, - mondta vidáman Vladimir Vladimirovich™, - te magad akartál olyat, hogy valami érdekes is legyen a buliban, akkor most kipróbálhatod. Na, akkor telefonáljak Misenykának a börtönbe?
- Telefonálhatsz, miért is ne, - egyezett bele Viktor Vlagyimirovics, - szólj már értem pár jó szót... Jól van, én meg most akkor itt elrendezem a dolgaimat...
Viktor Vlagyimirovics letette a kagylót.
Vladimir Vladimirovich™ elégedetten megdörzsölte kezét és Elnöki Jegyzetfüzetében keresgélni kezdte "A matrózok csendespihenője" nevű fogda parancsnokának telefonszámát.

2004.04.28 07:30:38

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ résztvett a rakéta- és űrhajózás technikai ágazat vezetőinek tanácskozásán, ahol álmosan hallgatta a szép hosszú előadásokat és felszólalásokat arról, hogy mennyire fontos gyors ütemben fejleszteni az egész űrhajózási rendszert, hogy az a sok fontos napi feladat megoldásának eszközévé váljék.
- Fígy, testvérók, - mondta Vladimir Vladimirovich™ a tanácskozás résztvevőinek, és megvakarta orrát, - erősíteni kell az egységes információs mezőt, meg a telekommunikciós és navigációs rendszereket is. Én, mint államfő, azt mondom, hogy az űrhajózás hatékonyan tudja biztosítani az ásványkincsek felkutatását és racionális kiaknázását, továbbá precizen előrejelezni az esetleges természeti csapások veszélyét. Többet kell foglalkozni az oroszországi régiók helyzetével, segíteni gazdasági és az élenjáró informatikai technológiák fejlesztését, mindezt összehangolva a nemzetközi együttműködés...
Hirtelen Vladimir Vladimirovich™ zsebében megszólalt az aranysasos kormányzati mobilja. Vladimir Vladimirovich™ elnézést kérően intett az űrtechnikai tanácskozás résztvevőinek és füléhez szorította a telefont.
- Fígy, testvéró, - hallatszott a telefonban az Adminisztráció Vezetőjének hangja, - a Platon Abramovics már megint kavar...
- Miféle Platon Abramovics?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Az Elenin, - felelte az Adminisztráció Vezetője.
- Miféle Elenin?! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Hát a Berjozánk, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - nem tudod, hogy nevet váltott? Most ő már nem Borisz, hanem Platon, és nem Berezovszkij, hanem Elenin. Van angol útlevele, ez van beleírva.
- Aha, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - na és mit kavar?
- Ott akar ácsorogni a londoni nagykövetség előtt, egyedül, magányosan, és hív oda minden liberálist, aki nem akar magányos lenni Moszkvában, - felelte az Adminisztráció Vezetője. - Továbbá azt kiabálja, hogy az összes liberálisunk menjen ki a térre a baszmáni bíróság elé és tiltakozzon a Misenyka miatt, akit ő mellesleg most, miután azt a kiáltványát olvasta, nagyon utál. Utána meg az összes magányos liberális menjen utána Londonba, mert ott sokkal szabadabban lehet liberálisan és individuálisan magányoskodni. Tiltakozó táblából már eleve többet rendelt, jut mindenkinek...
- Aha, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - na és ezzel mi a baj? Nekem ehhez mi közöm van?
- Téged szíd, de nagyon, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - azt mondja, hogy megsértetted az alkotmányt, és nem vagy legitim, de ha legitim akarsz lenni, akkor ahhoz másik alkotmány kell. És különben is te egy meggyőződéses autoriter vagy.
- Mi vagyok én?! - horkant fel Vladimir Vladimirovich™.
- Autoriter vagy, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - totalitárius autoriter.
- Anyád! - sziszegte mérgesen a telefonba Vladimir Vladimirovich™.
- Nem én mondom, - mentegetőzött az Adminisztráció Vezetője, - hanem a Borisz Platon...
- Jól van, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - és én most mit lépjek erre? Egyáltalán miért zavarsz most, amikor épp kozmikus tanácskozáson vagyok?
- Épp ezért telefonáltam, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - gondolom, a gazdasági meg ásványkincses dolgokon már túlvagytok?
- Épp az előbb hangsúlyoztam, - válaszolta Vladimir Vladimirovich™, - a tévések meg a fotósok fel is vették, a sok firkász meg jegyzetelet szorgalmasan...
- Na, akkor itt az ideje, hogy ezeket mind kizavarják a teremből, - mondta az Adminisztráció Vezetője, - aztán ha rátértetek a komolyabb cuccokra, akkor ne felejtsd ki a Topol-M-et, most próbáltuk ki és sikeresen. Pleszeckből indítva úgy telibe kapott egy gumicsónakot a Csendes-óceán közepén, hogy csak na!
- Hm, - morfondirozott Vladimir Vladimirovich™, - arra gondolsz, hogy...
- Arra, - bólíntott az Adminisztráció Vezetője, - magad mondtad a múltkor, hogy tele van a tököd a Berjozával, izé, az Eleninnel... Most meg ugyebár, úgyis csak egyedül álldogál ott a táblával, a kopasz feje egészen jól látszik itt a képernyőn... Hát ezért kéne sietni...
- Miért kéne sietni? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Mert ha netán csatlakozik hozzá az a Szorosz, meg az a Lantosz, meg a többi hasonló, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - akkor már nemzetközi balhé lenne és az olyan zsenánt.... A pontosság azért még mindig nem olyan, sajnos... Na, mi a véleményed?
- Nem kapkodjuk el, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Várunk még.
Vladimir Vladimirovich™ kikapcsolta és eltette az aranysasos mobilját, majd újra a rakétatechnikai és űrhajózási ágazat vezetőihez fordult.
- Szemünk előtt zajlik a kozmikus tevékenységünk eredményei iránti kereslet hirtelen megnövekedésének folyamata, - olvasta hangsúlyosan az előre megírt szöveget Vladimir Vladimirovich™, - de szemmel láthatóan még mindig nem tudunk lépést tartani annak ütemével. Határozott előrelépés tapasztalható a biztonsággal kapcsolatos területeken, remélem, hogy mindez pozitív eredményekre vezethet....
"Hm, a pontosság, a precizítás, na igen..." - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és megpróbálta elképzelni milyen is lenne, ha sikerülne úgy istenesen tökön találni azt a Borisz Platont, akivel annyira tele volt már a töke.

2004.04.28 11:09:35


Egyszer Vladimir Vladimirovich™ elszundikált az Elnöki Fotelben és egy álmot látott.
A Kreml-béli dolgozószobájában hirtelen megjelent Ioszif Visszarionovics, egy darabig hangtalanul járkált fel-alá, egyik kezében kedvenc pipájával, másikban kedvenc kék ceruzájával, amelyikkel mindig széljegyzeteket firkált a különböző nagy fontosságú titkos okmányokra és névjegyzékekre, végül megállt Vladimir Vladimirovich™ előtt és így szólt:
- Fígy, testvéró, az egész kormányt agyonlöveted, aztán az elnöki beiktatásod után a Kremlet átfesteted kékre.
- Miért pont kékre? - kérdezte döbbenten Vladimir Vladimirovich™.
- Ez az, - mondta mosolyogva Ioszif Visszarionovics, - tudtam, hogy az első ponttal kapcsolatban nem merül fel kérdés...
Vladimir Vladimirovich™ ijedten összerezzent és felébredt.

2004.04.29 11:11:49

2004. április 28., szerda, 18:19:59 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és a tévén az ifjabbik George Bush amerikai elnök beszédét figyelte. Geroge Bush, az ifjabbik, ehy nevetségesen kicsi tribünön szónokolt, időnként felhúzta szemöldökét és széttárta karját.
Vladimir Vladimirovich™ megfogta a távvezérlő pultot és megnyomott rajta egy gombot. A Fehér Ház melleti kamera lefelé fordította objektivjét, és Vladimir Vladimirovich™ most már jól látta a tribün talapzatát, a rajta álló elnök cipőjét, ami olasz gyártmányúnak nézett ki, amelyet gondos kézi munkával és jó drágán készítettek el.
Vladimir Vladimirovich™ összevonta szemöldökét, aztán azonnal felvette azt a telefont, amelyiken mindig külfödli államfőkkel szokott társalogni.
- Fígy, testvéró, - szólt bele a kagylóba Vladimir Vladimirovich™, miután meghallotta az ismerős hallózást a madzag túlsó végéről, - kinél rendelted te a surranódat? Nekem úgy tűnik, mintha ugyanannak a mesternek vagyunk a kliensei...
- Oh, no, brother, - felelte vidáman George Bush, az ifjabbik, - ez hadizsákmány!
- Hadizsákmány? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - A második világháborúból, vagy mi?
- No, no, - felelte vigyorogva George Bush, az ifjabbik, - a katonáim a foglyul ejtett Szaddam Husszein lábáról húzták le!
- Miiiii?! - kiáltotta megdöbbenve Vladimir Vladimirovich™ és nagyra meresztette elnöki szemét.
A madzag túlsó végéről vihogás hallatszott.

2004.04.30 07:02:01

2004. április 29., csütörtök, 12:27:05 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ telefonált az Adminisztráció Vezetőjének.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - itt ücsörgök és keresztrejtvényt fejtek éppen. Északi város, Sz-szel kezdődik. Melyik lehet ez? Szerintem Szurgut.
- Lehet, hogy Szalehard, - tippelt az Adminisztráció Vezetője.
- Miféle Szalehard? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Nem is ismerek ilyet. A neve után itélve, ez valahol valami olyan sós izében, sivatagban lehet. A Szaharában?
- Magad vagy Szaharában, - nevetett az Adminisztráció Vezetője, - ez a Jamalo-Nyenyec autonóm körzetben van.
- Milyen körzetben?! - csodálkozott még nagyobbat Vladimir Vladimirovich™. - Atyaúristen, hát hány régiónk van?! Nem is hallotam ilyenről soha. Merrefelé van ez?
- A franc tudja merre van, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - valahol arrafelé, ahol a csukcsák élnek. Szibériában.
- A csukcsák Szibériában élnek? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Hogyne, Szibériában, hol is másutt, - mondta határozott hangon az Adminisztráció Vezetője, - a csukcsák mellett meg valahol a nyenyecek..., meg ezek a jamalcok.
- Jamalcok..., - gondolkodott hosszan Vladimir Vladimirovich™. - Érdekes... Figyelj, de hiszen ez nagyon érdekes! Menjünk már oda, aztán nézzük meg!
- Hová?! - kérdezte döbbenten az Adminisztráció Vezetője. - Szibériába?! Ugyan már, menjünk inkább Szocsiba, mostanában kezdődik ott az üdülési szezon.
- Szocsiban már voltam, - mondta szigorúan Vladimir Vladimirovich™, - ebben a Szaharában viszont még nem jártam. Különben is, én vagyok az Elnök, vagy nem én vagyok az Elnök? Fogass be!
- Hát, ahogy akarod, - mondta szomorúan az Adminisztráció Vezetője, - de ott hideg van ám..., meg mindenütt északi rénszarvasok...
- Rénszarvasok! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Csodálatos! Sosem láttam még északi rénszarvast!
Vladimir Vladimirovich™ letette a kagylót és álmodozóan kinézett az ablakon.

2004. április 29., csütörtök, 14:02:54 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a repülőtérről a Kremlbe autózott. Amikor az Elnöki Limuzin beért a városba, Vladimir Vladimirovich™ rengeteg fehérszalagos és fehér zsebkendős autót látott szembe jönni (a moszkvaiak a kötelező gépjárműbiztosítási díj emelése ellen tiltakoztak éppen ). Vladimir Vladimirovich™ elővette zsebéből a kormányzati címeres mobilját és megnyomta az aranyozott kétfejű sas egyik feje alá rejtett egyetlen gombot, amellyel mindig az Adminisztráció Vezetőjét szokta hívni.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - ezt nagyon jól kitaláltad. Megdicsérlek.
- Nem egészen értem, - értetlenkedett az Adminisztráció Vezetője, - mit is találtam én ki?
- Hogy-hogy mit? Az Elnököt fogadni ilyen aranyos kis fehér szalagokkal, igazán kedves ötlet, - mondta Vladimir Vladimirovich™, kikapcsolta a mobilt, és elégedetten vigyorgott ki az ablakon.

2004.04.30 09:16:45

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ hivatalosan munkameglátogatta a Jamalo-Nyenyeci Autonóm Körzetet és találkozott az északi népek, nemzetségek és törzsek képviselőivel, a nyenyecekkel és a jamalcokkal, de volt még ott néhány odatévedt hantyi, egy-két mantyi, valamint három csukcsa, akik mindig ott vannak mindenütt, ha valami vicceset kell mondaniuk. Vladimir Vladimirovich™ találkozott a kormányzóval, a helybéli Államtanács elnökségével, az északi népek, nemzetségek és törzsek képviselőivel (volt köztük néhány sámán, aki majdnem transzba esett a nagy megtiszteltéstől), meg egyúttal a Gazprom és a Transznyefty cégek vezetőivel (az utóbbi nem esett transzba, de azért erősen koncentrált).
Vladimir Vladimirovich™ miután figyelmesen ásítozott a rendkívül fontos kérdéseket ismertető hivatalos előadásokon, továbbá nagy érdeklődéssel unottan megbámulta a körzeti múzeum és kiállítóterem rendkívül érdekes kiállítási tárgyait, köztük a kitömött rénszarvasokat, prémes állatokat, valamint néhány kitömött sámánt, akiket az északi népek nem tudtak felébreszteni a mély transzbaesésből, ezért beállították kiállítási tárgynak, úgy döntött, hogy elege van a mindenféle hivatalos közszolgálati népségből és most már igazán az egyszerű északi népekkel, nemzetségekkel és törzsekkel, a nyenyecekkel és a jamalcokkal, valamint az odatévedt hantyi-mantyikkal és a mindenütt ott lévő három csukcsával szeretni találkozni és beszélgetni.
- Fígy, testvéró, - fordult oda Vladimir Vladimirovich™ a mögötte álló Adminisztráció Vezetőjéhez, - most már menjünk valahová az északi népek, nemzetségek és törzsek közé.
- Meglesz , - bólíntott készségesen az Adminisztráció Vezetője, - van itt a közelben egy frankó hely, egy olyan skanzen-féle.
- Micsodaféle?! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™.
- Skanzen, - ismételte meg az Adminisztráció Vezetője, - szabadtéri etnográfiai múzeum.
- Múzeumban az előbb voltunk, - szólt szigorúan Vladimir Vladimirovich™, - megint kitömött rénszarvasokkal, prémes állatokkal és transzbaesésből föl nem ébredt sámánokkal akarsz kábítani?
- Nem, - magyarázta az Adminisztráció Vezetője, - ebben nincsenek kitömve, hanem élnek és mozognak, minden olyan, mint a valóságban.
- Aha, - bólíntott Vladimir Vladimirovich™, - akkor elbeszélgethetek az északi népekkel, nemzetségekkel és törzsekkel a gondjaikról?
- Hogyne, ternészetesen, - fogadkozott készségesen az Adminisztráció Vezetője, - élő északi népek élő gondjai...
Vladimir Vladimirovich™ és népes kisérete a Gornoknyázevszki-telep etnográfiai szabadtéri skanzenébe hajtatott. Az északi népek, nemzetségek és törzsek képviselői, a nyenyecek és jamalcok, továbbá az a néhány odatévedte hantyi és mantyi, valamint a mindenütt jelenlévő három vicceskedvű csukcsa és az a pár transzbaesett sámán már ott sorakozott a rezervátum bejáratánál. Mögéjük sereglett a kormányzóság és az államtanács elnöksége, valamint a Gazprom és a Transznyefty veztősége (az utóbbi sehogy sem tudott transzbaesni, pedig nagyon koncentrált).
- Északi népek, nemzetségek és törzsek! - kiáltott fel boldogan Vladimir Vladimirovich™. - Boldog vagyok, hogy találkozhatok veletek!
- Boldogok vagyunk, hogy találkozhatunk veled, drága jó Vladimir Vladimirovich™, - kiáltották kórusban az északi népek, nemzetségek és törzsek képviselői, valamint a mögéjük sereglett kormányzóság, államtanácsi elnökség, továbbá a Gazprom és a Transznyefty vezetősége (az utóbbi még mindig nem tudott transzbaesni, pedig erősen koncentrált). A pár transzbaesett sámán nem kiáltott, mert transzban volt.
- Mi a gondotok, északi népek, nemzetségek és törzsek? - kérdezte érdeklődéssel Vladimir Vladimirovich™.
- Nem elég a prémállat a tajgában, - felelték az északi népek, nemzetségek és törzsek képviselői.
- A hülye csövek miatt van, - mormogta az egyik transzbaesett sámán.
- Miféle csövek? - kérdezte csodálkozva Vladimir Vladimirovich™.
- Hm, - köhécseltek a Gazprom és a Transznyefty vezetői (az utóbbiak már majdnem transzba estek, de feébredtek).
- A tajgában mindenütt olaj- és gázkutak meg csövek, - mormogta a transzbaesett sámán, - nincs se nyúl, se mókus, se róka, se vadmacska...
- Eltűntek a vadmacskák?! - kérdezte csodálkozva Vladimir Vladimirovich™.
- Hm, - köhécselt az Adminisztráció Vezetője.
- Te meg mit köhögsz, - kérdezte Vladimir Vladimirovich™, - megfáztál? Csak minusz 15 van most, tegnap volt minusz 25, tök jó és kellemes az idő...
- A vadmacskák nem tűntek el, - súgta vissza az Adminisztráció Vezetője. - Nálunk vannak.
- Mi az, hogy nálunk vannak? - fordult oda az Adminisztráció Vezetőjéhez Vladimir Vladimirovich™. - Hol vannak nálunk?
- Kiképzésen, - súgta az Adminisztráció Vezetője. - Osztankinóban.
- Miféle kiképzésen? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Osztankinói deszantmacska kiképzésen, - súgta az Adminisztráció Vezetője. - Elitalakulat.
- És mi lesz velük, ha végetér a kiképzés? - érdeklődött halkan Vladimir Vladimirovich™.
- Hááát..., - húzta a választ az Adminisztráció Vezetője, - lesz amelyik visszatér ide, de lesz olyan is, amelyik elszegődik valahová máshová... Nagy ám a kereslet mostanában a kiképzett deszantmacskák iránt...
- Miféle kereslet? - kérdezte halkan Vladimir Vladimirovich™. - Prémáru? Mint ezeknél az északi népeknél, nemzetségeknél és törzseknél?
- Ugyan már, - súgta vissza az Adminisztráció Vezetője. - Egy kiképzett osztankinói deszantmacskát nem lehet ám csak úgy megnyúzni... Az a legjobb őrző-védő! Egy csomónak már eleve szerződése van.
- Hm, - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Kivel van szerződése?
- Hát, például a Transznyefty-el, - felelte az Adminisztráció Vezetője. - A csővezetékeket fogják őrizni...
Vladimir Vladimirovich™ megfordul és szúrós szemmel kereste az északi népek, törzsek és nemzetségek tömegében a Transznyefty vezetőségét, de sehogy sem találta. A Transznyefty vezetőségének végre sikerült transzba esni, így aztán ott hevertek a hóban, az északi népek, nemzetségek és törzsek háta mögött, valahol a nyenyecek és jamalcok, a néhány odatévedt hantyi-mantyi és a mindenütt jelenlévő csukcsák tömegében.
Az északi területek fejlesztése és kiaknázása a legjobb úton haladt. Minden az északi népek, nemzetségek és törzsek legnagyobb örömére és javára történt.

2004.04.30 16:30:35

2004. április 30., péntek, 11:50:21 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovichnak™ telefonált Viktor Vasziljevics Cserkeszov.
- Fígy, testvéró, - mondta Viktor Vasziljevics, - Cserkeszov vagyok, az állami drogkartel... izé, az állami drogkontrollból.
- És akkor most mi van? - kérdezte a meghökkent Vladimir Vladimirovich™.
- Mondd csaj, testvéró, - kérdezte Viktor Vsziljevics, - nem vagy te drogos?
- Miii?! - kérdezte a megdöbbent Vladimir Vladimirovich™.
- Na és mivel bizonyítod? - kusskörösztkérdezte azonnal Viktor Vasziljevics.
- Mit mivel bizonyítok? - értetlenkedett tovább Vladimir Vladimirovich™.
- Aha, semmit sem tudsz bizonyítani! - szólt szigorúan Viktor Vasziljevics.
Vladimir Vladimirovich™ lassan letette a kagylót és összehúzta magát. Aztán odanyúlt az Elnöki TeleKommunikációs Pulthoz és megnyomta az Adminisztráció Vezetőjének hívógombját.
- Fígy, testvéró, - súgta halkan Vladimir Vladimirovich™, - neked telefonált a Cserkeszov?
- Telefonált, - súgta vissza az Adminisztráció Vezetője. - Tombol.
- Fígy, - javasolta Vladimir Vladimirovich™, - és mi lenne, ha leváltanánk?
- Nem lehet, - felelte az Adminisztráció Vezetője, - azt mondanák, hogy a nemzetközi kábszeres maffiát támogatjuk. Ej, éreztem én, tudtam előre..., nem kellett volna ezt a porszívót beindítani..., most az egész országot felhergeli a küzdelmével, már a kutyák is döglenek a nagy küzdéstől..
- Hűűű..., - súgta Vladimir Vladimirovich™ és nagyot sóhajtott.
- Ez a diákokat ki akarja rúgatni füvezésért! - folytatta az Adminisztráció Vezetője.
- Dög.. - mormogta Vladimir Vladimirovich™.
- Ez betiltatja a könyveket! - folytatta rendületlenül az Adminisztráció Vezetője.
- Jajj, elég már... - szólt teljesen kiakadva Vladimir Vladimirovich™.
- Ez... - az Adminisztráció Vezetője még folytatta volna, de Vladimir Vladimirovich™ már bontotta a vonalat.