Abszurd mesék Vladimir Vladimirovich™-ról

2011

2011.01.23 05:48:12

2010. december 30., csütörtök,  17:56:52 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ telefonált a börtönbüntetését töltő Mihail Boriszovics Hodorkovszkijnak.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - na, hogy vagy ottan?
- Unom már ezt az egészet! - fakadt ki Mihail Boriszovics. - Kilenc évet igértél, most pedig még mennyit kell itt leülnöm!
- Bírd ki, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - így kell ennek lennie. Bocs.
- Kinek kell ez? - értetlenkedett Mihail Boriszovics. - Csak ücsörgök itt, mint egy hülye, semmit sem csiálok. Még a cikkeket is helyettem Belkovszkij írja!
- Ajánlottam neked, hogy utazz el Svájcba? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Ajánlottam? Te meg mit válaszoltál? Nem megyek! Oroszország az én országom! Hát akkor csak csücsülj az Oroszországodban, amig le nem telik.
- Mikor telik le?! Soha! - sóhajtott nagyot Mihail Boriszovics,
- Letelik az, - mondta csendesen Vladimir Vladimirovich™. - Csak képzeld el, eljön a tizenhetes esztendő. Te meg át a tundrán. Aztán vasúton. Leplombált kocsiban! És akkor megérkezel Moszkvába...
- Miért éppen leplombált kocsiban? - csodálkozott Mihail Boriszovics,
- Így szól a profécia, - mondta még halkabban Vladimir Vladimirovich™, - minden megismétlődik... Ja, és szakállat is kell növesztened.
- Azt meg minek? - hökkent meg Mihail Boriszovics.
- Ja, és mellesleg, gondoskodni kéne egy Fannyról is... - mormogta egészen halkan, mintegy folytatva saját gondolatait Vladimir Vladimirovich™.
2011.02.01 07:44:36

2011. január 25., kedd, 11:56:27 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és az Első Csatorna vezérigazgatója Konsztantyin Lvovics Ernszt egy moszkva-környéki titkos étteremben üldögélt és a Tatjána-napot ünnepelte.
- A te nejedet hogy hívják? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ miközben töltött a "Kedrovaja" vodkából.
- Larisza..., - felelte Konsztantyin Lvovics.
- Az enyémet pedig..., - mondta Vladimir Vladimirovich™ és felemelte a hídegtől bepárásodoott kupicát, - á, mindegy, nem fontos... Na, akkor a Tatjánákra!
Mindketten felhajtották a vodkát.
- Hú! - nyekkent egyet Konsztantyin Lvovics, majd villájával, amelyre egy gombafalatkát tűzött, rámutatott a falon függő nagy tévé képernőjérem - Az Első majd újra bemutatja!
A képernyőn egy szegényesen berendezett szobát mutattak. Az üvegekkel telepakolt asztal mellett ketten ültek.
- Örökzöld klasszikus mozi, -  mosolygott Konsztantyin Lvovics, - Moszkva nem hisz a könnyeknek!
Vladimir Vladimirovich™ érdeklődéssel nézte a tévét.
- Egyébként mi zajlik a világbanM - kérdezte az egyik férfi, miközben egy rozsdás színű sülthalat morzsolt a kezében.
- Nincs stabilítás, - sóhajtott a másik, miközben sapkáját gyűrögette, - terroristák megint eltérítettek egy gépet.
- Kosztya! - kiáltott Vladimir Vladimirovich™ elkomorult képpel. - Ez meg micsoda!!!
- Micsoda? - ijedt meg Konsztantyin Lvovics és elsápadt. - Vágjuk ki a terroristákat?
- Ugyan, hogy jönnek ide a terroristák! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Mi az, hogy nincs stabilítás?! Stabilítás igenis van!
Konsztantyin Lvovics letette a villát az asztalra, majd zakója zsebéből elővett egy jegyzettömböt és egy tollat.
- Stabilítás van, - írta fel Konsztantyin Lvovics. - Terroristák ismét eltérítettek egy gépet.
Vladimir Vladimirovich™ szótlanul bólíntott.
2011.02.15 09:21:11

2011. február 12., szombat, 12:56:30 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a rubljovói erdő behavazott ösvényein botorkált. Valahol a fehér ködben egy bagoly huhogott, a fák között valami nyikorgott, a háta mögül pedig rejtelmes csoszogás hallatszott.
Egyszercsak a nyírfák ívben meghajló törzsei között Vladimir Vladimirovich™  észrevett egy alakot, amelyik lótusz-ülésben üldögélt a havon. Vladimir Vladimirovich™  csendesen közelebb lépett és ámulva ismerte fel az Elnöki Adminisztráció Vezetőjének első helyettesét, Vlagyiszláv Jurjevics Szurkovot.
Vlagyiszláv Jurjevics szeme csukva volt, lélegzetét sem lehetett hallani, fekete haján pedig valami csillogott, vagy ősz hajszálak, vagy a hó.
- Testvéró..., - szólt Vladimir Vladimirovich™  valamiért suttogva, - hát te meg mit csinálsz itt?
Vlagyiszláv Jurjevics nem felelt.
- Testvéró! - mondta hangosabban Vladimir Vladimirovich™ . - Mi van, tán megfagytál?
Vlagyiszláv Jurjevics tagadólag kifújta a levegőt.
- Hát, mondd meg nekem, - szólalt meg váratlanul Vlagyiszláv Jurjevics, - mi kell ahhoz, hogy valaki gondolkodó értelmiség lehessen?
- Gondolkodó? - kérdezett vissza Vladimir Vladimirovich™. - Nos...., biztosan könyveket kell olvasni, mondjuk, Dosztojevszkijt..., vagy Murakamit...
- Nem, - felelte Vlagyiszláv Jurjevics, kinyította szemét és megvilágosult tekintettel nézett Vladimir Vladimirovichra™ , - könyvek nem kellenek,. Bizonyság, kinyilatkoztatás kell.
- Bizonyság? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™. - Milyen bizonyság?
- Olyan..., - mondta Vlagyiszláv Jurjevics és felkelt a hóból, - olyasmi, mint a shahada - nincs isten Allahon kívül... Mondjuk, kinyilatkoztatva: az Egységes Oroszország a korrupt tolvajok pártja, és Szurkov a Gonosz megtestesítője.
- Nem értem, - vallotta be őszintén Vladimir Vladimirovich™ , - szerintem túlhűtötted magad...
- Csupán gondolkoztam, - válaszolta Vlagyiszláv Jurjevics, - akár te is megpróbálhatnád. Legközelebb elmész a tévébe, és mondd azt, hogy Szurkov a Gonosz megtestesítője.
- Minek?! - döbbent meg Vladimir Vladimirovich™ .
- A gondolkodó értelmiség azonnal kitárja előtted vendégszerető karjait, - magyarázta zavarosan Vlagyiszláv Jurjevics, - te is egy leszel velük. Megszerzed bizalmukat. Ezt bárki megteheti. Itt van, például, Sohin, az ügyész. A gondolkodó értelmiség egyből soraiba fogadja...
- Hogyan is mondtad? - kérdezte érdeklődve Vladimir Vladimirovich™  és kivette zsebéből a jegyzetfüzetét, - Szurkov, a Gonosz megtestesítője? Szóval ezen gondolkoztál?
- Nem, - ingatta fejét Vlagyiszláv Jurjevics, - ezen nincs mit gondolkozni. Ez mindenki számára világos. Egészen máson töprengtem.
- Min? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™, miközben feljegyezte a bizonyság kinyilatkoztatandó szövegét.
- Azon gondolkoztam, - felelte Vlagyiszláv Jurjevics, miközben tekintete az erdő sűrűjébe révedt, - mi lenne, ha ezt a bizonyságot én nyilatkoztatom ki, nyilvánosan...
Vladimir Vladimirovich™  abbahagyta a jegyzetelést és lassan Vlagyiszláv Jurjevicsre emelte szemét.
Vlagyiszláv Jurjevics tekintete továbbra is az erdő sűrűjébe révedt.
2011.04.08 06:30:55

2011. április 4., hétfő, 16:09:06 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és első helyettese Igor Ivánovics Szecsin a városkörnyéki novo-ogarjovoi kormánypihenő tavaszi ösvényein sétált. Körülöttük virágzott a tavasz. Vidáman csobogtak a patakok, rügyeztek a fák, az álmos legyek pedig a napon melegedtek.
- Na, mi van, testvéró, - kérdezte Vladimir Vladimirovich™, miközben hunyorgott az éles fényben, - már téged is lepasszolt Gyima? Ki lesz a következő, mármint utánad?
Igor Ivánovics nagyot sóhajtott és összeszorítottta ajkát.
- Lyóvanna, - veregette meg Vladimir Vladimirovich™ Igor Ivánovics vállát, - hiszen tudtuk, hogy ez így lesz. Mi magunk is így csináltunk, amikor befutottunk. Emlékszel?
Iván Ivánovics szótlanul bólintott.
- Ugyanígy elzavartunk mindenkit, - emlékezett mosolyogva Vladimir Vladimirovich™, - kinyomtuk őket..., ide-oda beraktuk saját embereinket ..., modernizáltunk...
Iván Ivánovics szipogott egyet.
- Na, igen..., - nézett rá Vladimir Vladimirovich™, - rosszul esik neked, megértem. Na, Lyól van, ha akarod elmesélek neked valamit. Fígyuszd csak....
Igor Ivánovics reménykedve tekintett Vladimir Vladimirovichra™.
- Élt-éldegélt egyszer egy ember, - kezdte Vladimir Vladimirovich™, - mondjuk, egy ezredes. Volt neki két fia. Az egyik okos, a másik meg..., na, Lyól van..., összességében az sem buta. És egyszercsak az ezredes unatkozni kezdett...
- Netán Kadhafi? - kérdezte hirtelen Igor Ivánovics.
- Kadhafi, Kadhafi, - bólintott Vladimir Vladimirovich™. - Tudod azt, hogy a fiai tárgyalnak az angolokkal?
- Árulás, mindenütt árulás... - morgott Igor Ivánovics, - még a gyerekek is az apák ellen fordulnak...
- Na, őket meg lehet érteni legalább! - folytatta Vladimir Vladimirovich™. - Úgy, mint a Gyimát! Hiszen őt is meg lehet érteni. Aztán mégiscsak édesapa. Fölkötni csak úgy, mint a Szaddamot fölkötötték, mégsem illendő. Na, és akkor ezek kitaláltak valamit.
- És mi erről honnan tudunk? - illetőtöd meg Igor Ivánovics.
-Mi tudjuk, - bólintott Vladimir Vladimirovich™, - mindegy. Szóval, a fiúk építettek a papának egy bunkert. Harcállásponttal. Mindenféle monitorokkal. Titkosított hírcsatornákkal, meg csupa ilyesmivel. Na és most ott ül a bunkerben és harcol.
- Kivel? - értetlenkedett Igor Ivánovics.
- A kompjuterrel, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - küldi a repülőgépeket, azok röpülnek, bombázzák a békés városokat, hullahegyek, nagy füst, égnek az olajtározók..., csakhogy a valóságban semmi ilyen nincs is. Ez csupán egy számítógépes játék. Imitáció. Na, és ott ül az ezredes a földalatti bunkerben és hadakozik. A fiúk pedig a felszínen tárgyalnak az angolokkal. Érted?
- Na és nekünk ehhez mi közünk van? - kérdezte Igor Ivánovics.
- Mármint hogy-hogy mi közünk... - mormogta Vladimir Vladimirovich™. - Ott ül vele a bunkerben egy csomó öreg tábornok..., mindenféle hívek. Már negyven éve együtt vannak. Érted? Úgy mint te meg én.
- Megállj csak..., - szólt zavarodottan Igor Ivánovics. - Akkor most te meg én..., bunkerben ücsörgünk?
- Na, még nem egészen egy bunkerben..., - nézett körül Vladimir Vladimirovich™. - Mit gondolsz, azok alatt az évek alatt hol volt Jelcin?
Igor Ivánovics elsápadt.
- Ja, ja, - bólintott Vladimir Vladimirovich™, - ott üldögélt a dolgozójában, olvasgatta a dokunentumokat, időnként leváltotta a kormányt. Néha meglátogatták az öreg testvérók, akkor azokat szétültette maga körül. Ez üljön ide, amaz meg oda. Na, és mindenki boldog volt és elégedett!
- De én nem akarok bunkerben ücsörögni! - kezdte volna Igor Ivánovics.
- Netán Lefortovóban akarsz csücsülni? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
Igor Ivánovics ijedten nézett Vladimir Vladimirovichra™.
Vladimir Vladimirovich™ mereven nézett Igor Ivánovicsra.
Vladimir Vladimirovich™ szemében egy hosszú egyenes út látszott.
És az már nem a végtelenbe vezetett.
2011.10.04 07:14:36

2011. szeptember 24., szombat, 14:15:33 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és az Oroszországi Föderáció Elnöke Dmitrij Anatoljevics Medvegyev a Gosztyinyj Dvor egyik gondosan őrzött helyiségében üldögélt. Kívülről behallatszott az "Egységes Oroszország" politika párt kongresszusának zaja. Az ajtóknál a Szövetségi Biztonsági Szolgálat szótlan munkatársai álldogáltak.
A kisasztalon Vladimir Vladimirovich™ és Dmitrij Anatoljevics előtt egy bepárásodott "Putyinka" vodkás üveg, egy "Putyin" halpástétommal megrakott kristály váza és egy fél "Borogyinszkij" kenyér volt.
Vladimir Vladimirovich™ kitöltötte a vodkát.
- Testvéró, - mondta nyugatólag Vladimir Vladimirovich™, miközben az Elnöknek odanyújtotta a poharat, - azért ne keseredj el...
- Én.... - szipogott Dmitrij Anatljevics, - én azt reméltem..., annyira tetszett nekem! És Szvetának is mennyire tetszett..., hüpp, hüpp...
- Lyóvanna, - emelte poharát Vladimir Vladimirovich™, - igyunk rád!
- Énrám, ugyan miért??? - nyögdicsélt az Elnök. - Most majd röhögni fognak rajtam... és a Twitteren is?!! El tudod képzelni, hogy miket írnak majd a Twitteren??!!!
- Hol? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™. - Fígy, miket hordasz itt össze? Hiszen benne leszel a történelem tankönyvkben, érted ezt? Te leszel Oroszország történetének két legnagyobb elnöke közül az egyik!!!
Dmitrij Anatoljevics abbahagyta a szipogást és Vladimir Vladimirovichra™ nézett.
- Hát, ha te vagy a másik..., - kezdte bizonytalanul Dmitrij Anatoljevics, - vagyis ez azt jelenti, hogy.. majd újra cserélünk?
- Igyunk, - felete Vladimir Vladimirovich™ és egyből felhajtotta poharát.
Dmitrij Anatoljevics szintén.
Aztán haraptak hozzá "Putyin" halpástétomot.
- A másik nem én vagyok, - magyarázta Vladimir Vladimirovich™ és újra toltött. - A másik Borisz Nyikolájevics Jelcin.
Dmitrij Anatoljevics elsápadt.
- És...., - kezdte az Elnök, de elakadt a lélegzetem - akkor te mi vagy?
- Én, én..., - mondta csendesen Vladimir Vladimirovich™, - én csak egy egyszerű gályarab vagyok. Ellenben te és Jelcin!
-Mit én meg a Jelcin? - alig hallhatóan mormogta DMitrij Anatoljevics, miközben szintén megemelte poharát.
- Te és Jelcin - Oroszország ezervéves történelme alatt a két olyan egyetlen ember..., mondta Vladimir Vladimirovich™, miközben kifűjta lélegzetét és egyből felhajtotta poharát.
- Két egyetlen ember, aki micsinált? - kiáltott fel Dmitrij Anatoljevics és gyorsan kiitta poharát.
- .. aki engem javasolt elnöknek, - felelte Vladimir Vladimirovich™ és rákente a "Putyin" halpástétomot a kenyérre.
Dmitrij Anatoljevics arca felragyogott.
2011.10.04 15:24:07

2011. szeptember 27., kedd, 18:52:56 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és az Oroszországi Föderáció Elnöke Dmitrij Anatoljevics Medvegyev az egyik kremlbéli dolgozószobában üldögéltek. Mindketten nagyokat hallgattak.
- Na, iiiiigen...., - szólalt meg végül Vladimir Vladimirovich™ és figyelmesen ránézett Dmitrij Anatoljevicsre, - hát, így jött ki ez az egész...
- Te meg miért egyből engem nézel? - felelte az Elnök. - Magad javasoltad, hogy játsszunk még egy partit.
- Javasoltam, javasoltam..., - mormogta Vladimir Vladimirovich™, miközben felkelt, - hát, javasoltam, és akkor mi van? Tán elhiszi valaki, ha elmondod neki, hogy az elnöki pósztot tettük fel?
- Ez az, ez az, - bólogatott Dmitrij Anatoljevics, - sosem bocsátom meg magamnak! Annyira szerettem volna a második periódust is...
- Én pedig még pihenhettem volna néhány évig, - sóhajtott Vladimir Vladimirovich™, - csak te annyira erősködtél...
- Miért éppen én?! - kiáltott fel az Elnök. - Magad mondtad, hogy játsszuk újra!
- Játsszuk újra, játsszuk újra! - kiabálta vissza Vladimir Vladimirovich™. - Hát, visszanyerhetted volna az elnöki pósztot! De te erősködtél, hogy Kudrin legyen a tét! Most meg se Kudrin, se második periódus! Most akkor ki fogja ezt az egészet, ami van szétlapátolni?
- Te..., - felelte halkan az Elnök.
- Azt már nem, testvéró, - csapott nagyot az asztalra Vladimir Vladimirovich™, - neked kell szétlapátolnod! Május hetedikéig te vagy az elnök nálunk!
- Na, és ha újra játszanánk? - kérdezte hirtelen az Elnök, majd elővette a kétfejű sasokkal díszített kártyacsomagot. - Nos, Sojgu a tét, mit szólsz?
Vladimir Vladimirovich™ elzöldült.
2011.10.04 16:19:05

 Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Fehér Házban lévő dolgozószobájában a cuccait rámolta, hogy előkészítsen mindent a Kremlben lévő dolgozószobájába való visszaköltözésre. A mindenféle apró kacat között egyszercsak kezébe akadt a Putin-Chess-es I-phoneja, amit valamikor Dmitrij Anatoljevicstől kapott ajándékba, de - konzervatív technikai szemlélete miatt -  nemigen használta, megmaradt inkább a hagyományos távközlési módoknál, és ha nem is a tradicionális R-1 típust ("eredj, fiam, azt' mondd meg") használta már, de nagyon megfelelt számára a speciális kormányzati mobilhíradó készüléke, amelyiken csak egyetlen gomb volt a kétfejű sas egyik szeme alá elrejtve.
Vladimir Vladimirovich™ felvette az ajándék I-Phonet és véletlenül megnyomta a kapcsológombját. A megszokott sakkprogram helyett valamiért a "Nem fogadott hívások" menü jelent meg. Vladimir Vladimirovich™ megnézte a híváslistát.
- Hm, Mihail Boriszovics...., - mormogta Vladimir Vladimirovich™, - biztos a sittről hívott, hogy mikor jöhet ki.
Vladimir Vladimirovich™ törölte Mihail Boriszovicsot.
- Jé, Viktor Fjodorovics... - mondta Vladimir Vladimirovich™, - biztos érdeklődött, hogy hogyan lehet lesittelni Julia Vlagyimiorvnát.
Vladimir Vladimirovich™ törölte Viktor Fjodorovicsot.
- Ez meg ki? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™. - Viktor... Hm..., Viktor micsodávics? Hunnan van ez?  Jaaa..., már tudom, ez abból a római fürdőmedencéből..., eszembe jutott, Viktor Viktorovics. Biztos konzultálni akart hogyan lehet lesittelni Franc Ferencovicsot... Fura. Újabban az összes sittes üggyel nálam érdklődnek... Na, majd....
Vladimir Vladimirovich™ kikapcsolta az I-Phonet, betette a kartondobozba és elmosolyodott.
2011.10.06 15:47:25

2011. október 5., szerda, 15:10:58 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™  bement a leendő kremli dolgozószobájába az egyelőre még Elnök Dmitrij Anatoljevics Medvegyevhez.
Dmitrij Anatoljevics nagyon szomorú képpel üldögélt.
- Még mindig gyötröd magad? - mosolygott Vladimir Vladimirovich™. - Ugyan, hagyd már! Látod, hogy Obama sem fut neki a második körnek...
- Mi köze ehhez Obamának... - mormogta az Elnök, - én azt hittem..., mindenki azt hitte..., hogy kijön az ötödik I-Phone! Ezek meg bemutatták a negyediket..., disznóság...
- Mi vaaaan? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ , mivel egy szót sem értett az egészből.
Ekkor a szoba ajtaja kinyilt és a helyiségbe belépett Vlagyiszláv Jurjevics Szurkov, az Elnöki Adminisztráció Vezetőjének első helyettese.
- Szabad? - kérdezt Vlagyiszláv Jurjevics.
- Szláva! - kiáltotta örömmel Vladimir Vladimirovich™. - Gyere csak be!
- Ez itt egyelőre még az én szobám, - mondta csak úgy, senkinek sem címezve az Elnök, - és ez még egyelőre az én Adminisztrációm Vezetőjének első helyettese.
- Elnézést, bocs, bocs... - tárta szét karját Vladimir Vladimirovich™, - régi beidegződés...
Vlagyiszláv Jurjevics az asztalhoz lépett és egy fa ládikót tett rá.
- Ez mi? - kérdezte az Elnök.
- Azt a feladatot kaptam, hogy dolgozzak ki egy olyan politikai rendszert, amely megfelel akor kihívásainak, - válaszolta Vlagyiszláv Jurjevics, - és én kidolgoztam.
Ezzel Vlagyiszláv Jurjevics kinyitotta a ládikót. Vladimir Vladimirovich™ és Dmitrij Anatoljevics izgatottan belenézett.
A ládikóban, kék bársonyon két platina kocka feküdt. Az egyik kocka oldalain mindenütt Vladimir Vladimirovich™, a másikon Dmitrij Anatoljevics képe volt.
- Hű! - ámult el Vladimir Vladimirovich™. Na, és mit kell ezekkel csinálni?
- El kell vetni, - mondta Vlagyiszláv Jurjevics, majd kivette a kockákat a dobozból és azt asztalra dobta.
Az egyik kockán Vladimir Vladimirovich™, a másikon Dmitrij Anatoljevics képe volt felül.
- Zseniális! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Én is megpróbálom!
Vladimir Vladimirovich™ összeszedte a kockákat, majd az asztalra dobta őket.
Az egyik kockán Vladimir Vladimirovich™, a másikon Dmitrij Anatoljevics képe volt felül.
- Na, én mentem, - mondta Vlagyiszláv Jurjevics és kiment a szobából.
Háta mögött az asztalon guruló kockák hangja hallatszott.
2011.10.15 07:59:51

   Egyszer Vladimir Vladimirovich™ sokáig dolgozott a Fehér Házban lévő dolgozószobájában, készült arra, hogy visszaköltözzön a Kreml-béli dolgozószobájába és országos közmegelégedésre országosan elterjessze a közjólétet és közboldogságot. Időközben odakinn beesteledett, sőt, beéjszakázott. Vladimir Vladimirovich™ megszomjazott.
- Hm..., - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - de meginnék most Egy Pofa Söröt...
Vladimir Vladimirovich™ benyúlt a zsebébe, hogy elővegye kormányzati mobilhíradó készülékét, amelyiken csak egyetlen hívógomb volt a kétfejű sas egyik szeme alá elrejtve, de valahogy a másik - nagyon korszerű és nagyon fejlett - I-Phone akadt a kezébe, amelyet Dmitrij Anatoljevicstől kapott ajándékba azzal a nem titkolt céllal, hogy Vladimir Vladimirovich™ is haladjon a korral, modernizálódjon, diverszifikálódjon, innovásodjon, meg mindenféle ilyesmi újabban módiba jött kórságokkal föltölltódjön.
Vladimir Vladimirovich™ ránézett az érintő-képernyős díszes plére és elcsodálkozott.
- Jé, - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - ezen épp itt van egy ilyen ikonizé valami Sörrel, ez most nagyon jól jönne...
Vladimir Vladimirovich™ rábökött az iBeer képecskére, hogy rendelhessen magának Söröt. Legnagyobb megdöbbenésére a képernyőn azonnal megjelent a betöltődő Sör képe. Vladimir Vladimirovich™ elfordította az nagyon-nagyon okos telefont, mire a Sör képe is megfordult, csak éppen nem csurgott ki belőle. Vladimir Vladimirovich™ visszafordította a készüléket, mire a Sör képe is visszafordult.
- Jó, jó, - gondolta Vladimir Vladimirovich™, - a Sör képe itt van, de hogyan tudnék én egy igazi Sört meginni?
Vladimir Vladimirovich™ ismét elforgatta a nagyon-nagyon-nagyon okos telefont, mire a képernyőn a Sör fogyni kezdett, csak éppen nem jött ki belőle semmi.
- A francba! - morogta mérgesen Vladimir Vladimirovich™. - Itt ez a hülye korszerű, modernizált, innovált és mindenféle kórsággal megáldott izé, de ettől még szomjandögl az ember... Hogyafrancba lehet ezzel igazi Sört rendelni?!!! Mi a technológia és az a qrva know-how, hogy korszerűen fejezzem ki magam?!!!
Vladimir Vladimirovich™ idegesen lecsapta a nagyon-nagyon okos telefont és megnyomta az asztallap alatti csengőgombot. A dolgozószoba ajtaja kinyilt és a helyiségbe bejött Vladimir Vladimirovich™ személyi titkára.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - hozzál már nekem Egy Pofa Söröt, meg egyúttal a napi hírösszefoglalót és a szagértői elemzéseket.
A titkár fordult egyet és máris hozta Vladimir Vladimirovichnak™ a kétfejű aranysassal díszített Söröskriglit, benne a gyöngyöző Sörrel, valamint a friss jelentéseket tartalmazó mappát.
Vladimir Vladimirovich™ kortyolt egyet a kétdejű aranysasos Söröskrigliből, majd megnézte a legújabb jelentéseket. Legfelül valahogyan a római fürdőmedencéből érkezett jelentés és a hozzávaló értékelő elemzés feküdt. Vladimir Vladimirovich™ beleolvasott.
- A szabad házi pálinkafőzés után várható a szabad házi sörfőzés engedélyezése is...., - olvasta Vladimir Vladimirovich™.
- Ez meg miafranc?!! Nálunk a szamogonfőzést büntetik, a Sört és az enyhe szeszesitalok éjszakai fogyasztását betiltják, ezek meg engedélyezik???!!! Mi ez???!!! És a jövedék, és az állami költségvetési bevételek???!! És a krizis elleni harc??!!! És a kilábalás, kibontakozás, elrugaszkodás, nekiindulás???!!! - gondolta Vladimir Vladimirovich™, majd belenézett a hírhez fűzött szagértői elemzésbe.
- Közhangulat-javító intézkedésekről van szó, - olvasta Vladimir Vladimirovich™ a szagértői elemzést, - a közjólét és közboldogság érzésének fokozását, valamint a kormányzati intézkedéseket bíráló megmozdulások elfojtását célzó stratégia figyelemre méltó technológiáját és know how-ját rejtő megoldások sorának kezdeti lépése.
Vladimir Vladimirovich™ erőteljesen koncentrált.
- A szabad házi pálinka- és sörfőzés elterjedése után, - írta a szegértői elemzés, - várhatóak a finánckommandók razziái, amikor is a teljes készletet elkobozzák.
- Hogyan lesz akkor ebből közboldogság???!!! - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Ezt követően az elkobzott készleteket azonnal visszaadják a lakosságnak, eleget téve az országosan terjedő "Ingyen Sört!!!" és "Ingyen pálinkát!!!" mozgalmak követelésének... - olvasta Vladimir Vladimirovich™ a szagértői jelentés prognózisát.
- Hű! - ámult el Vladimir Vladimirovich™. - Ügyes! Ezek a római fürdőmedencések azért mindig tudnak valami meglepőt produkálni. Gondolkodni kellenne a technológia és know how átvételéről.
Vladimir Vladimirovich™ felírta az ötletet, majd ismét kortyolt egyet a kétfejű aranysasos Söröskrigliből.
2011.10.15 11:23:40

   Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozószobájában üldögélt és a korábban följegyzett - a közjólét és közboldogság érztetét fokozó - szabad pálinka- és sörfőzési technológia és know-how átvételén morfondirozott.
- Hm, mi lenne, ha mi is engedélyeznénk a szamogont? - elmélkedett magában Vladimir Vladimirovich™, miközben nézte az asztalon előtte álló, mintaként behozatott, házi főzésű vodkás üveget. - Talán konzultálni kellene ezzel a Viktor Viktoroviccsal, mik a tapasztalatai...
Vladimir Vladimirovich™ tovább morfondirozott, de közben töltött magának egy kupicával a mintadarabos szamogonból.
- Fú! - fújta ki a levegőt Vladimir Vladimirovich™. - Ez kemény volt..
Vladimir Vladimirovich™ harapott hozzá egy kis falatot a tálcára készített feketekenyérből.
- Nos, talán konzultálni kellene, - töprengett tovább Vladimir Vladimirovich™, - de bizalmasan, nehogy ennek híre menjen, mert akkor itt nálunk rögtön....
Vladimir Vladimirovich™ töltött magának egy kis kupicával a mintadarabos szamogonból.
- Fú! - fújta ki a levegőt Vladimir Vladimirovich™ és harapott egy kis falatot a kenyérből.
Vladimir Vladimirovich™ ránézett az asztala sarkán álló szigorúan titkosított telefonokra és már nyúlt is volna az egyikhez, de keze megállt a levegőben.
- Melyiket is kell használnom? Ez itten belső, ez a másik a forró vonal Obamához, ez a harmadik a közelkülföldi (volt szovjet köztársaságokhoz menő) vonal... Na, inkább hívok egy szagértőt...
Vladimir Vladimirovich™ megnyomta az asztallap alatti csengőgombot. Az ajtó kinyilt és a helyiségbe belépett Vladimir Vladimirovich™ titkára.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - küldd már be az ügyeletes sifrirozó-kódoló szagértőt, tudod, amelyik a hírbiztonságiaktól van, na, az én időmben a KGB nyolcasoktól, tudod...
A titkár kisietett, Vladimir Vladimirovich™ pedig töltött magának a mintadarabos szamogonból, majd gyorsan eldugta az üveget.
- Fú! - fújta ki a levegőt Vladimir Vladimirovich™, harapott egy kis kenyeret, majd azt is eldugta a fiókba.
Az ajtón kopogtak, majd belépett az ügyeletes rejtjelező szagértő, és előírásosan jelentkezett.
- Fígy, testvéró, konfidenciálisan akarok beszélni Viktor Viktoroviccsal..., ez valahol abban a római fürdőmedencében található..., na, valahol itt, errefelé..., ez a kis pötty, - bökött rá Vladimir Vladimirovich™ az asztal mögötti világtérképre. - Melyik telefont használjam?
- Az a helyzet, Vladimir Vladimirovich™, - mondta a szagértő, - hogy jelenleg az a szituáció, vagyis a helyzet az, hogy titkosított vonalaink abba a régióba nincsenek olyan helyzetben, hogy konfidenciális információátviteli követelményeknek...
- Ááááállj! - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - hát, valamikor, amikor magam is az NDK-ban..., na, biztos hallottál már róla..., szóval, volt a ZASZ és volt a VCS, és azokkal mindenhová lehetett.
- A ZASZ titkosított vonalak és a VCS nagyfrekvenciás híradórendszer a Szovjetunió, pontosabban a szocialista európai országokat is magába foglaló rendszer nyugati széléig voltak kiépítve, - kezdte magyarázni a kodirozó-sifrirozó szagértő, - de azóta, ugyebár, nagyot változott a világ, és a nyugati szélen lévő országok  a Nyugat keleti szélére kerültek, így aztán a ZASZ és VCS rendszerek...
- Áááállj! - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - nyugati szél, keleti szél... Azt kérdezem, hogy melyik készüléket használhatom ezek közül? Obamával, aki a franctuggya melyik szélen is túl van, bármikor dumálhatok ezzel ni! Nos, ebbe a római fürdőmedencébe, amelyik annál sokkal közelibb szélen van, melyiket használjam? Nincs oda szóló technikánk, nem történt modernizáció azóta?
- Modernizáció ternészetesen történt, Vladimir Vladimirovich™, digitalizálódtunk és csipesedtünk, továbbá használjuk a legkorszerűbb műholdas és lézeroptikai adatátviteli rendszereket, - jelentette a szagértő, - ezek képesek audivizuális, azaz hang- és kép-, sőt, a legeslegújabb nanotechnológiás adapterekkel már akár illatos információátvitelre is, azonban ami a biztonságosan konfidenciális adatcserét illeti...
- Áááállj! - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - szóval, átmegy a szag, izé, illat, de mi van a képpel és a beszéddel, mármint konfidenciálisan?
- A helyzet az, Vladimir Vladimirovich™, - magyarázta a szagértő, - hogy a rendszeres kódváltás és rejtjelcsere terén...
- Áááálj! - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™. - Tudok bizalmasan beszélni, vagy nem tudok bizalmasan beszélni?
- Pillanatnyilag kisérleti stádiumban bevezettünk egy rendszert, - jelentette a szagember, - azonban száz százalékos kompatibilitást jelenleg még nem egészen tudunk, mert az esetleges interferenciák és sztandarteltérések... Továbbá az a helyzet, hogy a korábban ebben a régióban használt Secam rendszerű képátvitelről áttértek a PAL rendszerre, de számítástechnikai eszközökön fut az NTSC...
- Áááállj! - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™ és rámutatott az asztal sarkán álló egyik készülékre. - Erre nyomjátok rá azt a rendszereteket, és amint megvan kapcsoljátok be. Van rá egy percetek.
A szagértő kiviharzott, Vladimir Vladimirovich™ pedig előhúzta a szamogonos mintaüveget és a kenyeret, majd töltött magának egy kupicával.
- Fú! - fújta ki a levegőt Vladimir Vladimirovich™, majd harapott egy kis kenyeret. - Nyugati szél, keleti szél..., marhák! És hová mennek azok a milliárdok, amiket a korszerű telekommunikációra...
Az asztal szélén lévő készülék finoman csörrent egyet, majd a hozzácsatolt nagyfelbontású képernyőn megjelent az ügyeletes sifrirozó képe, a kihangosítós 8-csatornás audiorendszer hangszóróiból pedig felhallatszott az ügyeletes sifrirozó-dekődoló hangja:
- Kapcsolom, Vladimir Vladimirovich™.
Vladimir Vladimirovich™ felvette a kagylót és beleszólt:
- Alljo!
A hangszórókból valami recsegés és vau-vah hallatszott, a képernyőn egy pillanatra megjelent Viktor Viktorovics képe, de utána azonnalk eltűnt és csak hosszú csíkok kezdtek villogni.
- Alljo! - ismételte meg Vladimir Vladimirovich™.
A hangszórókból ismét valami vau-vah, ninó-nanó hallatszott, a képernyő csíkjai most már függőlegesen villogtak, viszont a szobában megjelent a hungaricumnak számító törkölypálinka szaga.
- Alljo! - ismételte meg most már idegesen Vladimir Vladimirovich™.
A hangszóróból továbbra is ninó-nanó, vau-vah hallatszott, a képernyőn színes kaleidoszkóp kezdett váltakozni, a törköly illata teljesen beterítettea dolgozót.
- Francba! Méghogy nyugati szél! - kiáltott fel mérgesen Vladimir Vladimirovich™, majd töltött magának a szamogonból. - Fú!!!
A túlsó végen Viktor Viktorovicsnál a telefonban csak recsegés hallatszott, a videó képernyőjén csíkok hullmáoztak, viszont a szobát elárasztotta a szamogon szaga.
- Keleti szél! - gondolta Viktor Viktorovics.
2011.10.21 09:35:17

  Egyszer Vladimir Vladimirovich™, miután bemutatták neki a "Bulava" hadászati rakéta végre-valahára sikeres indítását és éppen arról kezdett beszélni, hogy a Csendes-óceáni Flotta még idén megkapja a "Jurij Dolgorukij" atomtengeralatjárót, és a mindenféle gazdasági krizisek és pénzügyi nyavalyák ellenére 2020-ig 4,7 milliárd rubelt utalnak át az Orosz Haditengerészetnek, hirtelen nagyot csuklott és a szája is tátva maradt a meglepetéstől.  Ugyanis a rakétacirkáló fedélzetén felsorakozott matrózok, tengerésztisztek, admirálisok, valamint a minden lében kanál firkászok és hangászok gyülevész népsége mellett valami teljesen érthetetlen és kivehetetlen izé suhant el.
- Fígy, testvéró, - szólt oda halkan Vladimir Vladimirovich™ a mögötte álló főadmirálishoz, - ez meg mi volt?
- Hirtelen nem is tudom, Vladimir Vladimirovich™, - felelte halkan a főadmirális, - nem tudtam kivenni hirtelen, annyira váratlanul jött és már ment is, de azonnal megtudakolom.
Vladimir Vladimirovich™ már éppen folytatni akarta beszédét arról, hogy mindenféle gazdasági válságok, modernizációk, diverzifikálások, intenzivítások, innovációk, gyorsítások, kitörések, nanotechnológiák és hasonló kórságok ellenére mennyi pénzt adnak majd a matrózoknak, amikor az a kivehetetlen izé megint elzúgott a rakétacirkáló mellett, de úgy, hogy a tengerészek díszes sorfala majdnem összedőlt, a mindenféle civil bagázs firkászok és hangászok ijedtükben szétszaladtak a szélrózsa minden irányába.
Amig Vladimir Vladimirovich™ a meglepetéstől tátotta a száját, visszaért a fóadmirális és halkan azt mondta:
- A radarosok és akkusztikusok sem tudták azonosítani ezt a valamit, nagyon-nagyon gyorsan halad.
- Na és merre halad? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Nem tudjuk, - felelte halkan a főadmirális, - állandóan változtatja az irányát.
- Na és a műholdas felderítő rendszerekről mit látni? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Azt jelentette az ügyeletes, hogy olyasmit vett ki, mintha egy nekivadult száguldó ló lenne, ami fehér színű, és az is nehezen vehető ki, mert az egyik oldala nem látszik..., - mondta bizonytalanul a főadmirális.
- Micsoda?!!! - hökkent meg Vladimir Vladimirovich™. - Fehér ló a tengeren??!!
- Nagyon gyors, Vladimir Vladimirovich™, - szabadkozott a főadmirális, - nehéz azonosítani.
- Fehér ló, fehér ló... - ismételgette Vladimir Vladimirovich™, - kinek van tengeren száguldozó fehér lova, aminek ráadásul nem is látszik az egyik oldala?
Vladimir Vladimirovich™ elővette zsebéből kormányzati mobilhíradó készülékét a kétfejű aranysassal és megnyomta a sas egyik szeme alá rejtett gombot.
- Háj, brader, - szólalt meg a telefonban Barack Obama amerikai elnök hangja.
- Van neked fehér lovad, ami tengeren száguld? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Jesz, jesz..., vájt horz...
- White Horse? - csodálkozott Barack Obama. - Yukon fővárosa? Az egyhelyben van, nem száguldozik az óceánon? Scotch wisky-t ittál talán?
- Kösz, vagyis tenksz - mondta Vladimir Vladimirovich™ és kikapcsolta a mobilt. - Marhaság, még hogy skót viszki!!! Miért száguldozna egy skót viszki a tengeren?!! Na, akkor mi van a kínaiakkal?
Vladimir Vladimirovich™ megnyomta a kétfejű sas szemét és hívta a kínai elnököt, akit oroszul csak nagy ovatossággal szokott mindig megszólítani, nehogy huj legyen a Hu-ból...
- Nyi hájo, vagyis szerbucc, tesztvéró, - szólalt meg a mobilban Hu Jintao kínai elnök hangja.
- Nyi huja...., izé, nyi hájo, - felelte Vladimir Vladimirovich™. - Van neked tengeren száguldózó fehér lovad?
- Nékem ván Vörös Sárkány, nékem ván Fehér Tyigrics, - válaszolta Hu Jintao, - nékem ván Hosszú Mars, Fehér ló nyincs, de veszek, ha adod...
- Kösz, majd később, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és kikapcsolta a mobilját. - Miafranc ez?!! Hát nincs senki, aki megmondaná, hogy mi a fene ez a tengeren száguldozó ló, amelyik fehér, és az egyik oldala nem látszik?
- Talán ha felhívnánk azt az örökrészeget, aki a világ valamelyik kikötőjének kocsmájában szokott ücsörögni..., - morfondirott a főadmirális, - az Egy Pofa Sörért mindig elárul mindent...
- Tessék, hívjad, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™ és a főadmirális kezébe nyomta a mobilját.
- Na, mi újság, mi újság... - szólt bele a mobilba a főadmirális, - van egy kérdésem, üzletileg...., a Söröt küldöm... Kié a tengeren száguldozó ló, ami fehér, és nem látszik az egyik oldala?
- Bagatell..., - röhögött a túlsó végén egy rekedt hang, - az Viktor Viktorovics gazdasági gyorsnaszádja...., az egyik oldala meg azé' nem lácc, mer' a magyar lónak csak túloldala van...
Vladimir Vladimirovich™ ismét kitátotta száját meglepetésében.
2011.11.05 09:07:20

2011. október 24., hétfő, 11:22:45 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Kreml hosszú folyósóján mendegélt, amikor egyszercsak szembe találkozott az Oroszországi Föderáció Elnökével Dmitrij Anatoljevics Medvegyevvel.
- Jééé, testvéró! - kiáltott fel örömmel Vladimir Vladimirovich™. - Te most mit csinálsz?
- Nagy kormányt alakítok, - felelte az Elnök.
- Valóban nagyot? - ámult el Vladimir Vladimirovich™.
- Nagyon nagyot, - bólíntott Dmitrij Anatoljevics, - hatalmas potenciállal rendelkezem.
- Potenciállal? - ámult el ismét Vladimir Vladimirovich™. - Milyennel?
- A világon számos közösségi háló létezik, - felelte Dmitrij Anatoljevics, - én pedig eddig csak kettőben regisztráltam. El tudod azt képzelni, hogy mi lesz, ha valamennyi hálóban regisztrálom magam?
- Nem tudom, - felelte őszíntén Vladimir Vladimirovich™.
- Na, ez az! - mondta nagy lelkesedéssel az Elnök. - Egyelőre még senki sem tudja elképzelni! Én pedig tudom!
- Nem azzal foglalkozol te, testvéró, amivel kéne, - mondta aggódóan Vladimir Vladimirovich™, - vagyis lehet, hogy a kormány persze jó nagy lesz, akkora, amekkorát csak akarsz. Azonban van egy téma...
Vladimir Vladimirovich™ megragadta az Elnök könyökét és egy kissé félrehúzta az üres kremli folyosó szélére.
- Hallottad, hogy elkapták a hírszerzőinket Németországban? - kérdezte halkan Vladimir Vladimirovich™.
Dmitrij Anatoljevics szótlanul bólintott.
- Ezek felfedték a Bundeswehr legnagyobb titkát, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Gondolkoztál már azon, hogy miért olyan jók a német autók? Meg egyáltalán miért olyan jó náluk minden?
- Végbevitték a modernizációt, - felelte határozottan az Elnök. - Ezen kívül nem isznak, és szeretnek dolgozni.
- Nem így van, testvéró, - ingatta lassan fejét Vladimir Vladimirovich™, - isznak azok is rendesen, meg dolgozni sem szeretnek. Sőt, nem is volt náluk semmilyen modernizáció.
- Akkor pedig miért? - kérdezte csodálkozva Dmitrij Anatoljevics.
Vladimir Vladimirovich™ ujjával közelebb intette Dmitrij Anatoljevics.
Az Elnök közelebb húzódott.
- Tollaslabda, - suttogta alig hallhatóan Vladimir Vladimirovich™, - tollaslabdáznak.
Az Elnök nagyra tárta szemét és úgy nézett Vladimir Vladimirovichra™.
Vladimir Vladimirovich™ bólintott és zsebéből kihúzott egy fehér tollaslabdát.
- Na, ez a cucc ide-oda röpköd, - suttogta Vladimir Vladimirovich™, - és ezáltal jólétet teremt. Most pedig már mi is ismerjük ezt a titkot,
- Vagyis..., - mormogta Dmitrij Anatoljevics, - ha mi is elkezdünk tollaslabdázni, akkor úgy fogunk élni, mint a németek?
Vladimir Vladimirovich™ ismét bólintott.
- Azonnal nyilatkozatot kell tennem..., - mormogta magában az Elnök, - az egész ország..., haladéktalanul... Bocs, testvéró...
Dmitrij Anatoljevics gyorsléptekkel elindult a folyosón.
Vladimir Vladimirovich™ utána nézett.
Vladimir Vladimirovich™ ajkán könnyű mosoly suhant át.
Dmitrij Anatoljevics befordult a keresztfolyosón.
Vladimir Vladimirovich™ elröhögte magát.
2011.11.09 05:50

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a szentpétervári Konstantin-palotában a Sanghaji Együttműködési Szervezet ülésén a korlátolt személyek szűk körében, izé, egyszóval szűk körben egyezkedett a kereskedelmi-gazdasági, tudományos-technikai és humanitárius téren folytatott együttműködés további fokozásáról.
- Fígy, testvérók, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - most, hogy úgy nagyjából, vagyis globálisan megdumáltuk a nagyobb, vagyis globális problémákat, maradt egy kisebb, aprócska, amolyan regionális, vagy inkább lokális kérdésecske, amit esetleg így, szűk körben megbeszélhetnénk.
- Milyen régiólokális kérdésecskéről van szó? - érdeklődött Ven Csia-pao kínai miniszterelnök, és nagyokat mosolygott hozzá, ahogy ezt a kínaiak sokezer éve csinálják, ha hülye külföldiekkel van dolguk
- Csak annyi, hogy fújjunk, vagy ne fújjunk, - felelte Vladimir Vladimirovich™.
- Mit fújjunk? - érdeklődött Omurbek Totogulovics Babanov kirgiz első miniszterelnök-helyettes, megbízott miniszterelnök.
- Szelet fújjunk, - felelte Vladimir Vladimirovich™.
- Milyen szelet fújjunk? - érdeklődött Akil Gajbullajevics Akilov tazdsik miniszterelnök.
- Keleti szelet, - felelte Vladimir Vladimirovich™.
- Milyen keleti szelet fújjunk? - érdeklődött Rusztam Szadikovics Azimov, üzbég első miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter.
- Hát, ez az, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - ezt kéne itt megdunálnunk, mert az a szél lehet, ugyebár, erős, viharos, orkánszerű, hurrikán, tornádó, ciklon, tájfun, vagy gyenge, csak amolyan lágy szellőcske...
- Ez egy meteorológiai probléma? - érdeklődött Ven Csia-pao kínai miniszterelnök, és nagyokat mosolygott hozzá, ahogy ezt a kínaiak sokezer éve csinálják, ha hülye külföldiekkel van dolguk.
- Inkább gazdaságpolitikai, - válaszolta Vladimir Vladimirovich™, - de ternészetesen csak aprócska, amolyan kisregionálisan lokális.
- Hová kell fújni azt az akármilyen szelet? - érdeklődött Omurbek Totogulovics Babanov kirgiz első miniszterelnök-helyettes, megbízott miniszterelnök.
- Van egy ilyen római fürdőmedence...., - mondta Vladimir Vladimirovich™ és megnézte a jegyzeteit, - valami Kárpát-medence, vagy micsoda...., talán hallottatok róla, valahol arra Európa felé van, talán úgy a Balkán és az Alpok között valamerre.
- És miért kéne szelet fújnunk abba a medencébe? - érdeklődött Akil Gajbullajevics Akilov tazdsik miniszterelnök
- Lakik ott egy Viktor Viktorovics nevű Nagy Álmodozó, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - ő szólt, hogy számít rá, mert akkor szelet kap a gazdasági gyorsnaszádja és úgy fog száguldozni, hogy beírják a Guinnesbe.
- Valami jachtversenyről van szó? - érdeklődött Rusztam Szadikovics Azimov, üzbég első miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter, és unottan ásított hozzá, mivel a tengeri vetélkedők őt hidegen hagyták.
- Ezt még nem egészen értem, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - mert a szagértői tanulmányokban és széljárás-vizsgálatokban erről nincs szó.
- Miért, mit írnak azokban a szagértői széljárás-vizsgálatokban? - érdeklődött Ven Csia-pao kínai miniszterelnök, és nagyokat mosolygott hozzá, ahogy ezt a kínaiak sokezer éve csinálják, ha hülye külföldiekkel van dolguk.
- Van itt mindenféle...., - felelte Vladimir Vladimirovich™, miközben lapozgatott jegyzeteiben, - például, széllel bélelt, jó nagy szelet csap, más szelek fújnak, szélütést kapott, csapja a szelet, szélnek ereszt..., Széll Kálmán tér..., ja, ez más..., erre nevezték át a Moszkvát.
- Átkeresztelték Moszkvát? - kapta fel fejét Akil Gajbullajevics Akilov tazdsik miniszterelnök, aki mindig nagy érdeklődést mutatott az Oroszországban dolgozó vendégmunkásait érintő problémák iránt.
- Nyugi, testvéró, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - nem Moszkvát, hanem a Moszkva teret..., abban a római fürdőmedencében, ahová a szelet fújni kell..., ott mindig mindent átneveznek, ezért sosem pontosak a koordináták...
- És még mit írnak azok a szagértők ezekről a folyamatosan változó koordinátákról? - érdeklődött Ven Csia-pao kínai miniszterelnök, és nagyokat mosolygott hozzá, ahogy ezt a kínaiak sokezer éve csinálják, ha hülye külföldiekkel van dolguk.
- Hát, itt még annyi van, - felelte Vladimir Vladimirovich™, miközben lapozgatott jegyzeteiben, - hogy bolond lyukból bolond szél fúj....
A Sanghaji Együttműködési Szervezet szűk köre döbbenten körbenézett, a Keleti Szél Terv további tanulmányozást igényelt.

2011.11.09 06:45

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ résztvett az oroszországi közlekedési és szállítási szakemberek konferenciáján Novoszibirszkban, ahol a közeli-, távoli- és még jóval távolabbi fejlesztési irányokat vitatták meg, mintegy felvázolva a közeli-, távoli- és piszokul messzi szituációban várható helyzetállapotokat és körülményeket.
- Fígy, testvérók, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - régóta tudjuk mindannyian, hogy Oroszországnak két alapvető baja van: az utak és a hülyék. Nos, 5-10 éven belül az utakat korszerűsítjük, fejlesztjük, át- és újraépítjük, minden út nagyon frankó lesz, mindenki majd örül, tapsol és táncol, továbbá korszerűen közleked...
A szállítási és közlekedési szagemberek elégedetten nyugtázták, hogy 5-10 év múlva Oroszországban már csak a hülyék maradnak..., de úgy látszik ez már nem akkora baj...

2011.11.11 05:45

2011. november 10., csütörtök, 15:56:04 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és az Oroszországi Föderáció Elnöke Dmitrij Anatoljevics Medvegyev a Kreml Szobornaja terén álldogált és szomorúan nézte a lehullott havat.
- Fígy, testvéró, - mondta hirtelen Vladimir Vladimirovich™, - téged gyerekkorodban hogyan hívtak?
- Ez meg minek kell neked? - kérdezte értetlenül Dmitrij Anatoljevics.
- Csak úgy, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - nem is tudom hogyan szólítsalak most már. Elnöknek már megntam, a Dmitrij Anatoljevics meg amolyan savanykás... Szóval, hogy hívtak téged? Gyimának?
- Mityának, - válaszolta nevetve Dmitrij Anatoljevics.
- Konzseniális! - kiáltotta Vladimir Vladimirovich™, és elmosolyodott.

2011.11.11 06:05

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Fehér Házban lévő - még nem elnöki - dolgozójában a nagy képernyőjű televízióján nézte Dmitrij Anatoljevics találkozóját bloggerekkel, újságírónak készülő egyetemistákkal és a már (még) újságírókkal, akiket gondos kiválogatás és szűrés után erre a nagyon-nagyon fontos és őszinte hangulatú eseményre beeresztettek.
A gondosan kiválógatott és megszűrt tévéstáb gondosan kiválogatott és megszűrt operatőrének kamerája egyszercsak a gondosan kiválogatott és megszűrt Medvegyev Girls csoportra irányult, hogy gondosan kiválogatott és megszűrt módon bemutassa a nem válogatott és nem szűrt népségnek-katonaságnak a (még) orosz Elnök iránti rajongást.
- Szia, Vova, - hallotta Vladimir Vladimirovich™ Dmitrij Anatoljevics hangját.
- Anyád, Mitya, - mormogta magában Vladimir Vladimirovich™, - nyomulsz, nyomulsz itten, de majd mutatok én neked ennél különbet is, csak várjál...
Vladimir Vladimirovich™ elővette kormányzati mobilhíradó készülékét és megnyomta a kétfejű sas egyik szeme alá rejtett egyetlen gombot.
- Gyevuska, - szólt bele a mobilba Vladimir Vladimirovich™, - lökjed ide nekem azt a HUSZ-t abból a római fürdőmedencéből...., talán azt még nem cenzurázzák nemzetegységesen közerkölcsileg arrafelé...

2011.11.12 06:10

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Fehér Házban lévő - még nem elnöki - dolgozószobájában üldögélt és azon morfondírozott, hogy hogyan is legyen, ha majd visszaköltözik a Kremlben lévo - Elnöki - dolgozójába.
Valami eszébe jutott, így aztán elővette kormányzati mobilhíradó készülékét, megnyomta a kétfejű sas egyik szeme alá rejtett gombot és felhívta Dmitrij Anatoljevics Medvegyevet, az Oroszországi Föderáció (még) Elnökét.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - te állandóan fújod ezt a modernizációt, diverzifikációt, innovációt, ninónanózációt, meg mindenféle ilyen izéket, de gondoltál-e arra, hogy a robotizációt is azé' fejlesztenünk kéne?
- Mit kéne robotizálnunk? - kérdezte értetlenül Dmitrij Anatoljevics. - Tele van a Duma a robotjainkkal, programozottan nyomják a gombokat, ahogy kell, a fő androidunk keményebb a Terminátornál, úgy lő célba, hogy akárki megirigyelheti...
- Na, igen, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - csakhogy meg kéne felelnünk a kor kihívásainak, emelni kéne a szinvonalat, mer'hogy magad mondod, hogy modernizáció, diverzifikáció, innováció, meg az a nanóninózáció, vagy miafranc, szóval a szint, a korszellem...
- Mi a baj a szinttel és a korszellemmel? - kérdezte értetlenül Dmitrij Anatoljevics.
- Nos, azt hallottam, hogy másutt már sokkal fejlettebb, sokrétűbb modelleket alkalmaznak, - felelte Vladimir Vladimirovich™, - kellőképp szelektálva, célirányosan, valamint költséghatékonyan, és effektív piárosan.
- Hol másutt? - kérdezte Dmitrij Anatoljevics.
- Hát, abban a római fürdőmedencében, például, - felelte Vladimir Vladimirovich™.
- Jajj, - sóhajtott nagyot Dmitrij Anatoljevics, - már megint azok a római fürdősök! Mi a fenét piárkodtak már megint össze költséghatékony effektivítással? Megint loptak, vagy kitaláltak valami korszerű cuccot, ahogy annak idején a COCOM-lista korában, amikor mi is rajtuk keresztül szereztük be a mindenféle modern és fejlett izéket?
- Azt hallottam, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - hogy a Dumájuk majdnem teljes robotizációja mellett, ahol egy specializált android úgy löki a beprogramozott dumát, hogy meg sem kottyan neki az akármilyen ellenkezés, akárki akármit mond, az nem zavarja, ő csak fújja a betáplált szöveget, de ezzel le is fogja az egész piárosítási izét, tökéletesen és effektíven, mondom, hogy erre van specializálva, szóval abszolút hatékonyan müx, a robotoknak bőven elég, mert a mindenkori programfrissítéssel mindig akkor és úgy nyomkodják a gombot, ahogy az elő van írva. Azonban van egy fejlettebb modell, az viszont már képes külföldön körutazni, önállóan, végig tud menni a díszőrség sorfala előtt, kezet rázni, akivel kell, aztán elmondani a díszdumát, kedvesen mosolyogni, elégedetten meghallgatni és nagyokat bólogatni a vendéglátók hasonló nagyotmondásaira, tudod, amikor hosszan beszélve nem mondanak semmi lényegeset. Utána pedig rendszerint mehet a soros Nagy Győzelmi Jelentés, ami egy ideig nyugton tartja a lelkes honpolgárokat, ez pedig ugyancsak piárhatékonyan effektív.
- A mi androidunk tényleg alacsonyabb szintre van tervezve, - ismerte el Dmitrij Anatoljevics, - de nem is kell neki magasabb szférákban mozognia, hiszen tudod, hogy a lánctalpai csikorgásától és dübörgésétől még megijednének és nem tudnának kedvesen mosolyogni.
- Hát, ez az, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - ezt mondom én is, emelni kéne a szinvonalat, modernizálni, innoválni, diverzifikálni, nanoninóizélni, na, ahogy te mindig mondogatni szoktad.
- Nem értem, testvéró, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - hogyan tudnánk magasabb szintre emelni a robotizációt, ha most én vagyok a legmagasabb szinten, de ha rosálunk, akkor meg te leszel? Melyikünket kéne akkor androidosítani?
- Hm..., - merengett el Vladimir Vladimirovich™, - erre tényleg még nem gondoltam... Na, akkor még morfondirozok egy kicsit.
Vladimir Vladimirovich™ kikapcsolta a mobilját és a nagy messzeségbe meredt.
Pedig olyan igéretesnek látszott az ötlet - egy legmagasabb szintű android körutaz, díszdumál, kezet ráz, mosolyog, közben hatékonyan piárkodhatnak és győzelmi jelenthetnek, ő pedig addig valahol nyugiban pecázhat.

2011.11.15 07:40

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Fehér Házban lévő - még nem Elnöki - dolgozójában üldögélt és lapozgatta a számára kiválogatott napi összefoglalót az újabban divatba jött sok hülye internetes blogon, közösségi oldalon, fórumokon, kommentekben és mindenféle egyéb virtuális izén valamiért népszerűvé vált marhaságokról.
"Dmitrij - I-Phone - Medvegyev orosz elnök..." - olvasta ámulattal Vladimir Vladimirovich™ az Oroszországi Föderáció Elnökének a blogokban immár állandosult megszólítását.
- Nem mondom, - mondta magában Vladimir Vladimirovich™, - kellett ennek a Mityának állandóan annyit nyüzsögnie ezekkel a hülye izékkel, most már lám Ájfon Mityának hívják...
"Az orosz hadseregben, és különösen a mesterlövészek kiképzése keretében elrendelték a tollaslabdák, mint hatékony készségfejlesztő eszközök használatát. Anatolij Szergyukov honvédelmi miniszter több százezer tollaslabdát rendelt a csapatoknál történő hadrendbe állításhoz", - olvasta Vladimir Vladimirovich™ és nagy szemeket meresztett.
- Miafrancot csinál ez az Anatolij Eduárdovics?!! - mondta magában Vladimir Vladimirovich™. - Pedig annak idején egészen normálisnak látszott...
"A honvédelmi minisztérium cáfolja a tollaslabdák rendszeresítését", - olvasta tovább Vladimir Vladimirovich™, - "a minisztérium közleménye szerint a hír csupán újságírói magánvélemény, a bloggerek által felkapott fantáziaszülemény".
- Aha, - mondta magában Vladimir Vladimirovich™, - akkor mégsem hülyült meg teljesen ez az Anatolij Eduárdovics, de attól még vigyázhatna, hogy miket mondanak, mert ezek úgyis mindent kiforgatnak, aztán meg csak röhögnek...
"Az orosz hadseregben jövő évtől kezdve pénzbüntetést és jutalommegvonást szabnak ki a káromkodó parancsnokokra", - olvasta Vladimir Vladimirovich™, - "a beosztottakkal szemben használt durva kijelentésekért ezután fizetni kell..."
- Ez meg miafranc?!!! - mondta magában Vladimir Vladimirovich™, - Mégis elment az esze ennek az Anatolij Eduárdovicsnak? Lelki csipkéket állít majd hadrendbe a kiképző őrmesterek felszerelésére, vagy így akarja kigazdálkodni az illetményemelésre fordítandó összegek megtérülését?
Vladimir Vladimirovich™ elővette kormányzati mobilhíradó készülékét és megnyomta a kétfejű sas egyik szeme alá rejtett gombot, hogy felhívja Dmitrij Anatoljevics Medvegyevet, az Oroszországi Föderáció (még) Elnökét.
- Fígy, testvéró, Dmitrij Ájfonovics..., izé..., akarom mondani Anatoljevics, izé..., Gyima...., vagyis Mitya..., á, mindegy..., - mondta Vladimir Vladimirovich™, - maifrancot csináltál ezzel az Anatolij Eduárdoviccsal? Elrontottad? Én egészen használható állapotban adtam át neked annak idején, most meg hogyan kapom majd vissza??!!!
- Nem értem, - felelte Dmitrij Anatoljevics, - mi a baj vele? Nagyon költséghatékonyan gazdálkodik, fejlődik, korszerűsödik, modernizálodik és innoválodik, a Jövő Hadseregét épiti...
- Lelki csipkés lesz a jövő hadserege? Tánc- és illemtanárok lesznek kiképző őrmesterek helyett?!! - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Balerinák lesznek a kommandósok, szobacicák az Osztankinói Deszantmacskák helyett??!!!
- Miért éppen tánc- és illemtanárok? - kérdezett vissza sértödötten Dmitrij Anatoljevics. - Nem fognak belegázolni a beosztottak lelkébe, normális, az emberi méltóságot nem sértő módon fognak majd beszélni hozzájuk.
- Majd azt mondják, hogy "katona, legyen oly kedves, ha meg nem sértem, akkor kússzon már amögé a bokor mögé, de lehetőleg kerülje ki a sarat és a tócsapocsolákat, ne legyen már koszos a kincstári ruhája és ne kelljen magas mosodai számlákat fizetni"? - kérdezte ironikusan Vladimir Vladimirovich™. - Egyáltalán hogy jutott eszébe ez az egész?
- Én csupán annyit mondtam neki, hogy tanulmányozza a Jövővel kapcsolatos elképzeléseket", - felelte sértődötten Dmitrij Anatoljevics. - Kapott hozzá megfelelő irodalmat, audio-vizuális anyagokat...
- Jesszusmárja!!! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™. - Csak nem keveredett közéjük az a Pusztító - Demolition Man nevű halivud arról a John Spartanról, aki mindent pusztít, mindenre képes és mindent tud, csak éppen azt a három kagylót nem ismeri?!!!
- Miért? - kérdezte sértődötten Dmitrij Anatoljevics. - Fizet, mint egy katonatiszt, továbbá az egy egészen elfogadható jólétben élő társadalomkép, nem káromkodnak, udvariasan, finoman, választékosan beszélnek és viselkednek. A köszönésük is nem az, hogy Szevasz faszfej!, hanem Jólét!
- Jólét! Jólét! - morgott Vladimir Vladimirovich™. - Á, inkább Jó lét!
Vladimir Vladimirovich™ bontotta a vonalat és töltött magának Egy Pofa Söröt, hogy megnyugodjon.

2011.11.16 09:20

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Belgorodi Területen revizoroskodott és Jevgenyij Sztyepanovics Szavcsenko kormányzóval betért a helyi kórházba.
Az orvosok, ápolók és betegek, amint meglátták Vladimir Vladimirovichot™ azonnal elkezdtek kórusban panaszkodni - nincs felszerelés, nincs műszer, nincs gyógyszer, alig van valami, ami még lenne egyáltalán, illetve egy dolog van - az egészségügyi reform..
Vladimir Vladimirovich™ belökte Jevgenyij Sztyepánovicsot a fogorvosi rendelőben álló vizsgálati székbe (ez még megmaradt valahogyan), kezébe fogta a fúrót és kedvesen mosolyogva megkérdezte a szintén vigyorgó kormányzótól:
- Fígy, testvéró, na, akkor miért is nincs semmi ebben a kórházban az egészségügyi reformon kívül?
Jevgenyij Sztyepánovics tovább vigyorgott Vladimir Vladimirovich™ tréfáján.
- Hm, - szólt Vladimir Vladimirovich™, és kedves mosolya hirtelen eltűnt arcáról, - ne vigyorogj ilyen hülyén, te Kormányzó, hanem add csak elő, hogy hová is lett az egészségügy megreformálására és modernizálására, valamint diverzfikálós innoválásra kiutalt pénz?
Jevgenyij Sztyepánovics tovább vigyorgott Vladimir Vladimirovich™ tréfálkozásán, bár néha azért oda-odasandított arra a fúróra.
Vladimir Vladimirovich™ arcáról a mosoly teljesen eltűnt, megjelent a könyvekből és filmekből jól ismert professzionista arckifejezés - a szakmai ismeretek kiváló elsajátítását és a jártasságot bizonyító tekintet: "egyik szemében a hideg kegyetlenség, másikban az izzó gyűlölet".
Jevgenyij Sztyepánovics ijedten tekintett a hirtelen megváltozott Vladimir Vladimirovichra™.
- Jó, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - szóval nem beszélsz...., na, akkor tátsd csak ki a szádat, és mondd szépen azt, hogy ÁÁÁÁ...
Vladimir Vladimirovich™ a problémák elintézésének gyors és hatékony módszereit kedvelte mindig.

2011.11.16 10:50

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és Dmitrij Anatoljevics Medvegyev (még) orosz Elnök egy tanácskozáson üldögélt és unottan hallgatta az ügyeletes csődjós totális összeomlási prognózisait, valamint az abból való kitörés, de legalábbis kilábalás lehetőségeit szivárványosan megfestő szagértő elemzéseit.
- Fígy, testvéró, - szólt halkan Vladimir Vladimirovich™ Dmitrij Anatoljevicshez, - te ugyebár nagyon benne vagy ebben az intyer-nyetben, nyet?
- Jesz, - felelte Dmitrij Anatoljevics.
- Nem intyer-jesztyet, hanem intyer-nyetet kérdezem, - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Habár nem egészen világos még nekem, hogyan lehet jeszty valami, ami nyet...
- Mindegy, úgyis az inter a lényeg, - felelte Dmitrij Anatoljevics, - mire vagy kíváncsi?
- Te ugyebár mindenféle ilyen izébe beregisztráltad magad? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™:
- Na, azért nem mindegyikbe, de a nagyobbakban ott vagyok, - válaszolta Dmitrij Anatoljevics, - például, tvitter, fészbúk...
- Abba a római fürdőmedencés izébe nem? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Abba nem, - válaszolta Dmitrij Anatoljevics, - abban te nyomultál, én meg nem tudok veled konkurálni.
- Éééén?!!! - háborodott fel Vladimir Vladimirovich™. - Hát éppen erről van szó! Nem én, hanem valamilyen rohadt dög az én nevemben! Mindenféle szemétséget és aljasságot kitalált rólam, aztán csak nyomta, nyomta a sok hülyeséget, azok meg ottan röhögtek rajtam, a sok római fürdős!
- Az nem te voltál, hanem csak egy virtuális te, - magyarázta Dmitrij Anatoljevics, - az pedig két nagy különbség, ahogy Odesszában mondogatják...
- Mi az, hogy nem én, hanem csak virtuális én?!!! - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™.
- Az, hogy te te vagy, valóságosan, itt ücsörögsz mellettem és beszélgetünk, - magyarázta Dmitrij Anatoljevics, - az a virtuális te pedig nem te vagy, hanem csak egy kitaláció, egy amolyan bugyborék, ami egy ideig lebeg, aztán meg szétpukkad, főleg, ha nagyon felfújják, szóval volt, aztán nincs... Neked azért nem kell aggódnod, mert te attól még vagy és leszel is, te nem pukkansz szét. Érted?
- Nem értem, - vallotta be Vladimir Vladimirovich™. - Én itt vagyok, ottan meg nem is én vagyok, de attól mégis rólam találnak ki mindenféle aljasságot.
- Ne törődj vele, - mondta Dmitrij Antoljevics, - mind hülye, aki komolyan veszi az ilyet, sőt, akkor még jobban röhögnek rajta.
- De hát te is ott nyomulsz, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - akkor te nem veszed komolyan, ha rajtad röhögnek?
- Én nem, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - a virtualitásban ez nem szokás. Meg aztán nem értem, hogy mi is a gondod? Úgy hallottam, hogy abból a római fürdőmedencéből eltűntél, már nem is létezel.
- Hát, ez az, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - csak úgy voltam, aztán hirtelen megszüntem. Most meg valahol egészen másutt vagyok, pedig nem is én vagyok, vagyis nem is vagyok ott. Nem frankó ez így, igazán rendezni kéne a dolgot.
- Én rendezzem a dolgot? - csodálkozott Dmitrij Anatoljevics. - Miért éppen én?
- Te vagy az Elnök, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - legalábbis még.... A külügyek pedig nálunk az Elnök hatáskörébe tartoznak. Neked kéne elintézned a tiltakozást, szóljál már a diplomatáknak, hogy morogjanak már egyet.
- Kinek morogjanak? - kérdezte Dmitrij Anatoljevics.
- Hát, azoknak a római fürdősöknek, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - náluk szemétkedtek velem. Adjanak át azoknak egy olyan izét, hogyishíjják ezt náluk...., valami masirozáshoz hasonló, csak nem díszlépésnek hívják...
- Demarsra gondolsz? - kérdezte Dmitrij Anatoljevics. - Azt nem érdemes, legalábbis mostanság.
- Miért nem? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Ott azoknál a római fürdősöknél épp mostanság megy a nagy ramazuri, - felelte Dmitrij Anatoljevics, - a jenkik demarsiroztak, a fürdősök pedig azt mondtak, hogy nem marsiroztak de, mire a jenkik azt mondták, hogy de, igenis marsiroztak, mire a római fürdősök ismét azt mondták, hogy de nem de, mire a jenki, hogy de de....
- Állj! - mordult egyet Vladimir Vladimirovich™, mert már forogni kezdett előtte az IRL világ.
- Különben is, - folytatta Dmitrij Anatoljevics, - mivel te már nem is ott vagy virtuális te, hanem másutt, akkor azoknak kell ilyen demarsot lökni, ahol ott vagy, mégpedig azért, hogy ne legyél ott...
- Miért, én most hol vagyok? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ és megnézte magát, hogy ott van-e még, ahol van.
- Hát, ez az, - felelte Dmitrij Anatoljevics, - legutóbb azon a fészbukon láttam valamit belőled, az meg nem a római fürdősöké, hanem a jenkiké, de a marhaságok viszont továbbra is a római fürdősöknél vannak, csak nem ott, hanem másutt... Most akkor demarsoljunk a jenkiknek, hogy demarsoljanak a fürdősöknek, de ha azok megint letagadják, hogy a jenkik demarsoltak, akkor majd a jenkik visszademarsiroznak nekünk, hogy marsirozzunk de a római fürdősöknek, és mindezt természetesen csak virtuálisan....
Vladimir Vladimirovich™ szédült, semmit sem értett, de el is ment a kedve attól, hogy bármit is értsen.

2011.11.17 10:50

2011. november 16., szerda, 11:10:37 (moszkvai idó szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a belgorodi terület egyik kórházába érkezett.
A fogorvosi rendelő előterében az egyik orvos azt mondta a miniszterelnöknek, hogy a kórháznak nagy szüksége van egy mammográfra.
- Mi kell maguknak? - kérdezett vissza a miniszterelnök.
- Mammográf, - ismételte meg az orvos, de már nem annyira biztosan.
Vladimir Vladimirovich™ odahívta a kormányzót:
- Vetkőzz! Feküdj!
A kormányzó levette a zakóját és minden felesleges gondolkozást nélkülözve befeküdt a fogorvosi székbe. Vladimir Vladimirovich™ kezébe vette a fúrógépet. A kormányzó gépiesen kitátotta a száját. Szemében ugyanaz a tekintet jelent meg, mint amilyet a fogorvoshoz betérő embereknél fordul elő. Pontosabban ugyanúgy nézett, ahogy a kormányzók néznek, ha találkoznak a miniszterelnökkel.
- Na, mi van, veszel mammográfot? - kérdezte a miniszterelnök és a fúróval megcélozta a kormányzó száját.
Jevgenyij Szavcsenko energikusan jelzett szemével.
- A mammográf nőknek kell, - mondta a kormányzó mindenesetre a miniszterelnöknek.
- Tudom, - szólt közbe Vladimir Vladimirovich™.
Nagyon furcsa lenne, ha Vladimir Vladimirovich™ valamit nem tudna.

2011.11.23 07:30

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ az Eurázsiai Gazdasági Szövetség erősítésével, bővítésével és kiszélesítésével foglalkozó igen-igen fontos tanácskozáson üldögélt és unottan hallgatta a mindenféle szagértők elemzéseit és prognózisait.
- .... az unióba be kell vonni olyan, az orosz gazdasági érdekekkel lojális államokat, mint Magyarország, Finnország, Bulgária, Csehország, Vietnam, Kuba és Venezuela..., - mondta Dmitrij Ivánovics Orlov politológus, a Kormány Apparátusa Vezetőjének tanácsadója.
Vladimir Vladimirovich™ felkapta fejét és a mellette ülő Vjacseszláv Viktorovics Vologyinhoz, a Kormány Apparátusa Vezetőjéhez, miniszterelnök-helyetteshez fordult.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - miafrancokat dumál az embered?
- Elemez és prognosztizál, Vladimir Vladimirovich™, - felelte Vjacseszláv Viktorovics.
- Hogyan jön bele Eurázsiába Kuba és Venezuela? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Ez egy prognózis, Vladimir Vladimirovich™, - válaszolta Vjacseszláv Viktorovics. - átalakul a világgazdasági rendszer, globálisan, eltolódnak a súlypontok...
- És akkor Amerika átcsúszik Ázsiába, vagy Európába? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™.
- Ez egy prognózis, Vladimir Vladimirovich™, - felelte Vjacseszláv Viktorovics, - nekünk mindenre fel kell készülnünk, akár egy valamikori alapállapot visszarendeződésére is. Valamikor hajdanán ez az egész izé egyben volt, aztán szétcsúszott, mostan meg majd lehet, hogy visszacsúszik és megint egyben lesz... Különben is a jövőben derül ki mindig a múlt.
- Aha, - mormogta Vladimir Vladimirovich™, bár nem egészen értette a dolgot, - és ez kell nekünk?
- Nekünk minden eshetőségre fel kell készülnünk, - válaszolta Vjacseszláv Viktorovics.
- Jó, ez világos, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - de mi az egészben számunkra a buli? Jó, mondjuk, annak a Venezuelának van olaja, de mijük van a többieknek? Jó, a kubaiaknak van cukruk, szivarjuk és rumuk, a bulgároknak van rakijájuk és egészen jó konyakuk, olyat ittam már valamikor, a vietnámoknak kígyópálinkájuk, a cseheknek Sörük, de ezeknek a római fürdőmedencéseknek mijük van?
- Nagyon szép álmaik vannak, - válaszolta Vjacseszláv Viktorovics, - valamint igen kedves népmeséik és mondáik az ősi dicső műltról....
Vladimir Vladimirovich™ döbbenten nézett Vjacseszláv Viktorovicsra.
- ... továbbá nem árt velük jóban lenni, - folytatta Vjacseszláv Viktorovics, - mert még elkezdenek kalandozni, aztán mindent és mindenkit lenyilaznak visszafelé, vagyis visszamenőlegesen, ebben profik és világklasszisok...
Vladimir Vladimirovich™ még nagyobb ámulattal hallgatta Vjacseszláv Viktorovicsot.
- Arról nem is beszélve, - folytatta Vjacseszláv Viktorovics, - hogy ezek úgy élnek a mában és jövőben, hogy mindig a múltba néznek, vagyis olyan szebb jövőt akarnak, amilyen valamikor a múlt volt...., vagy legalábbis szerintük milyennek kell lennie.
- És ez elég ahhoz, hogy bevegyük őket Eurázsiába? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Egyáltalán akarják ők ezt?
- Állítólag akarják, - felelte Vjacseszláv Viktorovics, - azért beszélnek mindig arról az őshazáról, ami itt volt valahol nálunk a Káma és a Volga tájékán, csak aztán elunták és elindultak Európába, majd ottragadtak, egészen annyira, hogy totál beuniózták magukat, de mostanság, hogy büdös nekik, ezért ismét visszafelé kacsingatnak. Azt mondják, hogy feltámadt a Keleti Szél és ők majd úgy lesznek ott, hogy itt is lesznek, hiszen megvan ehhez az ősi jussuk.
- Mijük van nekik? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™.
- Mondom, hogy nagyon szép álmaik, népmeséik és mondáik vannak, - válaszolta Vjacseszláv Viktorovics, - más nemigen van, de van ez az ősi juss, ezért aztán prognosztizálható perspektivikusan az eurázsiázási hajlandóság és érdeklojalitás.
- A prognózison kívül van ennek valami alapja? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Van, hogyne lenne, - válaszolta Vjacseszláv Viktorovics, - csak meg kell nézni, hogy milyen kedvenc mondókáik vannak.
- Például? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- "Vissza a magyar-japán határt!", - felelte Vjacseszláv Viktorovics, - valamint "Borneó és Celebesz magyar volt és magyar lesz!"
Vladimir Vladimirovich™ döbbenten bámult Vjacseszláv Viktorovicsra.

2011.11.25 08:54

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a szentpétervári Mariinszkij színházban Verdi "Nabukko" operáját nézte. Egyszercsak zsebében csipogni kezdett kormányzati mobilhíradó készüléke. Vladimir Vladimirovich™ elégedetlenül benyúlt a zsebébe és előkotorta mobilját, majd megnyomta a kétfejű aranysas egyik szeme alá rejtett egyetlen gombot.
- Fígy, testvéró, - szólalt meg a telefonban Dmitrij Anatoljevics Medvegyev az Orosz Föderáció (még) Elnökének izgatott hangja, - hallottad a hírt?
- Miféle hírt? - kérdezte halkan Vladimir Vladimirovich™, miközben szemével továbbra is a színpadot figyelte.
- A jenkik kijelentették, hogy csak olyan projektet érdemes finanszírozni, amelyiknek megvan a biztos gazdasági alapja, - válaszolta Dmitrij Anatoljevics.
- És? - kérdezte unottan Vladimir Vladimirovich™, miközben a fináléhoz közeledő előadást leste. - Ebben mi az újdonság?
- Hát, csak annyi, hogy most a türkmének, azeriek, grúzok, izé, georgijaiak..., pfű..., még kimondani is nehéz, beletörik az ember nyelve..., aztán a törökök, meg a júropai barátaink és nem barátaink szomorkodhatnak, - felelte Dmitrij Anatoljevics.
- Aha, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - hát csak szomorkodjanak, magányügy.... Mi ezt már előre megjósoltuk. Ennyi?
- Ennyi, - felelte Dmitrij Anatoljevics.
- Jó, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - akkor ne zavarj, mert most műélvezek...
Az előadás időközben végetért. Vladimir Vladimirovich™ is a közönséggel együtt felállt és lelkesen tapsolt.
- Igazán nagyon szép mese volt, - mondta Vladimir Vladimirovich™ a díszpáholyban mellette ülő Alekszej Boriszovics Miller Gazprom vezérnek, - olyan álomszerű.. Kár, hogy vége.

2011.11.25 09:25

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a novo-ogarjovói kormányfői rezidenciáján az Egységes Oroszország párt vezérkarával tanácskozott a december 4-én tartandó parlamenti választással kapcsolatos kérdésekről.
- Ha nem sikerül elérni az alkotmányozó többséget, akkor úgy járhatunk, mint a mindenféle krízisekkel, válságokkal és egyéb nyavalyákkal sújtott kormányok, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - vagyis szem előtt kell tartani a történelem tanulságait.
- Igen, az alkotmányozó többség nagyon fontos, - mondta Borisz Grizlov, a legfőbb egységes orosz főandroid, ahogy azt a programjába beleprogramozták, - alkotmányozó többség nélkül nem lehet alkotmányozni, mert alkotmányozáshoz alkotmányos többség kell...
Ekkor hirtelen a kormányfői rezidenciában kialudt a villany.
- Na, tessék, - jegyezte meg Vladimir Vladimirovich™, - úgy látszik "az őrség elfáradt és aludni akar"!
A sötétben ülő egységes oroszok megborzongtak, mert eszükbe jutott Zseleznyák matróz, aki ezekkel a szavakkal kergette szét 1918 januárjában az Alkotmányozó Nemzetgyülést. Ezután tört ki a polgárháború.

2011.11.27 05:15

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a munkahelyére autózott, de valamiért hatalmas tömeggel találta szembe magát.
- Áttörjünk? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™ sofőrje, aki már kész volt átszólni a biztonságiaknak.
- Marha! - mondta Vladimir Vladimirovich™. - Nem szabad, gyemokrácija van...., meg különben is választások jönnek... Kerüljünk.
Az autó és a kisérő konvoj megfordult és egy másik útvonalon próbálkozott. Valamiért ott is nagy tömeggel találták szembe magukat. Ismét elkanyarodtak, hogy másik irányt válasszanak, de ott is nagy tömeg volt, az emberek hatalmas sorokban álltak.
- Ez meg miafranc? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™. - Megfordult a történelem kereke?!! Visszatértünk a régi időkhöz?!!! Valamilyen kurrens áru, mondjuk, harisnyanadrág érkezett valahová, hogy ekkora sor van?
- Mária Övét állították ki, Vladimir Vladimirovich™, - mondta a sofőr, - most mindenki azt akarja megcsodálni a Megváltó Krisztus székesegyházban, ezért ez a sok zarándok.
Vladimir Vladimirovich™ előkotorta zsebéből a kormányzati mobilhíradó készülékét a kétfejű sassal és a sas egyik szeme alá rejtett egyetlen gombbal és felhívta Kirillt, Moszkva és Minden Oroszok Pátriárkáját.
- Fígy, testvéró, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - te rendezel ekkora dugót ebben a városban, hogy nem tudok eljutni a munkahelyemre, ahol országos és világjelentőségű kis és nagydolgokat kellene dolgoznom?
- Most ne kis és nagydolgozzál, hanem járulj te is Isten Szülőanyjának szentséges ereklyéje elé, ahogy a hívők százezrei teszik, - felelte a Páriárka, - éppenséggel rádfér, te hitetlen!
- Én vagyok hitetlen?!!! - kiáltott fel sértődötten Vladimir Vladimirovich™. - Tán nem köszöntöttelek a szülinapodon? Hoztam neked virágot, keresztet is vetettem rendesen, ahogy ill..., gyertyát is állítottam, jó vastagot, ittunk is rá!
- Erősödj hitedben, - mondta a Pátriárka, - abban van a menekvés. Annak idején Tamás is, csak hitetlenkedett, hitetlenkedett, ezért is lett a neve Hitetlen, ettől az ereklyétől azonban erősödött hitében, ezért is lett Szent és Apostol is, teneked sem ártana a hit, az erő, a menekvés.
- Én nem akarok szent, pláne apostol lenni, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - én csak el akarok jutni a dolgozóba, hogy országos és világjelentőségű kis és nagydolgaimat dolgozzam. Különben sincs időm sorba állni, mert sürgősen meg kell mentenem Oroszhont a mindenféle krízisválságoktól. Kiafranc csinálja ezt meg helyettem? Kiafranc segít nekem ebben?
- Hülye hitetlen vagy, - mondta mérgesen a Pátriárka, - annak idején is, amikor ez a menekvést adó Öv az egekből aláhullott, a hívők hatalmas segítséget kaptak, a hitetlenek hinni kezdtek, most is ezért állnak hosszú sorokba, hogy hitet és segítséget kapjanak, megmeneküljenek gondjaiktól és bajaiktól, emiatt borulnak le manapság is. Borulj le te is, rádfér.
- Hogyafrancba boruljak le, ha benne vagyok ebben a dugóban?! - morgott Vladimir Vladimirovich™. - Most mindenki az Öv előtt borul, én pedig mozdulni sem tudok, teljesen beragadtunk.
- Imádkozz és jő a segítség, - mondta a Pátriárka, - hinni kell és jő a menekvés.
Vladimir Vladimirovich™ már épp mondani akart valamit, de ekkor valami koppant az autó tetején. Vladimir Vladimirovich™ gyorsan keresztet vetett, majd óvatosan kiszállt a kocsiból és hirtelen meglátta a direkt számára aláhullott MentőÖvet.
- Lyóvanna, - szólt bele a mobilba Vladimir Vladimirovich™, - legalább küldjél egy VIP-jegyet, megyek, járulok és borulok.
Oroszország előtt megcsillant a menekvés reménye.

2011.11.27 06:30

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és Dmitrij Anatoljevics Medvegyev (még) orosz Elnök az orosz Anyák Napja előtt a Moszkva-környéki Gorkiban rendezett "Nők fórumán" ücsörgött, ahol a tervezett protokolltól eltérően közéjük ültették Marina Glusenkova kalugai tévébemondót, sokgyermekes anyát.
"Egy nő lett a tandem szétválásának okozója", - jegyezte fel rögtön a Moszkvai Komszomolista kiküldött tudósítója, aki majdnem fel is röhögött saját jól sikerült bonmotján, de közben elgondolkozott azon, hogy mit és mennyit kap ezért, továbbá, hogy a pénztárnál, vagy másutt.
- Szétválasztottak minket, - jegyezte meg nevetve Dmitrij Anatoljevics, majd hozzáfúzte (ezt már halkabban), - így kellemesebb is...
"Ez meg mit vicsorog itten? Majmoknál a vicsorgás az agresszivítás jele és agresszivítást vált ki...., izé..., csakhogy én nem vagyok majom", - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és szintén elvigyorodott.
Időközben Marina Glusenkova, mint sokgyermekes anya, arra terelte a szót, hogy a sorkatonaságnál a szolgálat-halasztási idő gyorsabban véget ér, mint a sorköteles idő.
- Na, majd én, mint legfelsőbb főparancsnok, válaszolok erre..., - kezdte Dmitrij Anatoljevics és közelebb húzódott a mikrofonhoz, de Vladimir Vladimirovich™ máris közbevágott:
- Mi, Dmitrij Anatoljeviccsel, mellesleg szintén voltunk sorkatonák, igaz, hogy nem sokáig.... Mindketten tüzérek voltunk.
- Csakhogy én a tüzérségnél előbbre jutottam, - szólt közbe vigyorogva Dmitrij Anatoljevics.
"Ez meg mit vicsorog itt egyfolytában?" - gondolta Vladimir Vladimirovich™, de aztán eszébe jutottak a majmok és ő is elvigyorodott.
- Én már nem tudok hazalátogatni, - panaszkodott Ajnana Tagrina, etnikai csukcsa, a "Soknemzetiségű Oroszország" klub aktivistája és az "Etno-Rádió" riportere. - Annyiba kerül a repülőjegy, hogy nem telik rá. Meg aztán ha hazautazik az ember, akkor ott mindenki részeg, csak isznak, isznak, isznak
- Ez egy katasztrófa, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - és különösen az ősi népeknél, hiszen a genetikai alapjuk...
- Ez egy össznépi katasztrófa, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, - csak isznak, isznak és isznak...
- És már a gyerekek is isznak, - sóhajtott nagyot az etnikai csukcsa Ajnana Tagrina, - 11-12 éves kölykök isznak, méghozzá mindenféle összetákolt löttyöt, hová jutunk így, ki fogunk halni...
- Az én időmben villantani kellett a személyit, - mondta Dmitrij Anatoljevics.
- Az én időmben jegyre adták, - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™, nehogy már itten ez a (még) elnök túldimenzionálja magát.
- Véget kell vetni ennek, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - természetesen modern, innovatív, nanotechnologizált, digitalizált módon. Lesz egységes elektronikus digitális állampolgári kártya és akkor annak használata mellett...
"Ennek már agyára ment ez az innovált ninónanóizé, de majd én mingyá' odadiverzifikálok neki egy akkorát", - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és közbevágott:
- Megoldjuk! A csukcsák nem fulladhatnak bele a mindenféle összebarkácsolt lőrékbe! Átvesszük a legkorszerűbb technológiákat, méghozzá Európából! Sürgősen delegációt küldünk abba a római fürdőmedencébe, mert azoknál élenjárnak ezekben a nau-hókban, minőségi házipálinkákat főznek, sőt, minőségi házi Sört is, sőt, mindenféle minőségi házi izéket is csinálnak, valamint még rengeteg ötletük van. Most olvastam a legfrissebb Győzelmi Jelentéseket, és mindez csak a jéghegy csúcsa! Mi majd ezt mind adaptáljuk és továbbfejlesztjük, elvégre a csukcsáknál jég van bőven...
"Na ezt übereld, ha tudod", - gondolta Vladimir Vladimirovich™ és szélesen rávigyorgott Dmitrij Anatoljevicsre.
2011.12.02 06:57

2011. november 30., szerda, 12:28:16 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a dolgozójában üldögélt és az "Egységes Oroszország" párt választási kampányának lózungjait olvasgatta.
- Megváltozott az idő, - olvasta Vladimir Vladimirovich™, - melletünk a jövő!
Vladimir Vladimirovich™ körülnézett. Balról mellette az Oroszországi Föderáció zászlaja állt, mögötte a falon lógott Vladimir Vladimirovich™ portréja.
Vladimir Vladimirovich™ felsóhajtott és bánatosan kinézett az ablakon. Az ablakon túl nagy sötétség látszott.
- Nos, legalább az idő változott, - sóhajtott újra Vladimir Vladimirovich™.
Egyszercsak Vladimir Vladimirovich™ asztalán villogni kezdett a belső telefon jelzője - hívás érkezett Dmitrij Anatoljevics Medvegyevtől, az Oroszorszgi Föderáció Elnökétől. Vladimir Vladimirovich™ felvette a kagylót.
- Fígy, testvéró, - mondta az Elnök, - hallottad már? Navalnyij, a kedvencünk...
- Navalynij? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™. - Mi van Navalynijjal?
- Filozófus lett, - válaszolta Dmitrij Anatoljevics, - a Foreign Policy folyóiratban a száz legnagyobb globális gondolkodó névsorába került.
- És mi? - kérdezte Vladimir Vladimirovich™.
- Mi nem, - felelte Dmitrij Anatoljevics.
- Totál globálisan meghülyültek ezek..., - morogta Vladimir Vladimirovich™ és letette a kagylót. Aztán előkotorta zsebéből a korményzati mobilhíradó készülékét a kétfejű aranysassal és megnyomta az egyetlen gombot, hogy elbeszélgessen Alekszej Anatoljevics Navalnyij bloggerrel.
- Fígy, testvéró, - szólt bele a telefonba Vladimir Vladimirovich™, - szóval nagy gondolkodó lettél? Hogy hívnak téged, te gondolkodó? Spinoza? Jean-Jacques Rousseau? Marcus Aurelius?
Alekszej Anatoljevics nem felelt.
- A szakmádat nem is kérdem, - folytatta Vladimir Vladimirovich™, - biztos valami entellektüel, mi? Idén a bíróság hányszor marasztalt el?
- Nem volt ilyen, azt hiszem..., - válaszolta Alekszej Anatoljevics, - hacsak nem amiatt az izé miatt..., na, amelyik keserűséget érzett..
- Ha nem volt, akkor lesz! - kiáltott fel Vladimir Vladimirovich™.
- Miről van szó egyáltalán? - kiáltott fel a blogger. - Nem értem.
- Te mivel foglalkozol itt nálunk? - kérdezte halkan Vladimir Vladimirovich™. - Azt hiszem a korrupcióval, ugye?
- Ja..,. - mormogta a blogger.
- Hát akkor foglalkozz a korrupcióval! - vágott közbe Vladimir Vladimirovich™. - A gondolkodók közé meg ne másszál be!
- Én tulajdonképpen..., - kezdte volna a blogger.
- Mi jobban tudjuk, hogy itt nálunk kik a nagy gondolkodók! - kiáltotta ismét Vladimir Vladimirovich™. - Más gondolkodókra pedig nincs is szükségünk!!!
Vladimir Vladimirovich™ a sarokba vágta a telefont és öklével nagyot csapott az asztalára.
Az ablakon túl derengeni kezdett.
2011.12.07 06:05

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ és Dmitrij Anatoljevics úgy döntött, hogy az egyszerű emberek közé vegyül, mivel tele volt már a hócipőjük a mindenféle közvéleménykutatók, politológus szagértők, időjósok felméréseivel, elemzéseivel és prognózisaival, ezért be is ültek egy kocsmába a - Szövetségi Biztonsági Szolgálat által előzőleg gondosan lekontrollált, szűrőzött és kiválógatott - nép közé és élőben szurkolták végig a Duma-választás ekzitpólos eredményeinek összegzését.
- A nép a változásra voksol, - mondta lelkesen Dmitrij Anatoljevics, - ezért is mondom mindig, hogy modernizáció, innováció, diverzifikáció, és ninónanózáció...
- A nép a stabilításra szavaz, - jegyezte meg higgadtan Vladimir Vladimirovich™, - ezért is mondom mindig, hogy előrelátás, kiszámíthatóság, perspektivikus tervezés, erős poziciók, biztosított fejlődés, a teljes bizalom és totális ellenőrzés ötvözése az irányításban...
- Modernizálni, innoválni, diverzifikálni és ninónanózálni kell, - hangsúlyozta lelkesen Dmitrij Anatoljevics, majd ránézett Vladimir Vladimirovichra™ és nyugtatólag hozzáfűzte, - stabilan...
- Úgy van, - bólintott Vladimir Vladimirovich™, - stabil fejlődés kell a népnek.
- A modernizálás, innoválás, diverzifikálás és ninónanózálás adja a változás reményét, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - a nép mindig újat akar, mindig a változásban reménykedik.
- Stabilan hisznek a stabil változásban, - jegyzte meg Vladimir Vladimirovich™.
- A változó stabilításban reménykednek, - mondta Dmitrij Anatoljevics, - most majd felpezsdül és sokkal vidámabb lesz a Duna.
- A stabilítás, az örök értékek adják a változó világ egyre újabb kihívásaira a biztos választ, - mondta Vladimir Vladimirovich™, - ezeket kell megtalálnunk, ezeket kell óvnunk és őriznünk ahhoz, hogy a nép jól érezze magát.
- Hehe, csak két örök dolog létezik ezen a földön..., - szólalt meg hirtelen egy rekedtes hang valahonnan hátulról és mélyről.
A nép közé vegyült Vladimir Vladimirovich™ és Dmitrij Anatoljevics meglepettenl hátranézett a népre.
- .... a Sör, - folytatta a rekedtes hang valahonnan hátulról és mélyről, - és az emberi hülyeség...., a többi csak kamu, strapa és smafu, stabilan és változatlanul...
Vladimir Vladimirovich™ ránézett Dmitrij Anatoljevicsre.
Dmitrij Anatoljevics ránézett Vladimir Vladimirovichra™.
Aztán gyorsan megitták a Söröt.
Most már csak a másik örök érték maradt köröttük.

2011.12 19. 9:03

2011. december 15., csütörtök, 15:01:14 (moszkvai idő szerint)

Egyszer Vladimir Vladimirovich™ a Kreml hosszú folyóin sétálgatott és véletlenül betért az Elnöki Adminisztráció vezetője első helyettesének Vlagyiszláv Jurjevics Szurkov dolgozószobájába.
Vlagyiszláv Jurjevics nem volt benn.
- Testvéró! - szólt Vladimir Vladimirovich™.
Semmi válasz, csak a csend.
Vladimir Vladimirovich™ hümmögött egyet, majd megkerülte Vlagyiszláv Jurjevics íróasztalát. Az első helyettes karosszéke félre volt tolva, a helyén pedig egy nyílás tátongott, amelyikbe egy megfeketedett falétra vezetett.
Vladimir Vladimirovich™ csodálkozva felvonta szemöldökét és óvatosan benézett a nyíláson. Lentről valami felvillant, majd egy dörrenés hallatszott, utána pedig zakatolás.
Vladimir Vladimirovich™ körülnézett, megvonta vállát, aztán mindkét kezével belekapaszkodott a létrába és óvatosan elkezdett leereszkedni rajta.
Lent fülledt meleg volt. Vladimir Vladimirovich™ körülnézett. A falakon nagy kövekből sötét víz csurgott le. A sarkokban hatalmas pókok szőtték hálójukat. Egy nagy kandallóban tűz lobogott. A hatalmas asztalon valamilyen üstök és üvegedények álltak. Valami bugyborékolt és fortyogott. Oldalt lehetetlen pózban hevert Borisz Grizlov android, hiányzott a jobb keze és a feje felső része, a melléből pedig mindenféle drótok lógtak ki.
Mellette állt Mihail Dmitrijevics Prohorov üzletember félig kitolt teleszkópos bábuja.
Egyszercsak valmi surrogás hallatszott és az asztal alól kimászott a porral teljesen belepett Alekszej Leonyidovics Kudrin. Vladimir Vladimirovich™ ámultan kitátotta száját. Alekszej Leonyidovics ajkához illesztette ujját és szemével felfelé intett. Vladimir Vladimirovich™ felnézett és valahol az üvegek között észervette Vlagyiszláv Jurjevics fejét. Haja teljesen összekócolódott.
- Testvéró! - szólt halkan Vladimir Vladimirovich™.
Vlagyiszláv Jurjevics hirtelen felkapta fejét. Szeme furán csillogott.
- Ki van itt? - kérdezte csak úgy Vlagyiszláv Jurjevics.
- Kuku..., - mondta Vladimir Vladimirovich™ és elmosolyodott.
- Ja, te vagy az..., - mormogta Vlagyiszláv Jurjevics és ismét az asztal fölé hajolt. Vladimir Vladimirovich™ észrevette, hogy valamilyen port szór egy kémcsőbe. Valami lobbant, utána pedig titokzatos sistergés hallatszott.
- Na, jól van..., - vonta meg vállát Vladimir Vladimirovich™, - ha nincs kedved beszélgetni, akkor én talán el is mehetek... Úgyis kezdődik a Közvetlen Vonal élő adás, ahol válaszolgatnom kell...
- Nem kell, - vetette oda Vlagyiszláv Jurjevics, de föl sem nézett, - nem menj sehová.
- Miért ne menjek? - csodálkozott Vladimir Vladimirovich™.
- Már ott van..., - felelte érthetetlenül Vlagyiszláv Jurjevics és valamit kavarni kezdett egy pálcikával.
- Azaz? - kérdezte értetlenül Vladimir Vladimirovich™. - Mi van ott? Ki van ott??!!!
Vladimir Vladimirovich™ a létrához rohant, gyorsdan felmászott Vlagyiszláv Jurjevics szobájába és benyomta a tévé kapcsolóját. A tévé bekapcsolódott.
A képernyőn egy másik Vladimir Vladimirovich™ látszott, szokatlanul sima arccal. Erneszt Gedrevics Mackjavicsusz műsorvezető ennek a másik Vladimir Vladimirovichnak™ tette fel a mindenféle kérdéseket az elnökválasztást illetően.
- Már tele a hócipőm ezzel az egész választással, - felelte ez a másik Vladimir Vladimirovich™ Erneszt Gedrevicsnek, ajkán jéghideg mosollyal.
Vladimir Vladimirovich™ arcán szintén megfagyott a mosoly.